Vörös és Fekete -3. rész

A következő két hét kemény volt. A meló nem változott, Beával durván összevesztem, amiért nem mondta el a lányának, hogy mi az ábra. Regi viszont kiállhatatlan lett, így kénytelen voltam következetesen kijelölni a határokat, amelyeket a makrancos kamasz semmilyen körülmények között nem léphetett át. Először nem kicsit lázadozott, de aztán kezdte elfogadni a szabályokat.
A legnehezebb Karolina volt. Egész nap ott volt a közelembe, de csak nézhettem. Egyre gyakrabban kaptam azon magamat, hogy titokban nézem, ahogy a gépe előtt ül. Egyre többször képzeltem el, hogy behívom az irodámba, felhajtom a szoknyáját vagy lerángatom a nadrágját, és meghágom. Meló után beszélgettünk, sétáltunk, vagy összebújva ültünk egy padon, közben egyre biztosabban estem belé. Egy nap egy igen testhezálló ruhában jött dolgozni, ami minden domborulatát nagyszerűen kiemelte. Már-már ott tartottam, hogy kimegyek a mosdóba és kiverem, mert nem bírom tovább. Múlt a délután is, a kollégák kezdtek hazaszállingózni. Rajtam kívül csak Lina volt bent, térült-fordult, mígnem feltűnt. hogy a ruha esése megváltozott, mintha nem lenne rajta bugyi.
-Gyere be! -kiabáltam ki.
Besompolygott az irodába, én pedig feddő hangon kezdtem beszélni vele.
-Kedves kolléganő! Felhívnám a figyelmét, hogy bár az irodai szabályok nagyon lazák, az alsónemű viselete kötelező.
-Honnan tudja, hogy nincs rajtam fehérnemű?
-Látom…
-A ruhán át? Győződjön meg róla! -lépett az asztalomhoz.
Vigyorogva néztem, a csajt, felálltam és csókolni kezdtem.
-Annyira…annyira kívántalak…egész nap…
-Én is…ne dumálj…
Fojtogató csókokkal ostromoltuk egymást, aztán egy óvatlan pillanatban felhajtottam a szoknyáját. Természetesen nem volt rajta bugyi, az öle csupaszon csillogott. 
-Neked gyantáztattam… Gyere! -kezdte nyomni lefelé a fejem.
Nem hagytam magam, felültettem az asztalra, leültem a székemre, és odagurultam, amíg kényelmesen hozzáférhettem, és a puncijába temetkeztem. Kezdetben csak annyira tárta szét a combjait, hogy elfértem közöttük, kuncogva „tűrte” szám buzgólkodását.
-Hihihihihi…csiklandozol. Kicsit arébb---hihihi…gyorsabban…erősebben -az egyik keze a tarómon játszadozott, a másikkal az asztalon támaszkodott, ahogy kissé hátra dőlt.
Aztán a kuncogás lassan sóhajokba fúlt, a lábait egyre jobban széttárta, és egyre hangosabban élvezte, ahogy a nyelvem hegye a pöcke körül barangolt körbe-körbe, a keze a fejem az öléhez préselte. Aztán a combjai váratlanul a fejemre szorultak és gyors rövid sikkantásokkal ment el. Eltolta a fejem az ölétől, de amikor újra meg akartam csókolni, nem hagyta.
-Mosd meg a szád…
Elszáguldottam a mosdóba, és gyorsan rendbe szedtem magam. Az irodába visszatérve kellemetlen meglepetés fogadott, Karolina nem volt egyedül, a takarítónő is megérkezett, hogy kitakarítsa az irodát. Lina kényszeredett mosollyal beszélgetett Irénke nénivel.
-Menjen haza, aranyoskám…ne az irodába lakjon. Maga is itt van még? -fordult felém a takarítónő
-Megyek is haza, nyugodtan kitakaríthat!
Linát egy szemvillanással parancsoltam ki az irodából. Uralkodtam magamon, és kapkodás nélkül szedtem össze a cuccaimat és léptem ki a számítógépemből. Lina a mélygarázs ajtajánál várt. Szinte futottunk a kocsihoz.
-Hozzád vagy hozzám…?
-Addig nem bírom ki… Itt és most! -kezdte letépni rólam az ingem.
Végül mégsem az autóban háltuk el a kapcsolatunk, sehogy se fértünk el, valami mindig útban volt, vagy nem fértünk egymáshoz, vagy valamivel mindig megnyomtuk a dudát. Sokan jöttek mentek a mélygarázsban. Csüggedten nézett rám. Visszahuppantottam az ülésére.
-Megyünk hozzám!
Rávetettem magam a délutáni csúcsra és amennyire lehetett nyomultam hazafelé, a jogosítványom közben háromszor elvehették volna. Nehezítette a dolgot, hogy jobb kézzel Lina puncijában kalandoztam. Fékcsikorgás, dudálás, Lina lihegése kísérte végig az utat. Otthon kézenfogva rontottunk be a házamba, az ajtó hangos kattanással csukódott be mögöttünk. Linát egyszerűen felkentem a falra, a lábaival a derekamat ölelte, a karjai a nyakam köré fonódtak. Fél kézzel varázsoltam elő a farkam a gatyából és állva tettem magamévá a lányt. Már több mint egy órája volt merevedésem, és a végtelenségig fel voltam aljzva. Semmi sem érdekelt, csak ahogy a hüvelye a ráfeszült a farkamra, és élvezni akartam, ami kábé 1 perc múlva be is következett. Vigyorogva nézte ahogy görcsösen megvonaglottam az élvezettől.
-Neha…hara…haragudj… -ziháltam.
-Szegény… -simogatta meg az arcom- Ki lehettél éhezve…
-Két hete…perecenként… Be akartalak hívni az irodámba, hogy megdugjalak!
-Láttam rajtad. Sebaj… A nyelved tette a dolgát…aztán a kezed az autóban.
-Fürödjünk le!
 
