A konyhában állsz
és számolod a kávészemeket.
Váratlan érkeztem Hozzád,
a délutáni kávédon túl voltál már,
mégis nevetve fogadtál,
és a konyhába siettél,
hogy kávét főzz nekem.
Hóvége volt,
alig volt már kávéd,
csak, amit magadnak
reggelre félreraktál,
- hát ezt felezted meg.
Kacagtad, hogy egy jó helyett,
két fél,
két ihatatlan lesz.
Nézlek, ahogy a konyhában állsz,
és számlálgatod a kávészemeket.
Azt hiszem,
ez a szeretet.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-20
|
Horror
László a párja mögé ment. Megemelte Kata hajlékony testét, és ráhúzta a formás fenekét a merev...
2025-06-19
|
Történetek
Ez az én nudista sztorim, és nagyon nem bántam meg.
2025-06-17
|
Novella
Megírták: az emberiség ki fog pusztulni...<br />
Bár a helyesírásellenőrzőm nulla hibát jelzett,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Folytatások
Ki szép,
örökké szép,
nem csúfítja testét
kor vagy szenvedés.
örökké szép,
nem csúfítja testét
kor vagy szenvedés.
Ülök a vonaton
és könyvedet olvasom,
közben gondolkozom
gubancos sorsunkon.
Mert elválaszt és
összeköt a világ;
minden reményt megöl
majd újra...
és könyvedet olvasom,
közben gondolkozom
gubancos sorsunkon.
Mert elválaszt és
összeköt a világ;
minden reményt megöl
majd újra...
Este kinyitottad táskádat,
a finom kávéillat mindent áthatott.
Este kinyitottam táskámat,
a csillogó aranypor mindent elvarázsolt.
a finom kávéillat mindent áthatott.
Este kinyitottam táskámat,
a csillogó aranypor mindent elvarázsolt.
...e két szóban minden benne volt
Nézlek,
nem gondolva semmire,
mint tarkuló őszi erdőt szokás,
melynek gazdája nem,
csak szépsége lehet.
nem gondolva semmire,
mint tarkuló őszi erdőt szokás,
melynek gazdája nem,
csak szépsége lehet.
Előző részek
Szerettem a kesernyés sör ízét,
mit rendeltél,
meggy volt és áfonya,
szerettem, ahogy szavaidon átsütött a nap,
ahogy kibeszéltünk mindent és semmit,
az életünk...
mit rendeltél,
meggy volt és áfonya,
szerettem, ahogy szavaidon átsütött a nap,
ahogy kibeszéltünk mindent és semmit,
az életünk...
Köszönöm, hogy néha
miként a tolvaj surran titokban,
ott lehetek gondolataidban,
álmaidban.
miként a tolvaj surran titokban,
ott lehetek gondolataidban,
álmaidban.
Bár tagadhatod,
de legbelül Te is tudod,
boldog és szabad lehetsz nélkülem,
de csodákhoz ketten kellenek.
Ez a titok,
ajkad mondta ki.
Ez a titok:...
de legbelül Te is tudod,
boldog és szabad lehetsz nélkülem,
de csodákhoz ketten kellenek.
Ez a titok,
ajkad mondta ki.
Ez a titok:...
Kérdezted: „Ki vagyok én?”
visszakérdeztem:
„azon gondolkozom, ki vagy nekem”
válaszod:
„talán csak álomkép, semmi több”
Arra gondoltam, valóban,
ha eddig...
visszakérdeztem:
„azon gondolkozom, ki vagy nekem”
válaszod:
„talán csak álomkép, semmi több”
Arra gondoltam, valóban,
ha eddig...
És jött a nevezetes 12-12-12
12 óra 30 perckor,
üres irodába bújtunk,
mint szilveszterkor néztük az órát,
hogy jöjjön el a nevezetes perc,
mikor születésnapi
12 óra 30 perckor,
üres irodába bújtunk,
mint szilveszterkor néztük az órát,
hogy jöjjön el a nevezetes perc,
mikor születésnapi
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-11 00:00:00
|
Szerelmes
Már nem vagy olyan, mint régen
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Hozzászólások
További hozzászólások »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Lylyana ·
Szépzöldet adok.
Irsai Dávid ·
köszönöm! :-)
pirosho ·
:grinning:
Irsai Dávid ·
CF kérdezte, hogy már nem is újabb írsz paródiát rólunk??? (a múltkorit keveselte ) :japanese_ogre:
1326 ·
Szintén kedves.
Irsai Dávid ·
:grinning: