VÁMPÍRVADÁSZOK 1. Felkelések kora - Alaptörténet

"Sötét felhők gyülekeztek az emberi lét fölé. A felkelők és a vámpírok örökös harca a végső háborúhoz közeledett. Megfogyatkoztak a bátor harcosok, de a remény mégsem szűnt meg létezni..."

Fiatal volt még az idő Torm Deal, a tornyok- és a hősök országa felett, mikoron négy nagy uralkodó kormányozta a vidéket. Egymás testvérei és barátai voltak, békesség honolt tartományaik felett. Úgy tűnt, a harmónia megingathatatlan. A két király, Phaldron és Lucio azonban végzetes titkot hordozott magában, s erről senki sem tudhatott. - Sem húgaik, a királynők, Moerona és Cordelia, sem az ország: A fiatal ifjak férfivágya lánytestvéreik után hajszolta őket. De hiába kértek kegyelmet a papoktól egy rendkívüli nász megtartására, azok megtagadták a vérfertőző frigyet. Tudván, hogy óhajuk szemben áll a törvényekkel, az egyházzal, s az egész országgal, végül Phaldron és Lucio az alvilághoz fordult. Húgaikért cserébe eladták saját lelküket a pokolnak. Szerencséjük nemsokára meg is fordult, s rövid időn belül Phaldron Moeronát, Lucio pedig Cordeliát tette asszonyává. A királynők gyászba menekültek, imáik mégsem hallgattattak meg. Az ég szörnyű büntetést szabott ki a két férfira: Életük végéig a sötétségbe zárta őket, és amint fényt láttak, majd’ elégett halandó testük. Étvágyuk friss vér csillapította, s ebbe az átokba kedvesüket is belekergették. Moerona és húga lassanként beletörődött sorsába, s ezzel vesztükbe rohantak. Ezekután hamar elterjedt a rémhír az országban portyázó, vámpírfogas vérszívókról. Évszázadokig pusztítottak az egykor erős birodalomban, leszármazottaik, utódaik pedig csak rontottak a helyzeten.

Hosszú ideig szenvedett a nép az elátkozott királyi család igája alatt, senki sem volt elég bátor, hogy szembeszálljon a zsarnokokkal, vagy ha mégis, az halállal nézett farkasszemet!
Ám egyvalaki mégis megpróbálta a lehetetlent. Egy Gadhon Niffet nevű, igazszívű parasztlegény lázadást szított a köznépben az elnyomók ellen. Meglepően sokan csatlakoztak seregébe, nem csak emberek, elfek, szilfek és egyéb lények hadai álltak mellé. Magukat a Felkelőknek nevezték, s azzal a szent céllal indultak meg a vámpírok ellen, hogy véget vetnek uralmuknak. A négy ősvámpír négyszáz év hadaskodás után pokolra jutott, s az ő halálukkal kezdődött meg a legenda. Módot láttak rá ugyanis, hogy kiírtsák e sötét fajt....

A LEGENDA:

A Felkelők régóta tudták, hogy a vámpírok semmitől nem riadnak vissza. Egyetlen halálos ellenségük volt csak, a vérfarkasok. Az sem volt titok, hogy a farkas mérge, ha elég erős, végezhet a vérszívóval, s annak minden teremtményével. Ezért úgy tartották, ha a négy ősvámpír mérgét és négy vérfarkasét telihold idején, amikor a farkas ereje teljében van, szenteltvízbe öntenek, a vámpírok hatalma semmissé lesz. Mindezt nem egyszerű megtenni. A szertartásnak a zsarnokok halálának évfordulóján kell zajlania, a telihold legelső napján! Hogy erre a napra meddig kell várni, azt nem sejtette senki, de tétlenkedésnek nem volt helye. A felkelők megkezdték az előkészületeket. A törpök bányáiban tömör gyémántból két darab, nyolcszögletű méreghordozó ereklyét faragtak.

A szögletek helyét üresen hagyták, hogy azokon keresztül folyhasson be a gyémánt belsejébe a méreg... Amikor ezzel elkészültek, útnak indítottak négy fiatal vitézt. Kettőt, hogy megtalálják és feltörjék a vámpírok temetkezési helyét, míg kettőt, hogy ráakadjanak a vérfarkasok nyughelyére. Ugyanazt a feladatot kapták: Törjenek ki egy-egy agyarat a koponyákból, és illesszék a méreghordozókba. Ezáltal a méreg a gyémántokba szivárog. Hogy ezzel végeztek, nem maradt más teendőjük, mint kivárni, mikor lesz a testvérek halálának évfordulóján telihold. Ám akármeddig vártak, nem jött el az a nap. A méreghordozók utódról-utódra öröklődtek a Felkelők között.

Ma elsősorban azért dúl a harc, mert a vámpírok idővel elragadták az Ősök mérgét. A megfelelő nap viszont vészesen közeledik, mikor véget lehetne vetni a több száz éves háborúnak. Ráadásul az utolsó nagy csata is a két versengő fél előtt áll, és nem lehet tudni, meddig sikerül halogatni az ütközetet...