Űrkaland #1

- Biztos vagy benne, hogy jó koordinátákat írtál be?- kérdezte a hátam mögül Shana.
- Igen!- mondtam ingerülten, miközben próbáltam biztonságosan landolni, egy sűrű erdőben- Már vagy háromszor ellenőriztem, sőt ha jól emlékszem, te Athlasnak is üzentél.
A mellettem lévő ülésen Elajha halkan kuncogott testvére aggodalmán, miközben másodpilótaként segített nekem.
- Elég bizarr egy hely meg kell hagyni- mondta elgondolkodva Degan, a Shana melletti ülésről.
- Miért, mit gondoltatok?- kérdeztem cinikusan- Hogy Selectina a  városközpontban lesz, mindenki szeme láttára? Rémlik még, hogy ő egy szökött hercegnő?
Elajha felhorkant.
- Nem ismerős?- kérdezte nevetve.
Szigorú pillantást vetettem rá, mire azonnal elhallgatott és a hajó stabilizátoraival kezdett foglalkozni. Én is visszafordultam, miközben teljes erőmből húztam hátra a kormányt, nehogy túl gyorsan érjünk földet. Kikerültem egy vészesen közel került fát, aztán már sima volt a leszállás. Mikor a hajó földet ért mindenki megkönnyebbülten sóhajtott fel.
Kicsatoltam az övemet és miután leállítottam a hajtóművet szembefordultam a többiekkel.
- Szerintem nem kéne mindenkinek mennie- mondtam.
- Igazad van!- helyeselt Degan- Én és Shana itt maradunk és vigyázunk a hajóra.
Bár én voltam Avalon hercegnője, és a hajón lévő személyek mind az alattvalóim, mégis Degan volt úgymond a vezetőnk. Degan a legidősebb közölünk és apám közeli barátja és tábornoka volt. Most pedig engem szolgál.
- Ne már! Engem mindig kihagytok a buliból- nyüszített Shana.
Shana és Elajha ikrek voltak és pontosan ezért nem hagyhattuk őket kettesben hosszú időre. És mivel Elajha a Degan alatt a hadseregben szolgált meg tud védeni. Szóval jelen esetben ő kellett mellém.
- Sajnálom Shana- mondtam és biztató mosolyt küldtem barátnőm felé.
Felálltam, leakasztottam a köpenyemen, és Elajhaval a nyomomban az ajtóhoz indultunk. Az én combomra mindig oda van erősítve a késem, de ezenkívül most nem vettem magamhoz más fegyvert. Elajha is csak a kardját hozta.
Mikor a csapóajtó leereszkedett megcsapott a párás, fülledt levegő. Nem volt túl kellemes a klíma a bolygó ezen részén, de pont ezért értettem meg Selectina miért idejött. Már, ha tényleg itt van.
- És most merre?- kérdezte mögülem kísérőm.
Elővettem a navigátort és balra mutattam. Elajha ment elől, kardjával utat törve a sűrű aljnövényzetben én pedig a navigátor szerepét játszottam. Pontosan a fordítottja volt ez a felállás, mint ami a hajón szokott lenni.
- Már mindjárt ott kell lennünk- mondtam nem sokkal később.
Elajha hirtelen megtorpant én pedig a hátának ütköztem.
- Szerintem megjöttünk!- mondta.
Kihajoltam mögüle, hogy lássak is valamit és valóban ott állt úgy ötven méterre előttünk egy öreg viskó. Kikerülve a fiút elindultam a ház felé, nem törődve a növényakadályokkal. Megtorpantam, mielőtt felléptem volna a kis verandára, és visszafordultam. Elajha ott állt mögöttem kivont karddal és bólintott, hogy kopogjak be. Így tettem, de mikor nem érkezett válasz megszólaltam.
- Hahó, van itt valaki?
Semmi.
- Halló!- szólalt meg Elajha erélyesebben.
Még mindig semmi.
Megpróbáltam kinyitni az ajtót, ami nyikorogva ki is nyílt. Intettem a kísérőmnek, hogy menjünk be. Bent az automata világítás még működött, így az egész hely fénybe borult, ahogy a szerkezet érzékelte a mozgásunkat. Nem volt túl nagy, de otthonos volt. Egy társalgóba értünk, amiben volt egy öreg kanapé, és egy holografikus kommunikátor. Mögötte az apró konyha volt, tele koszos és tiszta edényekkel. Egy ajtó a hálóba vezetett, egy pedig egy fürdő helységbe, ahol csupán csak egy dézsa volt és egy lyuk. Nem akartam belegondolni, mire használta azt a lyukat a tulajdonosa.
- Ezt nézd meg!- szólt Elajha és egy lapot emelt fel az asztalról- Azt írja: Drága Zen! Érzem, hogy eljött az idő, hogy végső búcsút vegyünk. Szeretném, ha tudnád nagyon büszke vagyok rád, apád is az lenne tudom. Remélem, nem nem fordulsz magadba a halálom után, ahogy én tettem a nagyapádé és apádé után. Éld az életed, fiatal vagy még, előtted az élet. Hiszem, hogy egyszer találkozni, fogsz egy különleges lánnyal, akivel leélheted az életed. Köszönöm, hogy ott voltál nekem és a nehézségek ellenére, örültem, hogy felnevelhettelek! Kérlek a nagy tanar fa tövébe temess a kert végébe. Tudod mennyire szerettem ott üldögélni! Szeretlek, nagymama!- olvasta- Utóirat: Kérlek kerüld el jó messzire az anyád!
Elérzékenyülve hallgattam az öreg hölgy utolsó szavait az unokájához, aztán beugrott valami.
- Selectina leszármazottja fiú!- kiáltottam fel hirtelen.
- Még azt sem tudjuk, hogy itt ő élt- próbált kiábrándítani Elajha, de én már hamarabb észrevettem valamit.
A nappali falán lógott, egy kép keret, amiben változtak a képek. És ott volt. Avalon palotája, az otthonom. Ebből már tudtam, hogy csak is ő lehet az. Valamint egy esküvői fotó is volt, amiről egyből felismertem a gyönyörű Selectinát, aki egy ismeretlen férfi oldalán mosolygott. A következő képen egy fiatal srác volt, feltételezem Zen. Volt még pár kép az egykori hercegnő családjáról, de ami számomra fontos volt, az a palota és a fiú volt.
- Meg kell találnunk őt!- mutattam az épp megjelenő képre.
- Oké, de mégis hol?
- Szerintem kezdjük a legközelebbi városba!

---Ha tetszett itt tovább olvashatod és még sok más rövid kis történetet is találsz: http://aliresolvas.blogspot.hu/ ---