Színtelenné színezted a világot,
ahol letéptek minden virágot,
nincs hajnali napsütés,
nincs benne édes ébredés.
Madárdal sem szól már,
lágyan símogató szellő nem jár,
elhallgatott a muzsikaszó,
dübörög a csend, halott a jó.
Keserű valóság az álom,
nyugalmam nem találom,
hiába kereslek, hiába várlak,
csak itt, a szívemben látlak.
Ezer szállal köt hozzád a sorsom,
lehet, hogy egyszer eloldom,
széttépem azt a fonalat,
megszabadítom magamat.
Megpróbálok újra élni,
megtanulok másra nézni,
elkezdem színezni a világot,
újra ültetek majd virágot.
Keresek magamnak új zenéket,
tudom, el kell felednem Téged,
felejtenem kell ezt a szerelmet,
s újra összerakni, megsebzett,
darabokra tört szívemet.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-11-23
|
Novella
Egy fiatal férfi randevúra hívja az ismert színésznőt.
2024-11-22
|
Novella
Ebben a rövid történetben egy idős bácsi jelenik meg a kertvárosi kis kocsma ajtajában kutyájával....
2024-11-19
|
Novella
Édesanyja és unokabátyja szexualitásának egy kislányra gyakorolt hatása.
2024-11-18
|
Novella
Egy tanárnő igyekszik meggyőzni tanítványát, végül saját csapdájába esik.
2024-11-17
|
Novella
A helyszín Argentína.Miguel és párja Sofia életük versenyére készülnek.Vajon győzelmet vagy...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Van keményebb versed is?Szélsőségesebb érzelmek,üvöltözés, stb?
Széttépett szirmokból főzött teát és azt mondta, ez használ.
Ócska takarót terített rám, tüzet rakott és várt.
A meleg pohárral kezemet szárítottam, az italnak fakéreg illata volt.
Nadrágom szárát a sár fogdosta mocskosra.
Nem kérem!
Öntöttem a tűzre a lét, sisteregve szállt el minden remény.
Csak úgy nyomkodtam a billenytyűket.. és ez lett!
Bocs, hogy ide piszkitottam vele,
de ez a "szabad vers" szerűség most jutott eszembe.
.
Széttépett szirmokból főzött teát és azt mondta, ez használ.
Ócska takarót terített rám, tüzet rakott és várt.
A meleg pohárral kezemet szárítottam, az italnak fakéreg illata volt.
Nadrágom szárát a sár fogdosta mocskosra.
Nem kérem!
Öntöttem a tűzre a lét, sisteregve szállt el minden remény.
Csak úgy nyomkodtam a billenytyűket.. és ez lett!
Bocs, hogy ide piszkitottam vele,
de ez a "szabad vers" szerűség most jutott eszembe.
Lagalább annyit mondjatok rá, gogy "sanyimanó"!
.
Érleled még.
Sajnos nem éri el a „sanyimanóság” szintjét.
Érleled még.