Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
<br /> Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
A történet betyárok ról folytása
Eredeti történet: CFNM oder Nackt im Damenclub .... Szerző: caliban66 .... Literotica; 2023...
Friss hozzászólások
Passszívpréda: Igazán írhatnál hasonló történ...
2026-04-02 11:28
golyó56: Tanulj meg helyesen írni, foga...
2026-04-01 15:10
Ftamas: Nem vagyok homofób, csak rendm...
2026-03-26 16:34
Btfetish: Keresem azt a hölgyet vagy pár...
2026-03-24 23:40
The reál Kagemusha: Komolyan, aki ezeket a kívánsá...
2026-03-21 14:27
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Átölel a magány...

Olyan néma a csend, csak kavics csikordul,
Mint a könny útja, mi szememből kicsordul.
November közepén, hűvösebb már a szél,
A kopasz faágaknak, szerelemről mesél.

A sétányra – óvón - avar szőnyeg borul.
Csupasz fák törzséről vörös árnyék csordul.
A reggeli napsütés, már nem hoz meleget,
Csak elűzni próbálja a fagyos felleget.

Bús szellő tévelyeg a park padjai között,
Ott, hol nyáron még a szerelem röpködött.
Elvétett madárdal töri meg a csendet,
Hol nem rég még vidám madár ének zengett.

A park fái közt köd húzza meg magát,
Fázósan simul testemhez a kabát.
De hiába keres, nem talál meleget.
Te oltottad ki a bennem égő tüzet.

Körülnézek keresve a padot, hol szerettél,
De rajta most, csak a fagyos dér üldögél.
Hozzám lép a magány szorosan átölel.
A közelgő tél ajkamra hideg csókot lehel.
Hasonló versek
3236
Be van írva lelkembe a te képed
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
2952
Ha elveszítettél valakit
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?

Inopier(Tatyi) ·
Köszönöm, hogy megörvendeztettél ezzel az írásoddal, mely bár önmagából is a magányt sugalja, mégis a reménynek ad erőt, és ezzel megmondja, hogy nincs vége semminek. Nos, én ennyit tudtam a költői képsorok közül kivenni, boldoggá tennél, ha leírnád, mik is fogalmazódtak meg benned a gondolatok mezején eme írásod megalkotásakor. Előre is köszönöm, azt is:

Inopier
ladyJ ·
Köszönöm az olvasást és a hozzá(m)szólást. Örömöd az én örömöm is. Nos, azt hiszem, ha egy vers mögötti gondolatokat, érzéseket le kell írni, mint egy útmutatóval szolgálni a vershez, akkor az a vers nem jól van megírva.
A vers egy szerűen csak arról szól, egy novemberi kora reggelen egy lány könnyekkel a szemében sétál egy parkba, egy padhoz, ahol a nyáron volt Kedvesével üldögélt. Ahogy a pakban elhalt a madárdal, úgy halt el szívében is a szerelem. Ahogy a téli nap sem ad meleget, épp úgy őt sem hatja át a szerelem forrósága, hisz csalódott a szerelemben, a szerelmében és csak a magány vár rá, és a hideg tél.
Ezek a gondolatok ihlették a verset.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: