Nem is tudom, miért éltem,
Feleslegesen, ily hosszú életet,
Ha úgy végeztem, bitóra húzva,
Megaláztatva.
Hollók vájják a szemem helyét,
Testem a férgek fészke lett,
Már csak a kötél tart,
Kitört nyakamnál fogva.
Rothadok a kötélen lógva,
Némán bitóra húzva,
Testem lengeti a szél,
Viszi szagom, merre a nap kél.
Utolsó emlékeim egy lány
Körül kerengenek immár
Napok óta, s azt látom én
Az Ítélet Napjáig.
Néma a fa, nem recseg már,
De a szél továbbra is himbál,
Szellőztetve féregjárta testem,
Viszi messze, halálhozó bűzömet.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-10 00:00:00
|
Versek
Azt hiszem, hogy szeretlek
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-21 00:00:00
|
Versek
Egy vérző szív mely már alig dobog,
Egy...
Egy...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?