Vörös és Fekete -A hajsza - 1. rész

Ez a reggel is úgy indult, mint a többi. A Kibervédelmi Osztály ügynökei pontban reggel nyolckor elfoglalták a helyüket a tágas irodában, és nekifogtak a napi rutinnak. A kívülállók elképzeléseivel szemben az irodát beragyogta a nap. Az utóbbi időben sokat javultak a körülmények, stílusosan berendezett irodákat alakítottak ki, kényelmes bútorokkal. A vezérkar belátta, hogy a nem megfelelő munkakörülmények rontják a munka hatékonyságát, így évekig tartó fejlesztésekbe kezdtek, előbb az eszközöket cserélték le csúcsminőségű berendezésekre, majd a bútorokat. Az iroda 6 személyes volt, jópár hónapja azonban csak öten voltak ott. A hangulat nem volt jó. A legutóbbi akciójuk nem sült el jól, elsőre kicsúszott a kezükből a zsákmány, pár héttel később aztán mégis sikerült felszámolni a mikrocsipek és nyomtatott áramkörök ellopására szakosodott bűnszervezetet, de a szervezet vezetője megszökött. Az osztályt vezető alezredes emiatt meglehetősen rossz hangulatban volt, és ezt a beosztottjai is megérezték.
A háta mögött általában Boszorkánynak hívták Stefán Valéria alezredest, a Kibervédelmi Osztály vezetőjét, de a legutóbbi események után már Sárkányként kezdték emlegetni. Hangulatán nem javított a legtehetségesebb emberének kiesése. Az alosztályon és az osztályon is több pletyka keringett az esetről, de a teljes igazságot csak ő tudta. Az amúgy is szigorú vonások megkeményedtek az arcán, és végigsimított helyeként már őszbe forduló szőke haján, melyet, ahogy mindig, szoros kontyba fogott. Kopogtattak az ajtón. Gyors mozdulatokkal elrendezte szürke nadrágkosztümjét, csak után szólalt meg:
-Szabad!
-Alezredes asszony…
-Ezredes Úr! Minek köszönhetem a látogatását? -palástolta mennyire felkavarta a férfi.
-Most jövök a dandártábornok úrtól. El kell fogni Tron-t! Ki kell iktatni… Nem szervezheti újra a bandáját!
-Mindent megteszünk…
-A legjobb emberét állítsa rá! 
-Sajnos ő hosszabb időre kiesett.
-Egy kicsit beütötte a fejét…
Inkább elfordult és az ablakon keresztül kémlelte az alattuk hömpölygő várost, közben cikáztak a gondolatai.
-Akkor más csinálja! Határozott utasítást kaptunk!
-Értettem… -a nő hangja fásult volt.
-Ne rágódjon ennyit! Más országok ennyire se jutottak közel hozzá.
-Tudom…
Tudhatnád, hogy nem amiatt… -nem sok választotta el tőle, hogy hangosan is kimondja.
-Lépjenek akcióba! Ezt most nem lehet székben üldögélve intézni
-Igenis, ezredes úr! -hosszú másodpercek után préselte ki magából a választ.
-Viszontlátásra!
Az ajtó halkan csukódott. Az alezredes asszonyt megint kezdte elönteni a düh, legszívesebben tört-zúzott volna… Nem szeretett volna az edzőterem boksz zsákjának helyében lenni aznap este.
A hatodik ember, a százados fél kilenc után pár perccel óvakodott be az irodába. Már a késés is fegyelemsértésnek számított, az öltözete pedig egyenesen szabályellenesnek. Farmer, póló, bőrdzseki. Nőként kosztümben kellett volna lennie, a férfiak számára a szövetnadrág, ing, nyakkendő volt a minimum, de ferde szemmel néztek arra, aki nem öltönyben volt. Ez alól csak azok voltak kivételek, akik épp terepen dolgoztak. A többiek helytelenítő vagy épp irigy tekintetének kereszttüzében ült le az asztalához. Hónapok óta nem ült itt… Az irodában is csak néha volt benn, jelentést tenni.
-Mi a helyzet…? -kérdezte a szomszéd asztalnál ülő Richárdtól.
-A Boszorkány ballisztikus pályán van… Az ezredes az előbb ment el.
-Remek…
-Hogyhogy bejöttél…? Azt hittük annyira megtetszett a kinti élet, hogy vissza se jössz. -támadt rá Vera.
-Még bármi lehet…
Nem kedvelte Verát, szarkeverőnek tartotta, és legalább két esetben bebizonyosodott, hogy keverni próbált. Richárd kifejezetten éles eszű volt, de az ő képességeit gúzsba kötötte a vakfegyelem. András volt legrégebben a csoportnál, ő rutinból dolgozott, és alig várta, hogy végre nyugdíjba vonulhasson. Sándor lelkes volt, és a fegyelmezettségével sem volt baj, a magához való esze is megvolt, csak kissé szétszórt. Aztán ott volt az új gyerek, Misi. Egy éve volt a csapattal, nem tűnt tehetségtelennek, de volt rajta valami furcsa, valahogy nem tudta megkedvelni, ahogy a többiek sem. Ismerte az embereit…ismernie kellett… de Misit még nem tudta kiismerni. Kivágódott az osztályvezetői iroda ajtaja:
-Lajos! Az irodámba!
A többiek együttérzően néztek rá, Vera kissé kárörvendően. Ha a Boszorkány valakit csak a vezetéknevén szólított, a rangja nélkül, az az álmoskönyv szerint nem jelentett jót. A százados nem rohant az oroszlán barlangjába, szinte ráérősen hintázott egy kicsit a széken, csak utána állt fel. Essünk túl rajta… -gondolta.
Az irodában masszív kávé és cigarettaszag fogadta. Közismert volt, hogy az alezredes asszony nagy kávéfogyasztó, és gyakorlatilag láncdohányos, most azonban úgy tűnt, a helyzet romlott az utolsó látogatása óta.
-Alezredes asszony, jelentkezem!
-Üljön le! -bármennyire is próbált, nem tudott haragudni a századosára.
Maga is helyet foglalt az asztal mögött. Rövid hatászszünet után szólalt meg.
-Világosan megmondtuk, hogy ne keveredjen romantikus kapcsolatba Meridiánnal.
-Nem tehetek róla… 
-Dehogynem! Nem erre képeztük ki!
-A családias hangulat… Meridián sármja… Nem olyan, mint azok… -intett a fejével a kinti iroda felé.
Az alezredes asszony ismét hallgatott. Karolinát ez nem tévesztette meg, tudta, hogy szürke szempár minden rezdülését figyeli, még talán a szívverését is látja. De ezúttal nem félt tőle, mint korábban. Már nem félt…
-Ami történt, megtörtént. Az akció sikerét nem veszélyeztette, sőt jobban megfigyelhette Meridiánt. Mikor szakítja meg vele a kapcsolatot?
-Nem fogom.
-Százados…
-Hiába... Ha parancsba adja sem!
-Meg fogja bánni…
-Nem fogom. 
-Nem örülök, hogy ki akarja vonni magát a terepi munkából. Maximum 50 szóban adjon magyarázatot!
-Kettő is elég: terhes vagyok!
Az alezredes előbb elsápadt, majd egy kissé elpirult. Igyekezett gyorsan úrrá lenni magán.
-Gratulálok… Kislányom… -Valéria cigarettától reszelős hangja, mintha a szokásosnál is rekedtebb lett volna.
-Mintha nem örülnél.
-De! Csak féltelek! Tönkreteszed a karriered! 
-Számtalan út van… A Szolgálat egy, a család egy másik.
-Szerencsére a férfi megbízható.
-Ki tudhatná ezt nálad jobban…?
-Tudod, hogy alaposan ellenőriztük. Muszáj volt, az akció miatt…
-És ha előre tudtad volna, hogy összejövök vele, kétszer olyan alaposan ellenőrizted volna…
-Ne felejtsd el, hogy tanultam pszichológiát is! Ismerem a pszichológiai profilod, és az övét is elkészítettük. Tudtam, nagy az esélye, hogy beleesel. Ezért figyelmeztettelek külön…
-Tehát a szükségesnél alaposabban körbejártad…
-Nem neheztelhetsz érte!
-Istenem, anya… Apa ezért lépett le, nálad minden olyan kiszámított és kimért és ellenőrzött! Grammra, milliméterre, tized fokra… Egyszerűen csak…csak…
-Ebből elég százados! Parancsot kaptunk Tron elfogására! Ez terepmunka lesz, igazi hajsza. Űzni kell a vadat! Kit javasol maga helyett?
-Nem tudom… Talán Vécsei Richárd hadnagyot.
-Jó választás lenne. De én inkább Andics Mihály hadnagyra szavazok.
-Nem ismerem eléggé… Nem tudok bízni benne.
-A pszichológiai profilja elég jó, bár az agyturkász szerint elég intelligens hozzá, hogy megtévessze a tesztet.
-Kellően lojális?
-A lojalitás csak akkor ér valamit, ha próbára teszik!
-Miért kérdeztél meg, ha úgyis eldöntötted?
-Vizsga… Jól döntöttél volna. De rizikós akció, nem teszem kockára a harmadik legjobb emberem.
-Értem…
-Szombaton mit csináltok?
-Családi program.
-Nos igen… A tinilány. 
-Már majdnem felnőtt.
-Mit tud? Rólad…
-Semmi olyat nem tud, amit nem kellene.
-Hát jó… Egyszer bemutathatnál...nekik...
-Jobban ismered, mint én…
-Ugyan kérlek…
-Meglátjuk… Ha picit kevésbé lennél hideg és kemény, mint egy jéghegy…
-Most menj...
-Kérek engedélyt alezredes asszony!
-Leléphet!
Az alezredes még sokáig nézte az ajtót, mintha még mindig ott állna a lánya. Az apjára emlékeztette… A szemei, a haja, a lázadó természete. Idegesen turkált a táskájában, míg megtalálta a cigarettát és az öngyújtót. Cigarettát dugott a szájába, majd hosszan vacakolt az öngyújtóval, mire meggyújtotta. Az utolsó pillanatban vette észre, hogy fordítva van a szájában a cigaretta. Gyorsan megfordította és rágyújtott, az ablakhoz sietett és kinyitotta. Mélyeket szippantott a cigarettából és kékesszürke, bodor felhőket fújt. Az első szálat két szippantással végezte ki, a csikket kipöckölte a nyitott ablakon és már rá is gyújtott a következőre. A második szálat kicsit lassabban szívta végig. Elgondolkozva nézte a csikket a kezében. Ha megszületik az unokája, cigarettával a kezében a közelébe se mehet…ismerte a lányát.
 
Ylva kényelmesen lépkedett az utcán, maga sem értette, hogy miért tért vissza Pestre, miután épphogy megmenekült. Mindenki mást elfogtak a bandából, csak ő tudott elmenekülni. Épeszű bűnöző ilyenkor menekül, ő inkább meghúzta magát. Feltételezte, hogy mindenütt keresik. Az az átkozott fekete macska...! Agyafúrtabb, mint gondolta. Nem tudta, mi vitte rá, hogy ésszerűtlen rizikót vállaljon és újra behatoljon volt kedvese irodájába. Egy hajszálat hagyott az asztalán és ment is. Még voltak kapcsolatai, lanyhult az érdeklődés, eljött az idő, hogy biztonságosabb helyre távozzon. Kényelmetlenül érezte magát a legutolsó divat szerinti ruhájában, a szövetkabát, a térdig érő szövetszoknya, jersey-pulóver, magas sarkú bokacsizma, táska, kalap, ami alá csatok kényszerítették a haját, smink, nagy napszemüveg, amilyet a sztárok hordanak, mind olyan dolog volt, amit nem szeretett viselni, de most ez volt az álca. A belvárosban bujkált, a tömegben jobban el lehet vegyülni. Majdnem egy cigarettacsikk pottyant a nyakába a magasból, bosszankodva lépett kicsit jobbra. Ideje elhúzni. A várost szerette, de most idegesítette. Forró a talaj a lába alatt.
A Kibervédelmi Osztályon ismét kinyílt az osztályvezetői iroda ajtaja.
-Andics hadnagy! 10 perc múlva várom az irodámban. 
A hanghordozásból mindenki tudta, hogy Misi új feladatot kap.
-Lajos százados, délután még beszélünk! Csak hogy tudják, a Tron-műveket folytatódik. 
Az ajtó becsukódott. Vera bosszúsan nézte Karolinát, hogy az ördögbe szerelte le azt a tűzokádó sárkányt?! Ricsi, Sanyi és András megkönnyebbültek. Misi idegesnek tűnt.
-Ne szarj be, nem a WC-jét kell pucolnod! -fordult Vera Misihez.
Misi inkább kiment a mosdóba, megigazította a haját, nyakkendőjét és az öltözetét. Miután a megjelenését kifogástalannak ítélte, visszament az irodába, majd szinte díszlépésben masírozott az osztályvezető irodájába.
-A kis pedálgép! -füstölgött félhangosan Vera, miután Misi eltűnt az ajtó mögött. 
-Kováts hadnagy! Szedjen össze minden adatot Tron mozgásáról! – utasította Verát Karolina. 
Vera rájött, hogy túlfeszítette a húrt, Kara csak a legvéső esetben fordult a hivatalos formulához. 
Karolina bekapcsolta a gépét, majd üzenetet küldött Ricsinek és Verának:
„5 perc múlva a konyhában!”
Felállt és nyújtózott egyet, Ricsi és András lopva szemügyre vették. „Ugyan, fiúk” gondolta magában.
-Iszom egy kávét!
A konyhában azonban vizet töltött magának. Előbb Vera érkezett, majd Ricsi. 
-Na mi az?
-A művelet folytatódik. Az ales Misit akarja Tron után küldeni. 
-És?
-Nem bízom Misiben, ezért lépni kell.
Vera megkönnyebbülten sóhajtott, Kara nem vette meg Misi behízelgő modorát.
-Mi a feladatunk?
-Figyeljétek Misit, mindent tudni akarok! Ha elbaszni készül valamit, közbelépünk.
-Azzal vége a karrierjének!
-Nem érdekel. Tront akarom!
-A Boszorka...
Karolina tudta, hogy a többiek Boszorkánynak hívják az anyját a háta mögött, nem is kárhoztatta őket érte, de nem esett jól neki.
-Nem tudhat róla. 
-András? Sanyi?
-Ők sem. András lélekben már nyugdíjas, Sanyi meg... Csak mi hárman.
-Ezek szerint te irányítasz.
-Rossz hír, de igen.
-Még mindig jobb, mintha az a seggnyaló!
-Na! Na! Na! Egy csapat vagyunk...mégha nem is bízom Misiben. Nem érezheti meg, hogy figyeljük. Nem hülye... Munkára!
Vera valójában örült. Ki nem állhatta a simulékony modorú, olykor nyálas Misit. Amikor beszélt vele, olyan érzése volt mintha egy alakváltó lenne, mindig mást mutatott. Az, hogy a közvetlen felettese is így gondolja megnyugvással töltötte el. Irigykedett Karára, de jó volt vele dolgozni, és kénytelen volt elismerni a képességeit. Ez a beszélgetés azt is elárulta kit tart sokra a leendő osztályvezető. Verának voltak információi arról, hogy Karolinát sokra értékeli a vezérkar, és magasabbra juthat, mint a Boszorka. Elhatározta, hogy befejezi kisded játékait Karolina ellen, és belefekszik a hámba. Ez a kis magánakció kifejezetten jó lehetőség.
 
 
-Az első feladata az lesz, hogy megtalálja Tron-t. Ha megtalálta, akkor utána kell mennie elkapnia és hazahoznia.
Misi magabiztosan vigyorgott.
-Hol kezd hozzá?
-Először ellenőrzöm a hazai kapcsolatait, hátha elvezetnek hozzá!
-És utána?
-Becserkészem. Biztosra kell menni. Követem egy darabig, ha biztos vagyok a dologban, akkor elkaphatjuk.
-És hogyan kezdi?
-Úgy gondolom, hogy meghúzza magát valahol, és a tartalékaiból él. Biztosan ismerős terepen marad… Valamelyik skandináv ország… Talán Svédország…? Arra kutakodnék.
-Jó tipp. Vágjon bele!
-Igenis, asszonyom! Mindent el fo...
-Hagyja a köröket és lásson munkához! Azt akarom, hogy lángnyelvek csapjanak ki a seggéből!
Karolina délután ismét az alezredes irodájában volt. A kávé és cigarettaszag nem enyhült, a hideg arra utalt, hogy Valéria ismét nyitott ablaknál cigarettázott az irodában. A nő törékenynek látszott, de Karolina tudta, hogy erős, mint az edzett acél. Testileg és lelkileg is.
-Tehát a háttérből még ellenőrzi a folyamatot?
-Igen. Támogatást nyújtunk Andics hadnagynak, nehogy nagy legyen rá a kabát.
Az alezredes asszony kutató tekintete megint hosszan fürkészte a századost, akinek ettől a pillantástól, ahogy mindig, felállt a szőr a hátán. Kevés hiányzott hozzá, hogy beszéljen a kételyeiről és a magánakciójáról. Az osztályvezető-alezredesnek nem mondta volna el, az anyja keményebb dió volt, de megállta.
-Remélem tisztában vagy vele, hogy irántad érzett aggódásom vezet… -váltott tegezésre.
-Véget érne a világ, ha egyszer az életben azt mondanád, hogy szeretsz…
-A mi munkákban az érzelmek veszélyesek. 
Miért vagyok ilyen kimért a saját lányommal? -tette fel magának a kérdést.
-Munka…? Az életed… -vágott vissza keserűen Karolina.
-Ugyanaz. A lényeg, hogy így megmarad a karriered a szolgálatnál. Az érzelmeket meghagyom Meridiánnak…
-Ő szerencsére nem szűkmarkú ezen a téren.
-Miért nem bízol Andicsban?
-Nem tudom…intuíció… -várta az újabb kioktatást.
-Az is fontos! Figyelj oda rá, nehogy elbaltázza.
-El akarom kapni Tront!
-Úgy érzed, veszélyt jelent a leendő családodra. -kijelentés volt, nem kérdés.
-Igen.
-Mindent megteszünk. Leléphet! -váltott hivatalos hangnemre.
Karolina biccentett és elindult az ajtó felé.
-Megkérte már a kezed?
-Még nem…de bizonyos jelek arra utalnak, hogy…
Valéria újból kinyitotta az ablakot, és rágyújtott egy cigarettára.
Karolina újból összefutott Verával a konyhában.
-Na?
-Támogatnunk kell Misit, közben készen kell állnunk arra, hogy elkapjuk a grabarcát.
-Tudod…olyan, mintha egy alakváltó lenne… -mondta ki a gondolatait.
-Jobban én se tudtam volna megfogalmazni.
-Kérsz egy kávét?
-Kössz nem…csak vizet. De rohanok…
Vera gyanakodva nézett a távozó százados után. Visszatért az irodába. Misi üdvözült mosollyal bűvölte a gépét, András és Sanyi a hétvégi meccset beszélték meg, Ricsi kérdőn nézett rá. Vera biccentett Ricsi felé, és leült a gépe elé.
 
Az alezredes asszony már a negyedik cigarettáját szívta, közben fázósan húzta össze magán a zakót. Próbálta rendszerezni az érzéseit, a gondolatait. Tront el kell kapni, ebben partner a lánya, de utána mi lesz? Vajon milyen élete lesz családanyaként, és civilként? Mindenesetre újabb, részletes ellenőrzést kért a Meridiánra. Legalább az legyen rendben… 
Tűnődve nyomkodta a telefonját. Még mindig sokat gondolt a lánya apjára, akivel huszonöt évig éltek együtt.
-Öregszem... -gondolta- Szentimentális vén hülye leszek! 
Nagy sóhajjal tárcsázta a számot. Kicsöngött, majd felvették.
-Szia... Ráérsz ma este? Beszélnünk kell... Rendben! 
 
Lina emelkedett hangulatban érkezett haza, végre Kara helyett ismét Lina lehetett. Otthon először Regibe futott, akivel vigyorogva pacsizott. A párja lánya a barátnője lett és sose próbált anyaként viselkedni vele. A lány eléggé öntörvényű volt, szerencsére az apja tudta kezelni. Kényelmesen elhelyezkedett az ülőgarnitúrán és a TV-t bámulta. Úgy döntött, hogy Tron problémáját elteszi holnapra. Észre se vette mikor szundított el, arra ébredt, hogy masszírozzák a talpait. A garnitúra másik végén a párja ült. Elmosolyodott.
 
Már fél órája bódultan sétált fel-le a lakásban. Sosem gondolta, hogy ilyen közel kerül ahhoz, hogy a vágyai beteljesüljenek. Megborzongott, mintha máris… Ahogy volt, alsónadrágban, trikóban zokniban leült a géphez. Szinte önkéntelenül mozdult a keze, és elindult a film. A nő az ágyon feküdt, az egyik kezével s melleit gyúrogatta, a másik kezének nagy és mutatóujja az ölébe merült és ütemesen, ráérősen kényeztette magát, Halkan hallotta a nő sóhajtozását. A keze ütemesen kezdett mozogni az asztal alatt, olyan ütemben, mint a nő keze a képernyőn.
 
Ylva otthona biztonságban kapkodva szabadult meg a számára idegen göncöktől. Máshogy szeretett öltözni, de most ez volt az álcája. Eddig működött, senki se ismerte fel. Ledobta a kényelmetlen melltartót is, majd a harisnyát, bugyit is. Elégedetten nézegette magát a tükörben: bárkit el tudna csábítani. Eddigi élete során tudatosan mondott nemet a szerelemre, a rövidebb-hosszabb kapcsolatai biztosítottak annyi kéjt, amennyire szüksége volt, ha mégsem, akkor talált magának valakit. Ez egészen jól működött a legutolsó pasiig, ö valahogy megfogta, mellette szinte vágyott a normális életre. A sors fintora volt, hogy épp a pasi cégétől kellett lopnia. Egy szempillantás alatt mondott ismét nemet az érzelmekre, és igent a pénzre. Megkapta a pénzt az utolsó balhé után, elég pénze volt már, hogy akár visszavonuljon. A háza már megvolt ott fent Északon, már csak el kell tűnnie. Vajon hiányozni fog ez az élet, az izgalom, ahogy kitartó munkával betört a szervekre és megszerezte, amit akart? Mindig ügyeskedéssel és ravaszsággal ért célt...kivéve az utolsó alkalommal, akkor kellett némi nyers erő is, így is majdnem rajtavesztett. A pasi túlélte, nem volt szíve feláldozni. Ez már szerelem? -tette fel a kérdést magának. Vagy inkább az első és ezidáig utolsó szerelme, aki idősebb volt nála. Megígérte, hogy mindig várni fog rá... Hanyatt vetette magát az ágyon és a plafont bámulta, úgy tűnt megoldhatatlan a feladat, nemhiába jobb érzelmek nélkül. Inkább elnapolta a megoldás keresését és tűnődve kezdte simogatni magát, nemsokára érezte a bizsergést „odalenn”. Széttárta a lábait és felhúzta a térdét, ujjait a nagyajkai közé mélyesztette. Eszébe jutott az utolsó alkalom amikor ezt csinálta, már majdnem eljutott amikor becsöngetett a pasija, nemsokára már vele szeretkezett. Beleborzongott a gyönyör emlékébe.  Vajon a férfi tudta, mekkora élvezethez juttatta akkor? Összegyűlt a nyál a szájában, az ujja módszeresen dolgozta meg a csiklóját.
 
Szeme a képernyőre tapadt, nemsokára jön a kedvenc része. Csengettek, a nő felkelt és beengedte a pasit, először a lakásába, majd magába is. Százszor is elképzelte, hogy ő lép be és teszi magáévá a nőt. Nem tudta eldönteni, hogyan csinálná...ráérősen vagy durván, erőszakszerűen, gyorsan és többször. A fogása öntudatlanul lett szorosabb a farkán, ahogy vadul kezdte rángatni a kezét. Hamar megfeszült a teste az élvezettől és felhördült, amikor kilőtt. A nő az övé lesz! Az övé és senki másé! Többször is. Aztán elvégzi, amivel megbízták.
 
Ylva röpke kéjének hangjai elültek a szobában. Mérgesen fordult hasra, arcát összefont karjaira fektette. Eltöprengett, hogy esetleg vesz egy műfütyit, bár hús-vér péniszeken kívül más még nem járt benne. Az igazit nem helyettesíti semmi, de már nagyon hiányzott neki egy kis igazi entyempentyem. 
 
Nézte a kimerevített képet. A kamerát annak idején ő maga rejtette el a hálóban, titkon remélve, hogy rögzít olyan képeket is, amelyek kielégítik alantas ösztöneit. Kezdetben nem izgatta különösebben a nő, aztán megmozdult benne valami. Már birtokolni akarta... birtokolni és eldobni. Érezte, hogy kezd újra merevedési lenni, elindította a filmet előröl.