Majdnem három nap telt el azóta, mióta Cherylék háza leégett, az apja boltjával együtt, és ez már a 2. alkalom volt.
A lány magányosan ült a főhadiszállás egyik padján, és hallgatta a kint edző barátnőinek a halk hangját. Éppen a naplójába írt, mint a legtöbb reggelen, hogy dokumentálja gondolatait. A naplóját csak azért használta, hogy ezzel iktassa ki az érzelmeit, tekintettel arra, hogy ritkán mutatta ki őket más emberek előtt.
Az otthonom odaveszett. A bolt, apám antik tárgyai; minden. Nehéz eldönteni, merre is induljak, tekintve arra, hogy a főhadiszálláson kívül nincs hová mennem. Azt hiszem, szerencsésnek mondhatom magamat, hogy meghúzhatom itt magamat - írta a naplójába.
Felsóhajtott, és kinézett a mellette lévő ablakból, és nem látott mást, csak a kiépített edzőparkot. Néhány pillanat múlva újból belepillantott a naplójába, és folytatta az írást.
- Persze, szép a kilátás, és ennyi év után is otthon érzem magam, de ez nem ugyanaz. Még csak nem is az a megterhelő benne, ha teljesen új lakást kell találnom a városban, hanem apám... minden antik tárgya... megígértem magamnak, hogy a halála után tovább vezetem a boltot. És most minden odaveszett! Minden! Mit tegyek most? Nincs akihez segítségért tudnák fordulni...
Írását megszakította egy könnycsepp. Szomorúságot érzett, amikor megpróbálta legyőzni a saját érzelmeit, de mielőtt a gát átszakadhatott volna, hirtelen kopogást hallott az ajtaján. Gyorsan becsukta a naplóját, és azonnal az ajtó irányába fordult, hogy Ellát lássa, aki éppen az ajtófélfának támaszkodva figyelte a lányt.
- Mi történt veled, egész nap nem láttunk - kérdezte Ella.
Cheryl megrázta a fejét, és a földre szegezte a tekintetét. - Ó, semmi. Csak... néhány dolgot írtam a naplómba. Csak egyedül akartam lenni egy kicsit. A lány őszintén válaszolt a neki szegezett kérdésre, reménykedve, hogy Ellának ne tűnjön fel a valódi oka.
Ella egy pillanatra megállt a szoba közepén, és figyelmesen figyelt - Biztos minden rendben?
A lány lesütötte a szemét, és lassan bólintott, de Ella ezt nem igazán vette be. Odament, és leült Cheryl mellé. - Nyugodtan elmondhatod, hogy mi nyomaszt.
Cheryl sóhajtott. - Csak... - próbálta megtalálni a megfelelő szavakat.
- Mondd csak bátran. Ella biztatta, hogy folytassa. Cheryl bólintott, és vett egy mély levegőt.
- Az apám... ő volt a boltunk eredeti tulaja, ahol laktam. Amikor anyám meghalt, csak én és az antik tárgyai maradtak meg a számára. Imádta azokat a szemeteket - mondta kuncogva. Mosolya gyorsan abbamaradt, miközben folytatta. - Miután meghalt... ígéretet tettem magamnak, hogy a boltot továbbra is vezetem, az ő emlékére. Csak néha voltam nyitva, de ez elég volt ahhoz, hogy úgy érezzem, valami jót teszek neki. Valami, ami miatt büszke lehet rám. Most pedig... minden elpusztult. Ella gyengéden a lány vállára tette a kezét.
- Csak... eltűnt. Megrázta a fejét, miközben a szomorúsága egyre jobban kezdett elterülni az arcán. - Semmi sem maradt meg a boltból vagy egy kép az anyámról... a tűz mindent elpusztított. Nagyon hiányoznak. Cheryl a kezébe temette az arcát, és elkezdett sírni, és Ella pedig vigasztalásképp közelebb ült hozzá.
- Hé, hé, hé, nyugi... - és gyengéden átkarolta a lányt. - Semmi baj... minden rendben lesz, Cheryl. Nyugtatgatta, szorosabban átölelte, mikor a lány is szorosabban ölelte. - Minden rendben lesz - biztatta Ella.
- Nem, nem lesz! - mondta szipogva a lány.
- De, minden rendben lesz. Mondta Ella egyszerűen, és megsimogatta Cheryl hátát. - Tudom, hogy jobb lesz. Nézz rám - gyengéden utasította. Cheryl lassan rápillantott. - Cheryl, te vagy a legerősebb lány, akivel valaha is találkoztam. Lelkileg és fizikailag is; két szememmel láttam, hogy még az életed árán is megvédted volna a többieket a terroristáktól. Mondta biztató hangon.
- Annyi mindenen mentél már keresztül, és tudom, hogy ezt is lefogod tudni győzni. A szemébe nézett, és szomorúan elmosolyodott.
- Oké?
Cheryl bólintott. - O-oké...
Ella ismét szorosan magához ölelte a lányt, és egy gyengéd puszit nyomott a homlokára.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2022-08-05
|
Fantasy
Az alagsor. Sötét, kígyózó folyosó, rémületkeltő zajokkal, természetellenes szagokkal, mely...
2022-07-29
|
Horror
Belém tolja a farkát és erős csípőjével egész testemet a falhoz emeli. Alig tudom felfogni...
2022-07-28
|
Sci-fi
„REANIMÁCIÓS FOLYAMAT BEFEJEZŐDIK 5… 4… 3… 2… 1… REANIMÁCIÓS FOLYAMAT BEFEJEZŐDÖTT. AZ ALANY...
2022-07-25
|
Sci-fi
Kedves olvasó! Ez az első történtem. Meglehet, hogy csiszolatlan, vagy kissé bugyuta. Talán...
2022-07-22
|
Horror
A pap hasonlóan levágta Madison ruháját is. Őt is vissza kellett fogni önmaga eltakarásától...
Friss hozzászólások
HajnalLany:
Köszönöm, hamarosan érkezik a...
2022-08-09 16:21
Szergejecske:
Nem rossz, de nekem az első jo...
2022-08-03 11:57
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Újabb gombok megnyomásával háromdimenziós formába öntöttem a csillagtérképet, majd szakszerűen ráközelített az egyik sekktorra. A képernyő közepétől nem messze a féregjárat tűnt fel, ettől pedig pár centire csupán a Voyager és a másik három hajó kicsinyített képe. Mind a négy objektum sárga szögletes zárójelhez hasonló jelképben volt elhelyezve. A zárójelek bal oldalán pedig általános adatok futottak...
Ezután mérte föl a testet. Karcsú volt, de nem sovány. Testhezálló kezeslábast viselt, ami talán túlzottan is kidomborította bájait. A derekán keresztülfutó övet inkább csak díszítés kedvéért viselhette, mintsem célszerűségből, ugyanis egy övtáskán kívül semmit nem hordott rajta, azonban szép mintákat véstek bele.
Összhatásában szép lánnyal hozta össze a sors, aki elég ostoba ahhoz, hogy szolid, de kihívó ruhát öltsön amúgy is feltűnést keltő testére, és ilyen helyre jöjjön fegyver...
Összhatásában szép lánnyal hozta össze a sors, aki elég ostoba ahhoz, hogy szolid, de kihívó ruhát öltsön amúgy is feltűnést keltő testére, és ilyen helyre jöjjön fegyver...
Hozzászólások