Kertvárosi boszorkányok

A világos és tágas szoba pasztellszínei merész vonalakkal társultak a visszafogott gazdagok és hatalmasok divatjának megfelelően. A szobában majdnem két tucat nő ült szabályos körben. Mindannyian vonzóak és rejtélyesek voltak. Időtlen szépségek akikről nehezen lehetett mogmondani hogy 25-höz vagy 52-höz vannak közelebb. Sokuk valójában sokkal de sokkal öregebb volt ennél.
A kör ugyan nem fejezett ki hatalmi viszonyokat, mégis nyilvánvaló volt az élénkvörös hajú, világos bőrű Rosali vezető szerepe. A többiek csendben figyeltek miközben beszélt:
-Akkor az iskolai adománygűjtést meg is beszéltük. Vera a süteményfelelős, Eleni szervezi a reklámot, Kassia bérli a helyet. Az utolsó napirendi pontunk Cobus szertartása. A csillagok állása csütörtökön lesz megfelelő a rituáléhoz, úgyhogy ideje kiválasztanunk a feláldozandókat.
A szobában érezhetővé vált a feszültség. A nők igyekeztek nem idegesen fészkelődni mikor Rosalie felemelkedett székéből. A kezében tartott egyserű szövetzsákból üvegnek koccanó üveg hangja hallatszott. Körbe járva odalépett minden egyes nőhöz, akik húztak egy-egy üveggolyót a tasakból. A golyó fekete színét meglátva halk, megkönnyebbült sóhaj hagyta el ajkukat. Így ment ez egészen addig, amíg Delia-noz nem ért.
A nő hosszú hajának sötétségét halványzöld tincsekkel emelte ki. Felfújta az arcát és tökéletesen rúzsozott ajkai közül csalódott sóhaj hangja hallatszott amikor meglátta a kezében a vörös golyót. Egyetlen nő sem jelezte még csak gesztussal sem, hogy együtt érezne vele. Úgy tűnt mintha Rosali sem vette volna észre az üveggolyó színét. A korábbi kimért léptekkel haladt tovább a következő nőhöz.
Három székkel arrább egy ragyogó kék szemű szőke nő fehér golyót húzott. Szemöldöke felhúzódott, szikrázó szeme nagyra tágult.
-Felajánlom a lányomat, Sabel-t magam helyett. -mondta Marjorie kicsit gyorsabban mint illett volna.
Rosali megállt és a szemébe nézve megkérdezte:
-Be van avatva?
Más körülmények között Marjorie megjegyezte volna hogy maga Rosali kente fel a lányt, de jelen helyzetben nem tűnt bölcs dolognak szúrni azon, aki felülbírálhatta a helyettesítést. Marjorie tehát csak bólintott.
-Rendben. Csütörtök éjjel fél 12-kor találkozunk Cobus oltáránál. Ne feledjétek hogy az előteret éppen újrafestetjük, úgyhogy a parkoló túloldalán levő keleti bejáratot használjátok!
-.-.-
Se nem istenek, se nem démonok, de valami majdnem ilyesmik. Oltáraik és bálványaik a Blackbranch közösségi központ raktárában sorakoztak várva az előhozatalt amikor eljön az idejük. Cobus egy gyönyörű női kőszobor volt. 12 láb magas, csodás keblekkel, a karjai helyén egy-egy csápköteggel. A szemek helyéről két újabb csáp nyúlt elő. Rosali nem először érezte úgy hogy a gyülekezet jól döntött a targonca beszerzésével.
A tetőn találkoztak. Az utcai lámpákat lekapcsolták, így csak egyetlen táncoló fényű fáklya világította meg a rituálé helyszínét. Kettő kivételével mindegyik nőn csuklya és fekete köpeny volt. Delia és Sabel csupasz bőrén megcsillant a fáklya fénye.
Delia már a széles kőoltárra volt kötözve. Cobus szobra fenyegető közönnyel nézett le rá. A nő kezeit és lábait az oltár négy sarkához erősítették, kerek keblei az égre meredtek. Amikor a hűvös esti szél végigsimította a testét, azt kívánta bárcsak hoztak volna rá egy plédet vagy hasonlót, legalábbis amíg elkezdik.
Sabel az oltár fejrészénél állt, kezében egy nagy agyagedénnyel, melynek belsejét sötétbarna foltok tarkították. A karcsú, alig húsz éves lány örökölte anyja hajának és szemének színét. Lenézett az előtte fekvő nőre és gondolatai elkalandoztak. Nem volt teljesen váratlan és elképzelhetetlen, mégis meglepte egy kicsit az anyja felajánlása. Várakozása közben arra gondolt hogy mit mondanak majd az egyetemnek? Valószínűleg olyasmit hogy etikai válság fogta el és Nepálba ment teheneket tartani. Vagy hogy túladagolta magát a fürdőkádban és a családja nem szeretné ezt nagy dobra verni. Ez utóbbit tartotta valószínűbbnek. Az egyetem legalább annyira szeretné majd egy drogos diákjának történetét a feledés homályába merülni hagyni, mint a gyülekezet. A közösségben már jó néhány nő eltűnt olyan módon, ami nem váltott ki további kérdezősködést.
Rosali előlépett a bálvány mögül, az oltár elé állt és tiszta hangon megszólalt:
-Oh Cobus … szívek összefonója… mélységek megálmodója… lélek úrnője … hallj bennünket!
Az oltáron fekvő Delia elkínzott arccal az égre vetette tekintetét. Rosali hírhedt volt kissé túlzott elragadtatásáról az efféle szertartásokon. A feje felett Sabel észrevette a türelmetlen gesztust és elnyomta nevetését. A lány önkéntelen megrándulása és a kiadott alig hallható hangja magára vonta Delia figyelmét. A nő egy gyors pillantással meggyőződött róla hogy Rosali minden figyelme a szobor felé irányul, majd néma “blah-blah-blah” tátogással kigúnyolta drámai vezetőjüket. Sabel az ajkába harapott hogy ne nevessen fel. Felnézett a félkörben álló boszorkányokra, de a sötét csuklyák miatt lehetetlen volt megmondani hogy melyik merre néz. Delia folytatta csúfolódó utánzását amíg meg nem hallotta Rosali hangját crescendo-ba váltani:
-... az alku létrejött. Áldozat követeltetett és áldozat fizettetett.
A nő megragadott egy hosszú pengéjű kést és azt a tehetetlen Delia fölé emelve folytatta:
-Ma este… a vér és a hamu előtti tisztelgésként… áldozat követeltetik és áldozat fizettetik.
Delia hosszú, beletörődő sóhajt hallatott tudva hogy ez nem lesz kellemes.
-Az alku megtartatik!
A nő összerándult és a végtagjait rögzítő láncok megcsörrentek amikor a kés a hasába merült. Arca eltorzult a kíntól és sikoltani próbált, de csak erőtlen zihálás hagyta el az ajkát amikor a kegyetlen penge átszelte a rekeszizmát. Vér ömlött a testéből és vörös patakként folyt le a fájdalomtól rángatozó feszes hason. Rosali a szabad kezével mélyen benyúlt a másik nőbe. Delia tekintete a távolba meredt, ajkai néma kiáltásra nyíltak. Érezte Rosali kezét a szíve körül. Olyan volt mintha a nő az egész mellkasát átfogta volna és természetfeletti erővel szorította volna ki belőle a levegőt. A roppantó nyomáshoz hirtelen égő fájdalom társult és Delia arca eltorzult. Rosali kihúzta a még lüktető szívet Delia mellkasából és elvágta a szervet ott tartani próbáló szöveteket. A szabaddá váló, remegő csomót magasan az oltáron vonagló nő fölé emelte. Delia már nem látta a saját, még verő szívét maga felett. A szemei ugyan nyitva voltak, de a fájdalom elvakította. Nem látott semmit….azután ő maga is semmivé vált.
