Belépési engedély

Belépési engedély

Nyugdíjaztatásom alkalmából az irodában a régi papírok között selejteztem, amikor egy megsárgult celluloidtokba zárt, névjegy méretű nyomtatott lapocska került a kezembe. Majdnem kidobtam, amikor megfordítva egy kisméretű fényképemet (érettségi tablókép) láttam rajta, a szövegét elolvasva megrohantak az emlékeim.

A lap egyik oldalán fényképem és :
Állandó belépési engedély

Árkody László
részére

szöveg volt olvasható.

A hátlapon pedig:
Jelen engedély alapján fent nevezett jogosult Kovács Zsuzsa
bugyijába előzetes értesítés nélkül belépni, ott tevékenykedni és örömöt szerezni.

A fenti engedély át nem ruházható, és visszavonásig érvényes!

Árkod, 1964. június 25.
és Kovács Zsuzsa aláírását láttam.

Hát igen, Zsuzsi!
Kovács Zsuzsa!
Neki lehetek hálás egész életemben, hogy megtanított szeretni!
Tőle tanultam meg szeretkezni! Az ő karjaiban váltam férfivá!

1960. őszén az Árkodi Élelmiszeripari Technikumban kezdtem a középiskolás tanulmányaimat. Ezért 14 évesen a megyei polgárvédelmi szervezetbe (LÉGO) osztottak be iskolatársaimmal egyetemben (megkérdezésünk nélkül). A felderítő szakaszba kerültem, feladatunk az esetleges atom-, biológiai- és vegyi-támadás esetén a hatásterület megismerése, a szennyezettség nagyságának és összetételének megmérése. Mivel magfizikával akartam foglalkozni, készültem, és nemsokára az egyetemi jegyzetekből is felkészültem. 1962-ben szakaszparancsnok lettem, ami rendszeres havi juttatást is jelentett (800 Ft-ot, azaz egy segédmunkás fizetését).

Rendszeresen voltak gyakorlatok, és hétvégeken ügyeletek. Az ügyelet pénteken 16 órától hétfő reggel 8 óráig tartott. A családos kollegák nem szerettek ügyelni, nekem viszont a havi két ügyeletért kapott iskolaigazgatói fizetés sokat jelentett. A Megyeháza pincéjében volt az ügyelet.
A Megyei Tanács három épületegyütteséből, az ügyeleti- és bázis-parancsnokság a Megyeháza pincéjében volt (kitelepítések esetére több tartalék vezetési-pontunk is volt). A városban „új” Megyeházán, a IV. Károly által avatott irodaházat értették, a „régi” Megyeháza középkori épületében szállásolták el Bocskai fejedelmet, a Megyeháza –jelző nélkül– a Rákóczi fejedelmet is vendégül látó háromszáz éves épületet jelentette.
A vezetési-ponton–vaságyakkal berendezett– pihenőszoba is volt. Az ügyelet ideje alatt nem hagyhattuk el a vezetési pontot. A LÉGÓ és a tanács együtt ügyelt. Legtöbbször egy párba voltunk a műszaki-osztály vezető-helyettesével, a házinyomda vezetőjével, Kovács Zsuzsával, egy reprezentatív külsejű, kétgyermekes, elvált asszonnyal. Zsuzsa azokon hétvégeken jött ügyelni, amikor a lányok a volt férjével voltak. Zsuzsa az ügyelet alatt külön pénzért gépelt. Zsuzsa vezette a Megyei Tanács.
Az, hogy három éjszakára összezártak egy kívánatos fiatalasszonnyal, megmozgatta fantáziámat.
A LÉGÓ filmtárába hoztak egy láda (valamikor elkobzott) filmet. Amíg Zsuzsa gépelt, én a filmtekercseket nézegettem, és meglepődtem, hiszen 16 mm-es filmen nagyon sok „művészi” film is volt, legtöbb még néma-, esetleg feliratos film volt. Néhány cím ismerős volt, több szerepelt a szerényen csak „minden idők legjobb tizenkét filmje” nevű brüsszeli válogatásban. Természetesen voltak nevenincsrendezők, sose-hallott színészekkel készített „filmjei” is a filmtárban.

A parancsnoki irodában vetítettem (legalább bele-bele néztünk). Az első néhány tekercs régi burleszk volt, nagyokat nevettünk. Az egyik doboz felirata olvashatatlan volt, elkezdtük vetíteni. A főcím alatt kiteregetett lepedőkre vetített árnyjáték egy csókolózó-ölelkező-vetkőző-szeretkező párt mutatott. Zsuzsa légzése izgatottá vált. Felálltam, Zsuzsa széke mögé léptem, és megcsókoltam a nyakát, és megsimítottam a melleit. Zsuzsa átölelt, és nyelves csókkal válaszolt. Felálltam és magammal húztam a kanapéra. Közben a kamera megkerülte a lepedőt, már a teljesen levetkőzött lány és fiú kényeztette egymást az ágyon. A kamera egyre közelibb képeket mutatott, már a teljes vásznat betöltötte a lány szemérme, ahogy előbb kézzel, utóbb már péniszével simogatta a fiú. Ekkorra már Zsuzsa az ölemben ült, ruháját felhúztam a nyakáig, fülcimpáit harapdáltam és egyszerre simogattam-markolgattam meztelen melleit és bugyival fedett szemérmét. Zsuzsa forró fenekével egyre gyorsabban körözött az ölemben.

Mire a srác felnyársalta a lányt, már mindketten elélveztünk. Átemeltem végre a ruháját a fején, kigombolta ingkabátomat, megfordult az ölemben, így végre rendesen tudtunk csókolózni. Csókolózva levetkőztetett, közben a film lejárt. A kanapéra ülve-feküdve pihentünk, kezeinkkel fedeztük fel egymást. Ahogy egymás ölében kutakodtunk, éreztem, hogy nemcsak tocsog az öle, de már a szirmok is megnyíltak, barlangja nyitott szájjal hívogatja szerszámomat. Hanyatt döntöttem, ölelése húzott magával és egyből a megfelelő pontokon értünk össze. Kemény férfiasságom rögtön a megfelelő helyen kért bebocsátást, elég volt egy kis segítő mozdulata, máris elmerültem a gyönyörök kútjában. Akadály nélkül siklottam be a szorítóan szűk, és forrón ölelő hüvelyébe. Már első behatolásomkor remegések sorozata rázta Zsuzsa testét. Mire én is eljutottam a csúcsra Zsuzsából minden erő elszállt, Az én erőm is elszállt, összekapaszkodva lassan oldalra fordultunk. Mozdulatlan testünk összetapadt, szorítottuk egymást, és puszilgattuk arcunkat, ajkunkat.

Hosszú percek múlva jutott el a tudatomig, hogy nem védekeztünk.
Zsuzsikám! Nagy gyönyört okoztál, köszönöm! Már régen kívántalak! –mondtam, és megcsókoltam az arcát. De nem tudtam megállni, beléd lőttem!
Ne félj! Én is kívántalak, és már vártam mikor lesz alkalmunk. Ezért szereztem irrigáláshoz spermicid tablettát. Úgy is zuhanyozunk, keress valamilyen irrigátorszerűt! –kérte.
A levegő-mintavevő a közlekedőedények elvén működött, ezt használtuk zuhanyozás közben. Zuhanyozás után immár mezítelenül ültünk vissza a bőrkanapéra. Ott végre megcsodáltam, kezemmel-számmal is tanulmányoztam asszonyosan telt testét. A bőr kanapén hamar megizzadtunk, ami kellemetlen érzést okozott, ezért a készenléti készletből frottírlepedőket terítettünk magunk alá.

Nem tudom mennyi idő telt el így összebújva, amikor a telefon csörgése hozott vissza a valóságba. Szerencsére csak az esti riadólánc ellenőrzés volt. Jelentkeztem, majd engedélyt kértem, hogy vacsorázni mehessünk. Gyorsan felöltöztünk, átmentünk a Tiszti Klub közelben lévő éttermébe. Az étteremben becsomagoltattam kaviárt és örmény konyakot. Visszafelé menet felajánlottam, hogy bevásárolok, a Népboltban (a régi Hangya Szövetkezet boltjait keresztelték át) vettem pezsgőt, felvágottakat és óvszereket.
A távgépíró körtávirata szerint az éjszaka támadás nem volt várható.
Éjszakára rendes kétszemélyes ágyat alakítottunk ki, és lefeküdtünk. Ismét készen álltam a szeretkezésre.
Ha így folytatod, úgy kidörzsölsz, hogy menni sem tudok majd. Ne siess! –mondta Zsuzsi és megállított.

Kénytelen-kelletlen vettem tudomásul kérését, összebújva hosszan beszélgettünk, az üvegpezsgőt apránként megiszogatva. Ekkor mondta el, hogy a férjét átmenetileg (negyedik éve) Pestre helyezték, lakást két évig nem kaptak, és egy frissen végzett munkatársnő elhódította a férjét. Már három éve elvált, azóta nincs partnere. A lányai lefoglalják az idejét, és félt a csalódástól is. Saját véleménye szerint, már kezdte beszőni a pók a lába közét. A beszélgetés-simogatás közben többször eljuttatott az orgazmus közelébe, de nem engedte a coitust, és a húgycsövet elszorítva megállított. Csókjaim többször eljuttatták a csúcsra, míg egyszer a gumit rámadta, és elmerülhettem izgalomtól csatakos, de kellemesen szoros puncijába. A korábbi játékoktól annyira felizgultunk, hogy már néhány mozgás után folyamatosan élvezett, és megérezve az orgazmusa ritmikus szorításait én sem bírtam tovább, bele élveztem. Összekapaszkodva, ölelkezve, szerszámomat puncijában szorítva elszunnyadtunk. A hajnali félhomályban a paradicsomban éreztem magam, ahogy Zsuzsa csontkemény szerszámomat magába fogadva lovagolt rajtam.
Zsuzsa csak egy pólószerű ruhát viselt (alatta semmit), gépelt (határidőre vállalta), én pedig, készültem a szóbeli érettségi-vizsgára illetve az egyetemi felvételimre, pihenésként csókolóztunk, szeretkeztünk. Zsuzsa lányai vacsoraidőben jöttek meg Pestről, négyesben vacsoráztunk a Tiszti Klubban. Az éjszaka kifulladásig szeretkeztünk. Még elalvás előtt hajnalra ébresztést kértünk, kellett az idő a rendrakáshoz.

Az érettségim után előléptettek hadnaggyá, ami immár a kezdő diplomás (1500 Ft-os) bérét jelentette. A következő közös ügyeletünkön –névnapi ajándékként–, erre az alkalomra nyomtatta ki egyetlen példányban és adta át a bugyijára vonatkozó belépési engedélyt.

A következő néhány évben még sokszor ügyeltünk együtt, ilyenkor mindig hatalmasat szeretkeztünk. Sokszor keveselltük ezeket az alkalmakat, ilyenkor munkahelyén, a mozi páholyának mélyén, sőt egyszer a lakásukban –a TV-t néző lányok mögött –is szeretkeztünk. Mindkettőnknek nagyon megfelelő volt így, hiszen elkötelezettség nélkül elégítettük ki nemi vágyainkat, olyan partnerrel, aki a szellemi vágyak kielégítésében is megfelelő volt.

Zsuzsa jó társam lett volna, de még egyetemista voltam, a lányaik inkább illettek volna hozzám korban, ez megyei skandalumot okozott volna. Az évek szálltak, és bizony egyre inkább gondoltam, hogy jövendő gyermekeim anyját is jó lenne megismernem, és ezért nem szeretőnek, hanem a feleségnek valót kerestem már. Közben Zsuzsa lányai is szervezkedtek, és mert apjuk második felesége lelépett, összebékítették szüleiket.
A nyolcadik félévem után, kaptam egy nyaralás-továbbképzést, három hónapos tanfolyamon vehettem részt a Fekete tenger örmény partvidékén, közben volt férje is hazaköltözött, a lányok kérésére ismét megpróbálták (sikerrel) a közös életet.
Az engedélyt, mint az életem egy lezárt, szép szakaszának emlékét betettem a Polgárvédelmi Parancsnokságon lévő hivatalos irataim közzé.
Hazaérkezésem után előléptettek főhadnagynak, és hivatásos állományba helyeztek. Diplomamunkám témájának a sugárzásmérések módszereit választottam. A diplomamunkámat TDK-s munkának is kiírták, februárban csatlakozott hozzám Borsos Kati, harmadéves hallgató. Bája, kedvessége, tudása már néhány nap múlva elbájolt. Ha nem jött be, hiányzott, üres volt nélküle a labor. Mire eljött a nyár, már éreztem, fontos lesz az életemben. Harmichat éve osztjuk meg éjjelünket és nappalunkat.