Susognak az ágak

Hűvös a levegő,fúj a szél,
A fák levele életre kél.
A Hold fénye világít,egyedül sétálok,
Hirtelen egy szakadék peremén állok.
Hív a mélyből egy csábító hang,
Közel hallom,de nem tudom hol van.
A sötét mély ismerőst rejthet,
Menni akarok,de nem enged.

Leláncolt magához,nem szabadulok,
De hirtelen felriadok,
Ott fekszem a vizes füvön,a fák alatt,
Az ágak közt egy sötét árny szaladt.
Azt nem tudom,hogy álom vagy illúzió volt-e mit láttam,
De azt igen,hogy közben végig csak rád vágytam.