Fél órát töltöttünk a zuhany alatt egymást cirógatva és csókolózva. Gyengéden törölgettem le a vizet róla, amikor végeztünk. Bevezettem a hálóba.
-Feküdj le. Hasra.
Masszírozni kezdtem. Alaposan kimasszíroztam minden izmot a vállaiban, a hátán, majd a popsiját és a lábait gyúrtam végig.
-Még… -susogta halkan- Még…ez Isteni!
A masszírozás észrevétlenül vált lágy, érzéki simogatássá. Sóhajtott egy nagyot. A kezeimet a szám váltotta fel, és az ajkaim kezdtek vándorolni a hátán és a popsiján. Finoman harapdáltam a nyakát és a tarkóját. Meg akart fordulni, de egy kis ideig még nem hagytam. További incselkedés után óvatosan fordítottam a hátára. Vágyakozón nyúlt utánam karjaival, de még nem kapott meg, kínos alapossággal lazítottam el az izmait szemből is. A végére már olyan laza lett, mint egy rongybaba. A fejéhez térdeltem és a homlokától indulva kezdtem végigcsókolni, az ajkainál hosszabban elidőztem és vadul csókolóztunk. A következő hosszabb megálló a melleinél volt, mire ott végeztem már hangosan szedte a levegőt. Haladtam tovább a hasán át az öléhez majd a másik ajkaihoz, hogy nyelvem újból elmerüljön benne. A farkam az arcánál volt és igyekezett kézzel és szájjal birtokba venni. Próbáltam elhúzódni. De kitartó volt.
-Most ne...kérlek... -kérleltem.
Szót fogadott, és élvezte ahogy a szám orgazmust bűvöl elő belőle, közben a golyóimat masszírozta óvatosan, néha egy-egy puszit vagy nyalogatást éreztem.
-Kívánlak... -nyöszörögte- Kíván...
Megfordultam és mellé akartam feküdni, de két kézzel kapott utánam, és ügyeskedte be magát alám. Ölelt, mintha az élete múlt volna rajta. 
-Kívánlak... -hajtogatta egyre.
 
Megkönyörültem rajta és újra megmártóztam benne. Péniszem nem gyorsan, de ütemesen járt ki-be, Lina pedig mélyről felszakadó, halk, elnyújtott sóhajokkal élvezte. Végünk lett...viszonylag sokára, de váratlanul. Nem tudtuk tovább tartani és hangos nyögésekkel, sóhajokkal és zihálással élveztük egymást.
Kicsit csalódott voltam, az az alkalom volt, amikor az út jobb volt, mint a megérkezés. Lihegve néztük egymást, ekkor tudatosult bennem, hogy a lábaival is átölelt valamikor, fogva tartott. Kicsit előrébb toltam a csípőm, mire lábai szorítása erősebbé vált. Nem volt menekvés...nem mintha menekülni akartam volna.
-Jó volt...? -kissé sután hangzott a kérdésem.
-Jó... Lehet hogy élveztem már nagyobbat, de amit te adtál az teljes volt...nemcsak testileg, lelkileg és érzelmileg is... Így ez volt a legjobb...valaha...
Néztük egymást. A szemei meleg kéksége ismét rabul ejtett.
-Szeretlek. -mondtam, így egyszerűen, és előre buktam, hogy megcsókoljam.
-Szeretlek. -válaszolta, mikor egy pillanatra abbahagytuk.
Valahogy, valamikor elaludtunk. Hajnalban arra ébredtem, hogy Lina hanyatt fordított és rajtam volt. 
-Felállt, gondoltam kihasználom.
Már éreztem is öle otthonos forróságát. Pár perc múlva újra kielégülten aludtunk el.
Az a nap fordulópont volt. Mindenki előtt titkoltuk a kapcsolatunkat, de meló után rohantunk, hogy egy pillanat se vesszen kárba. Linával az élet sokkal kiegyensúlyozottabb volt, mint Ylva-val. Ő végre az a biztos pont lett az életemben, akire vártam, bár gyakran megmagyarázhatatlan titokzatosság lengte körül.
 
Regi is kezdett megbarátkozni a gondolattal, hogy az apja vagyok. Fúriaként tombolt, amikor az anyja elmondta neki, hogy ő küldött el. Először egy barátnőjéhez cuccolt, majd hozzám. Sok gondot nem okozott, elég önálló volt, viszont rajta tarthattam a szemem. Mivel tényleg okos volt, minimális fegyelmezéssel ugrásszerűen javultak a jegyei. Rájött, ha tanul bulizhat, így ez kimondatlan deal lett köztünk. Ugyan nem volt útban, bátorítottam, hogy béküljön ki az anyjával, ez azonban Bea miatt ment nehezen. Mindez azonban múló fejfájásnak tűnt, dúlt a szerelem Linával. Volt egy ügy, ami piszkálta a csőröm, és végre megbeszélhettem Regivel.
-Figyelj csak ide, mi volt ez a dolog... amit akkor éjjel kértél?
-Hagyjuk...
-Na megálljunk... A múltkor azt állítottad, hogy már túl vagy rajta...aztán meg jössz, hogy segítsünk.
-Égő, hogy még az vagyok.
-Szűz?
-Jah.
- Csajszi, ez fontosabb dolog... Nem csak úgy eldobjuk. Testileg és érzelmileg is fontos...
-De így egyik srác se akar...
-Legfeljebb azok nem, akik csak egy numerát akarnak. De, az hogy jutott eszedbe, hogy mi...?
-Az egyik lány mesélte, hogy ott volt a legjobb barinője, aki már két éve csinálta. Fogta a kezét és segített. Mondta, hogy mit csináljon. A srácnak is. 
-És gondoltad, hogy ez majd működik? 
-Normális hapsi vagy...azt meg mindenki tudja, hogy együtt vagytok Karával. Azt nem tudtam, hogy az apám vagy... 
-Akit utálsz, mert 17 évig nem volt sehol... 
-Az anyám sara, úgyhogy megint köcsög leszek vele... 
 
Ezidőtájt hibáztak bele a kollégák megint a feladatba. Mivel mindanyiuknak megvolt benne a sara, általános letolást kaptak, Lina is. Nem tudom miért, a hibás terveket elmentettem, és haladtunk tovább a javítással és a tervezéssel. Miután visszazökkentünk a kerékvágásba, megint lazább lett a munka. Unatkozva rámoltam az asztalon, amikor is egy vörös hajszálat találtam. Nem kavart fel, de Irénke nénit letoltam, hogy takarítson alaposabban. 
Megint történt egy furcsaság, egy informatikai hiba után ráláttam belépési log file-okra. Megdöbbenve láttam, hogy Karolina belépett a gépemen. A másodperc tört része alatt lettem ideges. Miért...hogyan... Hogy tehette? Megint leültem a gép elé...összefolytak a számok és a betűk.
LogID: karolina.lajos
LogPort: 18653.23987.66559
 Date: ...22:39 
Elárulva éreztem magam. Aztán beugrott: azon a csütörtöki napon Lina széles terpeszben térdelt előttem az étkezőasztalon, előre dőlve a kezeire támaszkodott, és úgy élvezte, ahogy hátulról ügyködök. 22:39-kor elvette a kezem az ölétől, merthogy már túl érzékeny lett a csiklója, és kért, hogy inkább a másik dologra koncentráljak. Néztem a többi időpontot, a java részükben Lina épp nálam volt, ha nem, akkor épp úgy érkezett, hogy egyszerűen nem lett volna ideje bemenni az irodába. Kicsit megkönnyebbültem, de a probléma maradt. Írtam egy e-mailt a megbízónak, de csak hosszú idő múlva válaszoltak, hogy ne törődjek vele. Közben némi rábeszélés hatására az irodaház tulajdonosa megengedte, hogy megnézzem az elektronikus beléptetés naplózását, ám az irodaházba azokban az időpontokban nem jött be senki. Ettől még jobban megfájdult a fejem. Jobb ötletem nem lévén elrejtettem egy kamerát az irodámban. Két hét után kapás volt: fekete kapucnis felsőbe öltözött alak ült a gépemnél, az arca elé kendőt kötött és napszemüveget viselt, az arcából semmi sem látszott. A megbízót nem nyugtalanította az eset, a szerverről nem volt letöltés. 
Az előzmények fényében szokatlan volt a dolog, és törtem a fejem, mit tehetnék. 
Lina aznap este dorombolós kiscica módjára bújt hozzám, csókról csókra űzve el a kétségeimet. Éjjel többször is felébredtem, de mindig ott volt mellettem, nem tűnt el és nem turkált a laptopomon vagy a telefonomon. Ekkor már senkibe sem bíztam, mindenki gyanús volt a cégnél. Nem bírtam tovább, tudnom kellett! Kiosontam és óvatosan kutatni kezdtem a táskájában. A belépőkártyái és a kulcsai a helyükön voltak. Aznap megint volt belépés az éjjel. A kamera elfordult vagy elfordították, nem rögzített semmit. Legalább Lina lekerült a gyanúsítottak listájáról, miatta nem kellett őrlődnöm. Aznap este is átjött hozzám, ráérősen szeretkeztünk. Amióta Regi nálam volt, ügyelnünk kellett a hangerőre. Akkor megint csak szeretkezés számított, nem az élvezet, Lina már kétszer is eljutott, de én nem vágytam többre, élveztem hüvelye nedves-forró ölelését, a kellemes érzést, ahogy ki-be csúszkáltam, az ütemes összehúzódásait majd a boldog elernyedést, amikor elment. 
-Nem jó...?
-Soha nem volt még ilyen....
-Nem mentél el
-Nem is akarok...pont jó így...
Ringatóztunk tovább, míg Lina újból elért a csúcsra. Folytattam volna, ám neki más tervei voltak, éreztem ahogy vaginájával rámszorít és elkezdte hevesen lökni az ölét. Egy perc sem kellett és nyöszörögve élveztem tele. 
 
Reginek az anyjával nem lett igazán jó a kapcsolata, néha napokat volt Beánál, de valahogy nem javult meg köztük semmi. Bár Regi nagyon haragudott az anyjára, a fagyos viszony mégis inkább Bea számlájára volt írható, így a lányom heti 2-3 naptól eltekintve inkább nálam volt. Nekem is voltak vele csatáim, de valahogy mindig szót értettünk.
 
Sokat kellett dolgoznunk, megint sokáig voltunk az irodában. Este 6-kor rendszerint hazazavartam mindenkit, utána én is indultam haza. Olyankor már kezdett előszivárogni a szenny, ahogy minden este, hogy éjszakára átvegye az uralmat. A körúton állt a forgalom, úgy számoltam, hogy még két-három lámpaváltás amíg átjutok. Valahonnan mögülem kivágódott egy terepjáró, és a szembeforgalmat leszorítva kezdett száguldani tovább a körúton. Elérte a kereszteződést, majd csak az iszonyatos csattanást és csikorgást lehetett hallani. Tudtam, hogy órákra ott ragadtam. Kiszálltam az autóból és úgy kukucskáltam előre. Valahol a kereszteződésen túl egy autó állt a tetején, a terepjáró megpördült, mindent beterített a törmelék. Percek múlva hallatszott a szirénázás, jöttek a rendőrök, mentők, tűzoltók. Vártam egy fél órát, aztán a szembesáv kiürült annyira, hogy ki tudtam kanyarodni és mentem visszafelé, a Vazze már mutatta az új utat, de erre is araszolni kellett. Szirénázó mentő száguldott el mellettem, vajon a balesettől jött? Este nyolcra vergődtem haza. Lina és Regi beszélgettek a kanapén, a TV-ben valami romantikus szarság ment épp.
-Mi a helyzet csajok?
-Épp kibeszélünk...
-Mintha itt se lennék... Különben is mindjárt alszok.
 
Ígéretemnek híven be is dőltem az ágyba. Lina mellém bújt és addig simogatott és csókolt, hogy szeretkezni kezdtünk.
-Ma nem mehetsz el bennem... -figyelmeztetett.
Miután eljutott, szinte az utolsó pillanatig vártam. Kézzel fejezte be, két rántásnál többre nem volt szükség. 
 
Folytatódott a meló, és a megoldások mellett azon is törtem a fejem, hogyan védjük meg amin dolgoztunk. A megbízó kezdett gyanússá válni, a biztonsági problémák nem nagyon zavarták, ímmel-ámmal mozdultak. A megoldás váratlanul kínálta magát. Véletlenül találtam meg az egyik log-file-ban az „Isten-kódot”, azt a jelszót, amivel bármit meg tudtam tenni a szerveren. Gyorsan lejegyeztem és kitöröltem, majd a hordozható tárhelyre töltöttem le a munkát. Aztán töröltem mindent és feltöltöttem az elrontott változatot, és beletettem az eggyel korábbi hibát is. Egy használhatatlan okádék lett az egész, ami csak akkor derülhetett volna ki, ha az egészre lefuttatják a modellt. Betettem pár kapcsolatot arra az esetre, ha munkatársaim nagyobb részt modelleznének, a teljes egészet úgyis én modelleztem. Ezután fogtam a hordozható tárhelyet és úgy osontam ki, mintha loptam volna. A folyosón az a furcsa érzés kapott el, mintha valaki figyelne, ám amikor megfordultam, nem láttam senkit. 
-Mi újság, Béla? -kérdeztem az irodaház portásától.
-Unalom a köbön...sehol senki... Még a prostik sincsenek sehol... -intett a fejével az utca felé.
 
Tehát csak a képzeletem játszott velem.
 
-Viszlát Béla, további jó munkát!
Aznap Regi az anyjánál volt, mégis égett a lámpa otthon. Lina várt szexi fehérneműben.
-Regi kölcsönadta a kulcsát...
Magamhoz öleltem a lányt és szeretni kezdtem, a kezem a szám mohón birtokolta.
-Végre kiereszthettem a hangom! – mondta miután hangos nyögésekkel elélvezett. 
Miután Lina elaludt, kilopakodtam és dolgozni kezdtem, hogy a munka igaziból is haladjon. Hajnali kettő körül kijött Lina.
-Dolgozol...?
-Muszáj... Kell valami, ha nem lesz a titkos projekt. -csuktam le a laptopot.
-Gyere... -húzott magával az ágyba.
Lina puha, meleg ölelésében nyugalomra leltem. Reggel picit előbb ébredtem és hosszan kerestem valami jó rejtekhelyet a tárhelynek. A véletlen sietett ismét a segítségemre: a bútor lábait takaró díszléc elmozdult, így el tudtam rejteni a cuccot a bútor alá, visszatettem a díszlécet és semmi sem látszott.
 
Az életem zavartalanul folyt az új kerékvágásban. A hullámzó, de alapvetően jónak mondható viszonyomat a lányommal egyetlen dolog zavart csak meg egy kissé: Törölték a koncertet, amire nagyon el akart menni, és Regi vígasztalhatatlan volt. Ilyenkor rendszerint kiállhatatlan is volt.
-Hé… Ne légy depis! Később úgyis megtartják.
-Nem hiszem… Meghalt a pasija. Egy évig tuti nem lesz koncert. Utána meg ki tudja mikor lesz megint itt?
-Hátha lesz a közelben! Mondjuk Bécs…
-Elengednél…?
-El…
Ettől kicsit jobb kedve lett és elvonult tanulni.
 
Egy délelőtt a kollégáim körmére néztem.
-Csak az adott alrendszert ellenőrizzétek, a többi jó. Este ellenőriztem az egészet. Eddig jó...
A munka a végéhez kezdett közeledni. Az „Isten-kóddal” rendszeresen lementettem a napi munkát és órákat töltöttem vele, hogy úgy rontsam el, hogy az ne tűnjön fel elsőre...sőt másodikra se. Addig sikerült kalapálnom, hogy egy látszólag működő rendszer tervei voltak a szerveren. Eljutottunk arra a pontra, hogy már csak aprómunka volt hátra, amit szinte bárki be tudott volna fejezni. A csapaton kezdett eluralkodni az eufória.
 
Lina este meglepetéssel várt. Mindössze egy rövidke selyemköntös volt rajta, és titokzatos mosollyal vezetett a fürdőbe, ahol forró fürdő várt. Alaposan lefürdetett és megmasszírozott, a keze végül rátalált a férfiasságomra a víz alatt és előbb finoman gyúrogatta a golyóimat és a farkam, majd ütemes lassú mozdulatokkal kezdett kényeztetni. Magamhoz húztam és csókolóztunk, a kezem határozott markolásokkal gyúrogatta a cicijeit. Linát azonban semmi sem zökkenthette ki és elégedetten nézte a kiáramló spermát, amikor végem lett. Kívánatos látvány volt ahogy a félrecsúszott köntösben, duzzadt mellbimbókkal félig ült, félig térdelt a kád mellett. Alaposan letörölgettet, de ez után ő következett. A hálóba cipeltem, leültettem az ágy szélére és az ölébe temetkeztem. Fokozatosan adta át magát az élvezetnek és egymás után jöttek az orgazmusai. A végén már nem ült, hanem felhúzott lábakkal feküdt. Kezdtek laposodni a kéjei, ezért feltérdeltem és úgy csusszantam belé. Kéjesen felsóhajtott majd a szokásos hosszú-halk nyögéseivel élvezte a szeretkezést. Egyszer szakított félbe, amikor az ágyba fektetett, rám ült és lassan ringó csípővel szeretkezett velem. Akkor kellett a beteljesedés, amit szinte egyszerre kaptunk meg.
Reggel korán ébredt. 
-Találkozunk bent. -mosolygott a bugyiját húzva.
-Várj...!
Hátulról kaptam el, ahogy előre dőlve keresett valamit a földön. 
-Naaaa... Na jó...igyekezzünk...
A reggeli gyors menet izgalmát hamar elnyomta az élvezet és megszűnt a külvilág, hátravetettem a fejem, ahogy lerohant a kéj, a saját zihálásom, ahogy a kis lábujjamat is görcsbe rántotta az orgazmus, a hüvelye forró lüktetetése, az orgazmus hajszolta hangja, csak ezek maradtak.
-Áthozhatnál pár cuccot... -öleltem át hátulról, miközben öltözni próbált.
Belecsókoltam a nyakába. Lina megfordult és kissé ijedten nézett. Ugyanaz a titokzatosság vette körül, mint korábban. Tétovázott...mintha nem mert volna válaszolni. Válasz helyett csókot kaptam és egy mosolyfélét.
-Megbeszéljük...
Felöltözött és elszáguldott. A gyors reggeli menet felébresztett, de nem volt kedvem semmihez. Kisvártatva Regina kócosan, hajszálvékony résnyire nyílt szemekkel bújt elő a vackából. Kissé meglepett, mivel elméletileg Beánál kellett volna lennie. Ezek szerint vagy összebalhéztak vagy csavargott. 
-Csinálhatnátok halkabban...tisztára begerjesztett.
A szokásosnál is hosszabban vette igénybe a zuhanyt. Aztán felöltözött és elpárolgott. A buszról írt sms-t, hogy az anyjánál lesz.
 
Morogva szálltam be az autóba és autóztam az irodába. A portán új embert ült, csak egy biccentéssel viszonozta a köszöntésem. A liftnél egy nem túl bizalomgerjesztő arc lépett mellém.
-Up to the office... -sziszegte tört angolsággal.
A „portás” már mögöttem állt és egy pisztolyt irányított a hátam felé. A mellettem lévő szögletes vonásokkal rendelkező arc is fegyvert villantott. Némán lifteztünk felfelé. Az irodában végigszenvedtem a belépési procedúrát. A téglafejű őrködött, a másik, aki tictac-ra emlékeztető fejszerkezettel rendelkezett, engem tartott sakkban. Száguldoztak a gondolataim. Nem volt nehéz rájönnöm, hogy a két arc nem alkalmas magasröptű beszélgetésre. Ezek szerint az, aki el akarta lopni a terveket, nyers erőhöz folyamodott.
-Download chip... -nyomott az orrom alá egy pendrive-t.
Mivel még mindig fegyvert szegeztek rám nem nagyon ellenkeztem. A kezem reszketett, ahogy csatlakoztattam a pendrive-t, közben patakokban csorgott a veríték a hátamon és a halántékomon is.
-No...fear... -közben a másik is odajött.
A terv és a kapcsolódó file-ok lassan csordogáltak lefelé. Éreztem, hogy ezek a másodpercek, percek alighanem az utolsók az életemben. A szívem hangosan zakatolt, hiábavalónak tűnt az egész elcseszett addigi életem. Volt egy lányom, akit nem nevelhettem, bár mindig volt mellettem nő igazi társam sose volt, Lina nemrég lépett be az életembe, de nem élvezhettem ki, a meló, amit szerettem pedig az életembe kerül. Minden lemásolódott. Téglafej kitépte a pendrive-t a számítógépből. A halálfélelem annyira elhatalmasodott rajtam, hogy nem hallottam semmit, pedig az egyik mondott valamit, ahogy emelte a pisztolyt. Aztán... Aztán a téglafej összeesett, mint egy üres kabát, a tictac-fejű eldőlt jobbra. A szívem zakatolt, hangosan kapkodtam levegő után.
-Don’t panic, darling... -farmeres, fekete kapucnis felsőt viselő magas karcsú alak lépett az irodámba.
-Ylva...
-Kérlek add ide a pendrive-ot! -folytatta angolul.
 
Idegenkedve hajoltam le a téglafejűhöz.
 
-Ne aggódj...meghalt.
Akkor láttam a feje hátsó részén a ragacsos sötét valamit. Átadtam a pendrive-ot.
-Gyere ki, édes!
 
Kocsonyás lábakkal botorkáltam ki az irodámból.
 
-Gyere ide...ne félj.
Gyors mozdulattal bilincselt az irodába érkező egyetlen fűtéscsőhöz.
-Ne aggódj, nem öllek meg! Te voltál az egyetlen, akit valaha is igazán szerettem. Csábító volt a gondolat, hogy sose tudod meg mivel foglalkozom, veled öregszem meg és igazi semlart is sütök néha. De döntenem kellett közted és a pénz között, és én választottam. – emelte fel a kis pendrive-ot majd zsebre tette- De azt nem hagyhattam, hogy megöljenek! A cégednek valószínűleg vége, de nem féltelek.  
 
Letekerte a hangtompítót a pisztolyról, és mindkettőt eltette a dzsekijébe. Elindult a kijárat felé, a bilincs kulcsát Bea asztalára tette.
-Szegény Bea! Azt hitte meggazdagodott, azzal, hogy ellopta a fekete picsa belépési kódjait. Bécsben rájön, hogy neki nem osztottak lapot. 
Egy pillanatra tétovázott, de meggondolta magát.
-Nem... Gondoltam utoljára megcsókollak, de félek elgyengülnék. Na...
 
Ylva szép ívben repült és estében lesöpört mindent Mariann asztaláról. A bejáratban Lina állt harciasan villogó szemekkel. Ylva felpattant az asztal mögül. Meglepődtem, én ennyitől hosszú ideig csendben feküdtem volna.
-Bitch!
A két nő egymásnak esett, de ez nem amolyan hajtépős-karmolós csajbunyó volt, tiszta izomból ütötték egymást, ütések és rúgások záporoztak. Ylva nemsokára Linával takarította le Dénes asztalát, de nem örülhetett sokáig, mert Lina viszonzásul állcsúcson vágta, amitől beesett egy asztal alá. Egy pillanatra úgy tűnt Lina végre kiütötte, de csak tette magát és orvul combon rúgta a másikat amikor az közelebb ért. Folytatódott az adok-kapok, mindkét nő vérzett. Végül Lina rálépett Mariann kutyájának labdájára, amitől elvesztette egy pillanatra az egyensúlyát, ennyi elég volt Ylva-nak hogy megragadja és fejjel a falhoz csapja. Lina elnyúlt a fal mellett.
 
-Ne aggódj, nem döglött meg... Mond meg neki, hogy téged megnyert, a chip terve az enyém! -csapott a zsebére.
Sarkon fordult, és szinte futva távozott. Lerogytam a fal mellett a földre és hangosan ziháltam. Kezdett múlni a sokk.
-Lina... Lina...
-Hol...van? -nyöszörögte.
-Elment...
-Nem baj. Az enyémek...körülvették az épületet. Nem jut ki...
Megpróbált felülni, a homlokán szilványi púp éktelenkedett.
-Maradj nyugton...majdcsak jön valaki.
-Mindjárt...nem sok...csak...
Csippant az iroda elektronikus zára és Regi jelent meg, aggódó arccal.
-Jól vagytok?
-Nem igazán... Ott a bilincs kulcsa, szabadíts ki!
Ekkor özönlötték el a kommandósok az irodát, és átkutattak mindent.
-Hol van? Nem juthatott ki! -tajtékzott a kommandósok vezetője, aki utolsónak jött be.
-De. Az alagsoron keresztül. -jegyezte meg Regi.
-Micsoda? Hol?
-Ahol én...
-Az alagsoron keresztül nem lehetet bejutni.
-Dehogynem. Van egy ajtó, amit nem falaztak el. Két szomszédos irodaházba is el lehet jutni... Ott jöttem be, amikor láttam, hogy hemzsegnek a zsekák!
-Kislány, ne vicceljen! A terveken...
-Megmutassam?! -Regi kissé szemtelen volt. 
-És maga honnan tud róla?
-Miki bácsitól. A szomszéd irodaházban karbantartó. Ő árulta el anyámnak. Kulcsot is adott. Néha egyszerűbb volt nekik ezeken a folyosókon közlekedni.
-De honnan tudta meg a célszemély?
-Velük volt. -mondtam- Segített nekik. 
-Menjenek...derítsék fel az átjárót!
Regina az alaprajz segítségével magyarázni kezdte, hol a titkos ajtó.
-Hála magának megszerezték a terveket...
-Ha szerencséjük van, 2-3 év fejlesztés után le tudja majd játszani a „Jingle bells”-t egy gyerekjátékban. 
-Micsoda...?
-Egy kamut kaptak.
 
 Mentők jöttek és elvitték Linát. Reginát és engem a rendőrök vittek el.
-Hééé...várjanak... Hová viszik apámat?
-Ahová magát... – válaszolták neki zordul.
-Anyám otthon van bezárva...
-Akkor legalább egy megvan.
 
Napokig hallgattak ki, már a könyökömön jött ki. Házkutatást tartottak, a külső tárat átadtam nekik, a laptopomat is, nem volt rejtegetni valóm. Négy kőkemény nap után tisztázódtam és Regivel együtt elengedtek. Úgy vettem ki, hogy Bea beszélt, főleg amikor rájött, hogy nem utalták át a pénzt. 
A tolvajok miután nem tudták feltörni a védelmet, más utat választottak. Bea lemásolta Karolina kártyáit és jelszavait, Ylva azokkal jutott be az irodába az elfelejtett alagsori bejáraton keresztül. Így sem boldogultak, ezért fordultak nyersebb eszközökhöz. Reginek szerencséje volt, hogy előbb az anyjától lépett le majd tőlem, nem tudták elkapni hogy vele zsaroljanak. Így végül engem kaptak el. Regi megtudta, hogy Bea készül valamire ezért otthon az alagsorba zárta az anyját és rohant hozzám az irodába. A Szolgálat megkönnyebbült, hogy nem az igazi terveket lopták el.
Rosszkedvűen ücsörögtünk otthon. Lináról nem tudtam semmit, pedig lett volna néhány kérdésem. Az irodában eltakarítottuk a romokat, és próbáltunk melót szerezni, fogalmunk sem volt, hogy mi lesz a titkos melóval. 
 Karolina, mint a mesében, egyszer csak ott állt ajtóm előtt, napszemüvegben, hosszú őszi kabátban. 
-Bemhetek...?
-Gyere...
Bejött, de közben megszédült.
-Még nem vagyok egészen jól...
-Gyere, ülj le...
 
Nem tudtam mi jön most. Egyértelműen szerelmes voltam belé, de nem értettem, hogy mi volt az ő szerepe. Utólag végig gondolva, ahogy Ylva-val bunyózott, egy profi becsületére vált volna. Vajon ő szeret, vagy csak elbúcsúzik és lelép? Rosszul éreztem magam.
-Jó nagy rumli volt ez az utolsó pár nap... -mondtam óvatosan. 
-Igen...
-Nem nagyon értem ezt az egészet....
-Most az állásommal játszok… -suttogta.
-Nem hiszem, hogy bármi olyat tettél volna, ami miatt ki kell rúgjalak…
-Nem! Nem te…
-Na jó, ezt most kezdem nem érteni.
-Lajos Karolina vagyok…
-Igen, ezt tudom! -szakítottam félbe.
-…a nemzetvédelmi szakszolgálat kibervédelmi osztályának századosa.
A közlés második fele meglepett.
-Igen… -úgy éreztem, mint aki derékig egy forró vízzel teli üstben ül… 
Törtem a fejem…hol hibázhattunk, hogy a kémelhárítás ránkszállt?
-Mit…mit követtünk el?
-Semmit… Elmondom, mi az ábra, de senki másnak nem mondhatod el.
-Az tiszta.
-És meg is utálsz majd érte.
-Kétlem…
-Hidd el úgy lesz! Adott egy nemzetközi bűnözői szervezet, ami a legfejletteb informatika technológiák ellopására szakosodott, pár éve már katonai technológiák megszerzésére és feltörésére is ráálltak. Nem állnak egyetlen ország szolgálatában sem, annak adják el az árut, aki a legtöbbet fizeti érte. Több titkosszolgálat összefogott, hogy felszámolja őket, mivel a tevékenységük már nemcsak sima ipari kémkedés volt, hanem a nyugati országok hadseregeit veszélyeztette. A hadművelet a „TRON” nevet kapta. Egy csábító csalit akartunk eléjük dobni, de úgy hogy semmilyen katonai titkot ne veszélyeztessünk. Itt jöttetek a képbe ti! Kellet egy cég, ami rész-fejlesztéseket csinál egy nagy hadiipari cégnek. A csalinak hihetőnek kellett lennie, így olyan céget választottunk, akiről ők is azt feltételezik, hogy valóban foglalkozhat a fejlesztéssel. Kaptatok egy feladatot, amin régóta dolgoznak, de senki sem tudta megoldani. Ellátunk benneteket mindenféle védelemmel, hogy a dolog teljesen hihető legyen. A csali készen állt, és a bűnözők szimatot is fogtak. Abban bíztunk, hogy ha lesz elég idejük, betörnek abba a szerverbe, amit direkt erre a célra találtunk ki, és vissza tudjuk nyomozni őket. De aztán történt néhány hiba.
-Mégpedig?
-Az egyik az, hogy senki nem gondolta, hogy meg tudjátok oldani az irányító egység problematikáját. Igazából nem is volt cél… Ám megoldottátok a dolgot, és a bűnözők ekkor már kísérleteztetek a szerverre való betöréssel. Mindenkit levert a víz, mert kamu technológia helyett igazi csúcstechnológiához juthattak volna. Mielőbb meg kellett tudnunk, ki az, aki megpróbál betörni, ugyanakkor biztosnak kellett lennünk benne, hogy semmit nem lophatnak el. titeket is meg kellett védeni, így kellett egy beépített ember.
-Te.
-Pontosan. Ismertem a projektet, hiszen ez a szakterületem. Hamar rájöttünk, nem kamuztok, amikor azt mondtátok, hogy megvan a megoldás. 
 
Tehát ezért vette fel ritmust olyan hamar.
 
-Ám ekkor jött a következő probléma, más helyről és más módon próbáltak betörni, nem tudtuk, hogy. Támadás helyett már védekeznünk kellett, de úgy, hogy elkapjuk őket. Így került hozzád az „Isten kód”, elfelejtettük törölni. Szerencsétre te megtetted, és feltettél egy kamu tervet. Először megijedtünk, aztán rájöttünk, hogy a munkád véded. Arra végkép nem számítottunk, hogy nyers erőhöz folyamodnak, sosem tették.
-Ez eddig rendben van… Arra számítottunk, hogy a titkosszolgálatok körülöttünk szaglálódnak majd, de ilyen sürgésre nem.
-De nem gyűlölsz?
-Miért?
-Hogy csalit csináltunk belőletek.
-Nem. Amiatt vagyok kicsit csalódott, igazából nem is kellett, amit csinálunk.
-De…az most már nagyon kell…és emiatt lett nagy a tét… Már nem hibázhattunk. 
-Mennyit mondhatsz még el…?
-Nem tudom…nem tudom…végig gondolom.
-Oké. Ennyi?
-Nem... Még egy hibát elkövettem... Ylva meglógott. Kicsúsztak a kezeink közül.
-Vajon mikor jönnek rá, hogy egy szart kaptak?
-Nem tudom. Mást nem akarsz kérdezni?
-Velünk...mi lesz velünk...kettőnkkel?
Levette s napszemüvegét. A szeme alatt hatalmas monokli sötétlett még. 
-Ettől a pillanattól féltem...hogy azt hiszed csak azért voltam veled... Elhinnéd, hogy nem?
-El.
-Figyelmeztettek, hogy ne keveredjek romantikus kapcsolatba veled... De nem volt megállás... Amikor Regi...akkor már nem volt visszaút... Utána meg...ahogy szerettél...
Felálltam és a keze után nyúltam.
-Gyere...
Ölelkezve álltunk, meg akart csókolni, de megszédült.
-Még pihennem kellene...agyrázkódás.
Tovább ölelkeztünk.
-Mondtam, hogy hozd át pár cuccodat. -mondtam neki feddőn.
-Jó...majd áthozom.
Ágyba tuszkoltam, és leeresztettem a redőnyt, hogy félhomály legyen. 
-Pihenj...
Kényelmesen elvackolt az ágyban.
 
Másnap elcipeltem Kálmán bátyámhoz a Honvédba, aki hosszan vizsgálta.
-Az agyrázkódáson kívül semmi. Még 1-2 hetet pihennie kell, és rendben lesz. 
-Néha még szédülök és gyakran fáj a fejem…
-Ez természetes, alaposan fejbe csapták. Írok fel fájdalomcsillapítót, ha kívánja, de az Algopyrin is megteszi.
-Köszönöm.
-Igazán nincs mit.
-A koncertet törölték. -fordult hozzám.
-Igen, hallottam.
-Tudtad, hogy a nő hapsiját mi kezeltük?
-Nem…
-Menthetetlen volt. Laci nehezen viselte, de nem tehettünk semmit…
 
Karolina gyorsan javult, 2 naponta be kellett mennünk a kórházba ellenőrzésre, szerencsére nem lépett fel semmi komplikáció, a harmadik ellenőrzés után Kálmán bátyám kijelentette, hogy pár nap pihenés és akár dolgozhat is. Közben a biztonsági rendszereket helyreállították, és folytatódhatott a fejlesztés, immár a jó tervekkel. Lassan, de magabiztosan haladtunk a munkával. Lina alig várta, hogy visszatérhessen dolgozni, addigra már áthozta pár cuccát. Egy nap, amikor még nem dolgozott ismét a rövidke köntösében várt amit elöl nem húzott össze magán. Félig ült, félig feküdt a fotelben, cickói csábítóan gömbölyödtek, öle szőrösen várt. Akkor már vagy egy hónapja nem szexeltünk, de a látvány amúgy is bármikor felhúzott volna. A merevedő farkam helyet keresett magának a gatyában. A nadrágot gombolva térdeltem a széttárt combjai közé, péniszem határozottan mutatta hová szeretne bebújni.
Kiéhezve vetettem rá magam, de elgyengültem. Gyors dugás helyett csókolni kezdtem.
-Na...mi lesz? Azt hittem megerőszakolsz... Vagy legalább megbaszol.
-Nem...nem...azt sose tudnám... Ahhoz túlságosan... -tovább csókoltam.
-Szeretsz...?
-Igen... -mormoltam, miközben a nyakát harapdáltam gyengéden.
-Most gyere...nagyon kell! -türelmetlenül mozgatta a csípőjét
 
Nem érdekelt, bár a legszívesebben én is azonnal a tárgyra tértem volna. Alaposan végigjártam a testét a számmal, örömmel kényeztetem a mellbimbóit, majd csusszantam le az öléhez, ahol a nyelvem és az ujjaim egyszerre kezdtek dolgozni az öröméért. Percekig tartó türelmes játék kezdődött, buzgón kényeztettem, Lina pedig hangos nyögésekkel nyugtázta az erőfeszítéseim, mígnem az egész teste beleremegett az élvezetbe. Folytattam volna, de Linának ez már nem volt elég.
 
