A 16 éves Emily Brotzborn meggyilkolása

Rettenetesen félt. Tudta valahol kint lapul az éj sötétjében, és csak arra vár, hogy elkaphassa őt. Félelme még jobban fokozódott mikor halk csattanásokat hallott az udvaron. A hang beszűrődött a házba, majd egyre hangosabbá és hangosabbá vált. Emily tudta mit kell tennie. Szüleivel, testvéreivel is végzett és most itt van, hogy őt is megölje. De nem! Ő még túl fiatal a halálhoz csupán 16 éves, nem akar ilyen korán, ennyire tragikusan meghalni... Tudta azért, mert nagynénjéhez költözött a végzet itt is rátalál. Csak érne már haza Mary néni, hogy megmentse.

De Mary néni sehol nem volt, ezt ő is tudta, hiszen be kellett utaznia a városba, és csak holnap reggel ér haza. És pont ezen az éjszakán talál rá a világ leggonoszabb lénye, a sötétség egy személyben az ördög is... a nagyapja. A nagyapja, aki megszökött a börtönből és miután mindenkit levadászott a családban, egyedül Emylit nem, mert nem tartózkodott otthon, most ő rá is rátalált és eljött érte. A gyámhatóság jobbnak vélte, hogyha egy rokonához költözik a kislány, nem pedig nevelőszülőkhöz, vagy valamilyen intézetbe. Talán jobb lett volna, hiszen akkor később talált volna rá. Emily felmérte a terepet, bezárta az összes ajtót és az emeletre rohant. Görcsösen megragadta a telefonkagylót, és a rendőrséget tárcsázta. Az áram elment, sötétség uralkodott a szobában. Sehol egy kis világosság. Most mégjobban megijedt, már levegőt is alig kapott, szeméből könnyek szöktek ki. Lassan az ajtó felé vette az irányt, és mikor megtalálta a sötétben kilépett a folyósóra. Félt hogy a csúszós kövön elelsik, és felkelti nagyapja figyelmét. A kinti puffanások abbamaradtak, és helyette csend honolt. Halálos csend...

Aztán egy vészjósló ablakcsörömpölés, egy hatalmasabb puffanás, és mintha felpörgették volna az eseményeket. Emily berohant a nénje hálószobájába, az ablakhoz futott, kinyitotta. és kimászott rajta. Bár tudta, hogy ebből a magasságból nagyon megsérülne, de ha villámgyorsan lecsúszik az ereszcsatornán, kevésbé lenne fájdalmas. Pillanatnyilag nem tudta számba venni a többi lehetőséget, hiszen egész testét uralta a pánik, amitől csak az lobogott a szeme előtt, hogy menekülni kell, bármi áron. Kimászott az ablakon és gyorsan lecsúszott az ereszcsatornán. A tenyere nagyon égett, amiért olyan sebesen csúszott, és a lábát is beverte landoláskor, de nem érdekelte. Az adrenalin elnyomta a fájdalmát, s csak erős hangos lüktetéseket hallott a fejében. Egy pillanatra a házra nézett, és látta a kitört ablakot, amin kényelmesen átfért volna két kisember, vagy akár egy nagy.

Átgázolt a gyepen, a virágokon, amit nénje ültetett és rohanni kezdett. Hátra sem kellett néznie, hogy hallja hogy érezze a háta mögött ziháló lélegzetet, és rögtön tudta, a nyomában vannak. Egyre jobban félt, és a tüdeje is égett a rohanástól, egy erős rúgást érzett a lábában, amitől összeesett. Borzalmasan fájt a lába, nem bírt mozogni csupán a földön hánykolódott. Homályosan látott, talán kisebb sokk érte. Az alak fölé állt, majd hirtelen megfordult, és hangokat adott ki. Nem értette, mit mond, csak néhány szót csípett el.
- ... Meghal!...
Aztán megpillantotta nénjét, fehér kardigánjában amint nem messze áll tőle. Az alak odarohant hozzá és valamivel belehasított. Aztán még homályosabbá váltak a képek, a hangok is tompultak és csak saját nyögését hallotta. Az alak ismét fölé hajolt, valami az arcába csöpögött, és csak arra eszmélt, hogy a fejét erős ütések érik. Minden egyes ütésnél hallott egy kongást a fejében. Ezután a mellkasát érte egy erős szúrás, és már szinte teljesen elhatárolódott a külvilágtól, mint mikor az ember erősen be van gyógyszerezve. Levegőt nem kapott, csak a tompa fájdalomra tudott koncentrálni.

Ahogy ott feküdt, és haldoklott, ahogy látta a sötét alakot maga fölött, amint kezdett teljesen elhomályosodni minden, érezte ahogy, ahogy megszabadítják ruháitól. Aztán ráncigálják, ráfekszenek, kifeszítik lábait, és ebben a hatalmas sötétségben, ebben a tompa világban, látott egy utolsó képet, mielőtt a lélegzete és a szíve végképp leáll. Egy utolsó képet, ami fényes volt, hallott egy hangot, amit egyébként nem szeretett, de most zene volt füleinek. Egy szirénázó hang volt, és egy vibráló vörös fény... Majd végképp minden elsötétült, fájdalmai megszűntek, gondolatai elhaltak, teste megmerevedett, mintha hirtelen szoborrá válna...

Lous G. Brotzborn-t elkapták, amint unokáját a 16 éves Emily Brotzborn-t brutálisan meggyilkolta és megerőszakolta, valamint megölte Mary Sout-et, David, Penelope Brotzbornt, és Tina Fishert.
A bíróság nem sokkal elfogása után halálra ítélte.