Ha egyedül ülsz, s a tűzbe nézel,
bársonyos hangodon Poe-t idézel,
és sikító szélcsend süvít a szobádban,
felfedhetsz egy percre benn az ágyban.
Arcomat látod: a légben lebegek,
mosolygok Rád, de mégsem nevetek.
Majd fölcsap egy lángnyelv: megszűnik a varázs,
Gúnyos kacajt hallasz, és megéget egy parázs.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Ez most egy kicsit kicsavartnak tűnik a szó-egybeesés miatt, de amúgy nem olyan bonyolult (mint amilyennek elsőre látszik:)
Szóval ha Te, az Olvasó egyedül ülsz, a tűzbe nézel, s közben Poe-t idézel (stb, stb, szóval, ha végighaladsz az idézés leírt lépésein), megidézhetsz. Hogy engem, vagy egy démont? Nos, passz. De talán nincs is olyan messze a kettő egymástól :rage: :grinning:
u.i. Sorry, hogy ilyen későn válaszoltam, de katasztrófális helyzet alakult ki a munkahelyemen, és nem tudtam nézni a fórumot. (Pedig nagyon vártam a reakciókat az első napokban!)
Talán már nem is olvassátok -ezt viszont nagyon sajnálnám. De azért reménykedek :)
Viszont a vers tényleg szép, bár tényleg nem Poe-t idézi. (és ez amiben végre egyetértek Tűzmadárral:)