Búcsúzóul

A semmiből jöttél, s most semmivé lettél,
Ne mondj semmit kérlek, hisz tudom, hogy szerettél!
Új életet adtál, s most véget ért minden,
Csak néhány boldog óra, mi megmarad a szívben.

Néhány boldog óra, mindez már csak emlék,
Sóhajom száll feléd: Bárcsak veled lennék!
Bárcsak szorosan megölelhetnélek,
Nem tudom nélküled tovább hogyan élek!

Hogy feledhetném a bűnös csókokat?
Az éjbe suttogott szerelmes bókokat?
Hogyan feledhetném ölelésedet?
Mikor titkon átkarolt féltő két kezed...

Nem tartalak vissza, csak iszonyúan fáj!
Légy boldog nélkülem, menj tovább, ne várj!
Ne hagyd, hogy könnyeim megzavarják léépted!
Új élet vár rád, kár is visszanézned!

Búcsuzóul Kedvesem, szívem neked adom,
Nem adhatok mást, hisz ez minden vagyonom!
Vidd magaddal kérlek a sok szép emléket,
Mert feledni e szerelmet, a legnagyobb vétek!