Az én álmom

Álmodtam egy leányról,
Talán nem is létezik,
Álmom ölelte fájón,
Emlékőröm mérgezik,
Sokat jelentenék neki,
Lehet énemet szereti,
De a tény: ismeret-hiány,
Csak egy inopia lenne,
Ő lesz hát kit lelkem kívánt,
Új szeretetem Őbenne.
Nem tudja ki vagyok,
szeme mégis ragyog.
Értehetetlen számára,
Hogy por életem hiába
Lenne is az Övé,
Nem akarom csalódjon,
Értem éjjel zokogjon
Így engedtem bájának,
Mely a zokogó éjjel
Magával ragadó hévvel
Része lett álmának.
Köszönöm, hogy egy éjjel,
Más volt mint a többi,
Ölelném lélekkel,
Szorítném Örökkig.