Olyan néma a csend, csak kavics csikordul,
Mint a könny útja, mi szememből kicsordul.
November közepén, hűvösebb már a szél,
A kopasz faágaknak, szerelemről mesél.
A sétányra – óvón - avar szőnyeg borul.
Csupasz fák törzséről vörös árnyék csordul.
A reggeli napsütés, már nem hoz meleget,
Csak elűzni próbálja a fagyos felleget.
Bús szellő tévelyeg a park padjai között,
Ott, hol nyáron még a szerelem röpködött.
Elvétett madárdal töri meg a csendet,
Hol nem rég még vidám madár ének zengett.
A park fái közt köd húzza meg magát,
Fázósan simul testemhez a kabát.
De hiába keres, nem talál meleget.
Te oltottad ki a bennem égő tüzet.
Körülnézek keresve a padot, hol szerettél,
De rajta most, csak a fagyos dér üldögél.
Hozzám lép a magány szorosan átölel.
A közelgő tél ajkamra hideg csókot lehel.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-12-08
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
2025-12-04
|
Fantasy
A Magyar One Piece egy melléktörténet, amely hűen illeszkedik az eredeti One Piece univerzumhoz...
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Álomvilág álomkép
Álmodni álomszép.
Álmodd az álmaidat,
Álmodd meg vágyaidat!
Álmodni álomszép.
Álmodd az álmaidat,
Álmodd meg vágyaidat!
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
Hozzászólások
Inopier
A vers egy szerűen csak arról szól, egy novemberi kora reggelen egy lány könnyekkel a szemében sétál egy parkba, egy padhoz, ahol a nyáron volt Kedvesével üldögélt. Ahogy a pakban elhalt a madárdal, úgy halt el szívében is a szerelem. Ahogy a téli nap sem ad meleget, épp úgy őt sem hatja át a szerelem forrósága, hisz csalódott a szerelemben, a szerelmében és csak a magány vár rá, és a hideg tél.
Ezek a gondolatok ihlették a verset.