Sabel nyugodtan előrenyújtotta az edényt, Rosali pedig beletette a véres testrészt. A lány ezután kimért léptekkel a szoborhoz sétált és megfordult. A feje Cobus két csodás, de érzéketlen kőkeble között nyugodott. Rosali elvette tőle az edényt és azt mondta:
-Oh Cobus… öleld magadhoz áldozatodat! Öleld magadhoz nővérünket és légy elégedett!
Sabel széttárta a karjait. A lány mindkét oldalán egy boszorkány lépett elő és az áldozat csuklóit a pogány istenség karjai helyén levő csápok között rejtőző bilincsekbe zárták. Az egyikük Marjorie volt. Az idősebb nő a lánya kezének rögzítése közben elég közel húzódott ahhoz, hogy Sabel láthassa az arcát a csuklya alatt.
-Sajnálom! -mondta hang nélkül.
Az arckifejezése viszont nem tükrözött bűntudatot. Inkább udvarias volt a lányával, mintsem valódi megbánást érzett volna, így Sabel válaszként csak vállat vont. Nem ő volt Marjorie első lánya, aki rejtélyes körülmények között eltűnik. Tisztában volt az esélyekkel amikor elfogadta a sötét keresztelést. Azon gondolkodott hogy vajon hány lányát áldozhatta fel egész pontosan az anyja. Miután a csuklókat és a bokákat rögzítették, a két boszorkány félrelépett.
-Megjelöljük ezt az áldozatot a dicsőségedre!
Rosali két ujját a Delia összeroskadt szívét tartalmazó tálba merítette, majd vértől csöpögő ujjaival mintákat kezdett rajzolni Sabel csupasz bőrére. A lány valamiért arra számított hogy a jelölés hideg lesz, de a vér forró volt. Arra sem számított hogy csiklandozni fogja. A lány önkéntelenül megrándult amikor Rosali ujjai a hegyes keblei alá értek. Az ajkába harapott hogy nehogy elrontsa nevetésével a szertartást. Már úgy érezte hogy nem bírja tovább, amikor Rosali befejezte a rajzolást és hátralépve kézbe vette a fáklyát. A két másik boszorkány megint előlépett és nehéz, nedves fahasábokat tett Sabel lábai köré.
-Az ár megfizettetik!
Sabel elfintorodott. Utolsó eleven érzeteként nem tetszett neki a benzingőz illata. A fahasábok lángra kaptak és a körben álló nőket sárga fény öntötte el. Sabel összeszorított fogakkal nyögött miközben a hőség támadta a testét. Egy pillanattal később nem bírta tovább… fejét hátravetve felsikoltott és tehetetlenül rángatózni kezdett. A lángok végignyalták és vonaglásra kényszerítették a meztelen testét. A lábai gyorsan elszenesedtek az égő fahasábok alatt. A vonaglásától felszakadt az égett bőre és izmai. A szűk, borotvált puncija a táncoló lángokban fürdött. Puha nőiességének sülése újabb kínokkal árasztotta el. Delia vérével díszített feszes keblei lángnyelvek között rángatóztak miközben sikolyai egyre rekedtebbekké és erőtlenebbekké váltak. Azután Sabel feje előrebukott, a teste elernyedt és a kiáltásai elhallgattak. A lángok közül sercegve csapott ki a fiatal test alá lecsöppenő zsír.
-Megpecsételtetett! -mondta Rosali éneklő hangon, széttárt karokkal a lány maradványai előtt állva.
Kis csend következett, majd szembefordult a többi boszorkánnyal. Lehúzta a csuklyáját és felfedte ragyogó vörös fürtjeit.
-Mindenki jó munkát végzett, ez igazán jól ment. Mielőtt hazaindultok… Camilla hozott egy kis brownie-t. Ha kér belőle valaki, a ruhatárban megtalálja.