Warhammer 40k

Warhammer 40k


A Harc



























A
Császár 450. évében a Galaktikus Birodalom határain a feszültség pattanásig feszültek, a császári katonák a Blood Angels-ek a káosz katonákkal csaptak össze.
A legnagyobb csatát három Inquisitor vezette, ők a Császár leghűbb és legodaadóbb emberei voltak. Mindhárom páncélról le lehettet olvasni, hogy melyik támadó alakulatot vezette.
A jobb szélsőnek a páncélját vonuló Land Riderekkel boritották be, magát a páncél széleit ezüsttel verték ki. Az Inquisitor kezében láncfűrész és nehéz géppuska, fején sisak nem volt (nem is volt rá szüksége). A feje bal oldalára egy adóvevő volt elhelyezve. A rádióból folyamatosan a Land Riderek adásai hallatszottak ki. Az Inquisistor szemében harcitűz égett, de higadt volt.
Bizott a technikában.
A balszélső Inquisistor páncélja arannyal volt kiverev a széleken. A páncélján Drednoughtok voltak. Kezében a társához hasonló fegyverek voltak. Fején szintén nem volt sisak. A feji implantátumból a lépegetők jelentései hallatszottak ki. Az ő szemében nem égett harcitűz. Ő csak azt figyelte, hogy hogyan „dolgoznak” a lépegetők.
Középen állt az egyetlen, aki élvezte a háborúkat. A szemében olyan harci láng lobogott, hogy ha képes lett volna rá, akkor elhamvasztja vele az ellenfeleket.
A páncélja arannyal és ezüsttel volt kiverve, de az alapszíne a páncélnak éjfeketére volt lefestve ellentétben a másik kettővel, akiknek piros volt ez a szín.
A páncélja Terminátorokkat ábrázolt harc közben. A Kezében láncfűrész és egy hatcsöves forgócsöves a nehéz típusból. Az adóvevőjéből a Treminátorok csatakiáltásaik és a nehézfegyverek zaja hallatszott ki.
- Testvéreim – szólalt meg a fekete páncélos – ideje beteljesíteni a sorsom. – és leugrott az alattuk dúló csatába a Császár nevét üvöltve.
A többiek akkor ébredtek rá, hogy testvérük leugrott a mélybe mikor elvesztették a szemük elől a rengetegben.
A harcos aratott az ellenség sorai között. Minden csapására kettő káosz hullott el. A nehéz fegyvere úgy tüzelt, mint a villám, a csöve kezdett melegedni. A páncélba épített kijelző kezdett sípolni, hogy mindjárt kifogy a lőszer és forrósodik a fegyver. A harcos leoldotta a fegyvert és átvette balkezéből a láncfűrészt a jobba és jobbra – balra csapkodott vele. A csapások hatására kezek - fejek és egyéb testrészek hullottak. A vér úgy fröcsögött, mint a záporeső. Mivel az ellenség látta, hogy nem bírnak vele, próbálták távol tartani magukat a harcostól, aki olyan hévvel harcolt, hogy a holttesteken átvágott magának utat.
A két Inquisitor kik próbálták keresni testvérüket a rengetegben felfigyeltek a számítógépük szavára, ami közölte, hogy testvérük több lövést szenvedett és a páncél mindjárt szétesik rajta.
A harcost nem érdekelte, hogy megsérült csak vágott és vágott és vágott. Már több súlyos sebből vérzett de nem figyelt rá. A fájdalmat elnyomta a felgyülemlett adrelanin. Ennyi sebesülést, normális katonát már rég megfeketett volna. De ő még állt és harcolt.
Azt sem vette észre, hogy a káoszok kezdenek vissza vonulni, mert súlyos veszteségeket szenvedtek a három Inquisitor csapataitól.
A harcos páncéljára egy zászló volt elhelyezve, amit a csata végén kitűznek a harctér közepére, ami azt szimbolizálja, hogy övék a terület és nyertek.
A harcos sérült karjával hátranyúlt és levette a zászlót. Még két lépést tett a sérült lábaival és letűzte a földbe, de ahogy letűzte a zászlót mellé esett, a jobb keze, ami a fűrészt tartotta elernyedt és elengedet a fűrészt.
A bal keze a zászlórúdon maradt.
A két Inquisistor pillanatokon belül a helyszínre értek, amit biztosítottak a gyalogosok. Mire odaértek a harcos már alig élt.
A két Inquisistor orvosért üvöltött.
- Testvéreim – szólalt meg az földön fekvő Inquisistor – nyertünk? – kérdezte egyre nehezebben.
- Igen nyertünk. – válaszolta az ezüst páncélos.
- Akkor jó. – válaszolt a földön fekvő.
- Tarst ki! – biztatta az arany páncélos.
- Az ídőm lassan… lejár… - felelte a harcos.
- Még nem! Nem mehetsz még el, még nincs vége az utadnak! – üvöltötte az ezüst páncélos.
- Tarts, még ki mindjárt itt vannak a dokik, tarts ki, különben én magam öllek meg! Megértetted?! – üvöltötte az ezüst páncélos.
- Min… dent … a … Császár … ért. – folytatta a haldokló.
Az orvosok odaértek és elvitték a haldoklót. Miközben vitték minden harcos fél térdre borult a menet előtt, ami a két Inquisitor kísért.
.
.
.
.
.
.
.
Folytatása jön, ha igénylitek. 