Sötétedik.Életem egén csak gyűlnek a felhők.
Már megered a zápor.Sok gondom
a viharfújta falevelekkel táncol.
Viharokkal ,teli életemben először érzem tán,
hogy reményem is ködbefulladhat,
akár egy gyönyörű holdfényes éjszakán.
Csak az engem körülvevő hidegséget érzem már,
mi hóval lepte lelkem minden zegét-zugát.
Megtalált már engem az örök tél,
melegséget nem érzek már soha tán.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-09-23
|
Novella
Az életünk során rengeteg kapcsolatot hozunk létre és szakítunk meg. Ezek olyan utakra sodornak...
2024-09-05
|
Novella
Ismeretlenül is kívánom legyen annyi kitartásod és erőd az álmaid megvalósításához mint főszereplőmnek...
2024-08-23
|
Novella
Jöjjön egy sokkoló történet az íróasztal fiók mélyéről ami novellaíró versenyt is megjárt.Ugyan...
2024-08-12
|
Merengő
Gini a hármas szobában púderezte az arcát. Az ostromgépek hangja sajnos beszűrődött, a nő...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Elsötétült
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Egy nap sem múlik el, hogy rád ne gondolnék,
Egy...
Egy...
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Bízd a végzetre mindened,
mert a léleknek...
mert a léleknek...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?
BURGONYA ·
EZ ÍGY VAN.
Dalma91 ·
Hejj! Koszi a hozzaszolasodat de azert nem olyan rossz am ez az elet! :smiley: 
:flushed:
:flushed: