Nem is tudom, miért éltem,
Feleslegesen, ily hosszú életet,
Ha úgy végeztem, bitóra húzva,
Megaláztatva.
Hollók vájják a szemem helyét,
Testem a férgek fészke lett,
Már csak a kötél tart,
Kitört nyakamnál fogva.
Rothadok a kötélen lógva,
Némán bitóra húzva,
Testem lengeti a szél,
Viszi szagom, merre a nap kél.
Utolsó emlékeim egy lány
Körül kerengenek immár
Napok óta, s azt látom én
Az Ítélet Napjáig.
Néma a fa, nem recseg már,
De a szél továbbra is himbál,
Szellőztetve féregjárta testem,
Viszi messze, halálhozó bűzömet.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Bízd a végzetre mindened,
mert a léleknek...
mert a léleknek...
Beküldte: Anonymous ,
2001-09-16 00:00:00
|
Versek
Benyitottam a hálóba és a következő kép tárult elém: feleségem hanyatt fekszik, lábait szétrakja és a szomszéd Zsuzsa feleségem lábai között van négykézláb és nyalja feleségem pináját. Zsuzsa...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?