VILÁ

1.fejezet-vilá

. Az életem eddig elég ramatyul alakult...Aztán megtudtam,hogy az az élet amit éltem,nem az én igazi életem volt.Végig hazugságban éltem és amikor megtudtam az igazságot,inkább kívántam vissza azt a nyomorult életet,de már nem volt visszaút.

A nevem Kara Thomson. 18 éves vagyok,fekete hajjal,zöld szempárral és mivel egész életemben dolgoznom kellett a farmon ahol élek a szüleimmel és 2 húgommal eléggé izmosnak mondható a testalkatom.Élek-halok az édes dolgokért és mivel lovak között nevelkedtem az életem részeivé váltak.Amit a legjobban gyűlölök az a hazugság,de itt körülöttem van belőle bőven.

-Kara!! Gyere ide azonnal!!-karaa!!
Hallottam apám részeg üvöltését.
-Jövök már,jövök! Csak kivittem Apollót legelni.
-A legkevésbé sem érdekel mit csinálsz..hozzál nekem még bort és ne a hülye lovaddal foglalkozzál!!..
-Hogy én hozzak neked italt!!? Ígyis totál részeg vagy menjél aludni inkább te alkoholista barom..! -Ennyire csak apám tud felhúzni de mikor otthagytam volna had kóvályogjon magának,akkor akkora ütés érte az arcomat,hogy a földön találtam magam.Mikor felálltam épp viszonoztam volna a kedves gesztusát de hirtelen a húgaim kiáltására lettem figyelmes.

-Kara kérlek ne tedd meg.!-kiáltotta a legkissebb húgom emilia.
-Igen kara gondolj anyára,nagyon nagy bajban lennél ha megtudná,hogy megütotted a saját apádat.-mondta Lola a nagyobbik húgom.

Az öklöm ellazult szavaiktól és könnyes tekintetüktől azonban az a mérhetetlen düh ott forrt bennem. Lementem a pincébe és apám kezébe nyomtam egy üveg bort.
-Remélem megfulladsz tőle!!

Felnyergeltem Apollót és elvágtattam vele ki a pusztaságba.
.                     .....

Már eléggé messze voltunk a farmunktól de megkellett állnunk pihenni mert mindketten nagyon fáradtak voltunk.Kiértünk egy hatalmas rétre amin vadlovak legeltek és madarak csiripeltek mindenhol.
-Itt elég békés nem lovacskám? -simogattam meg nyakát és utánozta a többi lovat..legelni kezdett.Én csak elfeküdtem a nagy füves területen és néztem az eget,a felhők olyan gyönyörűek voltak és roppant megnyugtató volt abban a környezetben lenni.
Pár nyugalmas,csendes perc után valami fűlsüketítő zaj töltötte be a hatalmas eget.A lovak,a madarak még Apolló is elvágtatott a zaj elől,így én maradtam ott egyedül fűrkészve az eget,a fák közötti sötét zugokat,hogy mégis mi adhatja ki ezt a borzasztó hangot.
Amint megláttam a hang forrását a szívem zakatolt a testem megbénult a félelemtől és moccani sem bírtam.Ugyanis a magasban egy sárkányt láttam meg ami felém közeleg.Még mindig nem bírtam mozogni szóval ott álltam mozdulatlanul és vártam mikor vet véget az életemnek a szörnyeteg,de simán csak leszállt pontosan elém az a hatalmas állat. Nemtudtam hogy higgyek e a szememnek.Nemudtam,hogy most álmodom vagy a valóság amit látok.

-Ne félj tőle nem fog veled csinálni semmit amivel kárt tesz benned.
-Hallottam egy lány hangját a sárkány felől.Majd észre vettem,hogy a szörny hátán ült ez a lány.
-Ki..Ki vagy te?! -kérdeztem alig hallhatóan.
-leszállt a fenevad hátáról és belenézett elképesztően kék szemeivel az enyémekbe. -mintha valamiféle erő sugárzott volna ki szemeiből amitől kezdett helyreállni a szívverésem és kezdtem lenyugodni.Aztán visszanéztem a sárkányra majd megint a jól ismert félelem fogott el.

-A nevem Nina Mezol és azért jöttem,hogy hazavigyelek.

Folytatása következik. :) ez csak a bevezető rész ezért lett ennyire rövid de remélem élvezetes is egyben.