Temetőben

Temetőben jártam
Kéz a kézbe veled,
Körülöttünk lassan
Hulltak a levelek.

Nem gondoltunk másra,
Egyedül egymásra,
Az örök összetartozásra,
S a csöndes elmúlásra.

Kéz a kézben jártam
Temetőben veled,
S körülöttünk csak foltoknak
Tűntek az emberek.

Színes-csöndes világ,
Min nem terem már virág,
S az őszben csak levél hull,
S mindenre a Némaság borul.

Temetőben jártam
Kéz a kézben veled,
Lelkünk összesimul:
Örökké! Csak veled!

Kéz a kézben veled
Temetőben jártam,
Könnyű fehér pelyhek
Lepték be a vállam..

Elmúlt a tavasz,
Elmúlt az ősz,
Körülöttünk a Tél,
Mit csak a szerelem győz.

Érzem végig
Kezem a kezedben,
Pedig tested a földben,
Lelked a mennyekben.

Egyedül jártam
Temetőben veled,
Körülöttem lassan
Hulltak a téli pelyhek.

Valamikor jártam
Kéz a kézben veled,
S most bután néznek rám
A temetőben az emberek.

Feketében járok
Téli temetőnkben,
Tél van körülöttem,
S tél vana lelkemben.

Üres lett a világ,
Fekete és fehér,
Nem lesz már több tavasz,
S nincsen már több vigasz.