Nem is tudom, miért éltem,
Feleslegesen, ily hosszú életet,
Ha úgy végeztem, bitóra húzva,
Megaláztatva.
Hollók vájják a szemem helyét,
Testem a férgek fészke lett,
Már csak a kötél tart,
Kitört nyakamnál fogva.
Rothadok a kötélen lógva,
Némán bitóra húzva,
Testem lengeti a szél,
Viszi szagom, merre a nap kél.
Utolsó emlékeim egy lány
Körül kerengenek immár
Napok óta, s azt látom én
Az Ítélet Napjáig.
Néma a fa, nem recseg már,
De a szél továbbra is himbál,
Szellőztetve féregjárta testem,
Viszi messze, halálhozó bűzömet.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
2026-04-25
|
Merengő
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...