Történetek

- Nem volt jobb dolgod, mint a gépemben kutakodni?- vetette oda.
Jonas nem szólt csak az asztalra tette a könyvet. Dominic a borítót nézte és Jonas láthatta, hogyan sötétül el a barna szempár és válik keménnyé az arckifejezése.
- Én erre gondoltam.
Dom felállt, a kávéját a mosogatóba öntötte, elment tőle a kedve. Nem fordult meg, úgy kérdezte:
- Hol találtad?
- A dobozban volt, amit az asztalod alól vettél ki.
Nem felejtette el, hogy oda rakta a könyvet,...

Kinyitottam a szemem és körülnéztem. Csalódottan állapítottam meg, hogy tegnap este nem álmodtam, még mindig nem a saját ágyamban fekszem, a saját szobámban, hanem ebben a fura és émelyítően tökéletes házban. Szóval, mégis csak valóság. A kattogás nem szűnt meg, így felnéztem...

Már javában az említett úton száguldottam, mikor hirtelen egy éles kanyarnál egy autó jött velem szembe. Nem is értem, hogy kerülhetett az én sávomba, de időm sem volt reagálni, máris összekoccantunk. Mi az, hogy koccantunk? Egyenesen összeütköztünk, a következő pillanatban pedig szó szerint átrepültem a kocsival együtt a szalagkorláton. Éreztem, ahogy a BMW megpördül, majd lebucskázik a fák közé. Ugyanis egy erdő volt alattunk. Nekicsapódtunk egy fának, aztán se kép, se hang...

- Az egyetemen mindenki azt hitte, hogy egy pár vagyunk. Tudtad?
Inkább kijelentés volt, mint kérdés.
- Igen, sejtettem.
- Én… én… szerelmes vagyok beléd – kimondta, végre kimondta. Dominic egy pillanatra megkönnyebbült, hogy kimondta azt, amit évek óta érzett. De most, egy pillanattal később, ismét hatalmas súlyként nyomta a szívét...

Beültünk hát a kocsiba, és én elmélyedtem az aktában.
- Tehát most már biztos, hogy ugyan az a nő volt?
- Igen. A női testváladék ugyan azé az őrült nőé. Meg hányt is.
- Igen, én is láttam – fintorodtam el. – Na, ilyenek a női gyilkosok. Nem bírják, amit csinálnak.
- Férfiben is volt már ilyen. Emlékszer a csokis gyilkosra, az is mindig kidobta a taccsot...

-...és akkor jöttek az inkák, tudják, amikor..
- Amikor most átveszem az irányítást, köszönöm a helyettesítést.
- Oh, hát ha gondolja.
- Majd én elvezetem a hallgatókat az inkák és Sztálin világához, ha megengedi. Tudja, lehet, hogy korrepetálásra kéne járnia hozzám Chase professzor...

Egyszer volt, hol nem volt, karácsony szent éjszakája előtti estén a tájakat hó borította. Az égen megannyi csillag pislogott és várták, hogy az emberek és a Föld minden élőlénye szemük ragyogásával, tiszta és jóságos gondolataikkal és kívánságaikkal elárasszák őket. Mindenki lépte alatt ropogott a friss, puha, fehér hó...

- Egyszer, régen, sok évvel ezelőtt, volt egy kisfiú, aki egy teliholdas, ragyogó éjjelen kiszökött a kertbe, hogy meglesse a tündéreket, akikről az édesanyja mesélt neki. A kisfiú nem tudta, hogy a ház körüli erdő milyen veszélyeket rejteget, és elindult, hogy megkeresse a szárnyas kis varázslényeket, akik a mese szerint egy kerek tisztáson táncolnak minden holdtöltekor. Egyre beljebb haladt a sötét erdőben, míg el nem ért egy neki tetsző rétre. Leült és várt…

A vámpírokra nem lehet azt mondani, hogy szépek, vagy helyesek. A vámpírok egyszerűen csak gyönyörűek, akár nők akár férfiak, pont úgy, mint Nhaxra vagy Valo. A férfi hosszú fekete haja éles kontrasztban állt ugyan bőre hófehérségével, de ez csak tovább fokozta, amúgy sem elhanyagolható vonzerejét. Arca vékonyabb volt, mint a farkasé, de karakteresebb és abszolút nem volt benne semmi kölykösség...

- Akarlak, most, azonnal – mondta, és az ágy szélére ült, majd hanyatt feküdt, és széttárta magát nekem. Gyöngéden végig simítottam szemérmén, de ő mohón kapott merev péniszem után, és nedves öléhez igazította, így hát nem kíméltem, és tövig vágtam bele. Halk kiáltás volt a válasz. Háta ívbe görbült, szeme pedig egyszerre sugárzott hihetetlen szerelmet, és gyűlöletet. Nem mozdultam, ő pedig beharapva ajkát várta az élményt...