Történetek

Összeszedem a gondolataimat, és már éppen mondanám a dolgokat, amikor mondja, hogy sajnálja, de nem nagyon emlékszik, hogy mi történt a bulin, ő csak ma tudta meg, hogy egyáltalán ismer engem. Na, ez fasza, gondolom magamban, de igazából hálát adok az istennek, mert ezek szerint nem csak én vagyok ilyen iszákos...

Miska, mindenki fuvarosa a latyakos őszidőben szorgalmasan fuvarozta a portákra a Tűzépről a szenet, tűzifát. Történt egyszer, hogy a tüzelő házhoz szállításakor a nagy sárban elakadt a kocsi az Alvégi úton. Hiába biztatta a hatalmas muraközi lovakat.– hé, Sári, Manci! Ne, te ne! Hé’! –ordított kiveresedett arccal, s leugorva a bakról maga is beállva a lovak mellé próbálta kizökkenteni a kocsit a kátyúból...

Körbenéztem. Mindenfele könyvespolcok, tematikusan rendezve: „szerelem”, „család”, „siker”, „gazdagság”, „lelki béke”, „extrém kívánságok”… A polcokon mint könyvek az egyes boldogságok. Azonban nem bírtam ellenállni a kíváncsiságnak és inkább (bevallom, tapintatlanul) a boltosék beszélgetését hallgattam ki...

Ekkor egy pillanatra úgy érezte, mint ha Patrick egy hatalmasat rántott volna láthatatlan pórázán, amivel őt maga mellett tudta tartani. Torkán érezte a nyakörv szorító érzését, a fojtó karabiner hideg, fémes érintését. Egyre biztosabban tudta, hogy meg kell szabadulnia Patricktól...

– Főherceg úr, alázatosan esedezem, tegyen le a katonai biztosítás nélküli nyílt utcai felvonulásról. Merénylők golyónak eshet áldozatul! A rendőrség nem tudja a tömeget kiszűrni! Végveszélybe sodorhatja magát.– a trónörökös gőgösen veregette meg a polgármester vállát.
– Hát, bizony ez a különbség közöttünk, ízig, vérig katonaemberek és gyáva polgári nyuszik között. Ti, rögtön megijedtek a szellőtől is, én pedig a viharral is dacolva szembeszállok az istennyilaival is...

A Nagy beavatás napja elérkezvén egész napos ünnepséget szervezett a Ceremónia Mester. Fanfárok hangja nyitotta meg a négyszögletű térre bevonulók sorát. A kétoldalt láthatatlanul elhelyezkedő vak zenészekből álló Tűzoltó Zenekar rázendített az Aida bevonulási indulójára. 666 fehér lepelbe burkolt szűz vonult elől, majd a sort szintén 666 szűz fiatal fiú zárta...

Ez a rövid történet az Ábel című novella kiegészítése, az előzményeket, és az ezután következő dolgokat ott olvashatod:)

Jéghideg szemeket érzek magamon, a tarkóm bizseregni kezd, és hallom, ahogy az apró kavicsok megcsikordulnak a hátam mögött. Mire megfordulnék, a lapockáimon puha mancsokat érzek hatalmas karmokkal, és sátáni leheletet a nyakamon...

A nő egy erős taszítással az ajtó felé lökte a férfit, aki kis híján átesett a küszöbön. A férfi megkapaszkodott az ajtófélfában és néhány pillanatig csak rémülten bámult le a lépcsőn. Már tudta, hogy nincs választása, innen nincs visszaút. Ahogy ezt a tényt tudata is kezdte befogadni erőt vett magán...

Remekül éreztem magam mindaddig, amíg a sokadik ital után a Péter megkérdezte, hogy honnan ismerjük egymást, és hogy mióta vagyunk együtt Ábellel. Nagyon meglepődtem a kérdésen, hiszen eszembe sem jutott, hogy valamit szeretnék tőle... Bár elejétől fogva karizmatikus, vonzó férfinak tartottam őt, de nekem nem férne bele, hiszen Ábel 41 éves, én pedig 20 múltam. Vártam, hogy Ábel kiment ebből a kellemetlen helyzetből, de ő is inkább kíváncsian várta a választ...