Sáros 1831

Baljós egy évszakban tartunk északnak,
nem ettünk három napja és feltört a lábunk
Eperjesen még láttunk lányokat
s Bártfán megfektettünk egy kontyos cserfes asszonyt
Bort ittunk és orrunkba szívtuk az
alattunk heverő országot

De most kifutottunk a mindenből
elvadult tájék ez se víz nincs annál több sár
Szekerek döcögnek északról
rémült arcok rettenetes hírekkel
de mi megyünk tovább

Felsővízköz
rosszarcú Rutének s még egy pár Tót
szaros seggű birkák
fatemplomok
A Duklai-hágón át hideg szél fú
s közeleg valami borzalom -----

Pár nap hét hóra hóra
barátaim már halottak
őrült zöldellésben felcsapnak a lángok
sikoly hasogatja a bérceket

Megtöltik a kutakat rothadó
hullákkal
Pókhasú gyerek sírva hívja okádó anyját
A bokorban egykor fehér ruhás lány guggol
elkínzott arccal nyöszörög és
bűzös salakkal itatja a földet

És aztán leszáll az éj

A lángok már a kúriákig csapnak
menekülnek az puhos urak
Késmárk felé vagy Zemplén rengetegébe
Megmérgezték a kibaszott kutakat
vagy nem
De lám most nagy haragja van a népnek

Elkapják az egyiket
lassú lángon megsütik
nyí az mint a disznó
fogai megfeketednek
szeme kifolyik és
bánja már hogy úrnak született
de olyan mindegy

Minden férfi minden lány
ki Istenre fittyet hány
akár paraszt, akár úr
kolerában elpusztul.