Gondolatok...

Zakatolok, mint egy öreg vonat...
csikorognak a kerekek,
mikor hirtelen fékezek!
Állj!
Ne tovább, már így is túlontúl,
mindenen túl,
mi valós volt valaha s valós lesz egyszer
azon is túl mentél
vagy mentem?
Mentünk... ketten
kéz a kézben... de hova?kérded s kérdésed választ is rejt
sejted...
elveszni oda mit nem ismerünk...
te elvesztél egy ködben, mi szerinted lila, vagy rózsaszín?
Szerintem sötét, fekete s vérrel áztatott
csodás piros tócsákkal tarkított
ez az én ködöm,
s én eltévedtem
vad táj, kopasz, kiégett fák, lehullt levelek az avaron
égetően jeges szempár egy odú mélyén,
ez meg a tiéd... bár te sem tudod.
A nagy semmi szépen körítve,
ráhúzva a mézes-mázos mézes kalácsos jelen
így decemberben.
Illatok,mozdulatok s mozzanatok,
az idő kering, fordul, s rombol
valamit, valakit, valahol
talán engem, talán téged
ki tudja ki kicsoda
s ki mit tett, mikor, hova
el, mélyre, temetve
titkok sírját ásva,
s hazugság szemfedővel borítva
kegyhelyet szentelve hova vissza-visszatér
hálni a lélek
az emlékek...