Ha elveszítettél valakit
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted.
Ha szeretsz valakit
de ő boldoggá téged nem tehet
örülj annak
hogy mással boldog lehet.
Ha szeretsz valakit
de elhagytt téged
örülj annak
hogy az ő boldogsága nem ért véget
Ha szeretsz valakit,
de ő a tiéd nem lehet
örülj annak
hogy mást boldoggá tehet.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
2025-09-25
|
Novella
Lea és társa Jázmin a két prostituált egy villát bérelnek ahol fogadják a kuncsaftjaikat....
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Vad lárma vesz körül a világban.
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások
Mizantróf: ez nekem egy kicsit magas volt :yum: de végülis értem és igaz.
Amikor szeretsz valakit, ergo szerelmes vagy valakibe, akkor - bármilyen durva is - nem érdek nélkül szereted.
(Félreértés ne essék: semmilyen szeretet nem érdekmentes, természetesen akkor a legjobb, ha csak viszontszeretést várunk el, de a lényeg: cserébe elvárunk valamit.)
Akibe szerelmes vagy, azt - őt - megszerezni szeretnéd magadnak! Szintén nem öncélúan, mert saját őszinte önmagadat adod cserébe.
Aztán szépen jön egy harmadik, és elviszi magával a párod.
Itt Tiarával értek egyet, mert akinek önmagadat adtad, az megcsalt, hazudott, lelécelt; s az ilyennek a legkevésbé sem kívánunk jót. Az ősi ösztön nem teljesült: nem tudtad megszerezni magadnak a másikat.
Vagy talán ez is az emberek egyéniségétől függ?
Mert ha igen, Honleánynak is igaza van: nem sikerült, de szimpatikus vagy, talán jobban sikerül a másikkal, hajrá, elvégre a lány/fiú olyan, mint a villamos.
Aztán ott van az időtényező, merthogy kultúremberek vagyunk. Ha nem lennénk azok, az utcák tele lennének terhes nőkkel és halottakkal. Az idő - jaaa, és az új párod - elhalványítja a régit: "a fene megette, boldoguljon ő is, ha már olyan /!%/"/%!=/*%! volt, régen volt, fánylat rá.
Szóval nem is olyan könnyű.
Az én véleményem a saját életemmel és a verssel kapcsolatban nem változott.
(Ld. ott.)