-Gyere...most azonnal...most... -követelőzött.
Már én sem bírtam tovább, már én is újra akartam őt. A körülményekhez képest óvatosan és lassan csusszantam belé, míg férfiasságom teljesen elmerült benne. Halkan nyögött, ahogy felnyársalódott. Ha az ösztöneimnek engedelmeskedtem volna, hamar végem lett volna. Szerencsére annyira még tudtam fékezni magam, hogy ne kezdjek őrült tempóban pumpálni. 
-Félek...hogy gyorsan kész leszek...
-Kit érdekel...? Gyere már!
Mozogni kezdtem, és ügyeltem rá, hogy neki is jó legyen. A hosszú nyögések alapján jól fogtam hozzá. 
-Gyere...jobban... Verd be tövig... -suttogta.
Határozottabban löktem előre a csípőm, hogy ha lehet egy milliméter se maradjon ki, de a tempón nem változtattam. A kényelmetlen póztól húzódott és csaknem görcsölt egy izom a combomban, de nem érdekelt. Ugyanazzal a tempóval mozogtam, és Lina döfésről döfésre lett egyre hangosabb. Befelé koncentráltam, míg csípőm lendületes lökéseitől Lina megvonaglott, ahogy átélte a csúcsot. Magatehetetlenül vergődött alattam a fotelben, közben szinte nyüszített a kéjtől. Az élvezet váratlanul kerített a hatalmába, villámként járt át, közben a farkam lüktetett benne, közben csak a kéjes sikkantásait hallottam. Zihálva néztem, ahogy szinte öntudattalanul nyúlt el a fotelben. 
-Aztaku... Húúú... Ezt nem...nem hiszem el... Megkaptam a magamét. -lihegte.
Lassan kezdtünk visszatérni a való világba. Elgyönyörködtem a halvány monokli ellenére is szép arcában, a sötétkék szemeiben. Megcsókoltam.
-Levegőt...még egy kicsit... -tolt el magától.
Talán 1 perc telt el, talán több, átkarolta a nyakam és csókolni kezdett. 
-Szeretlek...szeretlek...szeret... -suttogtam a fülébe, de mohó ajkai belém fojtották a szót. 
Kényelmesen cirógattuk egymást. Talpra kecmeregtem és magam után húztam.
-Gyere...Regi bármikor hazaérhet.
 
Átköltöztünk az ágyba és ott ejtőztünk tovább. Egy idő után megunta, törökülésbe kászálódott és kényelmes simításokkal  összerendezte a haját. Utána szelíd mosollyal az arcán nézett, amit aztán valami beárnyékolt.
-Mi a baj...?
-Nem tudom mit szólnak majd hozzá... Nem fogom titkolni. 
-Csak nem harapják le a fejed.
Megint elmosolyodott.
-Nem...azt nem.
 
Kinyújtottam a kezem és magam mellé húztam majd addig ügyeskedtem, míg megint alattam feküdt, az öleink összesimultak. Sejtelmes vigyorral kezdte mozgatni az ölét, nagyajkai a félmerev farkam simogatták, de mégsem kezdtünk újból szeretkezni. Most én ültem törökülésben, ahogy a lehető legnagyobb terpeszben feküdt előttem. Végignéztem rajta, a kék szemeit, az állán a pici forradást, az arcát, a kerek melleket ékesítő ágaskodó mellbimbókat, a lóherére emlékeztető anyajegyet a köldöke alatt-mellett, az élvezéstől még mindig duzzadt punciját. A puncija fölött a bőrébe kapaszkodó, kék követ csillantó ékszert csak akkor vettem észre.
 
-Csak most tűnik fel?
-Aha...nem ezzel foglalkoztam. 
-Tetszik?
-Aha. -simogattam meg a testékszer környékét.
 
Tűnődve néztem, megint gondterheltnek látszott.
 
-Mi a baj…?
-Fejlett microchip-eket loptak el egy fejlesztőközpontból. Biztosak vagyunk benne, hogy ők voltak.
-Akkor csípjétek el őket!
-Meg kellene találnunk a cuccot, különben felesleges…
-Ne agyalj… -bújtam vissza mellé.
 
Néhány nappal később Lina is visszatért az irodába, és így teljes kapacitással dolgoztunk a chip-eken. 
Közben egyre gyakrabban foglalkoztatott a high-tech cuccok ellopása, aztán bevillant a megrendelő és a laptopok Ylva lakásán.
-Laptopok. Laptopokban csempészik őket! -mondtam este Linának.
-Ezt melyik ujjadból szoptad ki?
-Egyikből se. Figyelj csak! A chipeket be tudják tenni egy-egy laptopba. Az átvilágítás nem mutat semmit, hiszen mi mást várnánk egy laptoptól? Tele van elektronikával. Biztos vagyok benne, hogy laptopokban csempészik őket.
-Hmmmm… -csücsörített Lina- Akár így is csinálhatták…
-Yilva-nál egyszer láttam egy rakás laptopot. Mi másra kellhetett nekik? Valami megrendelő is volt.
-Azt meg honnan tudod? 
-A laptopom-ról intézte. Még talán most is megvan a cache-ben.
-Elvihetem a központba? Megvizsgáljuk. -villanyozódott fel.
-Oké.
 
A laptopomat két nap múlva kaptam vissza, ezzel párhuzamosan Lina egy hét szabadságot kért, én se sokat láttam. Egy hét múlva fáradtan került elő, de csak mérsékelten volt elégedett.
-No mi az?
-Majdnem mindenkit elkaptunk…. egy valaki megmenekült. -kezdett hozzá, miután egy darabig némán ücsörgött a fotelben.
-Ylva, igaz? Ő lógott meg…
-Igen… Ő a szervezet vezetője. Amíg szabadlábon van, bármikor újra felépítheti a bűnszervezetét.
-Talán meghúzza magát… Nem lesz olyan egyszerű.
-Talán igen… Talán még ravaszabb lesz…
 
Új esztendőre fordult a naptár. Bea előzetesben maradt, a tárgyalását tavaszra tűzték ki. Az ügyvédje azt tanácsolta, hogy az előkészítő tárgyaláson vallja bűnösnek magát. Regivel rendszeresen meglátogattuk a sitten, eléggé maga alatt volt, megtörtnek tűnt. Kicsit aggódtam, hogy hogyan fogja leülni a büntetését.
Egy reggel hosszú hajszálat találtam az asztalomon. Először azt hittem, hogy Regié vagy Lináé, de miután alaposabban szemügyre vettem, majdnem szívinfarktust kaptam. 
-Gyertek ide!
A kollégák meglepetten tódultak az irodámba, és döbbenten vették szemügyre a hajszálat.
-Ylva… -nyögte ki Mariann.