Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Friss hozzászólások
Materdoloroza: Én is nagyon várom! Bármi is l...
2024-11-09 18:32
Rémpásztor: Persze. Hálás vagyok az érdekl...
2024-11-09 16:00
laci78: köszi! Tűkön ülve várom (ahogy...
2024-11-09 14:58
golyó56: Abbahagyhatnád ennek a sok sza...
2024-11-09 13:14
golyó56: Ritka pocsék
2024-11-09 13:13
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Schneider Istvánné Ilike adatai

Neve:
Schneider Istvánné Ilike
E-mail címe:
Nem publikus
Schneider Istvánné Ilike összes beküldött történetének megtekintése »
Schneider Istvánné Ilike
Írásai 22 75
1436
Szemem tüzével ajkadnak
Lágy ívét körberajzolom,
Csak nézlek szüntelen,
Csókodra szomjazom.
Várom ébredésed, hogy szemed
Mint szikrázó parázs égesse lelkem,
2776
- Rég láttam, hogy van?- kérdezte egy távoli szomszéd - volt az indító kérdés-, amit nem lehetet szó nélkül hagyni.
Szívesen megállt, mert szó, ami szó, ő is nagyon vágyott arra, hogy gondolatait megoszthassa valakivel vagy valakikkel.
Amint éppen megállt, hogy válaszoljon a kedvesen feltett kérdésre, látja ám, hogy a szemközti házból ismeretlennek tűnő néni ballag nagyon leromlott állapotban, - de hisz alig ismert rá...
1531
Hol jársz? Álmatlan hűvös éjszakán
mikor távoli ablak pislákoló fényében
feltűnik alakod az utca végében,
s csókodra szomjazik a szám...
1435
Jöjj Kedvesem! Siess karomba
Vágyón átölellek, úgy akarlak...
Távoli tájakról vissza tartlak
Ne hagyj el! Ne égjek magamban...
1278
Keze alatt, a lágy kovász, formát öltött,
ilyenkor szívünk, ünnepi díszbe öltözött,
mert friss vanília illat lengte be konyháját,
s boldogan tette elénk, mosolygós kalácsát......
1563
Tenyerembe rejtem arcom,
s azt, mi belőled megmaradt ...
1286
Nézz a szemembe.
Mit látsz?
Zöldellő szirmokat,
mikor haragom hevít,
s, ha máglyaként égek,
színe, sötétté változva ...
1542
Tenyerembe rejtem arcom,
s azt, mi belőled megmaradt,
gyöngyként hullanak alá ...
1394
Megtiltani nem lehet,
ha gondolataim, mint
kósza szél, pihenni vágy,
egy csendes alkonyon.
Megtiltani nem lehet, hogy
ódon fák suttogását hallgatva,
álmodozzak,...
1394
Gyermekkorom szép emléke,
Tisza parti kis kunyhó.
csodás napok, nagy élmények,
s mellettünk hömpölygött a nagy folyó...