Carissima Fidelissima - egy barátság krónikája 5.

Szeretem, ha megjelensz álmomban,
s boldogan ébredek.

Benne vagy minden telefoncsendülésben,
minden előugró e-mail-ben:
mert azt várom, Tőled jön;
szeretek várni Rád,
ha kell egy életen át.

Szeretem a vonatot,
amikor péntekenként engeded,
hogy elkísérjelek.
Szeretem a meleg kupét,
kint a havas tájat,
kicsit giccses a kép,
de Veled szép és igaz.
Szeretem, hogy megszűnik
a tér és idő Veled,
amikor azt kívánom,
a vonat sohase állna meg.
Szeretem, ahogy rázod hajad,
s tudom, ha még egyszer tennéd,
menthetetlenül elvesznék.
De tudom, nem teszed.
Szeretem a papírt,
aláírtam,
hogy együtt dolgozunk,
s a világ rendje lassan újra helyreáll.

Szerettem, amikor felhívtál,
a világra dühösen,
hogy reám zúdítsd dühödet,
szeretem, hogy haragod nem tartott soká.

Szeretem hangodat,
ahogy a folyosón meghallom,
megdobban szívem.

Szeretem, hogy ha Veled vagyok,
s mindig velem vagy,
teljesen betöltesz,
s semmit sem kérdezel.