Apoptosis

A smegmás plajbászommal halacskáztam a hajnaltájt felszedett csaj szája előtt. A csúnya kis fejét húzogattam a pajszeren, de ügyetlen volt és fogazott. Igazi szűz - mondanám jó kedvvel - de most semmi izgalmasat nem találok ebben: amilyen kezdő meg ahogy kinéz, jobban jártam volna ha rárántok két keményet. Mielőtt meszeltem volna az arcát, befogtam a kíváncsian és csendben nézelődő kis kék szemeit, hogy ne ez a kép égjen bele az Elsőről.

Aztán kicsit pihegtem, végül kimentem a reggeli fejfájásommal együtt megsiratni a kobrát. Nyúltam valami folyékony meg egy fájdalomcsillapító után. Dacára hogy megint átpiáltam az éjszakát, nem is rossz a gyomrom. Ekkor jutott csak eszembe, hogy a lányt a szobában hagytam. Az éjjel szétdobált ruháit magára szedegette, és szarul nézett ki határozottan. A joghurtot már letörölte a szája körül, és most tanácstalanul álldogált a nevetséges kis gönceiben a szoba közepén. Egy pillanatig talán ő is érezte, hogy nem így képzelte a szája szüzességének elvesztését. Nem mondom, hogy sajnáltam.

De most már rendes vagyok a lányokkal, próbálok az lenni. Öltözz, megyünk – közöltem vele. Az önbecsüléséből annyi sem maradt, hogy tiltakozzon az ellen, hogy megint ki akarom dobni reggel, csöndben kereste a holmijait, nehogy itt hagyjon valamit. Általában véve sem beszélt szinte soha. Legfeljebb ha kérdeztem. Az utcán eszében sem volt a kezemért nyúlni vagy hasonló. Nagyon helyes, engem itt ismernek.

Még a fürdőben sem volt, valószínűleg egy pézsébe törölte a tejszínes mártást. Tényleg először csinálta – nem tudja, hogy a szaga attól még megmarad? Vagy lehetett az is, hogy büszke volt rá? Próbáltam hozzá beszélni, de nem érdekeltek az amúgy sem hosszú válaszai. Vettünk kiflit a péknél, egy pillanatig jó fej akartam lenni, és egy édes kiflit is vettem negyven forintért. Nem magamnak, nyilván. Hova fajulhatok még?

Csendben eszünk. Nem zavaró csend ez, nincs mit mondanunk egymásnak. Tudom, hogy csúnya vagyok, mondaná ő. Tudom, hogy olcsó vagy, mondanám én. Egyébként semmi közünk egymáshoz. De akkor miért szerelmes?

Azért kitűztem neki a távozása - közeli - időpontját, az én türelmem sem végtelen. Szóba sem került, hogy esetleg kikísérem a buszhoz. Mondtam volna, hogy alig várom hogy találkozzunk? Azért kíváncsi voltam vajon mennyire tiszteli még magát. Vakargasd a talpam – közöltem vele szinte kedélyesen. Egy picit megütközött rajta, de semmi több. Bátortalanul vakargatta kis ujjaival a 30 órája egy cipőben büdösödő talpamat, közben mellé még megengedtem, hogy simogassa az izmos, szőrös lábszáramat. Azért én sem vagyok hálátlan.