Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Ezt a történetet nagyon régen hallottam attól, akit szerettem. Csak annyit fűzött hozzá, hogy...
Az öregtorony elkészül, Csege óriásit lép...
-Mi dolga volt ott?<br /> -Eltévedtem.<br /> -Ez elég gyenge magyarázat, nem gondolja? Valami...
Nem sokan hittek benne, hogy az emberhúsra ekkora a kereslet. Azt pedig végképp nem gondolták...
Első írásomat szeretném megosztani veletek. Tartalmaz valós városokat, de nem követi szorosan...
Friss hozzászólások
vikvik1: A történet fikció (sajnos). Az...
2021-03-04 23:56
ZaneZ: Nos. Tudod, mikor megláttam az...
2021-03-04 22:44
RichardRoe: Kezdeném azzal, hogy senki, is...
2021-03-04 10:14
Pavlov: Nyami!
2021-03-04 08:43
Kelemen Jeremos: Köszönöm Pavlov.
2021-03-03 09:47
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Star Wars A múlt biztos... 1. rész

Réges-régen, egy messzi-messzi
galaxisban...

STAR
WARS

A múlt biztos…

- Rendkívüli jogaimmal élve, először elrendelem egy köztársasági állandó hadsereg felállítására, válaszul a szakadárok fenyegetésére! – zengett Palpatine főkancellár erélyes hangja a Szenátus épületében.
- Megtörtént hát. – sóhajtott Mace Windu – A Jedikkel elmegyek a Geonosisra, Obi-Wannak segíteni.
- Én pedig meglátogatom a klónozókat a Kaminon. – morogta Yoda – Megnézem a sereget, amit a Köztársaságnak gyártottak.
Windu egyetlen biccentéssel tudomásul vette, majd maga mögött hagyta a Szenátus üléstermét. Sietve haladt végig a folyosón. Akkor sem lassított, amikor egy ismerős férfi köszönt rá.
- Jó estét Windu mester.
- Ha neked jó…

Bár a válasz szokatlan volt Windutól, Kéler csöppet sem volt meglepve. Sötét idők jártak a Köztársaságban, és úgy tűnt, egyre sötétebbek jönnek. Ezt bizonyította az a javaslat is, miszerint Palpatine-ra kellene ruházni a korlátlan jogokat. A Jedi mester mogorvasága arról tanúskodott, ez meg is történt. Kéler megborzongott. Mostantól egyetlen ember irányította a Köztársaságot. Remélte, jól döntöttek.
Belépett az ülésterembe. A szenátorok hangosan kiabáltak, láthatóan nem mindenki értett egyet a döntéssel. Ezen azonban már csak háboroghattak, változtatni nem változtathattak. Jómaga sose szerette a politikát. Ezt jól bizonyította, hogy eddigi életében messze elkerülte a Szenátus épületét. Azonban az új helyzet új pozícióba taszította. Mivel jómaga rengeteget tanulmányozta a különböző civilizációk harci stratégiáit, a Szenátus felkérte őt, legyen a Köztársaság katonai szakértője. Ő pedig készségesen elvállalta. Azóta többször is megfordult itt, kiselőadásokat tartott különböző politikusoknak és a főkancellárnak.
- Yoda mester. – lépett az apró Jedi elé – Hivatott.
- Igen Kéler. – fordult szembe a férfival – Szeretném, ha velem tartanál a Kaminora. Harcba kell vezetnünk a klónsereget, és azt szeretném, te vezesd őket.
- Ez nagy megtiszteltetés Mester. – hajolt meg Kéler – Készséggel állok a rendelkezésedre.
- Jól van. Menjünk.

