Vörös és Fekete -A hajsza -3. rész

A férfi elterülve aludt Ylva mellett. A fekete macskát le kell állítania, azt is tudta, hogyan fog hozzá. Ylva úgy ahogy volt előhúzott egy dobozkát az ágy alól. Törökülésben, meztelenül kuporgott az ágyon. Felnyitotta a dobozt és megvizsgálta a parányi fecskendőpisztolyt. Miután megállapította, hogy működik,  egy kis ampullából áttetsző folyadékkal töltötte be a pisztoly tartályát. Tolvaj volt, majdnem kém, de nem gyilkos, csak végső esetben fordult erőszakhoz. A két izomagyat muszájból lőtte le, de nem érzett lelkiismeretfurdalást, állatoknak tartotta őket, akik többször öltek. Egy kicsit félt. Vajon mit érez majd ha újra szemben áll a pasival? Kocka, de mégis el tudta volna képzelni maga mellett, majdnem annyira mint azt a másikat. Remélte, hogy a fekete macska nem hamarkodja el a dolgot és hajlandó az alkura. Alkalmi szeretője hajnalban osont ki
 
A férfi sietős léptekkel igyekezett a mélygarázsba. „Az ostoba vörös kurva! Hogy élvezte... Szerencséje, hogy kár lenne elpocsékolni...az ágyban nyújtott teljesítménye miatt. Sem...”
A kocsijánál volt, amikor körbevették.
 
A támadói tegnap este óta követték, elvesztették a nyomát, ezért az autónál vártak rá. A férfi mély levegőt vett és pisztolyt húzott. Kés villant a félhomályban, a pisztoly a betonon koppant, a test rongybabaként roskadt a betonra, alatta egyre nagyobb foltban terjengett a vér. A támadók közt ideges vita kezdődött, a vezetőjük pofon verte azt aki szúrt. Az egyik alak belerúgott a testbe, amitől az a hátára fordult. A vezető a tenyere élét elhúzta a nyaka előtt, mire a késelő letérdelt, és a kést markolatig döfte áldozata mellkasába. Pár pillanatig kutató pillantásokkal méregette a testet, majd kihúzta a kést és hondosan letörölgette a vért a férfi ingével, majd átkutatta a zsebeit. Kulcsok, cigi, pénz, irattartó, telefon kerültek elő. A vezetőjük utasításokat vakkantott és a csapat összehangoltan reagált, kinyitották a férfi kocsiját, a testet a csomagtartóba tették, ketten beszálltak, a többiek a saját kocsijukba, és csikorgó gumikkal hagyták el a mélygarázst. Még el sem oszlott a kipufogógáz, amikor vödröt cipelve megjelent egy asszony és sietős mozdulatokkal kezdte eltüntetni a vérfoltokat. Mikor végzett még egyszer alaposan megvizsgálta a betont, majd eltűnt a félhomályban, csak hypo-szag maradt utána.
 
Valéria a reggeli, azaz inkább hajnali, kávéját kortyolgatta, az ezredes ez alkalommal csokoládé helyett híreket szervírozott a kávéhoz.
-Megtalálták...
-Nem lep meg.
-A kínaiak végeztek az összekötővel. Fél órája kapcsolták le őket az embereink, épp meg akartak szabadulni a holttesttől.
-Ők vajon tudják, hol van Tron?
-Nem biztos...
-Mit csinálnak az embereim?
-Mindjárt megnézem...
Az ezredes a tabletet böködte és az orrán lecsúszó szemüvegen keresztül tanulmányozta a kijelzőt 
-Nocsak...
-Mi az?
-Ezt nézd…! -tolta Valéria elé a tabletet.
-Azt gondolod, hogy...
-Azt gondolom, hogy megiszod a kávét és megyünk!
 
Ylva ezúttal a kedvenc sportos öltözetében volt, farmer, póló, kapucnis felső, dzseki, sportcipő és baseball sapka. Egy közepes hátizsákba összepakolta a legszükségesebbeket, az egyik oldalzsebbe az injekciót. Épp az ajtót csukta volna, amikor ösztönösen balra pillantott. Egyenesen egy pisztoly csövébe nézett, a pisztolyt tartó fiatalembert csak aztán regisztrálta. Azonnal mozdulatlanná dermedt. Jóképű, önelégülten vigyorgó fiatal férfit már első pillantásra unszimpatikusnak találta (az évek alatt tökéletes emberismeretre tett szert), az összhatáson a homlokára irányított pisztoly keveset rontott. „Hogy talált meg ez a taknyos?”
-Hello... 
Ylva agya zakatolt. Ki ez? Ki küldte? Mit akar? Bár a „látogatója” diadalmasan vigyorgott, a játszma még korántsem dőlt el. Amit eddig látott belőle az óvatosságra intette: elég közel állt hozzá, hogy biztosan szétloccsantsa az agyát, de elég messze, hogy ne tudja kiütni vagy kirúgni a pisztolyt a kezéből. Jól képzettnek tűnt, de fiatalnak, „Tombol benne a bizonyítási vágy ezért veszélyes.”
-Menjünk be. Beszélgessünk... -mondta neki.
Bár ezerszer és aprólékosan eltervezte a végét, az elejére kevesebb figyelmet fordított. Mit mond...hogyan? Kissé elbizonytalanodott és ez meglepte. Aztán ahogy beléptek a lakásba és becsukta maguk mögött az ajtót, megint elöntötte a diadal érzése. Itt áll előtte a zsákmány, ez a pompás vad. Először az övé lesz, utána sajnos halnia kell. Kezdett merevedése lenni.
-Tedd azt le! -bökött a hátizsákra.
Ylva engedelmeskedett, közben a szívverése a fülében dübörgött. Igyekezett valamennyire megőrizni a higgadságát, és kapaszkodót keresett, bármit, egy apróságot, amivel a maga javára fordíthatja a helyzetet. 
Gyorsan végigtapogatta a nő zsebeit, de nem talált nála fegyvert. Levette és felakasztotta a felöltőjét, közben a pisztollyal végig a nőre célzott.  Levette a zakót is és hanyag mozdulattal egy székre dobta. Észbe kapott, elővette a 0.22-es pisztolyt, a másikat eltette.
-Vetkőzz...! -parancsolt a nőre.
Ylva lerúgta a cipőit, majd letette a sapkát és a dzsekit. 
-Folytasd! -dörrent rá. 
Dolgozott benne a vágy. Az övé! Néhány óra múlva kielégült lesz és gazdag. Mindenki szaros kezdőnek tartotta, de íme övé a jutalom és most azt tesz vele, amit akar. Észre sem vette, de teljes merevedése lett. 
Ylva először azt hitte, a képzelete játszik vele, amikor észrevette az éhes villanást a kölyök szemében. Aztán látta, ahogy a merev farka helyet keres a gatyában. Ekkora szerencséje nem lehet! A fickó időnként elkalandozott, de a szándékai felől nem volt kétsége. Úgy döntött nem most adja rá a kakaót. Mímelte, hogy kényszer hatására veszi le a felsőt, de tett róla, hogy úgy domborítsa magát, hogy annak ne lehessen ellenállni. A férfi szemében újra villant a vágy. Na lám...
-Most azt! -bökött a farmerre.
A nő elfordult, hogy levegye a nadrágot, de ez is kiszámított volt, ahogy előre hajolt kidomborította a fenekét, és szinte érezte, ahogy a pasi pillantása a szemérmére tapad. Kezdett magabiztos lenni, de eljátszotta, hogy fél.
-A pólót! -jött az újabb parancs.
Ylva nem vett melltartót, így már csak egy bugyiban állt a szoba közepén. A férfi szemében váratlanul nagyot villant a kéjvágy, a hajánál fogva ragdta meg, rántotta magához és belenyalt a fülébe. A nőt undorította az érintés de jól palástolta.
-Az enyém leszel... -lihegték a fülébe.
-Lehet máshogy is... -suttogta „riadtan” , óvatosan kitapintotta majd simogatni kezdte a merev péniszt.
A férfi felnyögött, és ebben a pillanatban vesztett is. Ylva lassan, de egyre határozottabban kezdte masszírozni a hímtagot, mire a férfi tartása lazult, elengedte a haját. Egyenesen a szemébe nézett és meglátta benne kant. „Neked annyi!”-gondolta.
Óvatosan kezdte kibontani az övet. Kicsit várt, de nem történt semmi, a fiatalember tartásán már inkább a várakozás látszott. Kigombolta a szövetnadrágot, majd szándékosan lassan húzta le a cipzárt. Nem rontott ajtóstól a házba, először csak a nadrágba nyúlt, és a gatyán keresztül gyúrogatta a péniszt.
Andics Mihály hadnagy meglepődött a nő szolgálatkészségén -nem mintha számítana, úgyis vége- megbabonázva nézte, ahogy előbűvöli a farkát a gatyából, óvatosan letérdel és szopni kezdi. A pisztolyt továbbra is a nő fejére szegezte, de néhány bólintás után már egyre bizonytalanabbul tartotta azt, a kéj kezdte elhomályosítani a tudatát.
Ylva-nak már volt dolga méretesebb hímtaggal, azért látszólag lelkesen szopta, közben a keze óvatosan tapogatott a hátizsák után. Megnyugvás töltötte el, amikor megérintette. Óvatosan közelebb húzta, közben ügyelt rá, nehogy idő előtt elmenjen a férfi. Kicipzározta az oldalzsebet és elővette a fecskendőpisztolyt.
Misi egyre hangosabban élvezkedett, a szúrást észre sem vette, csak a halk szisszenést hallotta meg, de akkor már késő volt. A fara felől rohamtempóban terjedt a zsibbadás, pár másodperc múlva fadarabként dőlt el. Tudatánál volt, látott, hallott, érzett mindent, de az izmai nem engedelmeskedtek.
Ylva felállt és megvetően nézett végig rajta. „Ostoba, kéjsóvár barom!”
-Ne szarj be, nem halsz meg csak lebénít. -vetette oda.
Gyorsan felöltözött, nem késlekedhet tovább. Indult volna az ajtó felé, amikor az szinte berobbant. „Ez nem lehet igaz!” -futott át az agyán.
Az ajtón át két újabb alak nyomakodott be, nem sokat teketóriáztak, azonnal nekiestek. A túlerő ellen nem volt ellenszer, gyorsan leteperték, hiába ütött, rúgott, fejelt, sőt harapott. Erőszakkal egy székre tuszkolták, a kezeit a szék háttámlája mögött összefogták és bilincs kattant a csuklóján.
 
Vera és Ricsi az utolsó pillanatban érkeztek, majdnem lemaradtak Tron-ról. A nő keményen küzdött, nagy nehezen sikerült egy székre ültetni és megbilincselni, de még akkor is rúgni próbált. Vera lefogta a lábait.
-Ez így nem lesz jó… Várj!
Ricsi a bénultan fekvő Misihez lépett és kirángatta a nadrágjából a derékszíjat, a szíjat Ylva és a szék lábai köré fűzte és szorosra húzta, a nő így már nem tudott rugdosni. Még utoljára megpróbált ültében Verába fejelni, ám az ügynök kikerülte és visszakézből akkora pofont kevert le, hogy kissé felrepedt a szája.
-Nyughass szuka! -förmedt rá.
Ricsi és Vera lihegve nézték a megkötözött Tron-t.
-Lám, lám, lám… A híres Tron… Megvagy ribanc!
-Mi van, a fekete szuka már fél tőlem, hogy titeket küldött utánam?
Ylva ezúttal biztos volt benne, hogy a kik az ellenfelei, a magyar titkosszolgálat kapta el. ez a két ügynök kemény ellenfél, kőkemény kiképzést kaptak, vérprofik. A pasit meg sem próbálta elcsábítani, valószínűleg sikertelen lenne…a nő meg… Kicsit megnyugodott, sittre vágják, de nem ölik meg. A sittről viszont meg lehet szökni.
-A fekete szuka derítette ki, merre vagy… Végig a nyomodban volt.
-Most pedig beszélj!
Ylva megvetően a fogvatartói felé köpött, mire Vera tiszta erőből újra pofon vágta. 
-Jó zsaru, rossz zsaru… -köpte a szavakat megvetően Ylva.
-Tévedsz… Ő a rossz a zsaru! -intett fejével Vera Ricsi felé- Én vagyok a még rosszabb. Ha viszont ideér a „fekete szuka”…nos ő garantáltan kikaparja a szemed, mielőtt kérdezgetni kezd. Én a helyedben kezdenék dalolni!
-Fogadd meg, amit mondott. Kezd fogyni a türelmem!
Ricsi a kabátja alól egy gumibotot varázsolt elő, és teljes erőből a szék melletti asztalkára ütött. Ylva összerezzent a puffanástól, először azt hitte ő kapja az ütést. Majdnem bedőlt a trükknek. Ezek szerint nem akarják kiverni belőle a szart. Vagy ki tudja…
-A következő nem megy mellé… -oszlatta el az aggályait Ricsi egy gonosz vigyor kíséretében.
Az újabb ajtónyitásra mindhárman összerezzentek.
-Ezredes úr, alezredes asszony jelentkezem!
-Ő lenne a híres Tron…?
-Igen, az alezredes asszony!
-Ez meg…? -bökött Misire.
-Andics Mihály hadnagy, alezredes asszony! Megbízásból meg akarta ölni Tron-t, de kudarcot vallott.
-Azt látom. -az alezredes asszony megvető arckifejezéssel méregette a letolt nadrágban és gatyából kikandikáló, meredező pénisszel bénultan fekvő hadnagyot.
-Rakjanak rendet! Bilincseljék meg ezt a rakás szerencsétlenséget is!
 
Ricsi Misi hónalja alá nyúlt és a sarokba vonszolta, a falnak támasztotta, és összebilincselte a kezeit és a lábait. Vera begyűjtötte a 0.22-es pisztolyt, a fecskendőt és a dobozt az ágyról.
-Ezzel béníthatta meg! -mutatta a dobozt a két főtisztnek.
-Kérem! -nyúlt az ezredes a pisztoly után. 
Kivette a tárat és a betárazott lőszert tanulmányozta.
-Bérgyilkosok használnak ilyet. -tartotta Misi orra elé- A saját érdekében a legjobb lesz, ha mindent elmond majd… A megbízói nem lesznek boldogok!
-Beszélt már? -intett a fejével Valéria Tron felé.
-Még nem… Most kezdtünk hozzá…
-Bízzák ránk! Szép munka volt! 
Vera és Ricsi értettek a szóból, késlekedés nélkül távoztak. Vera távozóban még Ylva-hoz hajolt:
-Most vagy igazán nagy szarban, szivi! -sziszegte az arcába.
 
Ylva bizalmatlanul méregette az új jövevényeket. Nem épp fiatalok. Egy próbát megér…
Megpróbált a székkel együtt felállni és félrelökni a két embert, de szinte abban a pillanatban olyan éles fájadalom hasított az arcába, minta légkalapács találta volna el. Kábultan huppan vissza, azt sem tudta ki ütött. Pár pillanat múlva kezdett tisztulni a látása, a középkorú nő masszírozta az öklét.
-Azt hiszem, világosan elmagyaráztam, hogy felesleges próbálkoznia… -mondta rekedt hangon- Ideje komolyan tárgyalnunk.
Mit akarhatnak…? Az arcában még lüktetett a fájdalom. ennek a fele se tréfa. A nő vele szemben foglalt helyet egy fotelban, a férfi körülötte cirkált. A megjelenése, mozdulatai emlékeztették valakire…csak nem tudta kire…
-Vázolom a lehetőségeit! Egy: együttműködik és beszél, sőt meglep minket és olyanokat is elmond, amit nem tudunk. Ez esetben megússza pár év börtönnel, amit Svédországban ülhet le, a két ország között fennálló kiadatási egyezmény alapján. Kettő: beszél, de nem lep meg minket. Ez esetben jópár év börtön vár magára, nálunk. Az anyaországa azt sem fogja tudni, hogy hol van. Elképzelhető, hogy a haragosai megpróbálnak a sitten végezni magával.
-Három. -vette át a szót Valéria- Ha tovább makacskodik, nem működik együtt és nem beszél, átadjuk az oroszoknak, akik egynémely mutatványa miatt nagyon szeretnének már találkozni Önnel. Néhány év kihallgatás után, ami marad magából, az életfogytig tartó börtönt kap, ami az ottani viszonyokat ismerve legfeljebb öt évig fog tartani. Nem kell azonnal válaszolnia!
Ylva lehajtotta a fejét.
-Csingcsingcsingcsing! Lejárt!
-Együttműködök.
-Hiszem, ha látom! -mondta az ezredes.
Az ezredes kikukkantott a folyosóra.
-Jöjjenek, bevisszük.
-Csak semmi ostobaság útközben. -az alezredes asszony ugyan mosolygott, de a mosolya baljóslatú volt.
Vera és Ricsi eloldozták a szíjat és talpra rángatták a nőt, a szék eldőlt, de nem foglalkoztak vele.
-Ne is próbálkozz ribanc -figyelmeztette Vera.
Ricsi csavart egyet a kezén.
-Jöjjön!
Ylva kissé megtörve hagyta, hogy kivezessék és egy kocsiba ültessék. Életében először nem volt terve.
-Küldjenek valakit Andicsért! -adta ki az utasítást az ezredes, mielőtt maga is beszállt volna a kocsiba.
-Ismeri Ján Corzinsky-t, igaz? -kérdezte a nőtől Valéria.
Tron kissé bizonytalanul bólintott, majd úgy döntött megerősíti együttműködési szándékát.
-Igen... -szólalt meg- A felhajtó. Rajta keresztül érkeznek a megbízások.
-Meghalt. -válaszolta Valéria.
Némán autóztak tovább.
 
 
Az első napok unalmasan teltek a börtönben. Miután bevitték, levetkőztették, egy Brünhilda-alkatú nő közönyösen megvizsgálta, majd a testüregeit is átvizsgálta, amit Ylva megalázónak talált. Ez után teljes test röntgen, fog-röntgen következett majd ujjlenyomat és DNS-mintavétel. Szürke, durva anyagú ruhát kapott, tisztálkodó szereket és törölközőt. Ezután egy cellába vezették és magára hagyták. Minden nap ötkor keltették, háromszor kapott enni, csak mosdásra volt lehetősége, naponta egy órát sétálhatott a „szabad” levegőn egy szobányi kalitkában. Egyébként nem foglalkoztak vele, a fegyőrökön kívül mást nem látott, ha kérdezett rámordultak vagy 1-2 szavas válaszokat kapott. Volt némi fogalma a magyar börtönviszonyokról, így biztos volt benne, hogy nem közönséges sitten tartják fogva. Azt is sejtette, hogy megkezdődött ellene a pszichológiai hadviselés, megpuhítják, mielőtt faggatni kezdik.
A második héten kezdődött a kihallgatás. Kezdetben a két ügynök faggatta, akik elkapták. Lényegtelen dolgokról kérdezték újra és újra. Aztán az elfogásának napját kellett elmesélnie vagy tízszer naponta. A kihallgatói a legapróbb ellentmondásra is lecsaptak. A harmadik héten ugyanígy folytatódott a kihallgatás, lényegtelen kérdések és szőrszálhasogatás, míg egy délután a szokott kihallgatók helyett a fekete hajú nő lépett be. Leült vele szembe és csak nézte.
-Felszedtél pár kilót... -mondta neki gúnyosan.
-Nekem jól áll, te viszont egyre szarabbul nézel ki... 
 Ylva szája rövid mosolyra rándult.
-Minek kellett neked a bénító cucc?
-Ennyire hülyének látszom...?
-Aha... Pont annyira hülyének, mint aki a „Fekete Delfinben” vagy valami hasonló helyen akar üdülni...
Tudta, hogy a Fekete Delfin az egyik legkeményebb börtön Oroszországban. Amiről tudni... Hirtelenjében nem tudta mit válaszoljon.
-Bármikor jól jöhet...
-Hogy hülye vagy az oké...hogy engem is annak nézel, az nagyon nem oké. Ki vele!
Ylva megnémulva ült, közben lázasan gondolkodott, mit mondjon. Ha elmondja az igazat akkor a másik megtépi...ha nem...esetleg nem hiszik el, hogy segít.
-Túszt akartál, igaz?! -csattan fel a kihallgatója- Kit? A lányt? Őt?
-Ig...Igen...
-Őt? -ismételte meg a kérdést.
-Igen... Oda céloztam, ahol fáj... Ha futni hagytál volna, elengedem...
Meglepetésére a másik nő nem tett semmit. Nem ütötte meg, nem kérdezett. 
-Csak egy vörös róka vagy... -bökte ki végül.
-Ha mindenki ellened fordul...minden eszköz számít.
-És a fiatal kölök?
-Ő...nem tudom. Meg akart ölni...
-Hazudsz!
-Aznap láttam először!
-Hazudsz ribanc!
-A folyosón kapott el... Pisztolyt fogott rám.
-Aztán engedelmesen leszoptad...
-Hogy időt nyerjek...
-Aztán jött a szuri...
-Igen…
-Aha... Megmondom hogy volt! Andics szállította a belső infókat, de azért az ágyban is hasznát vetted. Aztán amikor forró lett a talaj bele skart köpni a levesedbe. Indulás előtt még bosszút akartál állni, és meg akartad ölni őt! Így volt!?
-Nem…
-Hazudós vörös kurva! Azt a kettőt is kinyírtad az irodában…
-Azok csak állatok voltak… Embert nem ölök. -igyekezett visszanyerni a méltóságát- Különben is, ha nem megyek oda, kivégzik a pasidat!
-Akkor ki vele! Mi volt Andics szerepe?
-Ki az az Andics…?
-Ne játszd a hülyét, a fiatal hapsi, akit leszoptál épp…
-Nem tudom… Aznap toppant be. Valaki rám küldte, persze fingotok sem volt róla.
-Fingunk se… Akkor miért toppant be szinte mindenki? Ha kicsit előbb mennek, élő show-t kapnak… Tehát, őt csak rád küldték… Corzinsky? Őt is csak egy állat volt?
-Ő az összekötő volt… Ő közvetítette a melókat. Egyedül ő tudta, ki vagyok, a megbízó sosem.
-Sosem…?
-Na jó… egy-két eset…
-Például a Szemjonovics klán…
-Például.
-És Ján miért dobta oda? A kínaiaknak vagy az oroszoknak?
-Nem dobtam oda, segített volna kijutni…
-Akkor minek kellett túsz?
-Hogy biztos kijussak… 
-Ennyi…?
-Ennyi.
-Ez kevés lesz…
 
A kihallgatást aztán megint a két ügynök folytatta. Amikor visszavitték a cellájába, egy televízió várta.
-Takarodó továbbra is 10-kor. Ha rosszul viselkedik, elvisszük!
Szerencsére külföldi adók is voltak, így értesült arról, mi történt a nagyvilágban.
 
Stefán Valériát a déli harangszó rángatta a vissza a valóságba a legújabb jelentések olvasásából és értékeléséből. Eszébe jutott, hogy nemsokára leszáll az a gép Stockholm-ban, ami Tront azaz Ylva Fredrikssent szállította Svédországba. A nő végül együttműködött és sok hasznos információval látt el őket, így gyorsított eljárásban ipari kémkedésért 4 évet kapott, a büntetését egy svéd börtönben töltheti le. Némi elégedettséget érzett, a jól végzett munka örömét. Bánatosan pillantott a cigarettásdobozra, majd felhörpintette a kihűlt kávét.
-Legalább ez maradt… -mormolta.
 
 
Ylva némi izgalommal lépett ki a vörös téglaépület boltíves kapuján. Végre szabad! Az elmúlt 4 év elviselhetően telt el, attól eltekintve, hogy nem volt szabad. A Sollentuna börtönben leginkább egy szálloda színvonalán töltötte le a büntetését. Volt ideje gondolkodni. A régi „foglalkozásához” nem térhet vissza, sőt az a legjobb ha eltűnik a nyilvánosság elől. Szerencsére a sok megszerzett pénzt nem herdálta el. A börtönből sok mindent el tudott intézni, a pesti lakását eladhatta, és megbízott egy céget a háza fenntartásával ott fent…északon. Mire hazaér, kitakarított ház és feltöltött hűtő várja. Kicsit bosszankodott magában, hogy nem kérte külön: legyen semmlar is. Aznap reggel is megállapította, hogy a börtönévek nem rontottak rajta, sőt kipihentebb lett. 
Amikor kilépett a kapun érezte a meleg, kora-nyári napsütés simogatását. Az út túloldalán egy ezüst színű autónak támaszkodott egy férfi. Ylva meglepődött…az első igazi szerelme…a férfi, aki a szakításukkor azt mondta, megvárja. Húsz év telt el, és íme… Kezdetben bizonytalanul, majd határozottabban indult az autó és férfi felé.
-Megvártál…
-Megmondtam.
-És még mindig akarsz?
-Igen.
-Akkor menjünk!
-Merre?
-Majd mondom…
A táj futni kezdett az autó mellett. Kora este értek egy rönkházhoz, ami egy falutól talán 2 kilométerre volt egy tó partján, amelyet fenyők szegélyeztek.
-Miből akarsz élni?
Ylva válasz helyett félrehúzott egy fotelt, majd némi tapogatódzás után kinyílt a padló alatt rejtőző üreg, a kezdődő alkonyi homályban aranyrudak csillantak.
-Szerintem nem kell aggódnom…tettem félre arra az időre, ha visszavonulok.
 
 
Alsónadrágban és atlétatrikóban ült az átforrósodott alagsori lakásban. Aznap megint sikerült megcsapolnia néhány könnyelmű ember számláját. Pontosan tudta mit tehet meg és meddig mehet el. Ráfért egy kis lazítása, hát elindított a videót, mint már annyiszor, a keze szinte önkéntelenül kezdte masszírozni keményedő péniszét az asztal alatt. Pedig olyan közel volt…