Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Tavaly megtörtént lánybúcsú ami életem legextrémebb orgiájává vált.<br /> Néhany helyen kiszínezve,...
Sokáig szótlanul mentünk, miközben a kamion falta a kilométereket. Addi provákáltam egy isőután,...
A fekete hosszú hajú nő felrakott egy fekete kávét és leült a konyhaasztal mellé. Az űrhajó...
Egy fiatal lány, aki keresi mitől lesz igazán jó neki.
A világ titkai sokszor sötétben rejtőznek, és a legnagyobb titok, amit az emberiség valaha...
Friss hozzászólások
HentaiG: Akinek esetleg tetszik, vagy k...
2025-08-08 18:01
HentaiG: De csak elolvastad, szóval még...
2025-08-08 15:20
laci78: az egy dolog, hogy miről szól...
2025-08-08 14:01
HentaiG: Nem kell engem olvasni,a te fi...
2025-08-07 19:41
BURGONYA: EMBER, HA HÁNYNOD KELL LEGKÖZE...
2025-08-07 18:31
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Átölel a magány...

Olyan néma a csend, csak kavics csikordul,
Mint a könny útja, mi szememből kicsordul.
November közepén, hűvösebb már a szél,
A kopasz faágaknak, szerelemről mesél.

A sétányra – óvón - avar szőnyeg borul.
Csupasz fák törzséről vörös árnyék csordul.
A reggeli napsütés, már nem hoz meleget,
Csak elűzni próbálja a fagyos felleget.

Bús szellő tévelyeg a park padjai között,
Ott, hol nyáron még a szerelem röpködött.
Elvétett madárdal töri meg a csendet,
Hol nem rég még vidám madár ének zengett.

A park fái közt köd húzza meg magát,
Fázósan simul testemhez a kabát.
De hiába keres, nem talál meleget.
Te oltottad ki a bennem égő tüzet.

Körülnézek keresve a padot, hol szerettél,
De rajta most, csak a fagyos dér üldögél.
Hozzám lép a magány szorosan átölel.
A közelgő tél ajkamra hideg csókot lehel.
Hasonló versek
2736
Ha elveszítettél valakit
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
2835
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?

Inopier(Tatyi) ·
Köszönöm, hogy megörvendeztettél ezzel az írásoddal, mely bár önmagából is a magányt sugalja, mégis a reménynek ad erőt, és ezzel megmondja, hogy nincs vége semminek. Nos, én ennyit tudtam a költői képsorok közül kivenni, boldoggá tennél, ha leírnád, mik is fogalmazódtak meg benned a gondolatok mezején eme írásod megalkotásakor. Előre is köszönöm, azt is:

Inopier
ladyJ ·
Köszönöm az olvasást és a hozzá(m)szólást. Örömöd az én örömöm is. Nos, azt hiszem, ha egy vers mögötti gondolatokat, érzéseket le kell írni, mint egy útmutatóval szolgálni a vershez, akkor az a vers nem jól van megírva.
A vers egy szerűen csak arról szól, egy novemberi kora reggelen egy lány könnyekkel a szemében sétál egy parkba, egy padhoz, ahol a nyáron volt Kedvesével üldögélt. Ahogy a pakban elhalt a madárdal, úgy halt el szívében is a szerelem. Ahogy a téli nap sem ad meleget, épp úgy őt sem hatja át a szerelem forrósága, hisz csalódott a szerelemben, a szerelmében és csak a magány vár rá, és a hideg tél.
Ezek a gondolatok ihlették a verset.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: