Ha elveszítettél valakit
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted.
Ha szeretsz valakit
de ő boldoggá téged nem tehet
örülj annak
hogy mással boldog lehet.
Ha szeretsz valakit
de elhagytt téged
örülj annak
hogy az ő boldogsága nem ért véget
Ha szeretsz valakit,
de ő a tiéd nem lehet
örülj annak
hogy mást boldoggá tehet.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Friss hozzászólások
Szakállas:
Jól összefoglaltad egyfajta ki...
2025-04-03 08:07
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Ha van lelked a szakításhoz,
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
Hozzászólások
Mizantróf: ez nekem egy kicsit magas volt :yum: de végülis értem és igaz.
Amikor szeretsz valakit, ergo szerelmes vagy valakibe, akkor - bármilyen durva is - nem érdek nélkül szereted.
(Félreértés ne essék: semmilyen szeretet nem érdekmentes, természetesen akkor a legjobb, ha csak viszontszeretést várunk el, de a lényeg: cserébe elvárunk valamit.)
Akibe szerelmes vagy, azt - őt - megszerezni szeretnéd magadnak! Szintén nem öncélúan, mert saját őszinte önmagadat adod cserébe.
Aztán szépen jön egy harmadik, és elviszi magával a párod.
Itt Tiarával értek egyet, mert akinek önmagadat adtad, az megcsalt, hazudott, lelécelt; s az ilyennek a legkevésbé sem kívánunk jót. Az ősi ösztön nem teljesült: nem tudtad megszerezni magadnak a másikat.
Vagy talán ez is az emberek egyéniségétől függ?
Mert ha igen, Honleánynak is igaza van: nem sikerült, de szimpatikus vagy, talán jobban sikerül a másikkal, hajrá, elvégre a lány/fiú olyan, mint a villamos.
Aztán ott van az időtényező, merthogy kultúremberek vagyunk. Ha nem lennénk azok, az utcák tele lennének terhes nőkkel és halottakkal. Az idő - jaaa, és az új párod - elhalványítja a régit: "a fene megette, boldoguljon ő is, ha már olyan /!%/"/%!=/*%! volt, régen volt, fánylat rá.
Szóval nem is olyan könnyű.
Az én véleményem a saját életemmel és a verssel kapcsolatban nem változott.
(Ld. ott.)