Emlékezet

Emlékeztek e reggeleinken
Mindig fagyos szelekre ébredtünk
Volt piros volt sárga sugár
Volt patak a merengő völgyben
Ragyogásban születő ifjúság

Volt lelkünkben szőke remény s a halál
Ősi síkon épült kastély árnya volt csak
Nem volt bánat se fájdalom
Se az élet szürke rémképe
Csak szeretet lagúnája
Arcunk tengerén

Kéklett a hold zsibongott
A sok virágtól az erdő
Naptól csordult a bozót

Vajúdtak források s utat vágtak
A pillákkal kormos
Szemek fennsíkjára

Csüngtek lelkek egy rózsafán
Almák grádicsán s gyémántszemek közt

Rozsdaszín űr hűsén
Örök fény becézte vérünk
Zsongott tova testünkön
Odabenn egy
Hús-részeg testben

Égszínkékek voltak az illatok az ősz
Húgai temették köntösükbe

Kik a tüzet hozták nekünk
A szerelem gyönyörű oltalmát
Még ma is hogy haldoklik a szív

Mert közöttünk születtek az istenek
A teremtés bölcsői mi vagyunk
S a napkelet el nem emészti
Értelmünk és szárnyaink
Tükrözi szemünk a szentek
Nyomorultul egyszerű álmait.