Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Történet egy erotikus festmény elkészítéséről.
Egy nem szokványos Cuckold történet.
László a párja mögé ment. Megemelte Kata hajlékony testét, és ráhúzta a formás fenekét a merev...
Ez az én nudista sztorim, és nagyon nem bántam meg.
Megírták: az emberiség ki fog pusztulni...<br /> Bár a helyesírásellenőrzőm nulla hibát jelzett,...
Friss hozzászólások
gezu98: Nem rossz.
2025-06-28 10:29
gezu98: Ez legfeljebb része lehetne eg...
2025-06-28 10:28
gezu98: Elmegy egynek.
2025-06-28 10:24
gezu98: Nem maradandó élmény, de olvas...
2025-06-28 10:23
gezu98: Se eleje, se vége. Ez nem tört...
2025-06-28 10:20
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Átölel a magány...

Olyan néma a csend, csak kavics csikordul,
Mint a könny útja, mi szememből kicsordul.
November közepén, hűvösebb már a szél,
A kopasz faágaknak, szerelemről mesél.

A sétányra – óvón - avar szőnyeg borul.
Csupasz fák törzséről vörös árnyék csordul.
A reggeli napsütés, már nem hoz meleget,
Csak elűzni próbálja a fagyos felleget.

Bús szellő tévelyeg a park padjai között,
Ott, hol nyáron még a szerelem röpködött.
Elvétett madárdal töri meg a csendet,
Hol nem rég még vidám madár ének zengett.

A park fái közt köd húzza meg magát,
Fázósan simul testemhez a kabát.
De hiába keres, nem talál meleget.
Te oltottad ki a bennem égő tüzet.

Körülnézek keresve a padot, hol szerettél,
De rajta most, csak a fagyos dér üldögél.
Hozzám lép a magány szorosan átölel.
A közelgő tél ajkamra hideg csókot lehel.
Hasonló versek
3255
Ha van lelked a szakításhoz,
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!

2572
Ha a csalódás tövise szúrta meg a szívedet,
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?

Inopier(Tatyi) ·
Köszönöm, hogy megörvendeztettél ezzel az írásoddal, mely bár önmagából is a magányt sugalja, mégis a reménynek ad erőt, és ezzel megmondja, hogy nincs vége semminek. Nos, én ennyit tudtam a költői képsorok közül kivenni, boldoggá tennél, ha leírnád, mik is fogalmazódtak meg benned a gondolatok mezején eme írásod megalkotásakor. Előre is köszönöm, azt is:

Inopier
ladyJ ·
Köszönöm az olvasást és a hozzá(m)szólást. Örömöd az én örömöm is. Nos, azt hiszem, ha egy vers mögötti gondolatokat, érzéseket le kell írni, mint egy útmutatóval szolgálni a vershez, akkor az a vers nem jól van megírva.
A vers egy szerűen csak arról szól, egy novemberi kora reggelen egy lány könnyekkel a szemében sétál egy parkba, egy padhoz, ahol a nyáron volt Kedvesével üldögélt. Ahogy a pakban elhalt a madárdal, úgy halt el szívében is a szerelem. Ahogy a téli nap sem ad meleget, épp úgy őt sem hatja át a szerelem forrósága, hisz csalódott a szerelemben, a szerelmében és csak a magány vár rá, és a hideg tél.
Ezek a gondolatok ihlették a verset.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: