Az új szerep

Anna kilépett az épületből az utcára és érezte, hogy az élete meg fog változni. Ott benn fölvázolták neki életének az elkövetkező hónapjait, a sok kötöttséget, amit vállalnia kell, de nem is hallotta, mert annál a mondatnál, hogy megkapta a szerepet, elvesztette a fonalat. Az eufória elhomályosította az agyát és csak bólogatott mosolyogva. Nagyon vágyott erre a szerepre, vagyis egyáltalán egy szerepre, mert az eddig élete abból állt, hogy szép volt, érdekes és a férfiak oldalán ékszer. Modellként kapott megbízásokat, fotózták, ruhákat mutatott be, reklámokban szerepelt, de ezek nem igazán adtak neki kielégülést. Egy ideje már vágyott arra, hogy megmutathassa, ő más, mást is tud, ő egy ember, akit látni kell, meglátni. A férfiak zsongtak körülötte, gazdag és elegáns férfiak szerettek vele megjelenni, szerették maguk mellett mutogatni, birtokolni, mert soha nem szeretkeztek vele, mindenki csak birtokolni akarta. Elege volt belőle, de képtelen volt kilépni ebből a szerepből, eddig. 
Reménykedett benne, hogy a szereppel a barátainak a minősége is javulni fog, sőt abban is reménykedett, hogy a jelenlegi barátja majd másképpen néz rá. Kedvelte ezt a férfit, aki  nagyon gazdag volt, nagy hatalommal bírt, mindenki meghajolt kissé előtte, amikor rájuk nézett. Anna mindig kihúzta magát és határozottan nézett rá, de titokban kicsit ő is félt tőle. A férfi soha nem volt vele gyengéd, ö is birtokolta őt. Anna érezte az arcán a napsugarakat és eszébe jutott, hogy erről le kell mondania, mert a szerződésébe azt is belevették, hogy a bőrének hófehérnek kell maradnia a film forgatása alatt. Anna nem volt az, órákig napozós, de azt szerette, ha az arcát megfürdethette a kora reggeli napfényben. Elindult az utcán szinte tánclépésben és eszébe jutott, hogy nincs senkije, akinek elújságolhatná az örömhírt, aki együtt örülne vele. A bensőjében örömviharok dúltak, kívül jeges világ vette körül. Az utca végén beszállt egy taxiba, és hazavitette magát, a barátja luxus lakásába. Utálta ezt, mert nem volt otthonos és a férfi minden otthonosságra törekvő kísérletét meghiúsította. Mindig azt tervezte, hogy a saját lábára áll, bérel egy lakást és minden olyan lesz, ahogyan azt kitalálta, de eddig még alárendelte magát mindig a lakótársainak. Előtte két lánnyal lakott, akik pillanatok alatt csatatérré változtatták a lakást, ő hiába takarított napokon át. Onnan azért jött el, mert mindig fáradt volt, a sok buli miatt. A lányok minden este összehoztak valamit a lakásban, náluk mindig volt vendég. A barátjánál szinte soha nem volt vendég, de ott még a meleg napokon is fázott, olyan rideg volt a lakás. Ott nem volt egy olyan kényelmes, meghitt sarok, ahová bebújhatott volna olvasni.
Nem sok kedve volt oda hazamenni, de nem jutott eszébe más. Kicsit örült neki, hogy a forgatás ideje alatt sokat fognak utazni, mert a filmet külső helyszíneken forgatják. Amikor hazaért nekiállt csomagolni, bár azt nem tudta, hogy milyen ruhákra lesz majd szüksége, ezért csak néhány kényelmes farmert, és egy-két ruhát rakott be. A film, kosztümös lesz és ez is izgatta a lányt. Amikor becsomagolt bizonytalanul megállt a szoba közepén és úgy érezte, hogy egyáltalán nem kötődik ehhez a házhoz, pedig itt a luxus és a csillogás fogadta. Szolgák figyelték a gondolatait, de ő nem vette igénybe a szolgáltatásaikat, amiért valószínűleg utálták is. Másnap reggel kellett indulnia a forgatás helyszínére, északra, szerencsére kocsit küldenek érte és nem egyedül kell utaznia. A többi szereplőről nem tudott semmit, de a szerepről se sokat. Itt volt a táskájában a forgatókönyv, amiben egy listát is kapott a szereplőkről, de eddig még nem vette elő. Mivel a barátja még nem ért haza, úgy gondolta, hogy belenéz a könyvbe és a szereplőkre is rákeres a neten. Amikor beírta a férfi főszereplő nevét elsőnek, és megjelent a kékszemű férfi a monitoron, ijedten kattintott a bezárás gombra, aztán újra rákeresett és belenézett ezekbe az igéző szemekbe, nevetve, azon nevetett, hogy elsőre olyan érzése volt, mintha a férfi látná őt. Remélte, hogy jól tudnak majd együtt dolgozni. A többi szereplőt is megnézte és próbált egyre több információt megjegyezni róluk. 
Amikor meghallotta a kocsit behajtani a ház elé a gyomra összeszűkült és ijedten kapcsolta ki a gépet, majd fölállt és várta a férfit belépni az ajtón. 
Greg megállt a nappali ajtajában és a lányt nézte. Anna rögtön tudta, hogy a férfi fölé kerekedett, mert ő már megint félt tőle. Már azt is tudta, hogy nem mer neki szólni a filmről.
- Készülsz valahová? – kérdezte a férfi az ajkát biggyesztve.
- Igen. Ma tudtam meg, hogy északra kell mennem egy forgatás miatt. Holnap reggel indulunk – a lány próbált határozott lenni, de fölösleges mondatokat szerkesztett, a lényeget elhallgatta és remegett a hangja. – Még azt sem tudom meddig fog tartani. Sajnálom, hogy nem tudtam előre szólni, de nekem is ma szóltak – képtelen volt befejezni, úgy érezte beszélnie kell, mert azzal eltereli a férfi figyelmét arról, hogy menekül tőle.
- Arra nem gondoltál esetleg, hogy nemet mondj? El is utasíthattad volna – a férfi megint lekezelő volt. 
Anna mellébeszélt.
- Szerződés kötelez, képzeld még napoznom se szabad. Hófehér bőrt kényszerítenek rám.
A férfi végigmérte.
- Ezzel, csak segítenek, mert amikor napozol, akkor csak le hámlasz és ronda leszel. Jobb, ha nem is mész napra, úgy látom ezt már más is észrevette.
A lány próbált nagy levegőt venni, de úgy érezte a tüdeje nem képes az oxigént befogadni. Szerencsére a férfi át öltözött és elment egy hivatalos programra. Annát nem hívta és ő ennek örült, mert másnap szeretett volna kipihenten találkozni a stábbal. Időben le is feküdt, és amikor hajnalban megszólalt az ébresztő akkor vette észre, hogy a férfi haza sem jött az éjjel. Gyorsan zuhanyozott és kapkodta magára a ruháit, alig sminkelt, a haját felkötötte és az órájára pillantva elégedetten látta, hogy időben van. A kocsit az utcán állva várta a kapu előtt. A mikrobuszban csak egy nő ült, aki láthatóan álmos lehetett, mert föl sem emelte a fejét, amikor beszállt, aztán még fölvettek pár embert és a kocsi elindult kifelé a városból. Anna érezte, hogy éhes, de nem akart az első nap gondot csinálni és nem szólt. Az utazás alatt szinte senki sem szólt hozzá. A többiek ismerték egymást, mert halkan beszélgettek. Kiközösítettnek érezte magát, és félt megszólalni. Az út hosszú volt és ő csak akkor könnyebbült meg, amikor végre egy pihenőnél megálltak. Anna bement a kávézóba és vett egy üveg ásványvizet, meg egy szendvicset, aztán ezeket a kezében tartva nézett körül, de nem mert a stáb asztalához leülni. A mellettük lévő asztalra pakolt le, aztán kiment a mosdóba, de mire visszaért a szendvicse már nem volt ott és a társaság is a parkolóban állt a kocsi mellett. A legtöbben dohányoztak, még a nők is. Anna nem szerette a cigaretta füstöt, és most annak örült, hogy nem a kocsiban gyújtottak rá a többiek, mert ő, nem mert volna rájuk szólni. Éhesen ült be a kocsiba, már nem mert visszamenni újabb szendvicset venni. A többiek időnként lopva felé néztek, de senki sem közeledett hozzá. Amikor újra elindultak, ő is megpróbált aludni, de képtelen volt megnyugodni. Úgy érezte az élete nagyot fog fordulni, de azt még nem tudta, hogy az irány az jó lesz-e vagy rossz. Hontalannak érezte magát, hiszen Gregnél nem volt igazi otthona, és az előző lakást föladta. Igaz volt némi megtakarítása és ígérete is volt, arra, ha ez a film sikeres lesz, akkor jó gázsit kaphat majd érte, sőt akkor folytatás is várható. 
Amikor végre úgy tűnt, hogy megérkeztek, Anna már nagyon éhes volt és szinte megszédült, amikor kilépett a buszból. Megfogta a bőröndjét és elindult a bejárat felé. Ámulva nézett körbe, mert erre nem számított. Egy hatalmas várban lettek elszállásolva, ami szállodává lett átalakítva, de kívülről olyan volt, mint 2-300 évvel ezelőtt lehetett. Szerencsére a hallba lépve azt látta, hogy a 20-ik század azért itt is megjelent. A portánál egy filigrán nő üdvözölte, akit a meghallgatásokról már ismert, mert ő lesz a rendező, aztán egy szakállas férfi lépett oda hozzá és nagyon kedvesen a gondjaiba vette, átvette a bőröndjét és a szobájába vezette, amit az udvaron keresztül kellett megközelíteni.
- Ti ketten, külön lakosztályban lesztek, hogy senki se zavarjon. Az első időkben úgyis a tanulásé lesz a főszerep. Te a lovaglással kezdesz, Thomas meg a fegyverekkel is meg kell, hogy ismerkedjen. Ismered őt? Találkoztatok már? 
Anna hálás volt, amiért a férfi ennyit beszélt, így legalább nem lehetett hallani a gyomra korgását.
- Nem, még nem ismerjük egymást.
Ekkor már oda értek a lakosztályhoz, aminek az udvarról nyílt az ajtaja és először egy márványköves előtérbe jutottak, ahonnan a nappaliba be lehetett látni a hatalmas üvegberakásos ajtón. Anna ámulva állt meg. 
– Ez csodálatos – mondta és megsimította az ajtó üvegét. 
A férfi előre engedte, ő belépett és tovább ámult, mert a nappali kiképzése is bámulatos volt. A hálószobákba néhány lépcsőn lehetett följutni és a fölső szint falai tele voltak könyvespolcokkal. A hely ettől otthonos és nagyon barátságos volt. A kandallóban pattogott a tűz. Anna állt ott és forgott, mert minden fordulatnál talált valamit, amit megcsodált.
 – Ez biztos, hogy az én lakrészem lesz? – kérdezte bizonytalanul.
- Nem csak a tiéd, Thomasszal fogtok itt lakni. Eléggé elkülöníthető és mégis egy lakrész. A nappali lesz közös és az étkező, aztán a fönti szobák eléggé távol vannak egymástól, nézd csak, ezen az oldalon van a tiéd, a másik följárón a Thomasé. Ha éhes vagy, akkor küldetek föl valami ennivalót. Itt a telefon, ezen is tudsz bármit rendelni, éjjel, nappal van szobaszerviz. Most szedd össze magad, rendezkedj be, aztán négykor találkozó a főépületben, ahol stábmegbeszélés lesz – letette a lány bőröndjét. – Mit küldethetek enni? – Anna nem bírta tovább visszafogni magát.
- Bármit, csak sok legyen, mert éhen halok. Ja, és ásványvizet is kérnék.
A férfi nevetett, majd az étkezőbe vezette a lányt, ahol kinyitotta a hűtőt.
- Ez mindig föl lesz töltve, ha bármi mást kérsz, azt is hozatok. ha bármire szükséged van a forgatás alatt, akkor nekem kell szólnod, vagy az asszisztensemnek, akit majd megismersz ma délután. 
Anna megnyugodva látta, hogy a hűtő föl van töltve italokkal, ezért rögtön ki is vett egy vizet és vitte magával a hálószobába. A férfi elment és ő fölment megismerkedni a szobájával, ami újabb meglepetéseket okozott neki. A szobában baldachinos ágy volt, tele párnákkal, ami hívogatóan csábította, ezért nem is tudott ellenállni neki és beledobta magát a párnatengerbe, aztán benézett a nyitott fürdőszoba ajtón és elámult a látványtól, mert a zuhanyzó mellett egy masszázskád is helyet kapott a sarokban, ami legalább egy család befogadására volt tervezve. Anna azon gondolkodott, hogy egyen, igyon, aludjon, vagy fürödjön előbb. Az ajtón csengettek, amikor a pincér az ennivalót hozta. A férfi kipakolta a tálakat az asztalra, aztán csendesen távozott. Anna nekiállt és tömte magába az ételt, szinte mindenből evett bőségesen. 
Thomas figyelte a lányt, ahogy eszik és elégedett volt, mert azt nem szerette, ha csak csipegetnek, aztán szinte rosszul vannak a nők az éhségtől. hallotta, amikor Anna megérkezett, de nem akart előjönni, először föl akarta mérni a partnerét, akiről azt hallotta eddig még csak, hogy teljesen tehetségtelen modellecske, akit valaki nyomására vettek be a sorozatba. Ettől ő eléggé ideges lett, mert ez a film sokat jelentett neki és nem akarta, hogy egy ilyen bakin bukjon meg. Azt látta, hogy a lány nagyon szép, még így, smink nélkül, a hosszú út után is. Ő a teraszon volt, mikor megérkeztek és pihent, hallotta őket, de nem akart előjönni egyelőre. Anna miután fölfalta a rengeget ételt, kényelmesen elfeküdt a nappaliban a kandalló előtt és a forgatókönyvet tanulmányozta. Thomas lehunyta a szemét és szundikált a nyugágyban, gondolta, hogy a lány is aludni fog a nagy lakoma után. A férfi nem is tudta mennyit aludt, de kiabálásra ébredt. Érdeklődve nézett be a nappaliba, ahol a gyönyörű partnernője állt egy férfival szemben, aki durván markolta meg a karját és rángatta.
- Mit képzelsz, te kis cafat, hogy a beleegyezésem nélkül ilyen hosszú távú elkötelezettséget vállalsz?  Szó nélkül lelépsz? Kapd össze a bőröndödet és indulás kifelé – rángatta a lány karját, aki könnyes szemmel állt előtte és próbált talpon maradni. – Két percen belül a helikopternél akarlak látni és felejtsd el a filmezgetést. 
Anna gyenge hangon tiltakozott.
- Maradni szeretnék. Nekem ez a szerep nagyon sokat jelent. Kérlek, ne tedd ezt velem. – Thomas képtelen volt uralkodni magán, fölpattant és rohant a nappaliba, ahol kicsavarta az erőszakos férfi karját és halkan, de fenyegetően mondta.
- Tünés innen. Nem hallottad, hogy a hölgy maradni szeretne? Ő itt dolgozik és te ebben nem akadályozhatod meg. 
A férfi jajgatott és közben a lányt fenyegette még mindig.
- Ezt még megbánod! Látom már szeretőd is van itt. Gondolhattam volna, hogy egy kis ringyó vagy. 
Anna hófehér bőre lángba borult. Szégyellte magát és még mindig nem tudta, hogy Thomas honnan termett ott a megmentésére. A férfi ekkor már kipenderítette az ordibáló támadót és kérdően nézett a lányra.
- Biztos, hogy ezt akarod? 
Anna igent intett a fejével és még mindig vörösen, szinte tűzben égve állt a nappali közepén. Thomas becsukta a bejárati ajtót és fölvette a telefont, hogy segítséget kérjen. Elmondta, hogy egy zaklató volt itt, akit kipenderített, de szeretné, ha a helikopteréhez kísérnék a biztonságiak. Ezután odalépett a remegő lányhoz és megfogta a karját gyengéden. 
– Jól vagy?
Anna most érezte először, hogy rendesen kap levegőt, mintha a súly a mellkasáról eltűnt volna. Hatalmasat sóhajtott és fölnézett a magas erős férfira.
- Köszönöm, és elnézést – majd a kezét nyújtotta. – Anna vagyok – aztán újra elvörösödött, mert végig gondolta, hogy ez milyen bemutatkozás is volt a férfi előtt, ahol egy férfi mindenféle rosszat kiabált rá. – Nem tudtam, hogy már itt van.
Thomas elmosolyodott és csak annyit mondott.
- Szóra sem érdemes – aztán megfordult és fölment a szobájába, de még előtte odaszólt a lánynak. - Készülődjön, mert pár perc múlva a hallban kell lennünk a stábértekezleten - Anna szaladt föl a szobájába és fölkapkodta a ruháit, majd megfésülködött és már indult is az ajtóhoz. Thomas is elindult, de még a lány után szólt. 
– Ezt nem viszi? – és a forgatókönyv egy példányát emelte föl a kanapéról.
- De igen. Köszönöm – lépett vissza a lány és Thomas újra megjegyezte magában, hogy mennyire szép, még így smink nélkül is. 
A lány már nem is érezte magát annyira egyedül, a sok idegen között, hiszen volt egy valaki, aki vele volt, tudott róla valamit, amit senki más, és segített neki. A szálloda halljában gyülekeztek a stábtagok, akik ismerték egymást azok együtt voltak és beszélgettek, Anna észrevette azokat is, akikkel együtt jött a kisbusszal. Úgy tűnt, hogy ez egy eléggé összeszokott társaság. A lány csak akkor rémült meg, amikor észrevette Greget a portással beszélni.  
– Jaj, csak nem akar itt maradni? – szaladt ki a száján rémületében. 
Thomas, aki mögötte lépett be a hallba, hallotta és odahajolt a füléhez.
- Ne féljen, itt van még a lovagja.
A lány hátranézett és a férfi megnyugtató tekintetével találkozott össze, aki megfogta a karját és a fő szervezőhöz húzta. 
– Egy kis probléma adódott, mert megjelent egy régi kapcsolat és molesztálja a főszereplőnket, na és úgy tűnik, itt akar maradni. Jó lenne, ha a hölgy kapna némi kíséretet, hogy ne történjen még egyszer olyan kellemetlen jelenet, mint pár perce a lakosztályunkban. 
A férfi rögtön intézkedett, szerencsére biztonságiakat is szerződtettek, akik közül kettő a lány mellé lett rendelve. 
A stábértekezletet egy különteremben tartották, ahol a másnapi programot, a forgatás ütemét mondták el, és bemutatták egyenként a szereplőket. Amikor Anna nevét mondták, ő újra vörös lett és ez annyira idegesítette, mert az az érzése támadt, hogy ő nem is való a kamerák elé, ha ennyire izgulós. Thomas mosolyogva állt föl és nézett körbe. 
– Előre is köszönjük a segítségeteket, hiszen tudjuk Annával, hogy csak akkor fog működni a dolog, ha mind a sikerért dolgozunk.
Mindenki egyenként megkapta a másnapi programját, aztán hozták a vacsorát. Thomas elégedetten látta, hogy a lány csak csipeget. El sem tudta volna képzelni, hogy a délutáni, hatalmas falatozás után, még tud enni, aztán elcsípte a lány szavait, amikor a pincérrel a szobájába küldette a tányérján maradt bőséges maradékot. Kíváncsi volt, hogy tényleg meg fogja-e enni azt mind. A portáról egy üzenettel jöttek oda a lányhoz, amit ő nem olvasott, de a lány rémült arcáról leolvasta, hogy ki küldhette. Nem akart tolakodni, de már annyira részese lett a lány történetének, hogy odahajolt hozzá és megkérdezte. 
– Minden rendben van? 
Anna körülnézett, majd odanyújtotta a cetlit, amin az volt, hogy Greg nevű ismerőse megszállt a szállodában és vacsora után találkozni szeretne vele a bárban. A lány karjára tette a kezét, megszorította és odasúgta. 
– Elkísérem, ne féljen. Nem fogok megszólalni, ha nem kell, de ott leszek. Biztos, hogy véget szeretne vetni ennek a kapcsolatnak? 
A lány egy pillanatig sem habozott, hiszen félt, rettegett Gregtől és ő ilyen kapcsolatban nem akart egy percig sem lenni tovább. 
- Ez nem is volt igazi kapcsolat, na és ami volt, annak véget szeretnék vetni, mert rettegek ettől a férfitól – hajolt oda Thomashoz. 
Ő megérezte a lány ibolya illatát és a tavasz jutott eszébe róla. Nagy levegőt vett és remélte, hogy sérülés nélkül átvészeli a következő heteket. Érezte a lány vonzását és félt tőle, mert annyira erős volt, hogy azt még nem tudta hová tenni. Amikor fölálltak a két testőr is megindult a lány mögött. Anna kérdően nézett a férfira.
- Majd leültetjük őket a közelben – mondta, aztán odament a két férfihoz és beszélt velük, mire azok rögtön előre mentek a bárba és leültek egy asztalhoz, ahová vizet rendeltek. 
Úgy tűnt, mintha két vendég lennének. Ezután Thomas elbúcsúzott a rendezőtől és a szervezőktől, odaintett a többieknek és Annába karolva elindult a bár felé. A pultnál ott ült Greg, és láthatóan nem az első italát itta. A lány leült mellé, de Thomas csak megállt a lány mellett és várta a fejleményeket. Greg gúnyosan szólt oda a lánynak.
- Testőrrel jöttél? Talán félsz tőlem? Egyetlen kérdést akarok föltenni.
A lány érezte a gyomra táján a görcsöt, amit szinte minden nap érzett, mióta ezt a férfit ismeri. 
– Azt szeretném tudni, hogy meddig tart ez a játék, amibe belefogtál. Miért nem hagyod itt, hiszen nincs szükséged a pénzükre.
- Ez nem játék. Ez volt az álmom, és most végre megmutathatom, hogy nem csak egy test vagyok, akit bámulhatnak, hanem érzéseket is közvetíthetek – a lány komolyan beszélt és egy pillanatig még reménykedett is, hogy hátha a férfi, emberi módon válaszol, de az csak elhúzta a száját, belekortyolt a poharába, aztán fensőbbségesen kinyilatkoztatott.
- Ha nem jössz haza most velem, akkor megkérlek, hogy holnapra költözz ki tőlem és többé látni sem akarlak.
Anna elsápadt, ami furcsa volt még nála is, mert annyira fehér bőre volt. Thomas látta a rémületet a lányon, ezért megfogta a karját és megszorította, hogy az érezze a támogatását.
- Ezt nem teheted velem! – tiltakozott a lány rémülten. – Tudod, hogy itt kell lennem és nem tudok most visszamenni. Kérlek, várj pár hetet, amíg kapok szünetet és akkor majd elviszem a cuccaimat.
A férfi hangja kegyetlen volt. Látszott, hogy lételeme az uralkodás és ebben a helyzetben csak így tudott felül kerekedni.
- Megtehetem. Holnap estig vidd el a cókmókodat, mert különben mindent kidobatok a szemétbe. 
Anna lehajtotta a fejét, aztán fölpillantott Thomasra, de hirtelen el is kapta a szemét és újra lefelé nézett, mert érezte, hogy a szemébe könnyek tolulnak.
- Ha hazajössz, akkor mindent elfelejtünk és maradhatsz – vetette oda még a férfi, aztán fölállt és otthagyta őket. 
A bárban mindenki őket nézte, bár nem tudták, hogy miről van szó, az látszott, hogy a lány mennyire rossz állapotban van. Thomas belekarolt és odasúgta neki. 
- Most menjünk, mert még sok dolgunk van.
A testőrök is fölálltak és elindultak mögöttük. Thomas odaszólt nekik, hogy a lakosztályukba mennek, de hívják oda a fő szervezőt azonnal. Az egyik rögtön elment, a másik közelebb lépett és megfogta a lány karját, aki rogyadozó léptekkel ment, mert úgy érezte elhagyta az ereje. Attól félt a legjobban, hogy mindent elveszít, ezt a szerepet, az összes emlékét, amiket a férfinál hagyott, és a személyiségét, ha nem hagyja ott ezt a basáskodó diktátort. A lakosztályba lépve a férfi előtte állt és megfogta a karját, majd a szemébe nézett. 
– Végeztél ezzel a szeméttel? Nem ítéllek el, ha nemet mondasz, de nyilatkoznod kell.  Végeztél vele, vagy vele akarsz menni? – a lány sápadtan nézett rá, a hangja halk volt, de határozott.
- Végeztem vele. Véget akarok vetni ennek a kapcsolatnak, de vissza kell mennem, hogy elhozzam a cuccaimat. Mindenem ott van nála.
A férfi úgy állt ott előtte, mint egy kőszikla, reményt adott és erőt.
- Mindjárt elintézzük, hogy mindent elhozhassunk. Gondolom fáradt vagy, de ezt akkor is meg kell tennünk, és némi segítséggel menni is fog. 
Szinte végszóra érkezett meg a főszervező és a helyettese. Thomas leültette őket. 
– A segítségetek kell, sőt az egész stáb segítsége. Azt előre kell bocsátanom, hogy Annával akarok forgatni, szerintem ő a legalkalmasabb erre a szerepre, ezért ki kell őt menekítenünk egy kellemetlen helyzetből. 
A férfi elmondta röviden az ultimátumot. A két szakember egymásra nézett és szinte lázba jött a kihívástól.
- Megoldjuk – mondta a férfi, akit Dylannek hívtak, mint a lány most megtudta és a helyettese Mary volt. 
A férfi telefonált elsőnek, aztán a nő kiment az előtérbe és ő is a telefonját vette elő. Pár perc múlva visszajöttek és Anna elé álltak.
- 15 perc múlva egy helikopter landol a közelben, amivel vissza tudtok menni a városba, megy veletek Terry a csapatával, akik profi csomagolók, viszik a dobozokat is, csak azt kell megmondanod, hogy hová vitessük a cuccaidat. – a lány alig kapott levegőt. 
Thomasra nézett, aki segítően kérdezgette.
- Talán a családod, vagy egy barátnőd lakása? – a lány arcára rémület ült ki újra.
- A családom egy távoli szigeten él, a szakmában nincsenek barátok. Egyedül voltam, talán azért is csapódtam ehhez az alakhoz – aztán még hozzátette. – Az elején kedves volt. Na és a lakásomat föladtam, amikor hozzá költöztem.
Dylan újra a telefonja után nyúlt, majd a beszélgetés végén elégedetten nézett a rémült lányra.
- Egyelőre a stúdió raktárában rakunk le mindent, aztán majd keresel lakást és odavitetjük a holmijaidat. Most úgyis itt leszünk az elkövetkező hetekben. Készüljetek, mert mindjárt itt lesz a gép. A két testőr megy veletek, és Terry meg két fiú, a kellékesektől, a reptéren egy kisbusz vár rátok, a sofőr tudja a részleteket. Azt azért hozzáteszem, hogy a holnapi programon nem áll szándékomban módosítani.  Anna neked ruhapróbák lesznek, aztán lovaglás. Reggelre itt legyetek időben.
Anna hálás volt mindenért, de nem tudta kinek is köszönje meg, Thomasnak, vagy Dylannak, vagy a szerencséjének, hogy éppen ide került.
- Köszönök mindent – kezdte, de a férfi már fordult is meg és közben is telefonált, mikor az udvaron ment át. 
Thomas is elindult velük, mert úgy érezte a lány mellett kell lennie, de Anna megállította. 
– Nem kívánhatom, hogy még az éjszakai pihenésről is lemondjon miattam, lesznek segítőim, nem kell jönnie.
A férfi elmosolyodott.
- Ebben nyakig benne vagyok, és nem hagyhatom most már magára. Megyek, mert mennem kell – mondta határozottan. 
Anna képtelen volt vele vitatkozni. Hálás volt neki és az életét is rábízta volna a mai nap után. A két testőr besegítette őt a helikopterbe, majd Terryt és a kellékeseket is, akik bár fiúnak voltak titulálva nem voltak fiatalok. A nagy zajtól képtelenség volt beszélni, ezért csak a tekintetével intett köszönetet a lány. Thomas, Anna mellé ült és a derekára csúsztatta a kezét védelmezőn, amit Terry észrevett és megbökte a mellette lévő férfit. A városba érve átszálltak a kisbuszba és a lány megadta a címet, majd végre megszólalt. 
- Mindenkinek köszönöm a segítségét. Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe keveredtem és magammal rántottam önöket is. Sajnálom és köszönöm.
Thomas röviden elmondta nekik a helyzetet, mert sejtette, hogy semmiről sem tudnak.
- Anna volt barátja nem nézi jó szemmel, hogy elvállalta a szerepet és ultimátumot adott neki, ki kell költöznie holnapig, vagy kidobja a cuccait. Ebben kell a profi segítség. Anna cuccait össze kell pakolnunk és kimentenünk, amilyen gyorsan csak tudjuk, addig, amíg az a barom nincs otthon. A stúdióba viszünk mindent, aztán vissza, hogy még egy szemhunyást aludhassunk is reggelig.
A többiek mintha másképpen néztek volna a lányra ezután, ami megnyugtatta kicsit Annát. Thomas telefonja megszólalt és ő fölvette, de a hangját lehalkította úgy beszélt.
- Édesem, bocsáss meg, hogy eddig nem vettem föl a telefont, de stábértekezlet volt és oda nem vihettem be, a szobámban hagytam. Most értem vissza, de most is egy megbeszélés lesz, ahol a holnapi programot adják majd ide, aztán lefekszem, mert nagyon fáradt vagyok. Holnap ígérem hívlak. 
Anna elfordította a fejét, hogy ne tűnjön úgy, mintha hallgatózna, de a véleménye kissé romlott így látva a férfit, ahogyan gondolkodás nélkül hazudik. Terry odahajolt a lányhoz és a fülébe súgott.
- A barátnője bulvár újságíró, azzal, hogy nem mond neki semmit az akcióról, csak téged véd. Ha megtudná, hogy mi történt, egy csapat fotós várna minket a barátod házánál.
Anna kicsit megnyugodott, újra a megmentőjét látta a férfiben és újra hálás volt neki, ezért is, hogy megint megvédte. A férfi, mintha a gondolataira válaszolt volna.
- Igazából magamat védtem, mert ha megtudja, hogy én is belekeveredtem, akkor abból több napos címlapot kreált volna és nem lettünk volna szimpatikusak – nézett körbe. 
Anna látta, hogy mindenki ismeri a férfi barátnőjét és elgondolkodott, hogy ugyan be tud-e illeszkedni ebbe a világba, befogadják-e őt majd valaha. Már sötét volt, mikor a házhoz értek. A lány elővette a kulcsait és nyitotta az ajtót, majd a csapatot beengedte a házba, ami ámulatba ejtette a kellékes fiúkat. 
- Apám! Ez nem semmi! – szaladt ki az egyik száján. – Ezt itt hagyni!
A lány elpirult. Thomas rászólt a férfira.
- Ha azzal a barommal kellene élned, te sem maradnál, garantálom – erre mind fölnevettek. 
A lány a szobájába vezette őket, és amikor megjelent a házvezetőnő ő elmagyarázta neki, hogy kiköltözik és a cuccaiért jött. A nő rögtön hívta Greget, aki kérte a telefont.
- Biztos, hogy ezt akarod? – kérdezte lekezelő hangnemben. 
Anna most határozottan válaszolt, de csak azért, mert a férfi nem volt ott fizikailag és a csapat erőt adott neki.
- Igen, ezt akarom! – mondta és letette a telefont. 
Terry közben nekiállt a lány szekrényéből dobozokba csomagolni. A ruhákat profi módon hajtogatta, hogy ne sérüljenek és a kész dobozokat, a testőrök és Thomas hordták ki az előtérbe. A kisbuszba az egyik kellékes pakolt, aztán amikor tele lett a másik kellékes és a testőr elmentek a stúdióba kipakolni. Addig ők a következő adagot pakolták össze. Anna az apró tárgyakat csomagolta törésmentesen. Thomas a folyosóra kilépve hívta oda a lányt az egyik életnagyságú fotóhoz, ami a falon lógott a lányról. A képen gyönyörű volt és megközelíthetetlen hidegséget sugárzott.
- Őt is visszük? – kérdezte. 
A lány elgondolkodott, majd nemet intett, de a szemébe könnyek gyűltek újra, mert arra gondolt, hogy bár a kép a férfié, akit most itt hagy és az valószínűleg ki fogja dobni, de ő mégsem tehet semmit. A második fordulóval mindent át is vittek a stúdióba és aztán a kisbusszal mentek vissza a reptérre. Anna még elköszönt a házvezetőnőtől, aki rendes volt hozzá és látszólag sajnálta, hogy elmegy, mert arra kérte, hogy gondolja át, hogy ezt mind itt hagyja. Ekkor a kellékes még egyszer megszólalt.
- Na, én is ezt mondtam.
Erre mind nevetni kezdtek, még Anna is elnevette magát, de ez már a megkönnyebbülés nevetése volt. Anna reménykedett benne, hogy a férfi nem ér haza addig, amíg ott lesznek és szerencséjük is volt. A helikopteren a zajtól megint nem tudtak beszélni, de amikor leszálltak, Anna hálásan köszönte meg újra a segítségüket. A testőrök velük mentek a lakosztályhoz, a többiek meg a főépületbe. A lakosztálynál Greg egyik embere várta őket, aki rögtön hívta is a főnökét. A férfi még azelőtt odaért, hogy ők bemehettek volna, valószínűleg a hallban várta őket.
- Anna!  - szólt a lány után, aki éppen be akart lépni. – Azt hiszed, annyiban hagyom ezt? – kérdezte fenyegetően. – Kinyírom a produkciótokat, el lesz süllyesztve, még mielőtt elkészült volna. Nem érdekel mennyibe fog kerülni, de leállíttatom az egészet.
Ez az arcátlan viselkedés már kiakasztotta Thomast is. Eddig udvarias volt és nem akart beleavatkozni, mert úgy gondolta, hogy ez a kettőjük ügye, de most már őt is fenyegette ezzel ez a férfi és a kollégáit is, azt a sok embert, akik az elkövetkező éveiket erre a produkcióra tették fel.
- Azt hiszem az lesz a legjobb, ha most elmegy, és többé nem látjuk, mert ha bármit is megpróbál tenni a produkciónk ellen, akkor velem akad össze és azt nem ajánlom – állt oda szorosan a férfi elé és az arcába beszélt ő is fenyegetően. 
A férfi testőrei is megmozdultak, de az leintette őket.
- Azt hiszed ezért a nőért érdemes? Tévedsz! Majd meglátod! – sziszegte az arcába Greg és aztán megfordult és elment. 
Anna közben a két testőr mögött állt, ahová Thomas nyomta be, mikor a férfi fenyegetően eléjük állt. Ezután a két testőrt a főépületbe küldte, azzal, hogy Greget tartsák megfigyelés alatt, ők meg beléptek a lakosztályba és megálltak a nappali közepén. Thomas a lány elé állt.
- Nehéz napunk volt, még talán tudunk aludni néhány órát. Fel a fejjel, ez a pökhendi alak nem tud ellenünk tenni semmit.
A lány úgy érezte meghal éhen, ezért amikor a férfi bement a szobájába, ő az étkező felé vette az irányt és a behozatott tálcáról falatozni kezdett. Anna észre sem vette, hogy a férfi is visszajött és megállt az ajtóban. Nézte a lányt és nevetni kezdett.
- Bocsánat, de erre nem számítottam.
A lány tele szájjal pördült meg. Beszélni nem tudott, de gyorsan nyeldekelt, aztán köhögni kezdett. 
– Csak innivalóért jöttem, ne zavartassa magát. Igazából, maga a legtöbbet evő ismerősöm. Így még férfiakat sem láttam enni, mint magát. Ugye nem fogja a végén kiadni mindet? 
A lány ekkorra már lenyelte a falatot és felháborodottan mondta.
- Jaj, dehogy adom ki, azt amit egyszer megettem. Én állandóan éhes vagyok és olyan szerencsés, hogy egy dekát sem hízom. Talán a sok feszültség miatt ilyen jó az anyagcserém, minden kalóriát rögtön földolgozok.
Thomas kivett egy ásványvizet a hűtőből, aztán a lányra nézett és neki is a kezébe adott egy üveget, majd ellenállt annak a vágyának, hogy megsimogassa a lány arcát és visszament a szobájába. A reggel gyorsan eljött. Anna a telefonja jelzésére ébredt, a sok párna között. Az ágy nagyon kényelmes volt, vagy talán a nyugalom miatt, ami megszállta, amikor megszabadult Gregtől, de csodásan aludt. A hálóból kilépett a teraszra, a hálóruhájában, ami egy póló volt és egy bugyi és ott meglepetten látta meg Thomast a kondi gépen súlyokat emelgetni. A férfi izzadt, izmos testének látványa így kora reggel váratlan volt és kívánatos. Eddig még férfit soha nem kívánt meg, de ez a látvány arra késztette, hogy megérintse, azokat az izmokat, de nem tette csak nézte vágyakozva. Thomas észrevette és lihegve állt le.
- Korán kelt föl – mondta és közben az izzadságot törölgette a törölközővel a homlokáról.
- Csodásan aludtam – nyújtózkodott a lány és nem gondolt arra, hogy hiányos öltözetben van, hiszen a férfin is csak egy kisnadrág volt. 
Thomas fölállt és a jakuzzi felé indult.
- Csatlakozik hozzám? – kérdezte Annát. 
A lány végignézett magán és azon gondolkodott, hogy mit vegyen föl egy fürdőzéshez, aztán mikor végig gondolta nemet intett.
- Nem hoztam semmi olyan ruhát, amit ide fölvehetnék – adta meg a magyarázatot rögtön. 
- Nevezze ki ezt a pólót és már lesz is. – segített. 
Annát nagyon vonzotta a meleg pezsgő víztömeg, ezért nem sokat gondolkodott és belépett a férfi után a kádba, hatalmas boldog sóhajjal. 
– Ez után fog csak igazán megéhezni! – mondta még a férfi nevetve, aztán elhallgatott, mert a lány pólója átvizesedett és ráfeszült a melleire, ahol feszesen álltak a mellbimbói. A férfi ebben a pillanatban már nem tudta visszafogni a vágyait és merevedése lett, amit a víz csobogása rejtett el. Anna lenézett a pólóra és elnevette magát. Igazából, itt ebben a pillanatban nem zavarta a meztelenség, bár eddig nagyon szemérmes volt. Úgy érezte, hogy ettől a férfitól nem kell félnie, mert ő az, aki soha nem tudná bántani. Egy idő után Anna kiszállt a kádból és az egyetlen törölközőt magára tekerte, majd levette a pólóját alóla és elindult vissza a szobájába. Thomas még utána kiáltott.  
- Hozzon majd ki egy törölközőt nekem is.
A lány csak most gondolt bele, hogy a férfi törölközőjét vette el, ezért bement a fürdőszobába és elővett egy puha köntöst magának, aztán visszament egy törölközővel a férfihoz.
 Thomas csak akkor lépett ki, amikor a lány már elment és nem láthatta a domborulatait. Mire a férfi leért a nappaliba, a lány már kávézott az étkezőben. A reggeli ki volt tálalva és jó étvággyal fogtak hozzá. A napjuk külön kezdődött, de együtt mentek a főépületbe. A hallba lépve minden szem rájuk vetődött és minden ember arra gondolt, hogy mennyire összeillenek, csak egyetlen ember volt, aki arra gondolt, hogy szét kell őket robbantani és az Greg volt. 
Thomas a producert kereste meg és figyelmeztette Greg fenyegetésére, de a férfi megnyugtatta, hogy a produkciójuk nincs veszélyben, mert fél évre minden költségük fedezve van, utána meg az első vetítések, ha sikeresek lesznek, akkor dőlni fog a pénz. Anna a ruhapróbára ment, ahol több kosztümöt is rápróbáltak és igazgattak, majd föl kellett vennie az elsőt és abban kellett menni, lovagolni. Ez egy egyszerű ruha volt, amiben a lovaglás is könnyebben ment, de Anna a többi sokkal merevebb ruhától kissé félt, mert azokban a járás is nehézséget okozott, nemhogy a lovaglás. A ruhákat a lakosztályába vitték és elmondták, hogy azokban kell lennie az elkövetkező hetekben, hogy viseltesek legyenek, sőt az egyiknek kifejezetten koszosnak kell lenni és a természetes koszolódás sokkal jobb, hihetőbb, mintha direkt koszolnák össze. 
A lovagló órán a tanára egy idősebb kaszkadőr volt, aki a többiekkel is foglalkozott, bár a stábból többen kitűnő lovasok voltak. A lány úgy gondolta, hogy a meghallgatásra már csak azokat hívták be, akik tudtak lovagolni. Anna is ült már többször lovon, de nem mondhatta magát tapasztalt lovasnak, azért kellett most edzenie. A férfi elégedett volt vele, bár ő is azt mondta, hogy a nehezebb feladat majd a régies ruhában lesz. Este a lány fáradtan ült le a vacsorához, ami megint a nagyteremben volt együtt a stábbal. Itt már az első nap után több ismerős arccal találkozott és örült, mert mindenki barátságosan üdvözölte. Biztos volt benne, hogy már mindenki tud a kalandjáról és hálás volt, amiért a jobb változatot hallották, ahol ő a jó ember volt. Az asztalnál találkozott össze Thomasszal is, aki mosolyogva fogadta.
- Milyen napja volt? – kérdezte kedvesen, amire többen is fölfigyeltek a közelben, főleg arra, hogy magázzák egymást. Ezzel meg is cáfolták azt a pletykát, hogy együtt vannak.
- Csodálatos – mosolygott a lány, aztán mesélni kezdett a szép ruhákról, a csodás kezekről, amik rá igazították, aztán a lovaglásról és arról, hogy össze kell koszolnia ezt a ruhát. – Nem szabad foltot ejtenem rajta, csak egyenletesen koszosnak kell lenni, na és a végén majd meg kell a földön hemperednem benne.
A férfi, evés közben időnként fölnevetett, aztán ő is mesélt.
- Nekem harcolnom kellett, karddal, pisztollyal, bottal és egyéb módon, sőt még közelharcot is vívtam, amit még gyakorolnom kell – aztán mutatott egy sebet a hátán, amit a lány megérintett. 
- Mikor kezdődik a forgatás? – kérdezte a lány halkan. 
Kíváncsi volt, mert már annyira várta.
- Amikor már mindenki természetesen mozog a történelmi közegben – súgta vissza a férfi. - Meglátja, pár nap múlva már mindenki történelmi ruhákban lesz és észre sem vesszük, sőt az lesz a furcsa, ha valaki modern ruhát vesz föl.
Ezen az estén is együtt mentek vissza a lakosztályukba, ahol mivel fáradtak voltak, pár perc múlva elköszöntek egymástól és mentek lefeküdni. 
Később Anna mégis kiment a teraszra és beült egy szál bugyiban a jakuzziba. Thomas látta őt az ablakból, de nem akarta megzavarni és nem ment ki mellé, attól is tartott, hogy újra merevedése lesz, amit nem tud leplezni, úgy mint reggel. 
Másnap a lány Maryvel dolgozott a történelmi ruhákon. Az asszony nagyon szép ruhákat készített, és a lánnyal nagyon jól kijöttek. Anna ebéd után kis ajándéktasakkal ment vissza, amit letett a nő elé.
- Meg szeretném köszönni a segítségét a költözésben. – mondta elpirulva. 
Az asszony kedvelte a lányt.
- Ha bármiben tudok segíteni, akkor nyugodtan szólj.
Anna rögtön ki is használta az ajánlatot.
- A többieket is meg szeretném lepni valamivel, de a férfiak terén eléggé bizonytalan vagyok és nincs ötletem. Tudnál segíteni? 
Az asszony megígérte, hogy átgondolja és majd ad ötleteket. Ezután már a ruhapróbák a lány napjainak fénypontjai voltak. Minden reggel a ruhatárba ment ahol beöltöztették, aztán mehetett az aznapi feladatok teljesítésére. Volt, amikor a veteményesben kellett a növényekkel ismerkednie és egy pap ruhába öltözött férfi tartott neki előadást a gyógynövényekről. Látta a közelben felállított kamerákat, sőt azt is látta, hogy forog, de arra nem gondolt, hogy azt filmezik, amit ő csinált. Másnap újra lovagolt, most már történelmi ruhákban, és ott is volt kamera. Aznap este rá is kérdezett Thomasnál erre. 
– Szerinted az jelent valamit, hogy az edzések közben filmeznek? – a férfi fölnevetett.
- Semmit sem jelent – mondta, aztán odasúgta. – Lehet, hogy rosszat teszek azzal, hogy elárulom, de a mostani felvételek lesznek a vágóképek, ez már a filmhez készül. Tudod, bejátszás, hogy egyedül lovagolsz, vagy a kertben vagy és növényeket gyűjtesz.
A lány elsápadt. 
- Jaj, akkor a mai dolgokat is fölvették? Olyan béna voltam a lóra üléskor.
A férfi nevetett.
- Hát nem érted? Ez a lényeg, hogy természetes vagy, nem akarsz játszani, jól mutatni, magadat adod. Most már úgy látom, hogy nem kellett volna elárulnom, mert állandóan azt figyeled majd, hogy mikor forog a kamera. El kell felejtened, teljesen el kell felejtened a kamerákat.
Thomas és Anna nem is tudták, hogy közben őket figyeli mindenki. Előző este a bárban a stáb több tagja is összejött és fogadásokat kötöttek, arra hogy mikor fognak összejönni. A stábból szinte mindenki beszállt a fogadásba, több napot is lefoglaltak és az összeg egyre nagyobb volt. A legtöbben arra a napra fogadtak, amikor az első szerelmes jelenetet veszik föl, de sokan voltak, akik azt mondták, hogy előbb meg fog történni az egymásba bolondulás, hiszen már tegeződnek. Az annyira természetes volt, hogy átváltottak, hiszen már a filmbeli karakterükben voltak. 
Néhányan arra is fogadtak, hogy botrány lesz, amit Thomas barátnője fog rendezni, amikor megtudja a kapcsolatot. Thomas néhány nap múlva megtudta a fogadást és csak azt kérte a stábtagoktól, hogy Anna ne tudja meg. Tudta, hogy a lányt nagyon bántaná, ha tudomást szerezne arról, hogy mindenki őket figyeli és elemzi. Anna, amikor találkozott a rendezővel, megkérdezte, hogy mikor lesznek az első jelenetének felvételei. A nő megnyugtatta, hogy ne izguljon, és másnapra kiírt neki néhány jelenetet. Anna aludni sem tudott éjjel az izgalomtól. Reggel karikás szemekkel jelent meg a sminkszobában. A lányok mindent bevetettek, hogy rendbe hozzák a karikákat a szeme alatt. A haját a fodrászok vették kezelésbe és csinos kontyba tűzték föl. A ruhát már napok óta viselte, ezért nem volt számára ismeretlen. A partnere is megérkezett és hidegen üdvözölte. A férfi csak néhány jelenetben lesz benne és amint végeznek, neki vége is lesz a forgatásnak. Anna sajnálta őt, mert úgy gondolta, hogy szívesen maradna még. A jelenetet a lány megtanulta, és amikor a fényeket beállították, izgatottan ismételte az első szavakat. A rendező látta, hogy ebből nem igazán lesz jó felvétel. Anna merev volt és feszült. Aztán azt mondta, hogy el kell mennie, mert üzentek érte és kérte, hogy addig azt játsszák, hogy ők azok, akiket játszanak és beszélgessenek úgy, mintha ők abban a korban élnének. Anna nehezen illeszkedett a beszélgetésbe, de aztán egy idő után bele lendült és már gondolkodás nélkül beszélgetett, sőt mondta a szöveget, mintha a saját szavai lennének, sőt szenvedélyesen tudott érvelni és észre sem vette, hogy a kamerák forognak. A partnere profi módon kezelte őt, bár előző nap a bárban többször is kijelentette, hogy utálja, mikor a szép pofikákkal kell neki kínlódnia, akik valamelyik fejes ágyából kerültek a kamera elé. Anna szerencsére nem tudott a férfi megjegyzéseiről és a csókjelenetet is jól kezelte, bár a végén körülnézett elpirulva.
- Ennyi – mondta egy idő után a rendezőnő, aki közben visszajött és odament a lányhoz. – Igazán csodás voltál Anna.
A lány körülnézett és most értette meg, hogy a felvétel megvolt, anélkül, hogy ő észrevette volna. Aznap este a főszervező kihirdette, hogy ezután mindenkit a filmes nevén kell szólítani és minden megjelenéskor a történelmi ruhákat kell viselni.  Anna örült ennek a játéknak, mert tényleg úgy érezte, hogy visszamentek a korban. Thomas vacsorakor megdicsérte az aznapi szereplését. 
- Láttam a felvételeket, igazán jó voltál.
 Anna rácsodálkozott.
- Meg lehet nézni? – a férfi elnevette magát.
- Nem is tudtad, hogy délután mindenki ott volt, hogy megnézze milyen voltál?
A lány körülnézett és újra vörös lett az arca.
- Mindenki tudja, mennyire amatőr vagyok, és el kellett kábítani, ahhoz, hogy használható jelenetet produkáljak.
A férfi megfogta a kezét és a szemébe nézett.
- Aranyos vagy amikor elpirulsz, és senki sem gondolta azt a mai felvételről, hogy az amatőr vagy. Ez a film azon az elven fog működni, hogy olyanok legyünk, mintha igazából megtörténne velünk minden. Azért van ez a sok tanulás, meg kell tanulnunk azt a kort. Jól beilleszkedtél, sőt annyira jól, hogy a partnered jeleneteit kibővítik, iderendelték az írónőt, hogy igazítson a történeten és több közös jelenetetek legyen a sorozatban. Ennek a partnered is megörült és most istenít, azt mondja, hogy igazi tehetséggel dolgozott együtt.
Anna lesütötte a szemét és halkan mondta.
- Köszönöm Thomas. Te vagy az, aki vezet engem a világban, ahol olyan vagyok, mint egy vak. Köszönöm, hogy fogod a kezem. 
A férfi körülnézett és látta, hogy többen is rémülten néztek rájuk, akik későbbi időpontokat tettek meg a szerelem kezdetére. Odanyúlt és megfogta a lány kezét, majd a szájához emelte és csókot lehelt rá. Együtt ballagtak vissza a lakosztályukba, ahol az esték úgy teltek, mintha öreg házasok lennének. A testőröket hátra hagyták a főépületben és úgy gondolták, hogy már nem lesz rá szükségük, mert Greg elutazott. Esténként a férfi elvonult a szobájába és a barátnőjével beszélgetett, Anna meg a lakáshirdetéseket bújta. Fölvette a kapcsolatot egy ingatlanossal és az általa ajánlott lakásokat nézegette a számítógépére küldött filmekkel, fotókkal. Thomas megígérte, hogy a barátnője meg fogja nézni segítségül azt a lakást, amit végül kiválaszt. Anna talált is egy megfelelő lakást és a címet be akarta vinni Thomashoz. A férfi a neten keresztül beszélgetett a nővel, aki kissé meglepődött, mikor meglátta a lányt, de készségesen vállalta a lakás letesztelését. Anna elköszönt tőle és visszament a nappaliba, de nem tudott másra gondolni, mint arra a gyönyörű szőke nőre, akivel Thomas együtt van. Azt nem tudhatta, hogy a nő is miatta fortyogott Thomasnak.
- Mikor kaptok szabadnapokat? Annyira jó lenne, ha végre találkoznánk – nyafogott a nő.
- Nem tudom édesem, de holnap majd rákérdezek – ígérte. 
Aztán arra gondolt, hogy Anna nem tudna hová menni, ha elengednék őket és azon törte a fejét, hogy milyen indokkal tudna itt maradni, ha szabad hétvégét kapnának. Szeretett volna itt maradni a lánnyal, a fürkésző szemek nélkül. Másnap megtudta, hogy a hétvégén mindenki hazamehet, mert a rendezőnőnek egy előbbi filmje miatt el kell mennie egy külföldi bemutatóra. Meg is említette a lánynak, hogy mindenki hazautazik. Anna ijedten nézett rá.
-  Szerinted itt maradhatok? Esetleg a barátnőd, ha ma megnézné a lakást, akkor kivehetném és oda mehetnék hétvégén – gondolkodott el hangosan a lány. 
Thomas este be is ment a lányhoz az újsággal.
- A barátnőm van a vonalban, kérlek, gyere át, mert megnézte a lakást.
 Anna szaladt a férfi után. A lakásról a lány is készített felvételeket, amik Annának is tetszettek.
- Szerinted jó lesz? – kérdezte a lánytól, aki helyeselt.
- Ha nem lenne a lakásom, olyan jó helyen, akkor ezt választanám – mondta. 
Anna a férfire nézett.
- Maga szerint is jó? – Thomas is helyeselt. 
Lulu a barátnő ekkor fölnevetett.
- Ti magázódtok? – a nevetésében megkönnyebbülés volt. Annak örült legfőképpen, hogy a férfi biztos nem jött össze Annával, ha még a magázódásnál tartanak. 
Thomas örült, hogy a lány magázódva szólt hozzá Lulu előtt, így annak minden gyanúja el lett oszlatva.
Anna rögtön írt is az ingatlanosnak, és kérte, hogy hétvégére tegye beköltözhetővé a lakást. Másnap Thomas azt is elintézte neki, hogy a stúdióból átvigyék a cuccait az új lakásba. A lány, hálás volt a sok segítségért. A másnapi program alatt nem is tudott koncentrálni és többször is a földre került lovaglás közben. Fájt minden tagja, bár az oktatója arra is kiokította, hogyan essen úgy, hogy az ne fájjon annyira. 
Thomas este megkérdezte a lányt, hogy mivel megy vissza a városba, de Anna erre sem tudott válaszolni, mert még nem is érdeklődött a lehetőségek közül. Tudta, hogy többen is saját kocsikkal jöttek és kisbusz is fog menni, de szinte félt elmenni ebből a védett környezetből az ismeretlenbe. 
- Holnap lesz helikopter is, ami a producert és engem visz vissza, mert este lesz egy riportom, amiről nem késhetek le. Ha gondolod, akkor gyere velünk. 
Anna igent mondott, mert szeretett volna hamar a városba érni. A reptéren Thomast ott várta a barátnője, aki rögtön a nyakába ugrott. A férfi megcsókolta, majd visszaszólt. 
– Vasárnap este itt találkozunk. 
Annába a producer belekarolt és úgy vezette a központi épületbe, majd felajánlotta neki a kocsiját, mert őt sofőr várta. Anna elfogadta és hazavitette magát az új lakásába, ahol az ingatlanos várta a szerződéssel. A lakás neki is tetszett, bár kissé rideg volt, a modern, minimalista berendezésével, de Anna úgy gondolta, hogy az elkövetkező időben úgyis kevés időt fog itt tölteni. Az ingatlanos elment és ő belépett a hálóba, ahol a dobozai fogadták, mert amit a stúdióból elhoztak mind oda pakolták be. Nekiállt pakolni, hogy legalább az ágy szabad legyen, és próbálta az ágyat használhatóvá tenni. Sajnos itt ágynemű nem volt, és takaró sem akadt, ezért taxit hívott és elindult egy bevásárlóközpontba vásárolni. Vett némi ennivalót is és párnát meg takarókat és néhány törölközőt, aztán indult vissza. Amikor belépett, akkor szólalt meg a telefonja.
- Na, milyen? – kérdezte Thomas.
- Eddig még nem sokat láttam, mert vásárolni voltam. Itt még egy párna és egy takaró sem volt, ami alá bebújhattam volna.
A férfi elképzelte a lányt a rideg lakásban és az az ötlete támadt, hogy áthívja.
- Jöjjön át hozzánk éjszakára, aztán majd reggel visszamegy és rendbe teszi a lakást. 
Anna rögtön tiltakozott.
- Köszönöm a felajánlást, de most már minden rendben, vettem mindent, ami kellhet. 
A férfi ezután elbúcsúzott és a barátnőjétől kapott szemrehányásokkal nem tudott mit kezdeni.
- Most már egy kicsit velem is kellene foglalkoznod – kérte. 
Thomas képtelen volt rendesen átadni magát a szexnek, mert mindig Anna ijedt szemei jelentek meg a gondolataiban. Ha tudta volna, hogy a lány mennyire ijedten nézett ezen az éjjelen, amikor az ajtón kezdtek dörömbölni. Anna rémülten állt az előszobában a falhoz lapulva és úgy érezte a szíve kiugrik a helyéből. Hallotta Greg ordibálását, és amikor már nem bírta kinyitotta az ajtót. Azért nyitotta ki legfőképpen, mert félt, hogy a férfi a kiabálással a szomszédok haragját fogja rá szabadítani. Tetszett neki a lakás és nem akarta, hogy a botrányt okozó volt barátja miatt rakják ki. A férfi berontott a lakásba és körülnézett, majd gúnyosan beszélt, a lánnyal.
- Ez igen, látom messzire jutottál. érdemes volt tőlem, a luxusból eljönni ide, ebbe a koszfészekbe?  Anna mérges volt, de félt is a férfitól.
- Igen, megérte. A magam ura vagyok, senki sem parancsolhat. Azt teszek, amit akarok, és most azt akarom, hogy elmenj végre és nyugodj bele, hogy vége. Színésznő leszek, és új életet kezdek. Nélküled. 
A férfit elöntötte a düh és megütötte a lány arcát ököllel. Anna megtántorodott és először a falnak esett, majd lecsúszott a földre és pár pillanatig minden elfeketedett előtte. Mikor újra látta és fölfogta a körülötte lévő világot, a férfi már sehol sem volt. Anna könnyes szemmel állt a tükör előtt és nézte az elszíneződött arcát. Tudta, hogy sok alapozóra lesz szükséges, hogy ezt elfedje, ekkor zörgettek az ajtón. A lány rémülten állt a folyosón, majd szédülni kezdett és le kellett ülnie, aztán a szeme előtt minden elmosódott. Ezután, már arra ébredt, hogy mentősök guggolnak mellette és szólítgatják. Mint kiderült a szomszédok hallották a kiabálást és a dörömbölést és kihívták a rendőrséget, akik hiába dörömböltek és mentőt hívtak, mert benézve meglátták a lányt a földön fekve.
- Jól vagyok – győzködte őket a lány és nem akart kórházba menni, de azok ragaszkodtak, ahhoz, hogy bevigyék. 
A rendőr próbálta kiszedni belőle, a támadója nevét, de a lány képtelen volt most válaszolni, mert a mentős a telefonját vette a kezébe és adta át a rendőrnek.
- Valakit föl kell hívni a családjából, valakit értesítenünk kell. Kit hívhatunk? – kérdezte a rendőr szigorúan. 
Anna agya pörgött, hogy kinek is szólhatna, senkit sem akart zavarni, vagy megrémíteni, de közben a rendőr a hívólistáját nézte és újra kérdezett. 
– Lulu a barátnője? Vele beszélt többször is, hívhatom őt?
A lány megadta magát és úgy gondolta, talán Lulu hívása lesz a legkevésbé rossz és bólintott. A lány, ezután megengedte, hogy bevigyék a kórházba, de arra nem számított, hogy mire odaérnek Thomas  is ott lesz. Lulu állt mellette és a telefonjával képeket készített, majd kérdezgette a lányt, hogy mi történt, Thomas meg aggódva nyúlt a keze után és nézett a szemébe.
- Mi történt? Jól van? – látta a vörös foltot a lány arcán, ami megdagadt, tudta, hogy ez egy nagy ütéstől keletkezhetett. – Ki volt az? Ki tette? – a hangjában visszafojtott düh volt.
- Nem akartam, hogy iderángassanak titeket, de nem hagytak békén és a telefonomban veletek beszéltem utoljára. Ne haragudjatok! Megzavartam a pihenéseteket - a lány szinte sírva szabadkozott. 
A mentősök egy vizsgálóba vitték, ahol az orvos vette át a főszerepet és kiküldte Thomast, és Lulut, de aztán amikor végzett kiment a folyosóra és beszélt velük.
- Úgy tűnik, hogy a nagy, arcára mért ütéstől agyrázkódása van, amit még egy CT vizsgálattal kell ellenőriznünk, hogy nem történt-e koponyaűri vérzése, ha az is rendben van, akkor megfigyelésre itt tartjuk, de ha minden rendben lesz, akkor hétfőn hazaengedjük. 
Thomas aggódva lépett be a lányhoz, míg Lulu mindent dokumentált. Bár a lány még nem volt annyira híres, de a lapjánál, biztos volt benne, hogy majd harapnak arra, hogy a híres üzletember mit tett a kis modell, színésznő barátnőjével. A főszerkesztő az első hírre rá is harapott és az exkluzív riportért cserébe nagy összeget kínált.  Thomas leült a lány mellé és halkan kérdezte.
- Hogy érzi magát? 
Anna könnyes szemmel nézett a férfira és súgta.
- Haza akarok menni.
A férfi nyugtatgatta.
- Hétfőn elengednek, ha nem lesz semmi komplikáció.
A lány rögtön tiltakozott.
- Nem! Nem akarok addig itt maradni. Most akarok hazamenni, saját felelőségemre.
Thomas próbálta meggyőzni, de nem sikerült, mert a lány a CT után, ami szerencsére nem mutatott eltérést, elbocsátását intézte. A férfi végig mellette állt és a kezét fogta, és a végén támogatta ki a kocsijába. Lulu a kocsiban ülve elcsodálkozott, amikor a férfi kijelentette.
- Hozzánk jön. Oda nem vihetem haza, ahol az a szemét megtámadta. 
Anna újra tiltakozott.
- Nem! Már így is annyi gondot okoztam nektek. Haza akarok menni. Kérlek, vigyetek haza.
A férfi végül úgy döntött, hogy hazaviszi, de ő is ott marad. Lulut hozzájuk vitte haza, ahol csak fölkapta a táskáját, aztán ment is a lánnyal. Lulu kissé nyűgös volt, de aztán belenyugodott, mert a sztorit nem akarta elveszíteni. Tudta, hogy reggel még mennek vissza a sürgősségire, kontrol vizsgálatra és ott akart lenni, képeket szeretett volna készíteni.
Thomas, már a lány lakásából hívta a producert és közölte vele, hogy mit történt, tudta, hogy a forgatásokat is át kell majd ütemezni emiatt. Látta, hogy szinte percről percre egyre jobban színeződik el a lány arca, és már a szemét is alig lehetett látni, annyira bedagadt. A producer aztán közölte vele, hogy Greg megpróbálta ellehetetleníteni a produkciót, de ez a mostani tette, nekik nagy segítség volt, mert hatalmas kártérítést követelhetnek tőle, sőt a biztosítót is ráengedik, hiszen Anna be volt biztosítva. Thomas megígérte neki, hogy mindenről tájékoztatja és a férfi újabb testőröket indított útnak a lányhoz. 
- Ezután, egy percre sem engedhetjük, hogy egyedül legyen. Vigyáznunk kell rá – mondta búcsúzóul, amiben egyet is értettek, hiszen Thomas is azt érezte, hogy óvnia kell a lányt. 
Anna, amint hazaértek lefeküdt, mert nagyon szédült és hányingere is volt.
- Képtelen vagyok most akár ülő helyzetben is maradni – mondta a lány és otthagyta a férfit. 
Thomas miután mindenkivel beszélt, akit fontosnak tartott, bement a lányhoz a hálóba és leült mellé, a haját simogatva. 
– Nem alszom – mondta a lány a sötétben. – Annyira fáj a fejem.
A férfi kiment és egy tablettával, meg egy pohár vízzel jött vissza. Anna kérdezés nélkül bevette, és aztán újra lefeküdt. Thomas a keze után nyúlt, megszorította és halkan súgta.
- Itt vagyok a nappaliban, nyitva hagyom az ajtót, ha valamire szükséged lesz, akkor szólj, eléggé éberen alszom.
A lány a keze után nyúlt.
- Kérlek, maradj itt. Itt mellettem – mondta könyörögve, és a hangjában rémület volt. 
A férfi úgy érezte, ha Greg itt lenne, akkor szívesen behúzna neki. Remélte, hogy a rendőrök megtalálják és annak ellenére, hogy gazdag és jó ügyvédei vannak, azért reménykedett benne, hogy letartóztatják. Szerencsére a szomszédok látták a kocsiját, és amikor a rendőrséget kihívták nagyon jó leírást adtak róla, sőt volt, olyan is, aki lefilmezte a telefonjával. Thomas arra gondolt, hogy a felvétel rövid időn belül ki fog kerülni a médiába, de nem bánta, azt akarta, hogy a férfi bűnhődjön. Nem is értette, hogy hogyan lehet ezt a törékeny, szelíd és gyönyörű lányt bántani. Azért azt sem értette, hogy Anna hogyan bírta ki mellette két éven át. Betakargatta a lányt és mellé telepedett az ágyra, de ő a takaró fölött volt és párnája sem volt. Anna közelebb húzódott, odanyújtotta a párnája felét és majdhogynem odabújt a férfihez. Thomas nem bírt ellenállni és átölelte a védelemre szoruló nőt. Anna egy idő után egyenletesen vette a levegőt, elaludt, de a férfi képtelen volt aludni, szorította a lányt és az agya azon kattogott, hogy szakítania kell Luluval, és minél többet szeretne együtt lenni Annával, botrány és pletyka nélkül. Másnap reggel, a lány zavartan nézett a férfira, aztán kiszaladt a fürdőszobába, és amikor a tükörbe nézett, akkor sírni kezdett. Thomas rohant be hozzá, amikor meghallotta a lány zokogását. Anna a könnyein át nézett rá. 
– Nézz rám, hogy nézek ki. Azt hiszem, a szerepet is elveszítem. Ki fognak rúgni, hiszen így hetekig nem állhatok kamera elé. Mi lesz velem? Mi lesz a többiekkel, akiknek fontos volt ez a munka? – Thomas elmosolyodott, hiszen ő már tudta, hogy valószínűleg Greg akciója még lendíteni is fog a film költségvetésén, nem is kicsit és a lány sérülését is beleírják a filmbe és minél előbb kezdeni akarják a forgatást vele, amíg látszik a lila folt a szeme körül.
- Ne izgulj -  ölelte át a férfi és a hátát simogatta. - Ha most minden rendben lesz, akkor visszamegyünk északra és már holnap kezdjük újra a forgatást. A producer szerint még segít is, ha kevesebb smink kell, hiszen éppen egy ilyen sminket akartak föltenni, sőt az idővel is spórol! Nekem órákat kell a sminkben ülni, hogy sebhelyeket kapjak, te meg csak odaállsz, sápadtan, lila foltokkal, bedagadt szemekkel és készen is vagy, indulhat a forgatás. Gondolom reggel legalább egy óra alvást nyersz! Majd csendben kell készülnöm, hogy ne ébresszelek fel – a lány eltolta magától.
- Azt akarod mondani, hogy ezt is beleírják a filmbe? Miattam? – a lány csodálkozott.
- Beleírják. Miattad lesz benne és nem kell félni, mert szenzációs lesz. Na és én is. – tette még hozzá, aztán rögtön a telefonjáért nyúlt, a testőröket rendezte, reggelit kért tőlük.  
- Kb. egy óra múlva indulhatunk. – mondta még, aztán kiment. – Igyekezz, mert én is zuhanyozni szeretnék – mondta mosolyogva és legszívesebben bebújt volna a lánnyal a zuhany alá. 
Remélte, hogy egyszer ez meg is fog történni. Vágyott a lányra. Ahogy tervezték, el is tudtak indulni, mert a lány nagyon fegyelmezett volt, gyorsan készült, hagyott neki is időt a készülődésre, aztán alig evett, csak a kávéba kortyolt bele, aztán azt is ott akarta hagyni, de a férfi a kezébe nyomta.
- Hátha később még megkívánod – mondta és egy croissant is becsomagolt a lánynak. 
A sürgősségin már másik orvos volt, aki megvizsgálta Annát és aztán elengedte. A testőrök, végig velük voltak. Thomas tudta, hogy Greg nem fog már megjelenni, de azért mégis féltette a lányt, most főleg a bulvártól, hiszen látta, hogy Lulu előző éjjel mennyire föl volt villanyozva a hírtől. A lány most is megjelent és újra fotózott a telefonjával, ami a férfinak nem tetszett, de Anna, talán mert hálás volt neki a lakáskeresésben mutatott segítségért, nem szólt rá. Thomas közölte vele, hogy rögtön vissza kell indulniuk északra a forgatás helyszínére. A lány kissé csalódottnak tűnt, de az is látszott rajta, hogy más foglalkoztatja. Thomas, Luluval ment vissza a lakásukba összepakolni és oda jöttek érte Annáék a testőrökkel. Anna is összepakolt, bár szinte ki sem pakolt és itt még nem is érezte magát otthon, annak ellenére sem, hogy ezen az éjjelen csodásan aludt Thomas védő karjaiban. Jó érzés volt fölidézni neki, azt a meleget, és biztonságot, amit akkor érzett, amikor fölébredt és igaz melege volt, de a karjai el is zsibbadtak, de a férfi érintése és jelenléte boldoggá tette. Sajnálta, hogy imádata tárgya kapcsolatban él.  Amikor készen volt, kiment a ház elé, ahol a testőre az egyik szomszéddal beszélgetett.
- Az úr arról érdeklődik, hogy, hogyan érzi magát – szólt oda a testőr. 
Anna hálásan lépett oda a férfihoz.
- Köszönöm a segítséget. Ön hívta a rendőrséget és a mentőket? – kérdezte. 
A férfi a ház felé mutatott.
- Igazából a feleségem volt az, aki fölébredt a zajra és ő telefonált, de én is kijöttem és megpróbáltam megállítani azt a vadállatot, de ellökött. Jól van?- kérdezte a nő bedagadt szemét nézve.
- Köszönöm, jobban vagyok, bár a látszat mást mutat – mosolygott a lány és megfogta a férfi kezét. Köszönöm, hogy nem maradtak közömbösek – mondta még halkan. 
Ekkorra már a férfi felesége is kijött és odalépett a lányhoz.
- Gyógyulást. Remélem, lecsukják azt a vadállatot – a lány rá is mosolygott és érezte, hogy fáj neki az arcizmainak a mozgatása.
- Önnek is köszönök mindent – mondta hálásan.
- Elutazik? – kérdezte az asszony.
- Igen. Vissza kell mennem északra egy filmforgatásra, ahonnan csak hétvégére kaptam szabadságot, de most úgy gondolják, hogy biztonságosabb, ha ott vagyok. Látják, most is testőröket kaptam.
Ezután Anna elbúcsúzott és beszállt a kocsiba, ami Thomas házához vitte, ahol a testőr ment be a férfiért. Anna fürkészte a házat, ahol Lulu és Thomas él, elképzelte mennyire otthonos lehet, hogy milyen illata lehet a férfi párnájának, mivel ismerte Thomas parfümjét, ezt nem is csak elképzelte, szinte ott érezte az orrában, aztán amikor Thomas beült a kocsiba, már érezte is és szerette volna a fejét a férfi mellkasára hajtani, hogy beleszagolhasson, hogy beletemetkezhessen. A férfi ránézett a lányra, akit néhány órája engedett el és szigorúan kérdezte.
- Hogy vagy? De az igazat akarom hallani!
 Anna lehajtotta a fejét.
- Jobban, sokkal jobban, de azért valami itt belül összetört – mondta halkan és aztán a könnyeit nyelve kifelé nézett a kocsiból. 
A testőrök csak a reptérig kísérték őket, aztán amikor a helikopter felé indultak ők elköszöntek. Anna hirtelen megfordult és mind a két férfit megölelte.
- Köszönöm – mondta, amitől, azok elolvadtak és Thomas is.  
A szálloda szinte üres volt, mert mindenki hazament a stábból, de a szobákat továbbra is fönntartották nekik. Anna rögtön a lakosztály felé vette az irányt, nem akart emberek közé menni ilyen arccal. Thomas a portára ment bejelentkezni, ahol a hallban megbeszélte a testőrökkel, hogy nem kell ott lenniük a lakosztály előtt, de figyelniük kell a mozgásra és a hívásra azonnal jönniük kell. Megbeszélt velük jeleket is, mert nem lehet tudni, hogy mi történik ezután. A szoba szerviztől ételt rendelt és már indult is a lány után a kulcsokkal. Anna rögtön le akart pihenni, de ő nem engedte addig, amíg egy kis salátát bele nem diktált. Ijedten nézte a lányt, akit úgy ismert meg, hogy állandóan evett és most egész nap nem tudott szinte semmit se belediktálni.
- Még hányingerem van – mondta a lány, védekezésül. – Fáj a fejem is – tette még hozzá. 
Thomas rögtön leszólt a portára, hogy az egyik testőrrel küldjenek nekik fájdalomcsillapítót. Belediktálta a lányba a csillapítót is és ezután, engedte, hogy lefeküdjön, de nem hagyta ott, hanem leült a fejéhez helyezkedve és elkezdte masszírozni a hajas fejbőrét, a lány haját teljesen széttúrva. Anna a férfi ölébe hajtott fejjel élvezte a kényeztetést. Nagyon jólesett neki a férfi jelenléte. Aztán Thomas az arcához nyúlt és megsimította gyengéden.
- Nagyon fáj? – kérdezte. 
Anna ránézett és a fejét elhúzva mondta.
- Itt belül jobban fáj, mert itt tört össze bennem valamit az a vadállat.
Thomas magához húzta és a füléhez hajolva súgta.
- Soha többé nem bánthat senki téged. Soha többé nem engedem, hogy bárki is fájdalmat okozzon – aztán elengedte és elindult kifelé a szobából, de még visszaszólt. – Szép álmokat! Ha bármire szükséged van, tudod, hogy itt vagyok! – a lány csak annyit mondott.
- Szép álmokat! – és befordult az ablak felé, hogy a férfi ne lássa a könnyeit. 
Másnapra a rendezőnő megérkezett és több jelenetet is betervezett, amiket a lánnyal vettek föl. Először a hangulat miatt leült és hosszan mesélte az előzményeket, hogy a lány hangulatba tudja magát helyezni, majd többször is fölvették, de nem igazán akart sikerülni. Thomas nem volt ott, mert neki a kaszkadőrökkel kellett gyakorolni, és amikor szünete volt, akkor ment be a terembe, ahol a lány jelenetei folytak. Látta Anna kínlódását és nem értette, hogy miért nem tud most olyan jó lenni, mint az előző napokban, bár a történtek után némileg érthető volt a gátlásossága.  A férfi, amikor ők is szüneteltek, odaült a lány mellé, és beszélt neki, úgy, mintha a történetben lennének. A lány gyorsan fölvette a ritmust és egy idő után, mintha föl is oldódott volna, aztán a jelenetben lévő partnere is bekapcsolódott és ő a rendezőnőre nézett, aki vette a lapot és bekapcsolta a kamerákat, majd Thomas fölállt és kilépett a jelenetből és csak a két tényleges szereplő maradt, akik folytatták, most már a megírt szövegüket és a jelenet nagyon jól sikerült. Thomas elégedetten kacsintott a rendezőnőre, aki ez után úgy döntött, hogy beszáll a fogadásba és arra a napra tesz, amikor Thomas és Anna szerelmi jelenetét veszik föl. Látta közöttük az izzást és biztos volt benne, hogy a csoda meg is történik. A forgatás elején már beszélt Thomasszal és megígértette vele, hogy a lánnyal addig a jelenetig semmiképpen nem fog csókolózni, mert azt szerette volna, ha az első csók tényleg ott esik meg a kamera előtt. Akkor Thomas még nem találkozott a lánnyal és csak nevetett a kérésén, de most már látszik rajta, hogy mennyire közel áll a lányhoz, de az asszony remélte, hogy tartja a szavát és még nem csókolta meg Annát. Ezután a kaszkadőrök segítségével fölvették azt a jelenetet is, ahol a lány arca megsérül a történet szerint és azt is, amikor a szerelme kiszabadítja. Thomas közben beszélt a kaszkadőrökkel, hogy segítsenek neki és oktassák a lányt közelharcra, hogy legközelebb, ha egyedül lesz, akkor meg tudja védeni magát. A testőrök is beszálltak ötletekkel az oktatásba és a délutánjuk azzal telt, hogy a férfiak Anna körül voltak és bár történelmi ruhákban voltak, de védekezni tanították. Közben is forgott a kamera, mert a rendezőnő ebben is látott olyan ötleteket, amiket be tudott vágni a filmbe. Anna már nem figyelt a kamerára, csak a partnerére, aki éppen vele szemben állt és neki ki kellett találni a megfelelő védekezést. A lány sokszor került a földre, de a férfiak nagyon vigyáztak rá és mind megfogadták, hogy, ha a támadója erre vetődik, akkor még jobban kidekorálják az arcát, mint ahogyan a lányé volt. Néhány nap alatt a lány arca színt váltott és lilából zöld, majd sárga színt kapott, aztán fokozatosan egyre kisebb, és végül teljesen eltűnt. Ezután a forgatás teljesen megindult. Anna bármit csinált mindent fölvettek, még azt is, amikor reggelizett, ezen nevetett is sokat. Ekkorra már teljesen föloldódott, mert érezte az egész stáb támogatását és főleg Thomas barátságát, kedvességét és gondoskodását. Hétvégén is dolgoztak, ami nem is tűnt munkának, mert Anna élvezte az egészet, olyan volt, mintha igazi családra talált volna. Az öltöztetője mindig hozta neki a pletykákat, a kaszkadőrökkel sokat nevetett, minden nap oktatták és már állítólag nagyon ügyes volt védekezésben, az operatőrök azért szerették, mert mindig pontos volt és soha nem kellett után sminkelni, mert mindig ragyogott. A sminkesek imádták, mert őt nem lehetett elrontani, a rendezőnővel barátnők lettek és a forgatókönyv írónővel hárman, mint három testőr állandóan közös programokat csináltak, a kellékesekkel mindent megbeszéltek, a világítók imádták, mert mindenkivel kedves volt és mindenkit észrevett és az egész stáb őt figyelte, hogy hogyan alakul a története Thomasszal, mert már mindenki beszállt a fogadásba. Az összeg már olyan nagy volt, hogy aki ezt megnyerte az kisebb vagyont nyert volna. Thomas tudott a fogadásról, de nem akarta, hogy Anna megtudja, mert félt, hogy akkor megijed. Luluval eléggé megromlott a kapcsolata, mert az ő kifejezett kérése ellenére a lány lehozatta a fotókat Annáról, ami azt eredményezte, hogy újságírók jelentek meg a szállodában és a lánnyal akartak riportot készíteni Gregről. Azt hallották, hogy a férfi ügyvédeket fogadott és azok kimosták, bár sokba került neki, mert a filmes cég is nagy kártérítést kért, Anna miatt és a lány megverését nem tudták letagadni, ezért kapott figyelmeztetést és felfüggesztett büntetést. Lulu telefonon hívta Annát és riportot akart vele készíteni a kapcsolatáról Greggel, de a lány elutasította, majd amikor Thomas megtudta, hogy csak azért jött el hozzá látogatóba, hogy a lányról tudjon meg újabb híreket az újságjának, akkor szakított vele. Anna is fültanúja volt a szakításnak, mert eléggé hangosan zajlott, de tudta, hogy ő ebbe nem szólhat bele. Aznap este Thomas ki sem jött a szobájából, mikor Lulu elrohant sértődötten. Anna sem akarta zavarni, de aztán a teraszon összetalálkoztak, mert a férfi dühösen emelgette a súlyokat a kondi sarokban. Anna a jakuzziba szállt be, amire már teljesen rászokott, imádta minden este ezzel föllazítani, a kaszkadőrökkel való gyakorlatok után, az feszes izmait. 
- Jól vagy? – kérdezte a férfit aggódva. 
Thomas jól volt. Boldog volt, hogy megszabadult Lulutól és most már lelkiismeret-furdalás nélkül koncentrálhat csak a lányra. Másnapra tervezték a legkényesebb jelenetet, amikor a lánnyal az első csókjuk és az első szeretkezésük megtörténik. Tudta, hogy Anna is tart ettől a jelenettől, de a lány azt nem tudhatta, hogy ott lesz az egész stáb, mert mindenki kíváncsi, hogy mi fog történni, mert a fogadás már mindenkit lázba hozott. Erre a napra fogadtak a legtöbben. Thomas korán elment futni, majd lezuhanyozott és egyedül reggelizett az étteremben. Anna is ott volt a lányokkal, de máskor Thomas odaült hozzájuk, de ezen a napon elkerülte. A szobában, ahol a jelenetet vették föl, már minden készen várta a stábot. A világítás szép volt, úgy tűnt, mintha gyertyák világítottak volna, de ügyesen elhelyezett lámpák adták ezt az illúziót. A lányt felöltöztették és alig sminkelték, de mégis annyira ragyogott, bár látszott, hogy fél, retteg. Egyedül ült az ágy szélén és a szöveget olvasgatta, majd amikor Thomas megjelent fölállt és odalépett hozzá.
- Mi lesz most? – kérdezte halkan, elpirulva. A férfi csak állt ott és nézte, majd a kezét megfogta és a mellkasára húzta.
- Érzed, mennyire dobog a szívem? 
Anna bólogatott, de ez őt nem nyugtatta meg, inkább még izgatottabb lett, hiszen a férfi is izgult. Ekkor Thomas az arca felé nyúlt és a kezével fölemelte az állát, majd simogatta a lány arcát és közelített felé, aztán összeért a szájuk és egy nagyon gyengéd, alig érintés után megmarkolta a fejét és közel húzta, majd vadul csókolta. Amikor elváltak, mint a ketten lihegve néztek egymásra, és a szemükben szenvedély lobogott. A férfi a megírt szöveget mondta, bár igazából azt is érezte, mert szerelmet kellett vallania a lánynak, ebből Anna is rájött, hogy már megy a forgatás és ő is elmondta a szövegét, de ő is úgy érezte, tényleg vágyik a férfira, aki lassan vetkőztetni kezdte és közben csókolta, majd az ágyra fektette és ránehezedett. A rendezőnő nem merte leállítani őket, mert félt, hogy elszáll a varázs. Mindenki csendben figyelt és még egy pisszenést sem lehetett hallani, majd amikor már meztelenül feküdtek egymás mellett és fáradtan lihegtek, elégedett arccal, akkor szólalt meg a rendezőnő.
- Ennyi.
Thomas rögtön fölállt és a kezét nyújtotta a lánynak, és közben egy köntöst is odaterített rá, majd mikor ott álltak egymással szemben, akkor mondta.
- Remek voltál. Azt hiszem az egész világgal elhitettük, hogy imádjuk egymást – ezután elment. 
Anna bement az öltözőbe és még mindig a jelenet hatása alatt, kipirulva öltözött. A rendezőnő bement hozzá és ő is megdicsérte.
- Ez szenzációs volt. Tényleg annyira igazinak hatott. Gondolom ki vagy fáradva, ma már nem lesz több jelenet. Pihend ki magad – küldte el a lányt és még reménykedett, hogy ha itt nem is jöttek össze, de majd talán a lakosztályban, egy ilyen szenvedélyes jelenet után sikerül. 
Mindenki látta, hogy szenvedélyesen csókolóznak, mímelik a szeretkezést és közben végig egy lepedő volt közöttük. A lakosztályba lépve Thomast a kanapén ülve találta Anna. A férfi intett, hogy üljön oda mellé, majd felé fordult.
- Nagyon nehéz volt? Nem voltam erőszakos? Bocsáss meg, ha kissé túlszaladtam a hatáskörömön.
Anna legszívesebben a férfi nyakába csimpaszkodik és folytatta volna a csókolózást, de most úgy tett, mint egy udvarias jó kislány.
- Semmi gond nem volt. Csodásan éreztem magam. Igazán rendes voltál. Annyira izgultam, hogy valamit elrontok. Köszönöm, a segítségedet.
A férfi elengedte a kezét és elindult a teraszra.
- Gyere a jakuzziba, azt hiszem, ránk fér egy csobbanás – átöltöztek és a bugyogó meleg fürdőkádban találkoztak, ahol egymással szemben ültek és halkan beszélgettek a másnapi forgatásról. 
– Holnap sokat kell lovagolnunk. Csak kinti jelenetek lesznek – mondta a férfi és közben közelebb húzódott a lányhoz. – Hideg lesz hajnalban, öltözz föl a kosztüm alá.
Anna azt nem is nézte meg, hogy hajnalban lesz a forgatás és most meglepetten hallotta.
- Hajnalban? De miért? – a férfi nevetett.
- Nem tudod? A fények miatt. Azt a fényt, amit a természet előállít, azt ember talán soha nem tudja visszaadni.
A lány ezzel nem tudott vitatkozni.  Másnap is sokan kíváncsiak voltak a párra, de sokan csalódottak voltak, amiért a legizgalmasabb jelenet nem hozta meg a szerelmet. Anna, segítséggel ült föl a lóra, majd Thomas egy mozdulattal mögé penderült és átölelte szorosan, majd még magához is húzta és a füléhez hajolt a szájával, úgy adta az utasításokat, majd mondta a zavarba ejtő kedvességeit. A jelenetek fárasztóak voltak és nagyon izgatóak, mert végig összesimulva kellett a lovon ülniük. Anna a nap végére már abba fáradt bele, hogy visszafogja magát és egyszer aztán nem is bírta tovább, és amikor a férfi, csábító szavakat suttogott a fülébe, hirtelen odafordult, mire az hirtelen megcsókolta, aztán mosolyogva annyit mondott.
- Szükségem volt erre, mert már nem sokáig bírtam volna, ebben a feszültségben.
Aztán folytatták. Estére fáradtan vonultak vissza a lakosztályukba, és oda kérték a vacsorát is. Délben csak néhány szendvicset ettek és mivel a lány étvágya visszatért, estére többfélét is kértek. Az evés mind a kettőjüknek élményt jelentett. Szerettek együtt enni, mert amit a lány félretett a tányérján, azt a férfi rögtön elvette és bekapkodta. 
– Még egy ilyen nap és nem bírom tovább – mondta a férfi, amikor lefeküdni készülődtek.
 Annának lelkiismeret furdalása volt, mert arra gondolt, hogy ő nehezítette meg a férfi dolgát.
- Ne haragudj, nem akartam nehézséget okozni – kért rögtön bocsánatot a lány, de a férfi elnevette magát és a két keze közé vette az arcát.
- A nehézséget az okozza, hogy annyira kívánatos és csábító vagy, hogy szeretnélek állandóan megcsókolni, átölelni, leteperni és magamévá tenni. Nehéz magam visszafogni.
A lány meglepetten pislogott és várta a csókot, de Thomas nem hajolt közelebb, igaz átölelte őt, de nem ért össze a szájuk. Aztán a férfi folytatta.
 – Állandóan azt kell mondanom magamnak, hogy profi vagyok és ez csak egy szerep és naponta előfordul, hogy érzelmeket kell eljátszanom és a szerep kedvéért annyira átélem, hogy úgy érzem, mintha tényleg szerelmes lennék – hadart és közben a lány száját nézte.
- Te is érzed? – kérdezte a lány és ő mintha megkönnyebbült volna attól, hogy a férfi is ezt érzi. Thomas fölnevetett.
- Érzem, lángolok! – már szinte kiabált. – De mi profik vagyunk, és nem engedünk ezeknek az eljátszott érzelmeknek – mondta diadalittasan. 
Anna kicsit csalódott volt, mert ő tényleg úgy érezte, hogy belebolondult ebbe a nagyszerű férfiba és nem abba, aki a szerepben volt, hanem abba, aki vigyázott rá, aki hazavitte a kórházból, aki megmasszírozta. Ezután Thomas, mintha megoldást is talált volna, úgy folytatta. 
– Az érzelmeknek nem engedünk, de a feszültséget le kell vezetnünk, csak levezetésként, csak kettőnk között maradna, ha te is akarod, akkor – ezután elhallgatott és a lány szemébe nézett, mintha bűvölné.
- Igen, akarom – suttogta a lány és a férfi már csókolta is és húzta magával a kandalló előtti szőnyegre, ahol tépte a ruháját és a csókok egyre hevesebbek voltak.
- Vigyázz a jelmezre – figyelmeztette Anna kacarászva, de ő is már szinte tépkedte a férfi ruháját.
Boldogan simogatta a férfi mellkasát, majd harapdálta a mellbimbóit.
- Te ennyire vad vagy? – kérdezte nevetve a férfi, aztán ő is rávetette magát a lányra és csókolta, nyalta, harapta, a testét, egyetlen egy centimétert sem akart kihagyni. Anna már annyira fel volt ajzva, hogy alig bírt magával, megmarkolta a férfi kemény, duzzadt hímvesszőjét és simogatta, majd fölé térdelt és beleereszkedett. Ekkor a férfi magához húzta és ölelte, szorította, úgy érezte, összeolvadtak. Szerette volna sokáig megtartani ezt a tökéletes pillanatot, de aztán ő sem tudott uralkodni magán és vadul rohant a csúcs felé. Egy idő után gondolt egy merészet, és megfordította a lányt, aki először nem tudta mi történik, de mikor a férfi hátulról újra belé hatolt, akkor boldogan adta át magát az új póznak, ami még mélyebb behatolást eredményezett és érezte, hogy közel a robbanás. Thomas előre nyúlt és a melleit markolta, aztán egy hatalmas lökéssel olyan mélyre nyomakodott, hogy a lány felkiáltott és ebben a pillanatban a férfi is robbant és Anna érezte, ahogy lüktetve ontja belé a magját a férfi. A szeretkezés végén lihegve szorította a lányt és súgta a fülébe.
- Csodálatos vagy.
Anna boldogan bújt oda hozzá, de amint kicsit megnyugodtak, Thomas rögtön magyarázkodni kezdett. 
– Anna, ez csak levezetés, a feszültséget kell levezetnünk és nem szabad összetévesztenünk az igazi érzelmekkel. Ezt, ami most történt senki sem tudhatja meg. Érted? Senki.
A lány csalódottan húzódott el. 
- Értem, mindent értek. Csak levezetés volt – mondta és a ruháit maga előtt fogva ment be a szobájába. Ezután másnap újra voltak közös jeleneteik, amikor eljátszották a szerelmest, igazán élethűen, mert Anna tényleg érzett valamit a férfi iránt, és amikor megsimogatta és megcsókolta, akkor ő úgy érezte a legnagyobb kincset kapta, azzal, hogy vele lehet, ilyen bensőségesen. 
A stábból mindenki őket figyelte és mindenki benne volt a fogadásban. Akik elvesztették, amit föltettek, azok újabb napokat jelöltek meg és a pénz már annyira sok volt, hogy egy bankot kellett keresniük és betették, ahol még kamatozott is. Anna még nem tudott a fogadásról, de Thomas elhatározta, hogy elmondja neki. Esténként, amikor a forgatás végén visszamentek a lakosztályukba, minden alkalommal egymás karjaiba vetették magukat és szeretkeztek, sőt egyre többet és egyre tovább maradtak együtt. 
A férfi gyengéd és kedves volt a lánnyal és Anna szerelmesen simogatta a férfit a kamera előtt és otthon a lakosztályban is. Amikor újra szabad hétvégét kaptak a többiek, nekik egy fesztiválra kellett menniük a filmet beharangozni. A rendezvényen ott volt az írónő és a rendezőnő is a producerrel együtt. Ők ketten, fotózáson vettek részt, ahol sokat nevettek, mert Thomas végig bohóckodott, bár ez a csinos fotósnak szólt, akit aztán el is hívott vacsorázni. Anna csalódottan ment vissza a szobájába. Már lefekvéshez készülődött, mikor a szobája ajtaján kaparászást hallott, majd a telefonja is megcsörrent és Thomas kereste.
- Engedj be! – kérte és már tette is le. 
Anna összehúzta magán a köntöst, majd kinyitotta az ajtót. A férfi belépett és rögtön a falhoz nyomta a lányt, ahol csókolta és ölelte, simogatta, majd fölkapta és vitte a hálóba az ágyra, ahol szétnyitotta a lábait és közé feküdt. 
- Egész végig erre a gyönyörűségre tudtam csak gondolni – suttogta és belecsókolt a lány pinájába.
Nyalta, csókolta és az ujjaival szétválasztotta a nagyajkakat, majd két ujjal belehatolt és mikor Anna már erősen sóhajtozott, újra suttogva mondta.
 – Annyira hiányoztál. Csak arra gondoltam, ami most fog történni – suttogta és már hatolt is a lányba, aki készségesen fogadta magába, de amint lecsillapodtak kérdőre vonta.
- Randiztál, akkor most mit keresel itt? Azt hittem vége a játékunknak.
A férfi a lány arcát simogatta.
- Ha nem randizom, akkor gyanút fognak, vagy azt mondják, hogy meleg vagyok, vagy gyanakodnak ránk. Muszáj volt valamit villantanom, de most itt vagyok, és végre ölelhetlek.
Újra csókolta a lányt és újra vadul szeretkeztek. 
Anna minden alkalommal beleegyezett abba, hogy ez csak levezetés, de egyre jobban belebonyolódott érzelmileg ebbe a kapcsolatba. Másnap hazafelé Thomas az arcába húzta a sapkáját és aludni próbált, míg Anna és a többiek beszélgettek az előző napról. A rendezőnő a lányt kérdezgette.
- Mondott valamit Thomas a randijáról? 
A lány fölnevetett.
- Nekem? Semmit, de a mostani állapotát látva eléggé viharos lehetett, ki van dőlve – a többiek fürkészve nézték a lányt. 
Thomas előző este még mindig nem mondta el neki a fogadást, pedig érezte, hogy már nem halogathatja tovább. Ha a lány megtudja, akkor azt is megérti, hogy ő miért akarja a kapcsolatukat titokban tartani, mert hát ez nem igazi kapcsolat. Legalábbis ezzel, ámította magát, pedig ő is beleszeretett a lányba és hiába mondta el naponta, hogy ez csak levezetés, hogy csak a szerep miatt érez így, már nem tudott másra gondolni, csak Annára. A szállodába érve ők a lakosztályukba mentek, a többiek a főépületbe, ahol sokan várták a beszámolót és többen is csalódottak voltak, hogy most sem történt semmi. A randi hallatán már többen is kiszálltak és nem fogadtak újra. Eljött az utolsó rész felvétele és ők szomorúan néztek egymásra minden jelenet után, bár tudták, hogy nekik még nem lesz vége, mert a promóciós körút is előttük áll és aztán a sikertől függően egyéb programok. 
- Fáradt vagy? – kérdezte a lány Thomast, mikor a nappaliba beléptek.
- Ki mondta? – kérdezte a férfi és már ölelte is a lányt, és húzta magával a szőnyegre, ahol szeretkezni szoktak. Anna kuncogott.
- Fogunk mi egyszer ágyban is szeretkezni? – a férfi hirtelen megállt és a lány arcát nézte.
- Ne mondd azt, hogy szeretkezünk. Tudomásul kell venned, hogy ez csak levezetés, ha nem tudod így fölfogni, akkor inkább hagyjuk abba – mondta és Annának már elege lett ebből és sértetten fölállt, rendezgetni kezdte a ruháját, majd a szobájába indult.
- Kegyetlen vagy és érzéketlen. Azt hiszem elegem lett. Ennyi – aztán bement a szobájába, ahol átöltözött és egy csinos kis ruhában ment át a főépületbe, ahol a bárba ült be vacsora előtt és kért egy italt. A producer is ott volt és ő már a sokadik italán volt túl.
- Mindig ez van, ha vége egy forgatásnak, elvesztem a talajt a lábam alól, mert engem nem vár senki, nekem ez a családom – mondta részegen. 
Anna megsajnálta, mert ő is ilyen talajvesztettnek érezte magát. Vacsoránál egymás mellett ültek és együtt ittak. A stábból mindenki ünnepelt, mindenki várta már a hazamenetelt, de szinte senki sem örült igazán, annak, hogy vége, mert megszerették a filmet, a készítési technikája miatt is, hiszen mindenki benne volt, és még az étkezéseiket is fölvették és bevágták a filmbe. Anna a végleges első rész verzióját látva elcsodálkozott, hogy sokszor, amikor csak azt hitte próbálnak, a kamera már forgott, sőt akkor is, amikor a kaszkadőr lovagolni tanította, akkor is, amikor önvédelemre oktatták, talán ettől lett a filmjük olyan természetes. Anna remélte, hogy sikere lesz. A vetítés napján többen is megbeszélték, hogy együtt nézik és várják a kritikákat, May lakásán jöttek össze, aki a filmet rendezte. Anna kedvelte a nőt, mert igazi barát volt és sajnálta, hogy nem mondhatja el neki a kapcsolatát Thomasszal. A férfi a vitájuk után próbált távolságot tartani, de mivel egy lakosztályban laktak ez nehéz volt. Anna a városba visszatérve próbálta a lakását rendbe tenni, barátságossá alakítani. Szerencsére a film elég jól fizetett és a megtakarításai is megvoltak még. A film vetítése végén egymásra néztek a lányok és hirtelen csend lett. 
- May ez csodálatos volt – mondta Anna. – Hogyan tudtad ezt kihozni belőlem? – a többiek nevettek. Mindenki meg volt róla győződve, hogy a film sikeres lesz. May a kritikákat várva aztán nem bírta magában tartani és megkérdezte a lányt.
- Na és te meg Thomas? Hogy is vagytok? Tényleg nincs közöttetek semmi? – a lány elpirult.
- Nincs – mondta halkan, és nem mert fölnézni. 
Ha fölnéz, akkor azt látja, hogy mindenki őt nézi és mosolyognak.
- Ha tudnád, mennyi pénzt veszítettem miattatok. Biztos voltam benne, hogy izzik a levegő közöttetek és az törvényszerű, hogy összejöttök, de ti hidegek maradtatok. Hogy csináltad?  – kérdezte May.
- Hogyan veszítettél pénzt miattam? – kérdezte a lány.
- Nem tudtál a fogadásról? Minden napra lehetett fogadni, hogy összejöttök. Rengeteg pénz forgott és most ott van a bankban az a vagyon és senki sem nyerte meg.
Anna alig kapott levegőt.
- Ti fogadásokat kötöttetek ránk? Mindenki tudott róla? – az asszony megnyugtatóan tette a karjára a kezét.
- Mindenki tudta, de nem ellened szólt.
A lány elgondolkodott.
- Thomas is tudta? – az asszony mosolygott. 
- Tudta, sőt szerintem fogadott is még az elején, de aztán abbahagyta, mert látta, hogy megközelíthetetlen vagy – Anna mérgesen állt föl.
- Ezért kinyírom! – mondta mérgesen, aztán kapkodta össze a cuccait és rohant az ajtóhoz, de közben telefonált. Thomas fölvette. – Hol vagy? – kérdezte tőle mérgesen. 
A férfi bemondta, hogy otthon. A lány már a taxiban ült és bemondta a címet a sofőrnek. A férfi rögtön kinyitotta a csengetésre. Anna berontott és dühösen kérdőre vonta. 
– Te tudtál a fogadásról? Tudtál róla és nem szóltál? Rám fogadtak? A magánéletemmel foglalkozott mindenki a stábból, azt figyelték, hogy szeretkezek-e? – a lány hadart, és amikor körülnézett a nappaliban akkor meglepetten látta, hogy itt is nagy társaság van. Thomas csak állt a nappalija ajtajában és bocsánatkérően nézett a lányra. 
– Azt sem mondtad, hogy társaságod van – mondta most már halkabban a lány és elpirult. 
Mindenkit ismert a szobában, ezért senki sem nézte furcsán őt, hiszen mindenki fogadott legalább egyszer.
- Megjöttek a kritikák és a nézettségek – hallották a producer hangját és a férfi sorolta. 
Kiderült, hogy a film nagy siker volt és hatalmas nézettséget produkáltak. A producer telefonja csörgött ezután folyamatosan, és több helyre is meghívták őket szerepelni, fotózásokra, rádiókba, tévésműsorokba. Thomas átkarolta a lányt és a fülébe súgta.
- Annyira hiányoztál. Szükségem van rád! 
Anna ránézett.
- Tudtál a fogadásról – vádolta a férfit mérgesen.
- Tudtam, éppen ezért figyelmeztettelek, hogy amit érzel, az csak a szerep miatt van, és mi profik vagyunk.
A lány mérgesen nézett rá.
- Menj a fenébe – mondta mérgesen és ott akarta hagyni, de Thomas megfogta a karját és újra a füléhez hajolt.
- Újra tárgyalás! – mondta és ezt hallva, Anna képtelen volt haragudni, elnevette magát. 
- Most megyek, mert nagyon mérges vagyok, rád és az egész stábra – újra taxiba ült és hazament. Otthon aztán elalvás előtt, Thomasra gondolt, a mosolyára, a csókjaira. Másnap reggeltől aztán megváltozott az élete, mert az újságok címlapjain ők szerepeltek Thomasszal, a bulvár tele volt az ő ügyével Greggel. Anna a tévében is azt hallotta, hogy az előző esti filmbemutató mennyire sikeres volt. A producer egész napra riportokat beszélt meg, amikre együtt mentek Thomasszal. A férfi nagyon kedves volt és közvetlen, mindig szerét ejtette, hogy hozzá érjen, és amikor pár percre kettesben maradtak, ígéretet tett, hogy mindent rendbe hoz. A nap végén együtt indultak haza, egy kocsival és a férfi a lány fülébe súgta, mikor kiszállt.
- Nemsokára átjövök hozzád.
Anna nem tudta eldönteni, hogy hogyan viselkedjen a férfival, de amikor a férfi hívta és beleszólt, hogy itt vagyok, akkor ő röpült az ajtó felé és nyitotta, majd mikor Thomas belépett akkor a nyakába csimpaszkodott és csókolták egymást.
- Megfogadtam, hogy nem engedem, hogy hozzám érj – mondta a lány két csók között. 
Thomas komolyan nézett rá, kicsit eltolta magától, majd leültette a kanapéra és a kezét fogva mondta.
- Egyre nehezebb úgy együtt lennünk, hogy titkolózunk. Ha szeretnéd, akkor én szívesen fölvállalom a kapcsolatunkat – a lány rémülten nézett rá. – Mitől félsz? – kérdezte a férfi az arcát simogatva.
- Ha kitudódik, akkor hamar vége lesz. Az állandó figyelem most is zavar, de akkor nem lenne semmi, ami csak a kettőnké – a férfi átölelte és az ölébe húzta.
- Azt szeretnéd, ha minden így maradna? Rengeteg meghívásunk van, állandóan együtt leszünk, mégis azt akarod, hogy a világ számára ne legyen közöttünk semmi? – a lány befészkelte magát a férfi ölelésébe.
- Ez az egy maradjon meg kettőnknek. 
Ezen az éjjelen valami megváltozott közöttük, mert Thomas már nem hangsúlyozta, hogy ez csak levezetés. A férfi már nem ámította magát, hiszen rájött, hogy fülig szerelmes a lányba, és bármit vállalna, hogy vele lehessen. Másnap reggel egy futóversenyre készült, ahol a maratonit akarta lefutni. Anna is elkísérte és szurkolt neki, törölgette a homlokát, vizet adott neki, a végén meg fotózkodott vele és masszírozta a combját. A tömeg, ami körülvette őket, minden közvetlen mozdulattól őrjöngött. A lány aztán elvonult és hagyta, hogy a női rajongók imádják a kedvesét. Beült a lakókocsiba, ami öltözőként lett nekik berendezve és onnan figyelte a férfi mosolyát, kedvességét, ahogy minden idegenre ugyanazzal a kedvességgel tudott nézni, aztán rájött, hogy ez egy más nézés, ezt is ismeri, sőt többször is megkapta, de ő ismer egy másik pillantást is, egy szenvedéllyel teli mosolyt, ami csak az övé, amit még Lulu sem kapott meg soha. Amikor a férfi belépett a lakókocsiba, és becsukódott mögötte az ajtó Anna odalépett hozzá és látta a férfi szemében, azt ami csak az övé. Thomas átölelte, majd gyorsan eltolta magától.
- Le kell zuhanyoznom – mondta gyorsan, és már lépett is be a kis fülkébe. Amikor kilépett egy szál törölközővel a derekán, Anna legszívesebben letépte volna róla, de inkább egy nagyot nyelt és el akart menni.
- Maradj! – nyúlt utána a férfi. Anna ránézett és elpirult. – Imádom, hogy el tudsz pirulni – csókolta meg a lányt. 
Anna kérdezgette, hogy a férfi hová fog menni a szabadságuk alatt, de Thomas nem válaszolt, vagy kitért a válasz elől. A lánynak eléggé be volt határolva a nyaralás, mert a szerződésében az volt, hogy nem napozhat, ezért nem mehet olyan helyre, ahol napozhatna és úszhatna. Sajnálta, mert annyira szeretett volna teljesen kikapcsolódni, kifeküdni egy könyvvel a tengerpartra és nagyokat úszni, aludni és finomakat enni. A sajtónak az lett kiadva, hogy a férfi egy kis déltengeri szigetre megy egyedül, a lányról meg azt mondták, hogy marad a városban, mert a lakását rakja rendbe, ahová nemrég költözött. A stáb tagjaival már alig találkoztak, mindenki szünetre ment. A program végén egy kocsival indultak haza, a sofőr azt kérdezte, hogy kit vigyen előbb haza. Thomas egy garázsba vitette magát, ahol átült egy fekete kocsiba, és intett a lánynak is.
- Gyere, ne félj, senki sem fog meglátni.
Anna körülnézett, de nem láthatta őket senki és ezért bátrabb volt és beült a férfi mellé. Kíváncsi volt, hogy Thomas mit tervez.
- Meglepetés – mondta a férfi és nevetett. 
- Még nem is láttalak vezetni, csak lovagolni – nézte a lány, vezetés közben. – A te kocsid? – kérdezte és közben hátradőlt. Thomas odanyúlt és fél kézzel a combját simogatta.
- Azért nem jó vezetni, mert így a kezem foglalt, pedig, ha melletted vagyok, mindig szeretnék hozzád érni – a reptérre érve a férfi bezárta a kocsit és a helikopter leszálló felé indult.
- Thomas, hová akarsz vinni? Alig van nálam ruha, mégis hová megyünk? – a férfi magához húzta.
- Oda nem kell ruha, semmi sem kell. Majd meglátod, neked is tetszeni fog – a lány tiltakozni akart, hogy ő nem mehet akárhová, hiszen nem barnulhat le. – Bízz bennem – mondta a férfi és közben megcsókolta a lányt. 
Thomas intett a pilótának, hogy indulhatnak. A táj a derengő fényben lassan eltűnt, ahogyan beesteledett, mire megérkeztek, már teljesen sötét volt. A gép egy ház közelében szállt le, ahonnan emberek szaladtak feléjük és a csomagjaikat vitték utánuk. A lány annyit látott, hogy a ház hatalmas és a birtok is, mert minden fényárban úszott.
- Hol vagyunk? – kérdezte Anna ijedten, mert attól tartott, hogy majd idegenekkel kell megismerkednie, amire nem számított.
- Üdvözöllek nálam. Ez a titkos otthonom, amiről, szinte senki sem tud.
Anna ámulva nézett körbe, mert erre nem számított. A férfi városi háza nem volt fényűző, sőt eléggé hétköznapi bérelt lakás volt, de ez a kastély hatalmas volt, fényűző és nagyon elegáns. Anna ámulva nézett körül.
- Miért mutatod meg nekem? – kérdezte a lány.
- A titkos szerelmemnek mutatom meg a titkos otthonomat – ezután elnevette magát, mikor meglátta a lány ijedt arcát. – Ne félj, nem foglak ide bezárni, bár most, hogy így belegondolok, nem is lenne rossz gondolat – átölelte a lányt és bekísérte a nappaliba, ahol leültette. – Eltöltünk itt pár napot, elzárva a külvilágtól, békében, csak mi ketten. Majd meglátod, hogy jó lesz – próbálta győzködni a lányt, fogta a kezét és a szájához húzta. – Fontos vagy nekem és már nem tudom kezelni ezt az érzést. Úgy érzem, hogy neked is tisztába kell jönni az érzéseiddel, és ez a pár nap erre jó lesz. 
 Anna félénk mosollyal bólintott. Igazából a saját érzelmeitől félt a legjobban. Amit a férfi iránt érzett, az ijesztő volt, arról nem is tudott, hogy a férfi is ugyanannyira fél az érzéseitől. Aztán az elkövetkező napok csodálatos békében és boldogságban, szerelemben teltek. Egyikőjük sem kérdezett, nem ígért, nem tervezett, csak voltak egymásnak, egymással, boldogan. Reggel egymás karjaiban ébredtek, incselkedtek, összebújtak, szundikáltak, aztán a férfi fölkelt, mert a napi sportot nem hagyta volna ki. Anna az első nap nem kelt föl vele, de aztán másnap már kapkodta magára a ruháit, hogy utolérje és ment a medencébe úszni, futott a birtokon, az erdei utakon, bár mindig lemaradt, de a férfi egy, egy sarok mögött megvárta, és amikor odaért csókolta, fölkapta. Sokat nevettek. A férfi boldognak látta a lányt és ő is annak érezte magát, bár félt attól, hogy ez az állapot a film forgatásának a végén el fog kopni, el fog múlni. Sokszor látott már olyat, hogy amíg a szerep összekötötte a kollégákat, addig tartott a kapcsolat, aztán ellaposodott és kihunyt. Igaz, hogy most még nem tudta elképzelni, hogy ne imádja a lányt, de rettegett attól a pillanattól, amikor már nem így éreznek. Anna nem félt, ő feltétel nélkül szerette a férfit és eszébe sem jutott, hogy ennek vége lehetne. Ő előtte sem feszültség oldónak hívta a kapcsolatukat, hiszen már akkor bele volt habarodva teljesen Thomasba. Ez a hely olyan volt nekik, mint a béke szigete, semmi kötelezettségük, semmi társaságuk nem volt. Itt csak egymáséi voltak teljes egészében. Anna kívánsága is teljesült, mert a medence félig fedett volt és nem kellett attól félnie, hogy lebarnul, vagy csak megkapja őt a nap, mert a nyugágya a fedett részen volt, ahol délutánonként olvasott, majd szundikált, amíg a férfi a konditeremben edzett. Amikor kirándulni mentek, akkor mindig nagy kalapot tett föl, ami védte a naptól. Thomas minden fűszálat ismert a környéken, mint kiderült itt nőtt föl, szigorú tanárokkal, nevelőkkel és szerető szülőkkel körbe véve. A személyzet is imádta a férfit, és láthatóan az első időben szinte nagyító alatt fürkészték a lányt. Thomas bevallotta, hogy eddig ide még senkit sem hozott, ezen Anna elcsodálkozott, hiszen nem érezte magát különlegesnek. 
A második hét végén aztán egyre szomorúbbak lettek, mert tudták, hogy vége az idillnek. Külföldre kellett menniük egy fesztiválra, ahol az idei év filmes terméséből voltak bemutatók és a nagy sikerükre való tekintettel őket is meghívták. Az utolsó napokon már arról beszéltek, hogy a külvilág számára továbbra is idegenekként fognak viselkedni, arra nem is gondoltak, hogy ez mennyire nehéz feladat lesz. Az utolsó napokon jöttek a telefonok a szervezőktől, amikor úgy kellett tenniük, mintha a másikról semmit sem tudnának. Amikor a lánytól kérdezték, hogy hol töltötte a szünetét, akkor annyit mondott, hogy vidéken rokonoknál. A férfi egy kaján mosollyal, azt mondta, hogy elutaztam egy lánnyal, de hiába faggatták, nem árult el semmit a hölgyről.
- Az ő érdekében nem szeretném kihirdetni, egyelőre még titkolnia kell a kapcsolatunkat – mondta és ez már másnap címlapon is szerepelt, de azt a következtetést vonták le róla, hogy a nő férjes és még nem zárta le az előző kapcsolatát. 
Volt olyan lap ahol azt is tudni vélték, hogy idősebb, mint Thomas. A lány, amikor véleményt kértek tőle, azt mondta nagy sóhajjal, hogy bárki legyen is a hölgy, biztos boldog két hetet töltött a férfival. Ez a beszélgetés egy sajtótájékoztatón zajlott le, és a férfi odahajolt a lányhoz és a fülébe súgott, de úgy, hogy a mikrofont a szájához húzta, hogy mindenki hallja. 
– Köszönöm, ha egyszer ki akarod próbálni, mennyire tudok valakit boldoggá tenni, akkor állok rendelkezésedre – ekkor a lány belebokszolt az oldalába és mindenki nevetett az évődésükön. 
Annát is faggatták, hogy van-e valakije, de ő elhárította.
- Egyelőre képtelen lennék új kapcsolatot kezdeni. Képtelen vagyok bízni az ösztöneimben, hiszen előzőleg is mennyire félre ismertem, akit választottam, akit beengedtem az életembe.
A tömeg odavolt értük, pedig ezek szakmai újságírók voltak. A rendezők figyelmeztették őket, hogy amikor a nagyközönség elé kerülnek ott lesz az igazi őrület. Ők már tudták, hogy milyen nagy rajongótáboruk lett pár hét alatt. A csapat dedikálásokra ment, Anna és Thomas mindig egymás mellé volt ültetve és ők mindig úgy viselkedtek, mint két ismerős, akik kedvelik egymást, és sokat viccelődnek. A férfi mindig vicces megjegyzéseket tett, a lány meg megbökte, belebokszolt, de olyan is volt, amikor megsimogatta a férfit. Arra nagyon vigyáztak, hogy ne fonódjon egybe a szemük, mert a másik tekintetétől megszabadulni nehéz lett volna. Aztán, eljött az este, amikor közösen vacsoráztak, sokat nevetgéltek, mert a stáb tagjai mind nagyon jól kijöttek egymással és külön mentek a szobájukba, de amint elcsendesedett a folyosó, kaparászást hallott a lány ajtaján és Thomas surrant be rajta, mikor kinyitotta, rögtön a karjaiba kapta Annát és csókolta.
- Hogyan fogok kibírni még egy ilyen nehéz napot? Ott vagy mellettem, és nem érhetek hozzád, nem ölelhetlek, nem csókolhatlak. Szörnyű volt. 
Anna kacarászott és viszonozta a férfi ölelését, majd együtt dőltek az ágyra és szerelmesen bújtak össze. A lány akkor dermedt meg, amikor csörgött a telefonja. Fölkapta és beleszólt.
- Anna a holnapi programot szeretném leegyeztetni – mondta a szervező, aztán sorolta a másnapi megjelenéseket, a fotózásokat, beszélgetéseket, végül megkérdezte.
- Thomast nem láttad? Hiába hívom – a lány megjegyzést tett, arra, hogy biztos a bárban van, vagy valaki ágyában. 
– Tudod milyen nőcsábász – a férfi elnevette magát. 
Thomas ezután, mérges volt magára, hogy nem hozta a telefonját, ezért visszaszaladt a szobájába és fölhívta a szervezőt, akitől több nem fogadott hívása is volt már.
- Bocsi, de el voltam foglalva. Kicsit belefeledkeztem valamibe - próbált arra célozni, hogy egy nővel van. - Ígérem, hogy reggel megpróbálok nem elkésni, majd kérek ébresztést.
A szervező a többieknek el is mondta, hogy a férfi már megint nővel van. Közben ők boldogan simultak össze és suttogva beszélgettek. Másnap aztán valaki a sajtósok közül belekérdezett abba, hogy lesz e pénze a csatornának a folytatás leforgatására. Ők meglepetten néztek a producerre és a rendezőre, akik gondterhelten próbáltak hárítani, de látszott, hogy rossz híreik vannak. Anna nem is értette, hogy mi a gond, de Thomas odahajolt a füléhez és belesúgta.
- Nem kaptak pénzt a folytatásra, hiába a nézettség és a népszerűség – a lány bólintott. 
Nagyon sajnálta a filmet, mert itt igazi jó társaságra talált, ahol komolyan vették és nem a szépséges, de tehetségtelen modellt látták benne, és a férfival való kapcsolatát is sajnálta, mert a rettegés megvolt benne, hogy a kapcsolatuk csak a film forgatásáig tart. A nap ennek jegyében telt és eléggé feszült volt, hiába volt a sok rajongó, egyedül a kettejük fotózása oldotta kissé a hangulatot, mert ott megkötés nélkül nevetgéltek, bújhattak egymáshoz a szerep szerint, hiszen a filmben szerelmeseket alakítottak. A fotós is imádta őket és gyorsan végeztek, majd mutogatta nekik az elkészült képeket. Aztán este stábértekezletet hívtak össze és aggódva hallották a producer beszámolóját. A többiek is nagyon elkeseredettek voltak és mindenki Thomasra nézett, mikor szót kért. 
– Van egy ötletem. Igazából csak akkor működik, ha mindenki beleegyezik a stábból. Tudjátok, hogy van az a számla, a fogadással, nem kis pénz, ami azóta kamatozott, ma megérdeklődtem és meg fogtok lepődni, de az összeg olyan nagy, hogy abból le lehetne forgatni még nyolc részt, aztán ha az is siker lesz, már pedig az lesz, akkor harcolni fognak értünk, tehát saját gyártásban forgassuk le a következő részeket. 
A rendezőnő a producerre nézett és várta a választ. A férfi elgondolkodva nézett, majd fölemelte a szemét és úgy mondta.
- Ha nem kell az előzőleg kialkudott gázsikat kifizetni, csak akkor, amikor fizetnek az eladásokért, akkor menni fog.
Anna megkönnyebbülten nézett körbe. Remélte, hogy mindenki vállalja majd ez a megoldást.
 – Lehet, hogy a végén még jobban is járunk, hiszen már az egész világot érdekli a filmünk, ha ilyen marad a kereslet, akkor nyereségesek leszünk. 
Ez a hír rányomta a bélyegét a hetükre, már alig várták, hogy újra otthon legyenek. Ők az éjjeleiket együtt töltötték, boldogságban, a jövőről beszélgetve, de soha nem a kettejük jövőjét megbeszélve, mindig csak a filmet tárgyalták ki. Anna bizakodó volt, remélte, hogy a buta fogadás és Thomas ötlete segít rajtuk. Hazafelé a repülőtéren a lány a rendezőnővel beszélgetett, mikor Thomas megérkezett egy gyönyörű nővel bensőségesen beszélgetve, csak odaköszönt nekik és aztán mentek is tovább. Anna nem tudott semmit a nőről és nagyon féltékeny volt, de nem mutathatta, mert a külvilág felé ők nem is voltak kapcsolatban. A párocska az első osztályra szállt be, majd eltűntek a szemük elől. Anna mikor hazaért a taxival, csak leült és nézett maga elé, aztán amikor meghallotta a csengőt, rohant ajtót nyitni. Thomas állt ott és mosolygott.
- Bocs, de egyelőre nem akarnék erről beszélni. Bemehetek? 
A lány szinte húzta befelé és már csimpaszkodott is a nyakába. A férfi nevetett és átölelte. 
– Nekem is hiányoztál – mondta és újra összefonódtak. 
Másnap a stábértekezletre külön mentek. A megbeszélés egy szálloda éttermében volt, ahol mindenki ott volt. A kellékesektől a kaszkadőrökig, a színészeken át, a stáb összes tagja eljött. Szerencsére a producer, ahogyan fölvázolta a helyzetet eléggé jó kép alakult ki a jövőről és mindenki lelkes lett. Ezután, Thomas állt föl és bejelentette, hogy ő külön szerzett egy befektetőt, aki támogatja őket és megnevezte Greget. Mindenki csodálkozva nézte.
- A biztosító most fizet a produkciónak. Megtudtam, hogy a pénz nem a stúdiót illetni, hanem a produkciót, mert nekünk kellett mindent átütemezni a malőr miatt, amit Greg okozott, sőt a kártérítés összege is ott van, amit a férfitől kapnak megegyezés során. – ezután nagy tapsban tört ki a társaság. Anna elpirult, mert többen is neki gratuláltak. Ezután a megbízott ügyvédek megírták az alapító oklevelet és ezennel az ő saját tulajdonuk lett a produkció. Anna és Thomas is eléggé nagy százalékot kaptak a tulajdonjogból. A lány azért, mert rá kötötték a legtöbb fogadást és a Greggel való botránya miatt is érte fizetett a biztosító, és Greg is kártérítést, Thomas meg amiért kibírta és nem kezdett viszonyt a lánnyal és a pénz megmaradt. Amikor ezt így kihirdették, ők egymásra néztek, a szemük egybefonódott, de a lány zavartan másfelé nézett. A megbeszélés végén pezsgőt ittak, majd legtöbben ott maradtak még ünnepelni, de ők elindultak az ajtó felé. A kijáratnál Thomas előre engedte a lányt, majd mögé lépett és megkérdezte, úgy, hogy a többiek is hallják.
- Holnap te is jössz a stúdióba? – a lányt váratlanul érte a kérdés.
- Nem, eddig még nem szóltak. Nekem holnapra szabadnapot ígértek.
A férfi elmosolyodott.
- Szerencsés vagy. Jó pihenést – mondta és az utcára lépve a producerrel beszélgetett. Ekkor lépett oda a lányhoz az egyik szervező.
- Anna, módosultak a holnapi stúdiómunkák és neked is be kell menned. Majd küldök kocsit érted.
A lány Thomas felé pillantott, a férfi hallotta, amit beszélnek és elmosolyodott.  Anna beült a kocsiba és elindult haza, de még látta Thomast egy nővel beszélgetni és flörtölni. A lány nem is értette, hogy miért fáj ez neki, hiszen tudja, hogy csak álca és a férfi nemsokára nála lesz és őt öleli, vele bújik ágyba. Otthon finom falatokat készített, azzal várta a férfit, majd zenét tett be és a híreket nézte, majd egyre idegesebb lett, mert a férfi csak nem jött, aztán hajnalban már nem bírta tovább és lefeküdt, de a telefonját az ágy mellé tette, hogy meghallja, ha a férfi hívja. Reggel karikás szemekkel ült és várta a kocsit, ideges volt, amiért a férfi nem jött és rémeket látott. Enni sem tudott, mert görcsöt érzett a gyomrában és tudta, hogy ettől rettegett, hogy vége lesz és ő abba kicsit bele fog halni. A kocsi nem a stúdió felé ment, amin meglepődött és szóvá is tette, de a sofőr mosolyogva nyugtatta meg.
- Módosult a helyszín Hölgyem.
A lány becsukta a szemét és remélte, hogy túléli ezt a napot. A kocsi egy belvárosi palota előtt állt meg. Anna már többször is elment előtte és mindig csodálta a gyönyörű épületet, nem is értette, hogy miért ide jöttek. A sofőr megnézte a jegyzeteit és elmondta, hogy neki csak annyi van ideírva, hogy hozza ide Annát. A lány körül nézett, de nem látott senki ismerőst a közelben, aztán fölment a lépcsőn és ebben a pillanatban kinyílt az ajtó, egy kéz nyúlt ki és behúzta őt, majd erős karok ragadták meg és ölelték, egy száj csókolta. 
- Annyira hiányoztál – hallotta Thomas hangját. 
Az első pillanatban megkönnyebbült, hogy a férfi még megvan és boldogan simult a karjaiba, aztán próbálta eltolni magától és sértett lenni, de képtelen volt úgy, hogy közben szerelmesen suttognak a fülébe. 
– Hiányzott az illatod, az érintésed – a férfi fölkapta és vitte magával föl a lépcsőn az emeletre.
- Mit csinálsz Thomas? Ezt nem teheted, tudod, a többiek megláthatnak – a férfi kuncogott.
- Senki sem fog meglátni, kettesben vagyunk. Csak mi ketten. Végre együtt. Ne izgulj, a mai a nap a miénk. A stáb úgy tudja, hogy üzleti ügyeket intézünk, most írod alá a jóvátétel átvételét és a biztosítási összeget is és megkértél, hogy menjek veled, hogy nehogy gond legyen Greggel, de az ügyvédem mindent elintéz, és délután idehozza az aláírnivalókat, addig meg együtt lehetünk. Anna ránézett a férfire és úgy érezte hatalmas kövek gördültek le a mellkasáról, már nem izgult semmi miatt, belesimult a férfi karjaiba és mosolyogva csukta be a szemét. A ruha pillanatok alatt lekerült róluk, boldogan szeretkeztek, majd egymás karjaiba simulva apró csókokat adva a másiknak lihegve feküdtek.
- A mai napot úgy szerettem volna tölteni, hogy ruha van rajtunk – mondta a férfi komolyan, majd amikor a lány fölült és öltözni kezdett, akkor elkapta és viccesen csiklandozta meg. – De már nem akarom, már újra elvetted az eszem és csak ölelni akarlak és nem komolyan beszélgetni, már nem akarom a jövőt látni, már újra csak a jelent akarom megélni, veled.
Anna úgy érezte, amikor a férfi csókolta, mintha egy mély szakadékba zuhanna, aminek nincs vége és végig a zuhanást érezte és a szédülést, ami akkor jött el, amikor újra kinyitotta a szemét.
- Kinek a háza ez? Hogy kerültünk ide? – kérdezte a lány néhány óra múlva.
- Üdvözöllek az otthonomban. Itt nőttem föl és a birtokon. Most üresen áll, mert abban a lakásban lakom, amit ismersz is, ide senkit sem hoztam még. Nem igazán akarom, hogy kiderüljön rólam a származásom, mert akkor minden más lenne, máshogy kezelnének. Kérlek, te se mondd el senkinek ezeket a titkaimat. 
Anna meglepetten nézett rá.
- Én sem tudok semmit rólad. Mi a titkod? Hogy élhettél egy ilyen palotában és azon a csodálatos birtokon? Ki vagy te? Bár ha nem akarod, akkor ne mondd el – aggódott, félt a titkoktól. 
A férfi mosolyogva húzta magához és mesélte el neki, hogy az ő családja nemesi família, akik nem nézték volna jó szemmel a hobbiját, ezért álnéven kezdett színészkedni és áléletet élt és álmúltat épített ki magának. Anna nem volt biztos benne, hogy azzal jót tett a férfi, hogy beavatta a titkaiba, mert ez eléggé nagy teher volt számára. 
A napjuk boldog volt, mint minden nap, amit együtt töltöttek. A lány azt is szerette, amikor a promóciós körúton voltak, mert a férfi ott is nagyon aranyos volt vele, de úgy tett mindenki előtt, mintha csak kollégák és barátok lennének, de amikor alkalma adódott, mindig volt egy érintése, pillantása, amivel jelezte a lánynak, mennyire szereti. Aztán elkezdődtek a forgatások és a továbbiakban is úgy csinálták, hogy mindenki történelmi ruhákban járt, és a kamera forgott még a próbákon és a gyakorlásokon is. Anna és Thomas tudta, hogy ezután jobban kell vigyázniuk, mert az emberek mellett a kamera is figyelte és rögzítette őket, de ennek ellenére a férfi megtett olyanokat, hogy a lányt behúzta egy ablakmélyedésbe és megcsókolta. Anna elvörösödve ment tovább, és amikor a napi felvételeket újra nézték csak ő tudta, hogy miért volt olyan rendezetlen a ruhája, miután kilépett a folyosóra. Éjjel aztán rá is szólt a férfira. 
- Ezt nem tehetjük, mert le fogunk bukni – Thomas ekkor fölült és odahúzta magához a lányt, aki még mindig szégyenlős volt és fölhúzta a takarót a mellei elé.
- Miért félsz a lebukástól? Miért érzed, hogy lebukás lenne? Mi lenne, ha egyszerűen beállítanánk egy reggel kézen fogva és nyíltan is megcsókolnánk egymást? – a lány ijedten nézett rá.
- Jaj, azt nem bírnám elviselni, hogy állandóan mindenki minket figyelne és minket fotózna. Nem akarom, hogy ezt, ami a kettőnké, az egész világ fürkéssze – a férfi nevetett.
- Olyan kis buta vagy! Hiszen az egész világ fürkész minket, mindenki azt várja, hogy mikor jövünk össze és azt figyelik, hogy lesz-e csók vagy nem. 
A lány a férfi kezét szorítva nézett rá, amitől az úgy érezte, hogy kiugrik a szíve.
- Maradjunk meg egymásnak, titokban. Legyek a te titkod – a férfi megcsókolta.
- A titkom maradsz! A legcsodálatosabb titkom! A legszebb titkom! 
Anna boldog volt, mert érezte a férfi szerelmét és remélte, hogy ez nem lesz múlandó, de azt is tudta, hogy ha egyszer elmúlik, akkor is annyira szépek ezek a napok, hogy soha nem felejti el és ezért érdemes volt élni. A forgatáson másnap szerelmi jelenetük következett és a lány nagyon izgult. A férfi ott állt vele szemben és lassan hajolt fölé, hogy megcsókolja, majd odasúgta.
- Ne félj! Nem fog fájni – aztán lassan, finoman csókolgatta, majd amikor azt hallották, hogy ennyi, akkor szétváltak és a lány fülig vörösödve zavartan fordult meg és rohant volna az öltözőbe, de a férfi megfogta a karját és visszahúzta. – Bocsi, de az elején belebeszéltem és meg kell ismételnünk.
A lány körülnézett ijedten és ekkor a stáb tagjai hatalmas nevetésben törtek ki. Anna zavarban volt, mert nem tudta miért nevetnek, végül a rendezőnő ment oda hozzá és nyugtatta meg.
- Ne izgulj! A világon szinte minden nő a fél karját adná egy ilyen csókért Thomasszal, még én is, te meg megijedsz és el akarsz szaladni – ekkor Thomas odalépett és átölelte a rendezőnő vállát és megcsókolta, úgy, hogy bedöntötte és ráhajolt színpadiasan, ezen aztán újra mindenki nevetett és végül meg is tapsolták. Anna még mindig zavarban azt mondta.
- Na, jó, akkor ismételjük meg, ha muszáj – a férfi kacsintott az operatőrre és odalépett a lányhoz, megfogta és megcsókolta, gyengéden és finoman, amibe a lány bele is szédült, közben átkarolta a férfi nyakát, majd a hajába túrt és élvezte a csókot. 
A végén, amikor elengedte még megfogta őt, mert látta, mennyire bizonytalanul áll. Ekkor a rendezőnő már nem mondta, hogy ennyi, már nem szólt semmit, hiszen az első felvételt is tudta használni és ez a második csak a férfi kedvéért történt, figyelte őket és látta, végre meglátta a szikrát, a szerelmet, amit nem csak eljátszottak, hanem ott égett előtte és ott lángolt a szemükben. Kicsit meg is ijedt, mert a történet szerint a férfinak meg kell halnia és a lánynak új szerelmet kell találnia. A szerepre már megkezdték a válogatást és azt tervezte, hogy a lányt is bevonja, mert szeretné, ha ennyire jó páros lennének, mint Thomasszal. Volt néhány jelöltjük, akik közül a befutó kikerülhet és közölte is a lánnyal, hogy számít rá a válogatáson. Thomas is bejelentkezett mikor megtudta, hogy a lány is ott lesz és döntési joga lesz a válogatáson. May aztán közölte a férfival, hogy neki nem lesz beleszólása a válogatásba. Thomas sértetten állt előttük, amitől May kuncogni kezdett.
- Féltékeny vagy – mondta és megbökte a férfit, aki még sértettebb lett és otthagyta őket. A nő nevetett és odasúgta Annának. – Odavan érted. Féltékeny – a lány ijedten nézett rá.
- Nem, csak félt engem, mert tanúja volt a Greg sztorinak – az asszony megsimogatta a kezét.
- Ne izgulj. Látom, hogy odavan érted, de nem verem nagydobra. Gondolom, rettegsz, hogy ha elkezdődik, akkor mikor lesz vége. Én rettegnék.
A lány szemébe könnyek gyűltek, most jött rá, hogy mennyire fél, tényleg retteg.
- Nem akarom, hogy elkezdődjön, mert akkor nem tud vége lenni.
May átölelte és a fülébe súgta. 
- Te is szereted! Húúú, ez csodálatos. Ne félj. Minden együtt töltött pillanat ajándék tud lenni.
Anna sírt, nem bánatában, hanem örömében, a megkönnyebbüléstől, hogy végre van valaki, aki vele érez, akivel beszélhet erről. Délután a castingon, már nevetgélve ültek egymás mellett és mindenféle jeleket beszéltek meg, amiket a papírra írnak, de más nem fogja tudni, mit jelentenek. Anna még Thomasnak sem árulta el a jeleiket. A férfiak sorban jöttek, hozták a kisfilmjeiket, a mappájukat és beálltak kosztümben a kamera elé, majd elmondták a kért jelenetet. Anna is beállt melléjük, hogy néhány kép készülhessen róluk és a végén összevessék, hogy majd ki passzol legjobban mellé. Az írónő is ott volt és együtt nevetett velük, aztán a végén bejelentette, hogy beleírt némi változtatást a film történetébe, de még nem árulta el azokat, bár mint kiderült May már tudott róluk, de ő sem adta ki az információkat. Anna a jelentkezők közül többet is ismert látásból és egy olyan is volt, akivel már forgatott, de a férfi eléggé lekezelő volt akkor vele. Most eléggé jó volt, de Anna lefelé nyilat rajzolt a lapra, mert nem akart a férfival csókolózni. May és az írónő egymásra néztek és fölfelé nyilat rajzoltak. Thomas idegesen rágta a száját és látta, hogy a férfi jó és azt is, hogy milyen jól passzol a lány mellé. Ekkor May azt kérte, hogy hajoljon a lány fölé és nézzen hosszan a szemébe, majd fogja az arcát a kezei közé. Anna elpirult, Thomasra nézett zavartan, majd odalépett a férfi elé, aki magabiztosan állt meg a lány előtt és aztán nézett rá csábosan és fogta meg az arcát is. Anna is hosszan nézett rá és mikor a férfi a szája felé közeledett, akkor hátralépett. 
- Azt hiszem ennyi elég is lesz. 
May odaszólt a férfinak.
- Majd telefonálok a döntésről.
Anna nézte a két nő nyilait és odasúgta.
- Ugye nem gondoltátok komolyan – a két nő összenézett és nevetett. 
Este a lakosztályban Anna idegesen mesélte Thomasnak, hogy bánt vele annak idején az a férfi és most úgy látja, hogy ezt a nagyképűt szemelték ki mellé. A férfi vigasztalta, ölelte és simogatta, majd megkönnyebbülten súgta a fülébe.
- Legalább nem kell állandóan attól rettegnem, hogy elcsábít – a lány meglepetten nézett a férfira.
- Megfordult a fejedben, hogy bárki is el tudna csábítani engem? – a lány boldog volt ettől a gondolattól és kacagott, de a férfi mérges volt.
- Vagy mégis? Tetszik? – ijedten nézett a lányra, aki odabújt hozzá és nevetgélve csókolta.
- Eddig a világ összes nőjével kellett vetélkednem érted, most legalább egy icipicit megérezted mennyire rettegtem, hogy részedről vége lesz, hogy jön valaki – a férfi a szemébe nézett és a két keze közé fogta az arcát, mint a castingon a férfi, de mennyivel másabb volt ez a pillantás, hiszen ebben szenvedély, szerelem volt és féltés.
 Anna boldogan adta át magát a férfi csókjainak, szenvedélyesen szeretkeztek. Másnap aztán May reggel azzal fogadta őket, hogy megvan a választott és már oda is hívták, aznap be fog költözni és másnaptól indulnak a próbák a lánnyal. Anna mérges volt a választás miatt, de azt mondogatta Thomasnak, hogy ő profi és meg fogja oldani. A férfi ezután szinte le sem vette a szemét a lányról, minden próbán benn volt és nem lehetett még lóval sem elvontatni, amikor éles jelenetek voltak. Anna tényleg profin viselkedett, mindent végre hajtott, odasimult a férfihoz, mosolygott rá, engedte, hogy megcsókolja és a szeretkezős jeleneteik is valódinak tűntek, bár azt mindenki elmondta, hogy a Thomasszal felvett jelenetekben volt valami plusz, valami szenvedély.  Robertről kiderült, hogy egy kellemes ember, akit a stábból sokan megkedveltek, May még talán kicsit bele is szeretett. Thomas is megpróbált egyre több időt vele tölteni, mert remélte, hogy akkor nem tud Anna közelébe férkőzni a tudta nélkül. Mikor a stáb új helyszínre költözött a három főszereplőnek béreltek egy lakosztályt, ekkor már Anna és Thomas éjjelei nem voltak olyan kellemesek, mert Robert is ott volt velük, bár ő sem élt megtartóztató életet, időnként vendéget fogadott a hálószobájában és olyankor ők is átszöktek egymáshoz, de reggelre visszamentek a saját ágyukba. Anna kuncogva élvezte a titkolózást, míg Thomast egyre jobban zavarta. Azokon az éjjeleken, amikor nem tudtak összebújni a férfi gyötrődve feküdt az ágyában, vagy a bárban ült hajnalig, abban a reményben, hogy amikor hazabotorkál, akkor talán beosonhat néhány csókra a lányhoz. Egyik nap, amikor külső forgatások voltak és Thomasnak voltak jelenetei a lánnyal, a szünetekben nagyon fáztak. Annának ilyenkor mindig odavittek egy kabátot és a férfinek egy plédet, amit magára teríthetett, amíg a kamera és a lámpák átálltak, aztán Thomas látta, hogy a lány még így a kabátjában is vacog és odabújt hozzá, megosztozott vele a takarón és átölelte a lányt. A füléhez hajolva súgta.
- Legalább most összebújhatunk kicsit – a lány elpirult, de odasimult a férfihoz és élvezte a melegét. Közben Thomas a pléd alatt a lányt simogatta és a derekát ölelte, majd az ölébe húzta és mintha csak föl akarná melegíteni simogatta a hátát, de a kezei a mellére is átcsúsztak, és meg-meg markolászták. A lány egy idő után olyan forróságot érzett, hogy oda is kellett súgnia. 
- Nem tudom, meddig fogom bírni – ekkor szóltak, hogy készülhetnek a következő jelenethez. 
Lóra ültek és a férfi mögé ülve ölelte át, és pihentette az állát a vállán, időnként a fülébe suttogva. Szerencsére hangot nem vettek föl, ezért nem voltak rajtuk mikrofonok és a férfi pajzánkodhatott. Anna a végén kuncogva szállt le elfeledve a hideget. Délután Roberttel forgattak és mivel ez belső hálószoba jelenet volt a lánynak élveznie kellett volna, de feszengett kissé. A férfi alsónadrágban állt előtte és a jelenet szerint le kellett vennie a lányról a hálóinget és a vállát kellett megcsókolnia. Anna ott állt előtte és a melle előtt összefonta a karját és próbált nem arra gondolni, hogy Thomas ott áll a kamerák mögött és figyeli őket. A lány visszagondolt a délelőtti fázós jelenetre, ami azzal végződött, hogy forróság öntötte el és felszabadult, leengedte a kezét, majd fogadta a férfi érintéseit és még kedvesen meg is cirógatta Robertet, aki ezen meglepődött, de profi módjára vette a lapot és folytatta a gyengédséget. Anna a jelenet végén gyorsan magára kapta a köpenyét és rohant az öltözőbe, ahová Robert is követte. A lány meglepetten látta belépni a férfit.
- Bocsáss meg, de kicsit meglepődtem az improvizálásodon – mondta és várt.
- Remélem nem volt kellemetlen. Bocsánat, de kicsit elragadtattam magam – mondta a lány. 
A férfi elgondolkodva nézett rá.
- Mikor szexeltél utoljára? Lehet, hogy az elzártságtól és a hiánytól volt ilyen kitörésed. Ki kellene kissé engedned a gőzt. Sajnálom, de én elköteleztem magam, de biztos akadna itt jelentkező erre a feladatra. 
Anna zavarában elnevette magát.
- Köszönöm a tanácsot – mondta és aztán hozzátette. – Majd körülnézek, hogy ki lenne alkalmas, némi levezető szexre – kuncogott még akkor is, amikor a férfi kiment és az öltöztető lépett be Thomasszal, akinek villámokat szórt a szeme. 
A másnapi forgatási rendet jött be megbeszélni, majd mikor az asszony kiment átölelte a lányt és idegesen súgta.
- Láttam, hogy nyúltál hozzá. Láttam, hogy mennyire élvezted az érintését – a lány fölnevetett és próbálta elmesélni, hogy éppen őrá gondolt, de a férfi makacs fejjel morgott és féltékenykedett. Anna ezután, azt mesélte el, hogy Robert azt ajánlotta, hogy vezesse le valakivel a feszültséget, mikor a férfi még idegesebb lett és meg sem várta, hogy a lány folytassa, félreértve őt elrohant. 
Anna ijedten állt az öltöző közepén és nem értette, hogy mi történt. Segítséggel átöltözött, majd elindult a központi épület felé, ahol már sokan gyülekeztek vacsorához. Anna Mayhez csatlakozott és sokat nevetgéltek, bár ő még mindig Thomas sértődöttségére gondolt. Ekkor jött oda hozzájuk Robert és a hangulat még jobb lett. May teljesen elvarázsolódott a férfitól, aki látszott, hogy meg akarja hódítani a nőt. Anna, közben Thomast kereste a szemével és meg is találta egy másik társaságban, ahol szinte csak nők voltak. A szállodában többen is laktak, akik nem a stábhoz tartoztak és látszott mennyire boldogok, hogy ez a csodálatos férfi érdeklődik irántuk. Thomas többel is flörtölt és ezt úgy tudta csinálni, hogy mind azt érezte, hogy csak ő érdekli a férfit. Aztán a lány elindult a lakosztályuk felé, de Robert utána szaladt és odahajolt hozzá.
- Láttad, hogy mennyire odavagyok May-ért, ma éjjel vele akarok lenni, de a szobájában nem egyedül van, ezért meghívom a lakosztályunkba, szeretném bevinni a jakuzziba is, megtennéd, hogy nem jössz ki? – a lány mosolygott és mindent megígért, sőt még szép estét is kívánt nekik. 
Ezután a férfi visszament és Thomast is megkereste, azzal, hogy az estét egy hölgyismerősével szeretné tölteni és kérte, hogy ne jöjjön ki a teraszra, mert szeretné a jakuzziban is vendégül látni. A férfi szeme villámokat szórt. Azt hitte, hogy Anna Roberthez csatlakozott és dühösen nézett körbe, mivel azt látta, hogy a lány már elment még dühösebb lett. Két lányba is belekarolt és elindult a lakosztály felé, majd odaszólt Robertnek.
- Szabad az út. Mi is majd lekötjük magunkat valamivel – ezzel csókolgatni kezdte a lányok nyakát fölváltva.
 A lány látta ezt a nappaliból és ekkor rohant a szobájába, mert nem akart Thomasszal találkozni. Úgy érezte mintha a mellkasában valami elszakadt volna, erős fájdalmat, nyomást érzett. A szeméből könnyek zúdultak, de megpróbálta őket visszanyelni. Gyorsan levetkőzött és bebújt az ágyába fájó szívvel. Robert, boldogan csobbant a vízbe May-vel és egyre közelebb kerültek egymáshoz. Az asszony kacarászva fogadta a férfi udvarlásait és csiklandozását. Thomas hallotta a kéjes sikkantásokat és bár ismerte Annát, mégis arra gondolt, hogy Roberttel még a hangja is más. Közben Anna álomba sírta magát. Thomas vad éjszakája a két lánnyal hamar vége lett, mert annyira leitta magát, hogy hamar elaludt. Hajnalban aztán fölébredt és fájó, szédelgő fejjel botorkált a konyhába ásványvízért és közben a nappaliban meglátta a kandalló előtt Robertet feküdni a szőnyegen Mayt átölelve. A nő fölnézett és rámosolygott, majd belesimult a férfi karjaiba. Thomas megállt a konyhában és azon törte a fejét, hogy mit is látott. Most kezdett eljutni a másnapos fejébe az, hogy Anna előző nap nem is Roberttel volt és ő úgy bánt vele, mint aki félrelépett. Kezdett a feje kitisztulni és egyre rosszabbul érezte magát. Szeretett volna bemenni a lányhoz rögtön, de az egyik lány hiányos öltözetben ekkor jelent meg mellette és a nyakába csimpaszkodott.
- Gyere vissza édesem.
 Anna is megjelent az ajtóban és úgy érezte a boldog világa összeomlott. Állt ott és fájt a feje és attól rettegett, hogy mi lesz aznap, amikor neki egy romantikus jelenetet kell felvennie Thomasszal. A férfi tudta, hogy a lány ilyenkor capuccinót iszik, ezért elővette a tejet és egy bögrét, hogy segítsen, de Anna megfordult és visszament a szobájába szó nélkül. A férfi elkészítette az italt és bekopogott a lányhoz a csészével.
- Meghoztam a reggeli italodat.
A lány kinyitotta az ajtót és karikás szemekkel állt a férfi előtt, aki bűnbánóan nyújtotta a bögrét a gőzölgő itallal. Anna képtelen volt a szemébe nézni, ezért a nappalit kémlelte, ahol a két lány ült a kanapén és Roberték már eltűntek. 
- Kösz, de most nem kérek – mondta és elrohant a férfi mellett és fölkapta a kabátját és ment a forgatás helyszínére. 
Thomas késve ért oda és a kezdő jeleneteknél szétszórt volt, majd mikor a szerelmi jelenet következett odaállt a lány elé és átölelte, de érezte a falat kettőjük között. Átkozta magát a hülyesége miatt, hogy így megbántotta a lányt, aztán May, aki látta a szétszórtságát, lefújta a forgatást.
- Látom, hogy ez ma nem fog menni, ma valahogy nincs meg köztetek a varázslat. Thomas, máskor a forgatás előtti éjjelen azt hiszem elég lesz egy is – ezen aztán többen is nevettek, a férfi meg lehajtott fejjel állt és szerette volna mégis leforgatni a jelenetet, mert arra számított, hogy akkor talán közelebb kerülhet újra a lányhoz.
- Menni fog, még egyszer próbáljuk meg – kérte a férfi, aztán nagyot sóhajtott, és amikor készen voltak a világítás beállításával odalépett a lányhoz odahúzta magához, hátulról átölelte és a nyakát csókolgatta, majd belesúgta
- Szeretlek.
Anna elhúzódott, aztán amikor meghallotta a férfi suttogását, hirtelen odakapta a fejét és a férfi szája a szájára tapadt, aztán az arcát a kezei közé fogta és úgy suttogott. 
– Mindennél jobban szeretlek.
Az asszisztens odasúgta May-nek.
- Nem is ez a szöveg, azért vegyük? – a nő mosolygott, mert tudta, értette, hogy mi zajlik és hagyta. Intett az embereknek, hogy tovább. Anna zavarban volt, mert tudta, hogy ez a szöveg most a bűnbánó Thomas szövege és nem a szerep szerinti. Megbocsátani, egyelőre még nem tudott, de szerette a férfit és nehezen tudott neki ellenállni. Komolyan nézett rá, aztán kicsit eltolta magától és halkan mondta.
- Velem ezt nem teheted, nem játszhatsz, nem bánthatsz meg, mert az nekem fáj, nagyon fáj, és ha azt mondod, hogy szeretsz, akkor a szerelmednek nem akarsz fájdalmat okozni – a férfi szemébe nézett, aztán hátrább lépett, majd egy nagy sóhaj után nekiállt és a megírt szöveget kezdte el mondani, szenvedéllyel, átéléssel, amit aztán a férfi is átvett és leforgatták a jelenetet úgy, hogy a végén a stáb tagjai egy pisszenés nélkül álltak és olyanok voltak, mint akik meg vannak babonázva. Anna zavartan nézett körbe, és kérdezte meg.
- Valamit elrontottam? – ekkor May fölnevetett, a többiek tapsolni kezdtek és gratuláltak.
- Szenzációsak voltatok – dicsérték őket. 
Thomas lehajtott fejjel állt a lány előtt és aztán fölnézett rá és megkérdezte.
- Haragszol rám? – Anna elfordult, majd visszafordult és csak annyit mondott.
- Most mennem kell, mert lesz egy megbeszélésem a kosztümökkel kapcsolatban, aztán a kaszkadőrökkel, bocs – intett majd elrohant. 
A férfi bánatosan nézett utána. A stáb tagjai már suttogtak, akik ott voltak, arról, hogy alakul közöttük valami. Eddig nem vittek be semmi személyeset a filmbe, de most látszott, hogy milyen nagy a feszültség közöttük. May többeknek is magyarázta, hogy csak azért haragszik Anna, mert éjjel Thomas két lánnyal volt és zajos volt, nem lehetett tőle pihenni. Ezt többen is elfogadták, de újra elkezdtek fogadásokat kötni, hogy mikor jönnek össze. 
- Annyira szikrázik közöttük valami – mondta az egyik asszisztens az írónőnek, aki ettől úgy érezte, hogy újra bele kell írnia dolgokat. Anna a kosztümöket nézegette, amik csodaszépek voltak és elpanaszolta, hogy mennyire fázott pár napja, amikor kinn kellett felvenni jeleneteket. A tervező elgondolkodott és nekiállt rajzolni, majd pár pillanat múlva megmutatta a lánynak a szőrmekabátkát, amit tervezett. 
- Ez nagyon szép. Lehetséges? Meg lehet csinálni? – a tervező keresgélni kezdett az anyagok között, majd előhúzott egy vastag puha anyagot és egy szőrmesálat, amit az anyagra tekert.
- Megcsinálom. Nem kerül semmibe, hiszen az anyag megvan.
Anna nagyon hálás volt. Mosolyogva lépett ki az épületből és indult el a rétre, ahol a kaszkadőrök gyakoroltak. Szerette a gyakorlataikat, mert utána mindig erősnek érezte magát, hiszen mindig tanítottak valamit, amit felhasználhatott a saját védelmére. Ezen a napon is tanult új dolgokat, bár a régies kosztümje kissé akadályozta a mozgásban, de még így is megcsinálta, aztán lovagoltak és mikor visszaértek a lovaglásból, ott látta Thomast a lovásszal. A kaszkadőr lesegítette a lóról és közben átfogta a derekát. A lány kacarászva állt meg a lábán, és amikor megtántorodott a férfi elkapta és tovább fogta.
- Jó már? – kérdezte a szemébe nézve. Anna bólintott és akkor a férfi elengedte. Thomas szemei villámokat szórtak, de nem szólt, csak bámult a lányra, majd amikor az elindult a kastély felé, akkor utána szaladt és megszólította.
- Várj, én is megyek vissza. Anna, kérlek, beszéljük meg – a lány megállt egy pillanatra és a férfi felé fordult.
- Semmi szükség arra, hogy beszéljünk. Most ne beszéljünk. Dolgunk van, amit meg kell oldanunk.
Thomas megfogta a karját és könyörögni kezdett.
- Anna, drága, Annám, haragszol rám, igazad van, annyira hülye voltam, de nem bírom ezt, szükségem van rád, arra, hogy úgy nézz rám, mint eddig. Arra, hogy mosolyogj rám, hogy megérinthesselek. Kérlek, ne lökj el magadtól.
A lány a szemébe nézett.
- Figyelnek az ablakból – aztán elindult és odaszólt. – Majd vacsora után beszélünk – ezután még voltak felvételeik, de már együtt nem forgattak aznap. 
Anna nagyon összeszedett volt és dicsérték is emiatt, mert mindent elsőre tökéletesen megcsinált. Többen is emlegették, hogy az első napokban mennyire feszült volt a lány. A fogadások újra megindultak és újra egyre többen szálltak be. Vacsora után a lány elindult a lakosztályuk felé és arra számított, hogy a férfi is követi, ezért leült a nappaliban és várta. Thomas még a feltűnés elkerülése miatt bement a bárba és néhány férfival a stábból ittak néhány italt, majd amikor végre úgy gondolta, hogy nem lesz feltűnő. A nappaliba lépve meglátta Annát a kanapén fekve aludni. megállt fölötte és nézte. Azt nem tudta megmagyarázni még magának sem, hogy miért volt előző nap olyan őrült, hogy bosszút akart állni a lányon. Tudhatta volna, hogy ez a tündéri teremtés nem képes arra, amit ő feltételezett róla, mégis akkor elborult az agya. Sajnálta, hogy most is elszúrta és elkésett, mert a lány elaludt. Lehajolt, és megsimogatta a lány arcát. Anna odanyúlt és kinyitotta a szemét. 
– Álmos voltam – mondta halkan és föl akart ülni, de a férfi nem engedte.
- Maradj – mondta és fölkapta, mint egy pihét és már vitte is a lányt a szobájába, tette le az ágyra, aztán fölé hajolt és megcsókolta. Anna átkarolta a nyakát, majd annyit mondott.
- Haragudnom kell rád, nagyon haragudnom és meg is kell büntetnem téged, de annyira édes vagy, hogy képtelen vagyok haragot tartani, de ha még egyszer így viselkedsz velem alaptalanul, akkor hiába nézel rám ilyen szexisen, hiába leszel ilyen aranyos, nem fogok megbocsátani.
A férfi csókolta, majd bűnbánóan mondta.
- Elvetted az eszemet. Eddig még soha nem éreztem azt a vad féltékenységet, amit akkor mikor megláttalak vele – odafeküdt a lány mellé és nézte, majd simogatta, cirógatta. - Amikor a forgatáson azt mondtam, hogy szeretlek, akkor azt én mondtam, mert úgy érzem. Amikor azt éreztem, hogy elveszítelek, akkor olyan űrt éreztem, amit soha többé nem akarok.
Anna becsukta a szemét és odabújt a férfihoz.
- Fáradt vagyok, lehet, hogy most aludjunk, és ne beszélgessünk? 
A férfi bármibe belement volna, bár azt kissé furcsállotta, hogy a lány ennyire elzárkózott az ő vallomása elől, nem válaszolt, nem reagált, nem nyugtatta meg ezzel őt. Betakargatta a lányt és átölelte, szinte beborította védelmezőn. Anna nagyon jól érezte magát ebben az ölelésben és gyorsan el is aludt. Hajnalban arra ébredt, hogy melege van, de amikor megmozdult a férfi még jobban ölelte és a hajába fúrta az arcát, odasúgva.
- Ne félj, itt vagyok – a lány nem félt, mióta a férfival van, tényleg nem félt, úgy érezte védelem alatt áll, de ebben a pillanatban a férfi szorítása nyomasztó volt és szeretett volna kiszabadulni. Próbálta lefejteni magáról a karjait, de azok nem engedtek, ekkor máshoz folyamodott, odafordult Thomashoz és csókolgatni kezdte az arcát, a szemét, a száját, majd amikor a férfi is reagált és csókolózni kezdtek, akkor kicsit eltolva magától suttogta.
- Szeretnék fölkelni, elengedsz? – a férfi kinyitotta a szemét és úgy érezte elszállt a varázslat, hiszen az ébredése csodás volt, mert a szerelme a karjaiban volt és csókolóztak. 
Elengedte a lányt és azt suttogta.
- Bocsánat, nem akartalak fogságban tartani. 
Anna még egy csókot nyomott a férfi szájára, aztán fölkelt és szaladt a fürdőszobába, majd onnan már felöltözve jött ki és még egy csókot nyomott a férfi szájára és már rohant is.
- Ma korán kezdek, bocsi – mondta még és rohant ki az udvarra, ahol olyan hideg volt, hogy egy pillanat alatt megbánta, hogy otthagyta a csodás szerelmét és a meleg ágyat, de aztán eszébe jutott újra az előző éjjeli két lány és tudta, hogy képtelen lenne egyelőre együtt lenni a férfival, mert mindig a két lány jutna eszébe. Az étteremben csak páran voltak és csodálkozva néztek a lányra, aki mosolyogva ült le közéjük. 
- Hol kezdesz ilyen korán? – kérdezte őt az egyik asszisztens, aki álmosan ásítozott a kávéja fölött. Anna zavarban volt.
- Nem tudom, igazából csak nem tudtam aludni azért jöttem ki. Nem akartam fölébreszteni a fiúkat a csatangolásommal.
A női jelenlévők irigykedve és csodálkozva néztek rá, hiszen a két férfi, akivel egy lakosztályban volt a nők álmai voltak, kinek az egyik kinek a másik és most láttak valakit, akinek a fiúk nem jönnek be. Akkor is irigykedve nézték őt, amikor a szerelmes jelenetekben ölelhette, csókolhatta őket. Az asszisztens belenézett a programfüzetébe és lapozgatta, de aztán a kaszkadőrök nyújtottak segítséget.
- Gyere le hozzánk, mára megkaptuk a stúdiót, hogy beállítsunk néhány jelenetet, ha van kedved, akkor veled kezdünk és betanítjuk az ugrásokat.
Anna boldogan vállalta. Elment átöltözni, aztán frissen, tettre készen állt meg a magas állvány tetején és lenézett. A háta mögött állt az oktatója és átkarolta, majd buzdította, hogy ugorjanak együtt. A lány habozott, de a férfi, erősen fogta és vitte magával. Összefonódva értek le a puha hatalmas fölfújt matracra. Anna ekkor már eufóriát érzett.
- Jaj! Ez annyira jó volt. Ugye mehetek egyedül is? – a férfi nevetett és segített neki kikászálódni a földre, ahol még nem engedte el, és amikor Thomas belépett akkor úgy találta őket, hogy a férfi átöleli a szerelmét. 
Újra azt érezte, amit előzőleg, de most jól leplezte és nem szólt, csak megállt és figyelte őket. A lány fölkapaszkodott az állványra és megvárta a férfit, aki a füléhez hajolva magyarázott, majd a kezét irányította, újra és újra megérintette, aztán elengedte és várta mindenki az ugrást, de Anna megtorpant, és ekkor a férfi újra átkarolta és zuhant le vele. Anna kacagott és közben újra és újra ígérte, hogy nem lesz gyáva és leugrik egyedül. Mikor újra a földön állt meglátta Thomast és egy pillanatra meg is állt előtte.
- Te is itt leszel? Nem is tudtam – mondta és már indult is az állvány tetejére, választ sem várva. Thomas leült és figyelte a lányt, aki arra kérte a kaszkadőrt, hogy lépjen hátrébb, aztán nagy levegőt vett és ugrott, úgy ahogyan mutatták. Amikor leért, a lány nem mozdult, ekkor mindenki felé kezdett rohanni, de Thomas volt az első, aki egy pillanat alatt ott volt és Anna ekkor kinyitotta a szemét és nevetett. – Sikerült? – kérdezte. 
Thomas eldobta magát és megkönnyebbülten sóhajtott.
- Sikerült, mindenkire frászt hoznod – mondta és közben lesegítette a lányt, aki büszkén nézett a kaszkadőrre, aki megdicsérte. 
Anna az órára nézett és elkezdett kapkodni.
- Utálok elkésni – mondta és rohant a következő helyszínre, ahol már várták. – Bocsánatot kérek mindenkitől, de belefeledkeztem az ugrásokba – mondta hangosan, hogy mindenki hallja, aztán megpróbált mindent jól csinálni, hogy ne álljanak egy percet se miatta. 
Egész nap jeleneteket vettek föl, de Thomasszal nem volt egyáltalán jelenése. Örült, hogy egy kis távolság van közöttük, hogy tudjon gondolkodni, de várta is az estét, mert szeretett volna Thomasszal együtt lenni, de nem szeretkezni akart csak hozzábújni. 
A forgatás végén együtt mentek vacsorázni a stábtagokkal, ő az egyik operatőrrel ment beszélgetve, majd amikor az ajtónál összetalálkoztak a kaszkadőrökkel, azok elmesélték a többieknek is a lány ugrásait. Thomas már ott ült az asztalnál és várakozón nézett a lányra, de az az operatőr által felkínált helyet, elfogadta, és tovább beszélgettek. A beszélgetés arról folyt, hogy Annát hívták egy szerepre egy filmbe, amiben az operatőr is munkát kapott és már sokkal többet tudott a filmről, mint a lány. Anna izgatottan hallgatta a film történetét, mert az is történelmi film lesz és ebben a munkában nagyon megszerette a különleges történelmi hangulatokat és ruhákat. A férfi aztán elárulta, hogy neki már van forgatókönyve, amit kölcsön is adna a lánynak.
- Biztos nem lesz gond, ha közben azt is olvasod? Nem fogsz belekavarodni? 
Anna nevetett. 
- Ígérem, nem kavarodom össze. Vacsora után fölmehetnék érte? 
A férfi beleegyezett, de aztán még azt mondta.
- Legalább tudni fogom, hogy mit csinálsz ezen az éjjelen. Igazából nem adhatnám ki a könyvet, azt kellene kérnem, hogy ha el akarod olvasni, akkor a szobámban, a felügyeletem alatt teheted meg. 
Anna kedves mosollyal nézett rá és rebegtette a szempilláit. Ezen még a többiek is nevettek, akik a közelben ültek, egyedül Thomas érezte úgy, hogy valamit elveszített és ez nagyon fájt neki. Csalódottan állt föl és indult el a lakosztályába, de közben le nem vette a szemét a lányról, még akkor is őt figyelte, amikor az operatőrrel elindultak a férfi szobája felé. Anna átvette a forgatókönyvet és rögtön ment is volna a szobájába, de amikor belépett a lakosztályba, a kanapéról Thomas állt föl.
- Már meg is jöttél? – kérdezte és a lány elé lépett és megnézte a forgatókönyv címét. – Új filmed lesz? 
Anna fölnézett rá.
- Igen, ezt úgy egyeztették le, hogy az itteni forgatási szünetben tudjam megcsinálni. Már nagyon várom. Izgalmas lesz.
A férfi megsimogatta az arcát és halkan csak annyit mondott.
- Biztos nagyon jó leszel benne – aztán elindult a szobája felé.
 Anna kicsit csalódott volt, amiért nem akart vele lenni, de annak örült, hogy rögtön elkezdheti az olvasást. Be is vackolódott az ágyába, párnákkal körülvéve, még a kanapéról a díszpárnákat is a háta mögé gyűrte, hogy kényelmes legyen és olvasott. Egy percre sem tette le, amíg be nem fejezte, szinte a hatása alá került ennek a szerelmi történetnek. Imádta és boldog volt, hogy a részese lehet. Tudta, hogy úgy tudja majd eljátszani, ha végig Thomasra gondol. Úgy érezte, hogy ezt is meg kell osztania a férfival és a könyvet ledobva, gondolkodás nélkül szaladt ki a folyosóra és kopogás nélkül lépett be a férfi szobájába. Thomas az ágyon feküdt hason, és amikor a lány mellébújt és hozzásimult, Thomas lassan tért magához. Először csak megfordult és lassan nyitogatta a szemét, de aztán átölelte a lányt és a fülébe súgta.
- Álmodom? Ez mennyire csodás álom. Egy olyan álom, amiben bármi megtörténhet?
Anna kacarászott és puszikat adott a férfi arcára, majd a fülét harapdálta.
- Olyan álom, amilyenre vágysz. Mire vágysz? Mondd el nekem – Thomas hirtelen felé fordult és teljesen betakarta a testével, átölelte a karjaival és csókolta.
- Arra vágyom, hogy minden ébredésem ilyen legyen, hogy itt vagy mellettem és átölelhetlek. Arra is vágyom, hogy minden lefekvésem olyan legyen, hogy itt vagy mellettem. Arra vágyom, hogy minden napom úgy teljen, hogy ott vagy mellettem és láthatlak, megérinthetlek. 
A lány örült a férfi szavainak, mert őbenne is túlcsordultak az érzelmek.
- Itt vagyok – mondta és közben odasimult a férfihoz, de amikor az a ruháját akarta lefejteni róla, akkor odakapta a kezét. 
Thomas megállt és csodálkozva nézett a lányra. Anna úgy gondolta ki kell mondania, miért tartózkodik a férfitól, annak ellenére, hogy kívánja. 
– Azt a két lányt nem tudom kitörölni. Egyelőre úgy gondoltam lassítanunk kellene. 
A férfi eltolta magától és sértetten kérdezte.
- Nem te jöttél most ide? Direkt húzod az agyam?
– Anna kicsit elszégyellte magát.
- Igazad van. Én jöttem, mert el akartam újságolni, hogy milyen klassz filmben leszek benne. Most olvastam el és annyira jó! 
A férfi újra átölelte.
- Na jó, nem haragszom és bizonyos fokig meg is értelek, de azt tudnod kell, hogy mielőtt bármi is történt volna elaludtam, kiütöttem magam.
A lány belülről ujjongott, de mégsem akart ezután gyengének mutatkozni és továbbra is a lassítást kérte. A férfi még megkérdezte.
- Na, és abban a klassz filmben ki lesz a partnered? 
A lány még nem tudta, hogy ki lesz a főszereplő partnere. 
- Nem tudom, de majd kiderítem. Ehhez a filmhez valami nagyon jó színész kell, mert a férfi szerep nagyon összetett és csodálatos is.
A férfi úgy döntött, hogy nem akarja, hogy a lány mással csókolózzon. A szerepet meg akarta szerezni. Reggel az volt az első dolga, hogy fölhívta az ügynökét és ráállította az ügyre. Anna másnap visszaadta a forgatókönyvet az operatőrnek és neki is hosszan áradozott a szerepről. A férfi kedvelte Annát és örült, hogy együtt dolgozhatnak. 
Aznap a férfinek nem volt jelenete, de Anna egész nap nagyon nehéz munkát végzett és estefelé, amikor még mindig forgattak, az egyik átálláskor leült a kanapéra és becsukta a szemét, hogy egy kicsit ki tudjon kapcsolódni. Thomas éppen akkor érkezett meg és rögtön odament hozzá és leült mellé, a lány lábát az ölébe vette és masszírozni kezdte. Anna kinyitotta a szemét és kéjesen nyögdécselni kezdett. 
- Jaj, annyira jó – sóhajtotta. 
A stábból többen is figyelték őket, akik benne voltak a fogadásban. Thomas folytatta a kényeztetést, majd mikor a lányt hívták a jelenetbe, elengedte, de még odahúzta magához és a fülébe súgta.
- Nagyon várom az estét. Siess haza.
A lány elpirult és közben lopva körülnézett és látta, hogy többen is figyelik őket, ezért belebokszolt a férfi oldalába és viccesen mondta.
- Olyan dög vagy, amikor engem cukkolsz.
Ezt többen is hallották és mosolyogtak rajtuk, mert tudták, hogy a férfi mindig viccelődött a lánnyal, amit mind a ketten élveztek és állandóan játszottak. Forgatási szünetekben Thomas többször is, főleg amikor hideg volt, átölelve tartotta a lányt és melengette, majd a végén mindig valami vicces megjegyzéssel oldotta a feszültséget, mikor már mindenki azt hitte, hogy összegabalyodnak. Anna élvezte ezeket a kis szüneteket, mert Thomas közben simogatta a pléd alatt és kedvességeket súgott a fülébe. A lány is várta már az estét, mert kíváncsi volt, a férfi miért jött oda és miért hívta haza. 
A forgatás végén aztán Anna mégsem tudott hazaindulni, mert a varrodába kellett mennie több ruha próbájára és a tervek elfogadására. Ott volt May is és még néhány nő a stábból, aztán közösen mentek vacsorázni és a végén együtt ültek be a bárba és beszélgettek. Thomas a nappaliban várta a lányt, és mikor éjfél körül megérkezett már eléggé morcos volt.
- Annyira vártalak – mondta és fölállt, amikor Anna belépett. – Szeretnék veled megbeszélni valamit. A lány kacarászva bújt oda hozzá.
- Azt hiszem, most nem tudok felelős válaszokat adni, nem tudok döntéseket hozni, mert kissé sokat ittam, vagyis, nem sokat, de mivel én nem igazán szoktam inni, ezért az a kicsi is nagyon soknak tűnik. – közben megpróbált mosolyogni, de úgy érezte, mintha szétfolyna az arca. – Eléggé hülyén érzem magam, mert talán részeg is vagyok – mondta még aztán belecsimpaszkodott a férfi nyakába. – Remélem nem lát meg senki, de most úgy érzem meg kell csókoljalak – és már tapadt is a férfi szájára, aki eltolta magától és az arcát simogatta.
- Te kis butuska, hát hogyan tudtál annyit inni, hogy így elengedd magad? Nagyon vártalak, hírekkel vártalak, szerettem volna komolyan beszélni veled, szerettem volna szeretkezni veled, szerettelek volna kényeztetni, de te most tényleg használhatatlan vagy – fölkapta a lányt és a szobájába vitte, ahol lefejtette róla a ruháit és bedugta az ágyába, majd betakarta és puszit nyomott az arcára.
- Maradj itt velem! Ölelj át, hogy azt érezzem, mintha jelentenék neked valamit – mondta a lány könyörögve. 
Thomas sértetten simogatta meg és mondta neki.
- Sokat jelentesz nekem! Nem is értem, hogy miért nem érzed – aztán kiment, de elgondolkodott azon, amit a lány mondott. 
Anna úgy érzi, hogy ő csak játszik vele és nem igazán érez semmit. Igazából imádta a lányt, és eddig soha senkit nem engedett ennyire közel magához, de talán annyira rejtették a kapcsolatukat, hogy még egymás előtt is rejtve maradtak az érzelmeik. Időnként ő is kételkedett abban, hogy a lány szereti, féltékeny is volt, mindenkire, aki csak hozzá szólt. Anna reggel fejfájósan, szédelgősen ébredt, és amikor a konyhába ment és a férfi egy gőzölgő kávésbögrét adott a kezébe, hálásan próbált rá nézni, de még a feje kis mozdítására is szédülés fogta el.
- Annyira dilis vagyok, hogy ilyenekbe bele megyek – mondta és belekortyolt a kávéba, majd rögtön letette a csészét és kirohant az udvarra, ahol nagy levegőket vett. 
Thomas utána ment és ránézett.
- Jól vagy? – a lány sóhajtozott.
- Nem igazán, mert fáj a fejem és hányingerem is van, de azt hiszem, ha kicsit levegőzök, akkor jobban leszek. 
A férfi megsimogatta az arcát és megnyugtatta.
- Mára kapsz egy szabadnapot, hogy kipihenhesd magad – és már vette is a telefonját, hívta a szervezőket, hogy átütemezzenek, de kiderült, hogy erre a napra mindenki pihenőt kapott, mert a rendezőnő is kiütötte magát. 
Thomas nevetett. 
– Tudni kell, hogy kivel üsd ki magad és akkor másnap pihenhetsz, nekem soha nem volt ilyen szerencsém – aztán elindult befelé és a lányt is terelgette maga előtt. – Most bebújsz a jakuzziba velem és én kimasszírozom belőled ezt a rossz érzést. Majd meglátod, hogy nemsokára jobban leszel. Így is lett, mert a férfi nagyon értett a kényeztetéshez. Anna elengedte magát és néhány óra múlva tényleg jobban volt. Ekkorra már tudott gondolkodni is és hálásan simult oda a férfihoz.
- Annyira aranyos vagy velem. Örökre leköteleztél. Reggel még azt hittem nem élem túl ezt a napot.  Thomas átölelte és odasúgta.
- Menjünk vissza a szobádba, mert nem bírok magammal, és ha a lakótársunk vendégeket hoz, akkor mindenki látni fogja, hogy mi van közöttünk. 
A lány kipattant a kádból és rohant a szobája felé csúszkálva a nedves kövön. Thomas futott utána, és amikor beértek, úgy vizesen leteperte az ágyra és csókolta. Hangosan kacagtak. A férfi aztán a lány fölé hajolt és komolyan nézte.
- Mi történt? – kérdezte a lány ijedten. – Megijesztesz.
A férfi csak nézte, aztán túlcsorduló érzelmekkel súgta.
- Szeretlek – a lány átölelte és nevetgélve bújt oda a mellkasához. 
Ő nem mondott semmit csak öleléssel próbálta kimutatni az érzelmeit. Thomas a szótlansága miatt kissé szomorú lett, de ő is szorította a lányt és remélte, hogy legalább szeretheti, ha nem is kap megerősítést. Hétvégén újra együtt kellett elutazniuk egy filmfesztiválra. Az ő filmjüket nem mutatták ott be, de a sorozatuk annyira népszerű lett, hogy mindenhová meghívták őket dedikálásra. A könyv, amiből a film készült is népszerű volt és az írónő is velük tartott ilyenkor. Rengeteg fotózáson, reggeli műsorban és riporton kellett részt venniük. Anna és Thomas mindig egymás mellett ültek és a férfi általában a szerepe szerint mindig átölelte a lányt. Anna gyönyörűen mosolygott és illendően válaszolt a kérdésekre, de amikor azt a kérdést tették föl, amit minden alkalommal föl is tettek, hogy mi van közöttük, akkor mindig elnevette magát, és a férfira nézve csak annyit mondott.
- Úgy tudom, neki van egy komoly kapcsolata, amibe én nem szeretnék belekavarni.
Ettől a férfi mindig titokzatos lett, mert nem volt hajlandó elárulni a választottja nevét, és semmit sem róla. Anna ilyenkor kacarászott és időnként föl is sikoltott, mert a férfi bosszúból bele-bele csípett az oldalába, de azt olyan szeretettel tette, hogy Anna élvezte és egyre többet incselkedett vele.
- Egyszer ki fogok tálalni, ha nem hagysz békén – fenyegette a lányt. 
Anna nevetgélt tovább, és amikor a liftben voltak odasimult a férfihoz és a szobájukba érve már felszabadultan csókolta. Thomas boldog volt és reménykedett, hogy Anna vele marad, akkor is, amikor vége a filmnek. Az ügynökétől meglepő hírt kapott, a másik filmmel kapcsolatban, mert a szerep amire pályázott, már másnak lett kiosztva, de kapott egy szerepet mégis. Nem bánta, csak ott lehessen a lánnyal, aztán amikor elolvasta a forgatókönyvet, akkor újra meglepődött, mert ő a lány ellenségét kell, hogy alakítsa. Nem is tudta, hogy ezt hogyan oldja meg, hiszen csak szerelemmel tudott a lányra nézni. Aztán megkezdődött a forgatás. Őket teljesen távol szállásolták el egymástól, alig találkoztak, még éjjel is nehéz volt átszökniük egymáshoz. A nappalok is nehezek voltak, főleg Thomasnak, mert a szerep szerint gyűlölettel kellett a lányra nézni és haragosan szólni hozzá, és Anna annyira jó volt és szép és kedves, hogy ez nem akart neki menni, aztán a szenvedés, a küzdelem látszott az arcán, amit a rendező nagyon szeretett. Szerinte igazán tükrözi ez a szomorú szenvedés azt a hangulatot, amit ő elvárt tőle, és amikor visszanézték a jeleneteket, akkor tényleg működött, szenzációs lett Thomas alakítása. A filmet nevezték is egy filmszemlére, ahol később díjat is kapott a férfi. Anna is jó volt és szerette is a szerepét, de ő nem tudott annyira szerelemmel nézni az új partnerére, mint kellett volna. Próbálta Thomast odaképzelni, de nem mindig sikerült. A forgatás végén nagy ünnepséget rendeztek, ahol egymás mellett ültek és a férfi az asztal alatt megfogta a kezét és megszorította, majd odahajolt a füléhez és belesúgta.
- Beszélnem kell veled. Nagyon fontos! 
A lány odamosolygott és aztán a füléhez hajolva mondta.
- Menjünk haza, még ma éjjel. 
A férfi bólintott, majd telefonált egyet az előtérből és egy cetlire üzenetet írt, amit beküldött a lánynak és aztán fölment a szobájába. Anna elolvasta a levélkét és ő is fölment a szobájába összepakolni. A stábtagoktól már elköszönt és elmondta, hogy mennie kell a másik forgatásra. Thomas az üzenetben arra kérte, hogy a parkolóban várja egy kocsiban, ami a reptérre viszi őket. Anna örült, hogy végre nem kell bujkálniuk, még ha csak egy, két napig is tart ez a szabadság. A kocsiban a hátsó ülésre ült be, ahol a férfi már várta és rögtön megfogta a kezét és a szájához emelte.
- Mehetünk hozzám? – kérdezte a lány szemébe nézve.
 A lány bólintott. Élvezte a férfi házában a kényelmet, a kényeztetést. Odabújt a férfihoz, aki átölelte és a hátát simogatta. Elgondolkodott  azon, hogy miért nem tudnak a férfival, őszinték lenni egymáshoz. Ő félt rettegett kiadni magát, mert úgy érezte, hogy a férfi életében ő csak egy kaland. Az is megrémítette, hogyha arra gondolt, hogy mi lesz, ha vége lesz. Pedig a férfi is rettegett, mert imádta a lányt és attól félt, hogy a lány nem így érez, hogy nem akarja őt igazán. A férfi házában, másnap hajnalban, Thomas kicsusszant a takaró alól és gyorsan kapkodta magára a ruháit és indult futni, aztán meggondolta magát és a medencéhez ment, ahol a törölközők ki voltak készítve, mintha a láthatatlan manók tudták volna, hogy ezt fogja választani ezen a reggelen. A lány is fölriadt és próbált teljesen fölébredni, de nehezen ment, mert álmos volt, aztán amikor a férfi kiment a szobából, erőt vett magán és ő is fölült, lassan öltözött és indult a férfi után. A medencénél megállt és csodálva nézte a férfi izmos testét, ahogy rendezett mozdulatokkal szelte a vizet. A férfi nem vette észre csak akkor mikor a medence végéhez ért és fölpillantott, rögtön odasiklott hozzá és boldog mosollyal az arcán kérdezte.
- Nem tudtál aludni?  - a lány álmos szemekkel nézte.
- Nem akartam, nélküled.  Amikor mellettem vagy, akkor jól alszom, de ha nem vagy ott, akkor hiányzol. 
Thomas kilendült a vízből és a törölközőért nyúlt, majd odahúzta magához a lányt, aki dideregve próbálta eltolni, de Thomas nevetve vizezte össze. Kacagva játszottak, majd együtt estek a vízbe, ahol tovább fickándoztak, majd amikor kiszálltak a vízből összeölelkezve csókolóztak. Thomas az arcát simogatta és a szemébe nézve suttogta.
- Már nem is tudom elképzelni az életemet, nélküled. 
Anna elkomolyodott.
- Azt hiszem én sem. Már nem is emlékszem, hogy milyen volt nélküled – szerelmesen bújtak össze.
- Mi lenne, ha nem titkolóznánk tovább? – a lány rémülten nézett rá.
- Nem, azt nem tehetjük – a férfi szomorúan simogatta az arcát. 
Ő már nagyon szeretett volna titkolózás nélkül, együtt lenni a lánnyal. Anna arra a beszélgetésre gondolt, ami előző nap zajlott le közötte és a férfi egyik testőre között, aki elmondta, hogy Thomas családja soha nem fogadná el, ha nem nemesi származású lenne a férfi partnere. 
- Olyan jó lenne nyíltan szeretni – kezdte a férfi a rábeszélést, de Anna megállította.
- Hiányzik a sok újságíró? A pletykalapok címlapjai? Hiányzik, hogy nem lenne egy percünk se, amikor figyelnének? Most viszonylagos nyugalomban, bár titokban együtt lehetünk. Kérlek, még ne mondjuk meg senkinek! 
Thomas engedett, megcsókolta és odasúgta.
- Ha akarod soha senkinek nem árulom el, csak legyél velem! 
Másnap a forgatáson, a férfinek voltak intenzív jelenetei, a lány pihenhetett volna, de nem akart kimaradni és ott ült a kamerák mögött és figyelte a jeleneteket. Mivel nem akarta, hogy felfigyeljenek arra, hogy Thomas miatt van ott, a többiekkel is viccelődött, sőt az egyik lovassal kifejezetten sokat beszélgetett, mert kiderült, hogy egy iskolába jártak. Nevetgéltek, történeteket idéztek föl a múltból, tanárokról, közös ismerősökről, a férfi szimpatikus volt és nagyon kedves. Anna kicsit el is felejtkezett Thomasról, a szünetben, és amikor véletlenül hátrapillantott, akkor vette észre annak a gyilkos pillantását. Ijedten mosolygott rá, majd odalépett hozzá és súgva kérdezte.
- Haragszol valamiért? – a férfi odahajolt a füléhez és belesúgta.
- Megőrülök, ha mással látlak. 
Anna az eddig lesütött szemét fölemelte és a férfi szemébe nézett. 
- Beszélgettem egy földimmel, aki nagyon szimpatikus és sok emléket idéztünk föl, de neked ettől nem kell megőrülnöd, hiszen csak kollégák vagyunk nem? – a férfi idegesen fordult el és nagy levegőt vett, majd kifújta és még visszaszólt.
- A legkedvesebb kolléganőm vagy, akit féltek, óvok, de azzal vagy, akivel kedved tartja – mondta, és amikor a lány körülnézett látta, hogy néhányan őket figyelik a közelből és ezek a mondatok már nekik is szóltak. Anna ezt sem hagyta annyiban, ő is célzott feléjük egy mondatot.
- Köszönöm az aggódást. Igazán kedves, de már nagylány vagyok, és ha egyszer rosszul döntöttem, az nem azt jelenti, hogy máskor is rosszul választok – ezután elindult újra a székek felé, amik a kamera mögött voltak kirakva a nézőknek.
 A férfi elindult a lovához, hogy a következő jelenetre fölkészítse. Anna a volt iskolatársa mellett haladt el és még odamosolygott neki, mire az meghajolt felé és nevetett. Thomas lova fölágaskodott, és amit eddig még nem tett soha, levetette magáról a bámészkodó férfit. A földön fekvő Thomashoz a lány iskolatársa ért oda először és ő segített fölkelni. Fölültette és kérdezte, hogy van. Thomas, fájdalmas arccal ült a földön és a vállát fogta. A férfi megnézte és a többieknek már ő mondta.
- Azt hiszem kificamodott a válla, ez nagyon fájdalmas lehet, azonnal kórházba kell vinnünk, ahol helyre tudják tenni. Anna sápadtan guggolt le mellé és nyúlt a keze után, de a barátja Robert megfogta a kezét.
- Ne nyúlj hozzá.
A lány nyakához nyúlt és a sálat kihúzta onnan, majd felkötötte, rögzítette a férfi karját stabilan.
 – Induljunk – mondta határozottan és már indult is a kocsihoz, ami az orvosnak volt fönntartva. – Én vagyok az ügyeletes orvos is – mondta még az értetlenül nézőknek. – Imádok lovagolni, azért akartam benne lenni a lovas jelenetekben – magyarázta meg, majd besegítette a sápadt Thomast a kocsiba és kinyitotta az ajtót Annának is. – Jó lesz, ha elkíséred a kórházba – és már indultak is. 
Thomas fájdalmas arccal ült a kocsiban. Anna vigasztalta.
- Mindjárt ott leszünk és kapsz fájdalomcsillapítót.
Thomas elhaló hangon mondta.
- Nem figyeltem, én voltam a hibás.
Robert belenézett a visszapillantóba és megnyugtatóan beszélt.
- Nem lesz semmi baj, helyre tesszük, és utána pihentetni kell pár hétig, aztán minden rendben lesz.  Thomas grimaszt vágott.
- Most azt hiszi megvigasztalt? Pár hét kiesés eléggé megnehezíti a forgatást.
Anna aggódva válaszolt.
- Ne izgasson most a film, hiszen rólad van szó. Most csak magaddal törődj. Ez van, ezt kell kezelni, most már nem lehet semmit visszacsinálni.
Thomas szerette volna megcsókolni az ő bölcs szerelmét, de nem tette, csak becsukta a szemét és nagyot sóhajtott.
- Igazad van. Túlélem. Nem is kellene itt lenned, nyugodtan menj vissza a szállodába és mond meg a többieknek, hogy minden rendben. Na és elkezdhetitek átszervezni a forgatási napoka. 
- Tévedsz, ha azt hiszed, hogy most itt hagylak – mondta a lány szigorúan. – Maradok – és szorosan állt a férfi ágya mellett.
Amikor a férfi a műtőben volt, idegesen rágta a körmeit és alig várta, hogy hírt kapjon. Közben a forgatásról többen is utánuk jöttek és a lány mellé ültek a folyosón. Anna, mikor végre meglátta a doktort közeledni félős mosollyal ment elé.
- Nem kell izgulni, minden rendben van. Még alszik, de rendben lesz. Nincs törés – mondta, és közben a lány szemébe nézett.
 Ő boldogan ugrott a nyakába és ölelte meg, ami után a többiek rögtön azt találgatták, hogy mi van közöttük, és hogy Thomas mit fog majd szólni ehhez. Azt hitték, hogy nincs semmi Anna és Thomas között, de arra gondoltak, hogy, ha a lány valakivel összejön, akkor az megmozgatja majd Thomast. Robert átölelte a lányt, majd mikor az elengedte és elvörösödve körülnézett, láthatta, hogy mindenki őket figyeli.
- Bemehetek hozzá? – kérdezte a lány. 
A stábtagok megnyugodva mentek vissza a szállásukra. Anna belépett a szobába, ahol Thomas aludt, odalépett az ágyhoz és megsimította a férfi arcát. Robert ott állt mellette.
- Mindenki úgy gondolja, hogy közöttetek biztos van valami, de ha nincs, akkor lesz. Most már látom én is, hogy mennyire aggódsz érte.
Anna ijedten nézett rá.
- A legjobb barátom. Amikor bajban voltam és senkit sem ismertem errefelé, ő ott állt mellettem, egy ilyen kórházi ágy mellett és védelmezett, segített, vigasztalt. Az akkori barátnője is nagyon kedves volt velem, de ő igazi barát volt, védelmező barát, amit nem felejtek el neki és örökké hálás vagyok érte. 
Robert a lány keze után nyúlt és megszorította, gyengéden. Anna ránézett és elmosolyodott. Remélte, hogy a férfi elhitte, hogy ők csak barátok. Amikor Thomas végre mocorogni kezdett és kinyitotta a szemét, Anna még mindig mellette ült és simogatta.
- Jól vagy? Fájdalmaid vannak? – kérdezte.
- Itt maradtál? 
Thomas nem is kérdezte, inkább boldogan állapította meg, hogy nincs egyedül. Anna a keze után nyúlt és megfogta.
- Persze, hogy itt maradtam. Hol lennék máshol? Itt a helyem melletted. 
A férfi ekkor látta meg Robertet belépni.
- Doki, mi újság? 
Robert nyugtatóan magyarázott. Elmondta, hogy helyre rakták a csontjait és rögzítették a karját, amit így kell egy ideig tartani, de aztán néhány hét torna után olyan lesz, mint régen. 
– Hazamehetek? – kérdezte Thomas.
- Reggel igen, de az éjszakát itt kell töltenie. 
- Haza kellene menned. Fáradt lehetsz – fordult a férfi a lány felé.
- Maradok. Te is mellettem voltál egész éjjel, mikor kórházban voltam – tette még hozzá a többiek miatt, aztán amikor mindenki elment a férfi szemébe nézett és szigorúan mondta. 
– Soha többé ne ijessz meg engem. Annyira féltem, féltettelek! – a férfi halkan válaszolt.
- Nem bírtam elviselni, hogy te ott állsz azzal a férfival, és nevetsz és úgy néztél rá, mint ahogyan rám néztél. 
Anna is komoly volt.
- Soha nem néztem rá úgy, mint rád. Soha – mondta és szerette volna megrázni. – Emlékezz, hogy a kapcsolatunk hogyan is indult, levezetés, a feszültséget akartuk levezetni, amit sikerült is, mert feloldódtunk és közel kerültünk egymáshoz, azt hiszem te lettél a legjobb barátom és a legjobb szeretőm – ott állt a férfi előtt, aki újra fájdalmat érzett, de azt is tudta, hogy ezt nincs fájdalomcsillapító, ami megszüntetné. 
- Anna, hagyd ezt abba – mondta halkan és a lány keze után nyúlt. 
Tudta, hogy ő rontotta el ezt még az elején és aztán később is, amikor nem tudta igazán kimondani az érzéseit. 
– Most kissé be vagyok drogozva, ezért nem tudom, hogy mennyire valósak az érzéseim, de úgy érzem, hogy ellenséges vagy velem és ezzel megijesztesz. Annyira szeretlek, féltékeny voltam. Féltem, hogy elveszítelek. Még mindig nem tudom, hogy mit érzel a Doki iránt.
Anna hitetlenkedve nézett rá.
- Mit is érzek a Doki iránt? Iskolatársam volt, emlékeink vannak a gyerekkorunkból, azokról beszélgettünk. Jó volt egy olyannal beszélgetni, aki emberként nézett rám és nem a sztárként. 
Thomas elszomorította.
- Ő ugyanazt a sztárt látta, akit a többiek és boldog volt, hogy szóba állt vele a legdögösebb, legszebb sztárt a világon, legalábbis az én világomban a leg.
Anna ideges lett.
- Miért akarod elvenni a kedvemet? 
Thomas odahúzta magához.
- Nekem te az, az ijedt lány vagy, aki akkor éjjel fölhívott. Szeretlek – súgta a lány fülébe, majd belecsókolt. 
Anna ránézett, majd eltolta magától.
- Most elmegyek inni valamit, szomjas vagyok – szinte menekült. 
A folyosón, összetalálkozott Roberttel, aki italt vett az automatából és a kezébe nyomta, majd betessékelte a szobájába és leültette.
- Kicsit fáradtnak látszol. Pihenj le itt, itt legalább rendes ágy van. Kialszod magad, és ha történne valami, akkor neked is szólnak, aztán reggel hazamentek. Látom, hogy közel álltok egymáshoz. 
A lány nem fogadta el a lehetőséget.
-Visszamegyek hozzá, mert láttam rajta, hogy fél, bármennyire is arrogáns és hülye, és diliseket mond, a drogok miatt, amiket belenyomtál.
A férfi elmosolyodott.
- Örülhet, hogy ilyen jó barátja vagy – engedte el a lányt és nem mondott le róla.
A szobába lépve a lány még mindig morcos volt, de amikor meglátta a férfi arcán a fájdalmat, akkor minden haragja elszállt.  Odalépett az ágyhoz és megsimogatta Thomas arcát, majd leült mellé és megfogta a kezét.
- Azt hittem, hogy itt hagytál, mert olyan undok voltam – mondta a férfi halkan, és odafordult a lányhoz, aki odahajolt és megcsókolta.
- Morgós, öreg medvém, bármennyire is undok vagy, én itt vagyok veled – súgta és csókokat adott neki, majd megigazította a takaróját, és elhelyezkedett a fotelban.
Anna biztos volt a szerelmükben és már nem akart mást, csak együtt lenni Thomassal.