Dzséjt Ön Frájn hajdani Jedi tanonc, Nakata Kortel padawanja most tehetetlenül szemlélte, ahogy barátját, Anakin Skywalkert, Obi-Wan Kenobit és Padme Amidala szenátort kikötik a geonosisi aréna közepén elhelyezett oszlopokhoz. Ekkor azt hitte, a szíve szakad meg. Szeretett volna segíteni rajtuk, de nem tehette.
Amúgy is öngyilkosság lenne teljesen egyedül szembeszállni Dooku gróffal. Csak én is a porondon végezném egy rémség állkapcsai között. – vigasztalta magát.
Dzséjt több rovarlény között, a díszpáhollyal szemben, az aréna túloldalán állt az árnyékban. A geonosisiak észre sem vették, ami Dzséjt javára hajtotta a vizet. Minél kevesebb személynek tűnik fel a jelenléte, annál jobb. Mert amikor elérkezik az árulás pillanata, bizony jobb, ha nem ismeri mindenki az arcát. Nem mintha a Geonosison hemzsegtek volna az emberszabásúak. Itt volt Dooku, Jango Fett és fia, Boba. Na és persze a mellette szobrozó Rainos, Dzsaj-Ten Ön Frájn gyilkosa. Öt évvel ezelőtt Rainos hidegvérrel megölte Dzséjt apját. Akár hányszor csak ránézett a komor, sebhelyes arcra, kedve lett volna nekiugrani, és darabokra tépni. De nem tehette.
Az arénát vonyító hang szelte át, a jellegzetes kattogó véggel. Poggle, a Kicsi főherceg megkezdte nyitó beszédét. Dzséjt hiába koncentrált erősen, hiába ismerkedett a geonosisiak nyelvével már hónapok óta, akkor is csak pár szót tudott kivenni. Ennek ellenére minden szót tisztán hallott, hála az építmény tökéletes akusztikájának.

Csendet! Kezdődjék a kivégzés! – fordította magában tömören, lényegre törően.
Az aréna végében feltárult három vaskapu, s megjelentek a gyilkos szörnyek. Először a négylábú, szarvas reek, majd a sáskaszerű aklay, harmadjára pedig a vérszomjas nexu jelent meg, ami válaszul a testét ért elektromos ütésnek fogai közé kapta a mellette lovagló pikadort. A mozdulat gyors volt és lenyűgöző, méltó egy ragadozóhoz.
Legalább gyors haláluk lesz. – gondolta Dzséjt, bár imádkozott Hyperionhoz, Ykerionhoz, Trydionhoz és Ryionhoz, a garn faj négy istenéhez, hogy segítsenek nekik, segítsenek neki.
A pikadorok orrayjaikon lovagolva terelni kezdték a szörnyeket a magatehetetlen zsákmányok felé. Azok láthatólag szívesen tettek eleget az egyre hangosabban szurkoló közönségnek, főleg hogy csillapíthatják mardosó éhségüket.

Dzséjt egy pillanatra a foglyokra tekintett, s döbbenten látta, hogy Amidala szenátor kiszabadítva magát bilincséből felfele mászik az oszlopon. A reek ekkor indult meg Anakin felé, aki egy bámulatos ugrással az állat hátán termett, mire szegény pára futásnak eredt az ellenkező irányba. Eltépve Anakin láncát.
Obi-Wan is kiszabadult, bár Dzséjt sajnos lemaradt róla. Jelenleg a földön hempergett, hogy elkerülje az aklay karmait. A lény megelégelhette a fogócskát, mert nekifeszült az oszlopnak és kis híján Obi-Wanra döntötte. Ezután mindketten futásnak eredtek.
Míg Anakin lepottyant a reek hátáról, Amidalának meggyűlt a gondja a nexuval. Hátát felsértette a ragadozó karmai, s Dzséjt biztosra vette, a szenátor hamarosan távozik az élők sorából. Ekkor azonban a lány leugrott az oszlopról, a láncon lógva megperdült és erőteljesen oldalba rúgta a nexut. A tehetetlen test nagyot nyekkenve ért földet.

Ennek kampec. – ezt a gondolatot megcáfolta a nexu, mert bár nyávogó hangot hallatott, felállt.
Akárcsak Anakin, aki az Erőt használva nyugtatta le a reeket, majd egy szökkenéssel ismét a hátán termett.
Obi-Wan nem járt ekkora sikerrel az aklayszelídítés terén. A hatalmas karmok elkaptak egy földre került pikadort, míg a Jedi egy elektromos lándzsával tartotta távol magától vadászát. Dzséjt sejtette, hogy a geonosisi pusztulásához és a lándzsa nem megfelelő kezekbe való kerüléséhez, Obi-Wannak köze van.
Eközben a reek felöklelte a nexut, ami ezt az ütést már nem élte túl. Amidala is a hátára szökkent, Anakin mögé. Obi-Wan is elhajította zsákmányolt fegyverét, s miután az aklay kiszedte magából, és kettéharapta azt, a Jedi csatlakozott társaihoz.
Dzséjt arcán halvány mosoly jelent meg. Három szörnyből egy elpusztult, egy megszelídült, egy pedig sebesülten, megvadulva viaskodott a pikadorokkal.
Ám megkönnyebbülése hamar szertefoszlott, amikor a foglyokat hét droideka állta körbe, tüzelési parancsra várva. Dzséjt nem hagyhatta veszni társait, még ha ezzel saját magát is bajba sodorja. Egyszer mindenképpen el kell árulnia a szeparatistákat, miért ne most jöjjön el az az egyszer. Amennyiben meg se próbálná, a Jedi lovag címre se lenne méltó.

Fénykard zümmögött fel a páholyban és Dzséjt meghallotta Dooku hangját. A Jediben megfagyott a vér, mert azt hitte, lelepleződött. Dooku elvégre nagyhatalmú Jedi, és tudja, Dzséjt is annak készült. Lehet, hogy figyelemmel kísérte a gondolatait?
- Lám csak, Windu mester. Micsoda kellemes meglepetés. – az Erővel fókuszálva hallását, tisztán, érthetően hallotta Dooku szavait.
Windu mester, itt? – futott át az agyán s a páholy felé pillantott. A Jedi mester fénykardját Jango Fett nyakának szegezve állt szembe ellenfelével.
- Vége a műsornak Dooku. – csendült fel Mace Windu erőteljes hangja és Dzséjt hálát rebegett isteneinek, amiért azok meghallgatták.
Az arénában mindenütt fénykardok villantak fel, Dzséjt egyre nagyobb megkönnyebbülésére és meglepetésére. Néhányukat felismerte, s tudta, ők annak a kétszáz Jedi lovagnak a tagjai, akik különleges kiképzést kaptak. Ők voltak a harcosok. Dzséjt maga is közéjük tartozott, illetve fog tartozni.

Valaki megmozdult mellette. Rainos előkapta sugárvetőjét, hogy szembe szálljon a Jedikkel. Azonban nem számított a mellette álló, bosszútól fűtött ifjúra, akit kémnek küldtek Dooku szervezetébe. Hirtelen egy zöld penge hasította ketté a pisztolyt, míg Rainos gyilkos pillantást lövellt Dzséjt felé.
- Áruló. – köpte.
- Kém. – helyesbített Dzséjt – Most véged.
- Bátor, ámde botor próbálkozás ez barátom. Úgy látom, túlerőben vagyunk. – ütötte meg fülüket Dooku szavai.
- Én nem hiszem. – jött Windu válasza.
- Majd meglátjuk.
Eztán pillanatnyi csönd, majd felcsendültek a lézerfegyverek hangjai, valamint a sugarakat hárító fénykard zümmögése. Aztán egy újabb hang társult mindehhez és Mace Windu a küzdőtérre zuhant füstölő köpennyel.
Rezzent az Erő, Dzséjt a porondra ugrott, épp csak elkerülve a felé száguldó lézernyalábokat. Mikor talajt ért, az egy tömegben lecsapni készülő Jedi seregben találta magát. Velük együtt megindult a droidsereg felé, ami szemből érkezett. A két csapat találkozásakor kaotikus zűrzavar tört ki, amin a Jedik kerekedtek felül. A közelharcban verhetetlen fénykardok hamar ócskavassá aprították az élen haladó fémtesteket. Aztán a tömeg szép lassan szerteszóródott az aréna területén.

Dzséjt örömmel forgatta fénykardját. A zöld penge könnyedén hárította el a felé suhanó lövedékeket, szelte ketté a droidvázakat. Aztán meglátott egy alakot a forgatag közepén és elindult felé. Közben folyamatosan forgatta, pörgette fegyverét, minden mozdulattal elpusztítva egy droidot. Aztán hátát nekivetette Nakata Kortel Jedi mesternek, s ketten együtt halálos táncba kezdtek.
- Üdv mester. – hárított egy mellkasra irányzott lézernyalábot – Rég láttalak.
- Tán hiányoztam? – kérdezte mestere higgadtan, nem úgy, mint Dzséjt, akit fűtött a csata heve. Nakata gyűlölte a harcot, de ha kellett, részt vett benne.
- Azt nem mondanám. – Dzséjt figyelme lankadt, mert egy sugárnyaláb két centire száguldott el a feje mellett – De nem volt kivel sabaccoznom. – azzal visszapasszolta a második lövedéket az előbb majdnem célba találó droidnak. A fémtest kétrét görnyedt, majd elemeire hullott – Azt hiszem, a küldetésem véget ért. Te hogy állsz a nabooi bányászokkal?
- A tárgyalások bizonytalan ideig szünetelnek. – azzal levágott egy mellettük harci helyzetbe alakuló droidekát.
Ekkor sütötték el újra a csata közepére betolt nagyteljesítményű hangágyút. A lövedék közel hozzájuk talált telibe egy Jedi lovagot, aki porrá zúzott testtel átrepült az arénán. A szétterjedő lökéshullám pedig a levegőbe emelte és a földhöz vágta a közelben lévőket, legyenek azok Jedik vagy droidok.

Dzséjt és Nakata is a földre zuhantak. Mindkettőjük testébe heves fájdalom nyílalt, fülük csengett, dobhártyájuk majd szétszakadt. De egyikük sem törődött testük e jelentéktelen impulzusaival. Az ágyút most újratöltik.
- Ki kell iktatnunk azt a hangágyút. Túl sok áldozatot szedett már. – nyögte Nakata, miközben próbált lábra állni.
- Bízd rám. – mondta Dzséjt és nekiiramodott. Nakata csak csodálkozott tanítványa fürgeségén, és azon mennyire higgadt tud maradni ebben a kaotikus helyzetben. Már egyáltalán nem hasonlított arra a Dzséjt Ön Frájnra, akit hajdan pártfogásába vett.
Dzséjt amint elérte az ágyút, a levegőbe szökkent és kardját függőlegesen belevájta annak tetejébe. A fegyver nagyot szikrázva adta meg magát. A Jedi tanonc ezután leszökkent a földre, ahol két suhintással végzett a kezelőkkel.
Nakata is talpra állt, majd hatalmasat ugorva került el egy sorozat lövedéket, egy bukfenccel talajt érve előre szúrt. A szuper harci droid megrázkódott, aztán hanyatt dőlt, mint egy zsák. A Jedi mester csak egyetlen egy pillanatig élvezte győzelmét, utána folytatta ellenségei aprítását.
A csata egyre rosszabbul alakult a Jedik számára. A droidok véget nem érő sorokban özönlöttek, és a lovagok hátrálásra kényszerültek.
Dzséjt viszont nem akart meghátrálni. Egyre hevesebben küzdött az életére törő droidokkal. Forgott, pörgött, vagdalkozott, hárított és szúrt, mígnem a droidok már lézeresőt zúdítottak rá. A Jedit az Erő vezette, így minden egyes kilőtt lövedék visszacsapódott az őt útjára bocsátóra. Hamarosan droidtetemek tucatjai vette körül az ifjú Jedit. Mígnem egy droideka mellé nem gördült, s halálos fegyverével el nem találta kifáradt célpontját.
Nakata ebben a pillanatban ért oda, fénykardjának kék pengéje kettészelte a droidekát. A fegyverek zaja ekkor elcsendesedett. A Jedi a tér közepére nézett, ahol társai tömörültek egy kört formálva.
Tökéletes védekező állás. – gondolta.

Leguggolt tanítványához és kitapintotta pulzusát.
- Él még? – kérdezte a nem messze álló Ayla Secura, a kék bőrű twi’lek Jedi mester.
- Alig. – válaszolt Nakata lesújtva. Ezen a napon sok Jedi halt meg, és nem akarta padawanját is köztük tudni.
- Gyerünk, mozgás. – csendült egy fémes hang.
Nakata a twi’lek nőre pillantott, akit épp ekkor vezettek el a kör közepe felé.
- Megsebesült, mellette kell maradnom. – állt fel Nakata szemében az ellentmondást nem tűrő csillogással.
A droid egy pillanatig némán állt, majd közömbösen a sebesültre célzott fegyverével. Lőni már nem tudott, mert Nakata kettészelte. A többi droid nem reagált, inkább felemelték fegyvereiket, és körbe vették a mestert és haldokló tanítványát.
- Windu mester! – szelte át az arénát Dooku erélyes hangja – Hősiesen küzdöttetek. Nagy betűkkel írják majd neveteket a Jedi Rend történetében. De most, adjátok meg magatokat, és megkímélem az életeteket.
- Nem leszünk az áruba bocsátható túszaid Dooku. – válaszolt habozás nélkül Windu, hisz tudta, hogy minden Jedi egyet ért vele.
- Akkor hát, nincs más választásom. – sóhajtott Dooku, s a droidok célra tartottak.
A droidok célra tartották fegyvereiket. A Jedik védekező állást vettek fel, felkészülve a halálra, a végső csatára. Nakata úgy helyezkedett, hogy képes legyen megvédeni magát és Dzséjtet is. Pattanásig feszült a helyzet. Már-már el is pattant, amikor hajtóművek süvítésével telt meg az aréna.
- Nézzétek! – mutatott az ég felé Amidala szenátor.

A Jedik a magasba emelték tekintetüket s megpillanthatták a leereszkedő köztársasági csatahajókat.
Az arénát azonnal lézertűz árasztotta el. A droidok támadtak, válogatás nélkül lőttek mindenre.
A Jedik úgy forogtak, mint a tornádó. Védték magukat, egymást és a szenátort.
Fénykardjaik áthatolhatatlan pajzsot képeztek.
Hasonló történetek
2423
- Ugyan, ugyan tábornok! Ön túlságosan is elhamarkodott. Elfelejtette azt az apró tényt, hogy mind a romulán mind a klingon hajók el vannak látva álcázó pajzsokkal. A hajónk álcázópajzsa egy véletlen meghibásodás miatt már jóval előtte aktivizálódott. És mivel a vezérlőrendszere tönkrement a legénység nem tudta lekapcsolni azt.
- Véletlenül mi! – jegyezte meg Ke’Bokk parancsnok inkább csak magának, mint sem a jelen lévőknek...
2481
Végül összesen jó húsz ember ment át a Klingon hajó fedélzetére. Szemmel láthatóan egyikük sem járt még ilyen hajón. Erre persze Konmel tábornok is számított, így az érkezőket négy tiszt várta, akik aztán két elé osztották az embereket. Turistákra és dolgozókra. Így végül is két-két tiszt kísérte a csapatokat. Később aztán Konmel tábornok… talán éppen a bizalom erősítése képen visszahívta a kísérő tiszteket. Persze meghagyta a vendégeknek, hogy csak a kijelölt területekre léphetnek......
Hozzászólások
További hozzászólások »
Hochspannung ·
Levele!

Mz. ·
Jó csak mintha már láttam volna valahol.:)

Hórusz ·
Jó.. jó.. de jobb lenne ha az egészett te találtad volna ki.

A sztoi 7-es. Nem csak azért mert az eredeti sztori is nagyon jó. A fogalmazás is jó. De kicsit bővebben ha lehetne. Mindjárt elolvasom a 2. részt is.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: