Történetek

Ott álltam a babával a kezemben és valahogy ellenszenvessé vált körülöttem az egész ház. Olyan érzésem volt, mintha betolakodó lennék, akinek ugyan joga van itt bármit tenni, de erkölcsi alapja az nincs. A sok holmi járt az eszemben, amit gondolkodás nélkül dobtam a szemétbe.

Mindig mindenki el akart venni belőlem egy darabot és miután persze megtöltekezett azzal, ami kellett neki, magamra hagyott. Nem tudjátok hová vitte?

Az ultrafejlett más galaxisbéli lenyek megmondják mik is vagyunk mi emberek...
(Mihály Laci, Pasztó)

Ebben az epizódban bemegyek a rettegett orosz orvos titkos laborjába...

Ahogy a temetőben sétáltam az egyik sírkő mögül a baba nézett ki és a kezével intett, hogy menjek oda. Elindultam felé, és ahogy a sírkő mögé léptem, hirtelen a házban találtam magam. A szobákban gyönyörű rend volt, még a szőnyegek rojtjai is ki voltak fésülve. Aztán nyílt a szobaajtó és egy kedves arcú öregasszony lépett be, kezében a babával.

Delia már a széles kőoltárra volt kötözve. Cobus szobra fenyegető közönnyel nézett le rá. A nő kezeit és lábait az oltár négy sarkához erősítették, kerek keblei az égre meredtek. Amikor a hűvös esti szél végigsimította a testét, azt kívánta bárcsak hoztak volna rá egy plédet vagy hasonlót, legalábbis amíg elkezdik. Sabel az oltár fejrészénél állt, kezében egy nagy agyagedénnyel, melynek belsejét sötétbarna foltok tarkították. Lenézett az előtte fekvő nőre és gondolatai elkalandoztak. Nem...

Windshear-Szélnyírás

A második balforduló

Bevezető

A 250 éves orvos... brrrr...