Tökéletes társ

A reggeli nap aranysárgán csillant meg az ablakokon, meleg fénnyel ölelte körbe a házat. Az étkezőben ült egy férfi és egy nő, halkan csevegtek, a reggelizés zajai hangosabbnak tűntek beszédüknél. A férfi sietősre fogta magát, gyorsan a szájába tömte az utolsó falat pirítóst és tojást, majd egy húzásra felhajtotta teáját. A nő még mindig ülve volt és teljes figyelemmel követte a férfi mozdulatait. Pillantásában benne volt mindaz, amit csak érzett iránta: a feltétlen odaadás, a tisztelet és az engedelmesség.
A férfi nyugtázta a nő pillantását, elégedetten elmosolyodott és leereszkedően megsimogatta a nő gesztenyeszín sörényét.
Végre a nő is felengedett és kissé gépiesen elmosolyodott.
- Szervusz szívem, este jövök ! – mondta a férfi és sarkon fordult. Kiment a ház elé a kocsijához, beindította és gyorsan elhajtott.
A nő csak a férfi távoztával állt fel az asztaltól és kezdte el leszedni a tányérokat.

Tom elégedett volt és jól érezte magát a bőrében. A kiadós reggeli után komfortérzete csak fokozódott, megállapította, hogy a boldogság nagyon apró dolgokon is múlhat. Jó érzés volt tudnia, hogy a nő, akivel ébredt és reggelizett, csak az övé, szereti és tiszteli őt. És ami a legfontosabb: abszolút kontrollálható.
Már 2036-ot írunk, az ezredforduló utáni káoszt, a technikai változásokat megrázó társadalmi változások követték. Ami az ezredfordulón még társadalmi disszonanciának számított, az már a múlté volt. Nagyjából egy évtizede eltűntek az un. szinglik, akik azok a nők voltak, akik mérhetetlen arroganciájukkal lebénították az ezredforduló férfinépességét. Nem tiszteltek mást, csak a szabadságot, önmagukat és fennen hirdették, hogy ők jól elboldogulnak maguk is, és nincs szükségük a férfiakra. Sem szociális, sem szexuális, sem pedig fajfenntartási célból. Szociálisan maximálisan kielégítette őket nőtársaik közelsége és megerősítést adtak egymásnak életvitelük tekintetében. Szexuálisan végképp nem számított izgatónak már a férfi, a segédeszközök kinyitották a lehetőségek végtelen tárházát a szinglik orra előtt. A fajfenntartás sem volt kulcsfontosságú, mert egyfelől egy valamirevaló szingli nem gondolt utódokra, másfelől ha ez a „baleset” mégis bekövetkezett volna, hát erre az eshetőségre ott voltak a spermabankok.
Tom óvatosan bekanyarodott a jobb oldalt álló épület elé, mágneskártyáját a bejárat mellett álló érzékelőhöz érintette, majd behajtott a kapun.
Az épület nem volt más, mint az államok elsőszámú bionikai laboratóriuma, ahol különféle humanoid lényeket állítottak össze, próbáltak ki és vetettek hosszas vizsgálat alá.
A férfi biológus-genetikus professzor volt, szakmájában az egyik legjobb.
A garázsban leállította járgányát, majd összeszedte a holmiijait az autó bélteréből. Az autót szükségtelen volt lezárnia, ezért már neki is iramodott a garázsból felvezető lépcsőnek. Szándékosan járt lépcsőn: nem szerette a lift zártságát, ismerte a liftek hibáit és persze hiúsági okai is voltak, amiért minden reggel a lépcsőt választotta, hogy mintegy bizonyítsa kiváló állóképességét.

Egész nap a team tagjai azzal vesződtek, hogy az egyik általuk alkotott „lény” tulajdonságait próbálták beállítani, ami az igények és ötletek sokfélesége miatt szinte lehetetlennek bizonyult.
Tom szeretett a kollégáival együtt dolgozni, mert nem csak a képzettségük, de nézeteik, értékrendjük is hasonlónak mutatkozott, ami a munka során azzal az előnnyel kecsegtetett, hogy az aktuális projekt menetét és határidejét tartani tudták.
Most épp azon dolgoztak, hogy beállítsák az egyik robotnál, hogy a viselkedését kontrolláló kártyaszoftver naponta update-elje magát, korrigálja a hibákat és frissítsen – igény szerint.
- Nézd Garry, gondolj bele, ha otthon a gyerekednek elmagyarázod, hogy ne köpködje szét a cseresznyemagokat, akkor jó eséllyel számíthatsz rá, hogy legközelebb vagy nem fogja, vagy már nem kell újra elmagyaráznod, hogy a köpködés miért nem helyes és első szóra abbahagyja azt. Nos, úgy gondolom, hogy ez a mi lényünktől is elvárható, ha jók a beállítások.
- Nem hiszem, hogy ez ennyire egyszerű lenne, bár talán a gondolkodás nem egyedi emberi dolog ezen a Földön. – ismerte el a Garry nevű kutató.
Végül abban maradtak, hogy egyenlőre beállítják a robot szoftverét úgy, hogy az új adatokat szintetizálja, próbáljon meg összefüggéseket látni és annak tükrében cselekedni a továbbiakban.

Hosszú nap volt, mindenki elfáradt. Az aznapi munka végeztével bezárták a kutatólabort és átöltözni mentek mindannyian. Az öltözőben már áttértek a mindennapos témákra, ami kicsit levezető volt az egész napos gondolkodás és problémamegoldás után.
Időnként viccelődtek is egymással, ahogy most is.
- Hé Tom, emlékszel még arra az önérvényesítő libára, amelyik a szinglik utolsó példánya volt és talán néhány hétig a nődnek hitted ???? – viccelődött az egyik férfi.
- Az amelyik fennen hirdette, hogy nála okosabb nincs és a Mensa tagságiját mutogatta minden pasinak mielőtt lefeküdt velük ?????? Tom, nem is tudtam, hogy Te is felpróbáltad azt a nőt ???? Érdekes lehetett………….
- Jajj, hát kibírható volt ! Igazán az volt a hátborzongató, hogy soha nem tudtam, hogy mi lesz a következő dobása velem kapcsolatban…………
Szolidáris röhögés volt a válasz erre, mindannyian megelégedéssel nyugtázták, hogy a szingli nők immár kihaltak, a világ megváltozott. És ez igy volt jó.

Tom beült az autójába és hazahajtott. Még le sem állította a motort, amikor megjelent az ajtóban Lynn széles mosollyal az arcán.
Igen, ezt a fogadtatást szeretem – nyugtázta magában a férfi, majd odatartotta arcát a nőnek, aki egy puha, nedves csókot lehelt bőrére.
A vacsora kiváló volt: királyrák currys bundában, hozzá cumberland mártás, friss saláta, majd dió torta.

Jóllakottságát érezve a férfi bevonult a nappaliba és lehuppant a díványra. Körbenézett, de nem találta a tv távirányítóját, ezért benézett a párnák alá, a tv mögé, de nem találta.
Ekkor kiment a konyhába, hogy megkérdezze Lynnt, aki hangos csörömpöléssel mosogatott. Ahogy elment az asztal mellett, észrevette, hogy a távirányító a frizsider tetején van. Elhúzta a száját, majd odament a nőhöz. Kezeit a vállára rakta és megfordította:
- Lynn, szeretném ha a tv távirányítót ezen túl a szobában hagynád és nem hoznád ki a konyhába, itt semmi szükség rá.
A nő bólintott és félénken lesütötte a szemeit.
Tom visszament a nappaliba és végre bekapcsolta a tv-t.
Az egyik adón talált egy régészeti műsort, ami egész érdekesnek bizonyult. Eközben hallotta, hogy Lynn mosogat, rakodik a konyhában. Kisvártatva kiszólt neki: - Szívem, ha befejezted, akkor gyere be ide mellém ……..velem is törődj már !
A nő néhány perc múlva megjelent, lekuporodott a férfi lábához. A férfi szórakozottan elkezdte kócolni a nő haját, aki végigsimította a férfi combját, majd férfiasságát kereste. A mozdulatok hol spontánnak tűntek, ami egy pár esetében érthetőek voltak, hol meglepőek, mert a látszat szerint erős vágyat keltettek mindkettejükben.
A szeretkezés után a nő meztelenül feküdt a férfi ölében az ágyon, pihegett és hosszú szempillái arról árulkodtak, hogy hamarosan elalszik.

Tom kis idővel később hasra fordította a nőt és a hátán megkereste a bőre kitüremkedését, elhúzta a bőrt és kivette a kártyát belőle. Az előtte álló notebookba helyezte azt és elkezdte a kártyaszoftver beállításait javítgatni…