Olyan néma a csend, csak kavics csikordul,
Mint a könny útja, mi szememből kicsordul.
November közepén, hűvösebb már a szél,
A kopasz faágaknak, szerelemről mesél.
A sétányra – óvón - avar szőnyeg borul.
Csupasz fák törzséről vörös árnyék csordul.
A reggeli napsütés, már nem hoz meleget,
Csak elűzni próbálja a fagyos felleget.
Bús szellő tévelyeg a park padjai között,
Ott, hol nyáron még a szerelem röpködött.
Elvétett madárdal töri meg a csendet,
Hol nem rég még vidám madár ének zengett.
A park fái közt köd húzza meg magát,
Fázósan simul testemhez a kabát.
De hiába keres, nem talál meleget.
Te oltottad ki a bennem égő tüzet.
Körülnézek keresve a padot, hol szerettél,
De rajta most, csak a fagyos dér üldögél.
Hozzám lép a magány szorosan átölel.
A közelgő tél ajkamra hideg csókot lehel.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
2025-09-25
|
Novella
Lea és társa Jázmin a két prostituált egy villát bérelnek ahol fogadják a kuncsaftjaikat....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Be van írva lelkembe a te képed
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
Álomvilág álomkép
Álmodni álomszép.
Álmodd az álmaidat,
Álmodd meg vágyaidat!
Álmodni álomszép.
Álmodd az álmaidat,
Álmodd meg vágyaidat!
Hozzászólások
Inopier
A vers egy szerűen csak arról szól, egy novemberi kora reggelen egy lány könnyekkel a szemében sétál egy parkba, egy padhoz, ahol a nyáron volt Kedvesével üldögélt. Ahogy a pakban elhalt a madárdal, úgy halt el szívében is a szerelem. Ahogy a téli nap sem ad meleget, épp úgy őt sem hatja át a szerelem forrósága, hisz csalódott a szerelemben, a szerelmében és csak a magány vár rá, és a hideg tél.
Ezek a gondolatok ihlették a verset.