The Vampire Story - part3 - A második találkozás

3. A második találkozás

Cathy boldogan szaladgált a hatalmas házban, hisz ma tölthette első napját a fényben. Vadászni is csak megszokásból ment el szürkületkor. Teljesen el volt havazva. Kacarászott, s táncolt. Olyan boldogságot érzett, mint még sosem; majd a következő kacaj velőtrázó hörgésbe csapott át, s Cathy éles döfést érzett a mellkasán. Lenézett, s egy karó hegye tátongott kifelé testéből. Megfordult. Seth nézett vele szembe, vérben forgó szemekkel.
Cathy térdre csuklott. A fiú szíven találta… Talán maradt még pár perce ahhoz, hogy átgondolja elmúlt 519 évét… Minden egyes porcikájában érezte az emésztő tüzet.
A fiú diadalittasan kihúzta magát, s távozni készült. A következő pillanatban vad morgást hallott. Hátrafordult volna, de fejét még oda sem fordította, már a szemközti falnak csapódva találta magát. Lapockája reccsent, s tompa nyögés hagyta el ajkát. Victorya odarohant Cathyhez, s kihúzta a karát a szívéből.
Időben érkezett. Cathy fájdalmai enyhültek, nagyon sóhajtott s elrohant a házból. Vicky tudta, hogy a nőnek vérre van szüksége a regenerálódáshoz, hát hagyta, hogy menjen. Seth menekülni próbált, de a nő ott termett s balkezével a falhoz nyomta. Seth jóval magasabb volt a nőnél, most mégis alig ért le a lábujja a padlóra. Victorya másik kezében Cathy vérétől bepiszkított karót tartotta. A fiú nem félt. Bátran várta a halált. Tudta, hogy ez vár rá, ha elbukik.

Victorya szorította a fiút s vadul morgott. Gyönyörű macskazöld szemei, most bíborvörösen égtek. Szeme alja elsötétült a haragtól s vörösre festett ajkai közül villogtatta fogait. Dühösen ordított, majd a karót a fiú vállába szúrta s ledobta a földre őt. Seth fájdalmas hangja betöltötte a szobát. Ahogy padlót ért, összecsuklott. Vére patakokban folyt a parkettán. Fogait összeszorította, úgy vergődött a földön.
Vicky leült a bőrfotelbe szemben a fiúval. Whisky-t töltött, s még mindig vörös szemekkel bámulta a fiút. Seth nem értette, miért nem öli meg.
- Miért vagy gyáva? – sziszegte fogai között. – Ölj meg! Ölj már meg! Mire vársz még? – hörögte.
A nő kecses léptekkel odasétált, s leguggolt a fiú feje mellé. Lenyúlt a vértócsához, s ujjaival könnyedén játszadozott a vérrel. Megszorította a fiú vállát, s felemelte.
- Miért akarsz te meghalni? Te akkor halsz meg, amikor én akarom. Ha hagytam volna, anyáddal együtt haltatok volna meg a vámpírtámadásban 20 éve… Most mégis itt vagy. Lehetnél hálásabb is, minthogy ránk támadsz. – s ezekkel a szavakkal kíváncsivá téve a szenvedő fiút, könnyedén a bőrkanapéra hajította.

Lassan odament a fiúhoz, s letépte az inget róla könnyedén. A vállán lévő tátongó sebhelyhez hajolt s megnyalta azt. A fiú elborzadva látta, hogy a nő nyelvének érintésére begyógyul a seb. Erősebbnek érezte magát, mint valaha. Csodálva nézte a nőt, mégis szívből gyűlölte.