Testvérháború V. rész 4. fejezet

FIGYELEM! A történetben több leszbikus karakter is szerepet kap, köztük a két főszereplőnek tekinthető személy, Frances és Katie is. Emellett a történetet át- és átszövik a leszbikus utalások és néha szexjelenetek is. Aki ezt nem tolerálja, azt ezúton kérném meg, hogy itt fejezze be, és ne olvassa tovább a történetet.
Köszönöm

rta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének ideje: 1997

*****************************************************************

4. fejezet

A temetést három nappal később tartották, egy csütörtök reggelen. A család barátai sorban fejezték ki együttérzésüket. A hírek még a lapokban is megjelentek. Sokan küldtek virágot és még többen jelentek meg a szertartáson. Frances, egy pillanatra sem mozdulva el Katie mellől, a könnyeivel küzdött. Katie gyengéden átkarolta őt és neki is potyogtak a könnyei. Syrah és Lucy is jelen volt. A szülők összeszedték magukat, de így is látszott rajtuk a fájdalom. A nap lassan telt, és úgy tűnt, sosem akar véget érni.

***

Teltek a napok és lassan minden visszatért a normális kerékbágásba. Frances és Katie rendszeresen látogatták a fiukat. William lassan épült fel, és egyes dolgokra, úgy tűnt, már soha többé nem lesz képes. Például az orvosok szerint soha nem tudja majd rendesen használni a jobb kezét. Ahhoz is terápiára lesz majd szüksége, hogy ne féljen az autóktól. Bár beszélni még nem tudott, tisztán ki tudta fejezni örömét, amikor meglátta a szüleit.
Valahányszor meglátta Frances-t, legjobb képességei szerint a karjaiba vetette magát. Ismét a régi, vidám önmaga volt. Többen látogatták meg a vártnál. A nagyszülei, Louie és Korina, akik már az első gyermeküket várták, tervezgetve az esküvőt, miután visszatértek Franciaországba, és a DeValoi-család számos barátja.
Végül eljött a nap, amikor az orvos haza engedte. Levették a kötéseket, de William így is gyakrabban használta a bal kezét, mint azelőtt. A lába már jól volt, és ismét energikusan szaladgált a lakásban.
Frances és Katie megegyeztek, hogy együtt viszik haza, miután az előbbi végzett a munkában. Richard is nagyon várta már az alkalmat és arra kérte a lányát, hogy hozzák el hozzájuk a kisfiút, ahol Louie-val és Korinával egy kis ünnepséget szerveztek.
Végül öt körül végeztek és Frances felvette a telefont, hogy felhívja Katie-t.
– Halló? – szólt bele a lány.
– Szia, Katie! – mosolygott a nő. – Épp most indulok, Cherie. Fél órán belül ott leszek.
Azzal letette és már sietett is ki az irodából.

***

Katie a ház előtt várt. Frances öt perc késéssel érkezett meg és már nyitotta is az ajtót a feleségének. Amikor kényelmesen elhelyezkedett, megcsókolták egymást, majd elindultak a kórház felé.
Williamet már felöltöztették, mire oda értek. A papírok kitöltése szerencsére gyorsan ment.
A kisfiú nagyon élvezte az ünnepséget a nagyszüleinél, még úgy is, hogy egy másik gyerek se volt jelen. El is felejtette már Ross-t, a balesete okozóját. A tény pedig, hogy nem is láthatta többé a férfit, megkönnyítette a felépülését. Mindent egybe véve, kellemes este volt.

Epilógus

Frances a tükörben nézte magát, végigmérve a ruháját. Megigazította ismét rövidre vágott haját. A régi szobájában volt, ahol lakott, mielőtt összeköltözött Katie-vel. A lány is valahol a ház számtalan vendégszobájának egyikében tartózkodott.
Már öt hónap telt el.
Francine sokat beszélgetett velük, próbálva rendbehozni, ami megszakatt kettejük között.
Frances azt tervezte, hogy elviszi a feleségét és a fiát a franciaországi házhoz. William gyorsan gyógyult. Frances azt tervezte, talán Claudette-nek is bemutatja őket, természetesen mint egy jó barátjának. Bevallotta Katie-nek, hogy Claudette volt az utolsó nő, akivel lefeküdt, mielőtt visszament volna hozzá. A lány féltékenykedés nélkül fogadta az információt. Most már semmi sem szeghette szárnyát a Frances iránt érzett bizalmának.
Még mindig nem volt elégedett a küldejével. Ideges volt. Épp úgy, mint az első alkalommal. Megfordult, amikor az anyja kopogtatott.
– Anya! Hogy festek?
Francine felfigyelt a lánya kezeinek remegésére, majd büszkén végigmérte őt.
– Gyönyörű vagy – mosolygott rá. – Annyira büszke vagyok rád! – ölelte át a lányát és megcsókolta az arcát.
Frances kissé megnyugodott. Nem volt ilyen ideges azóta az este óta, hogy megkérte Katie kezét.
– Anya! Hol van Katie?
Francine elmosolyodott.
– Ne aggódj, kicsim! Minden rendben lesz – csókolta meg ismét a lánya arcát, majd magára hagyta.
Pár perccel később Richard, Louie és Korina, akiknek már megvolt az esküvője és három hónap volt hátra a gyerek születéséig, beléptek Frances szobájába. A nő az ablaknál állt zsebre dugott kézzel, kifelé bámzlva a gyülekező vendégekre.
– Frances – lépett mellé az apja.
A nő megrázkódott. Most vette csak észre a férfi jelenlétét.
– Hogy vagy, kislányom? – ölelte át Richard.
Frances hozzá bújt.
– Idegesen, Apa – motyogta, majd lassan hátra lépett. – Milyen lesz Katie ruhája? – nézett rá kíváncsi tekintettel.
Richard, Louie és Korina felnevettek.
– Ne aggódj! – mondta Louie. – Gyönyörű, mint mindig.
Frances elégedetten elmosolyodott.
– Látni szeretném.
Korina odalépett hozzá és átölelte.
– Már nem kell sokat várnod. Hamarosan kezdünk.
Pár perccel később Francine rohant be a szobába és megragadta a lánya kezét, kihúzva őt a folyosóra.
– Gyönyörű vagy. Magnifique – mérte végig őt. – Csak menj le a lépcsőn és várj ott! Ti hárman – nézett a többiekre – menjetek vele!
Aztán a lépcső felé terelte őket.
Frances-t meglepte az összesereglett tömeg mérete. Kissé zavarta a vaku villogása. Kezet fogott néhány kollégájával, majd biccentett Syrah és Lucy felé. Syrah dobott felé egy csókot, majd a meglepett Lucy ajkaira tapasztotta a száját. Frances vidáman felnevetett, de azonnal el is hallgatott, amikor a tömeg álmélkodva a lépcső felé nézett. Ő is megfordult és követte a tekintetüket, majd nyelt egyet, amikor meglátta Katie-t. A lány gyönyörű volt és a kamerák fényéven úgy lépdelt le a lépcsőn, mint egy filmsztár, miközben egy pillanatra sem vette le vágyakozó tekintetét Frances-ről. Amikor leért a lépcső aljára, barátságosan az emberekre mosolygott, majd ismét a szerelmére nézett. Frances a kezébe vette az övét és a gyönyörű zöld szemekbe bámult.
– Szeretlek – suttogta.
– Én is szeretlek téged – válaszolta a lány.
Aztán Richard jelent meg a lépcső tetején, hogy üdvözölje az egybegyülteket.
– Üdvözlök mindenkit! – mondta mély hangján. – Köszönöm, hogy eljöttetek erre a fogadalmi szertartásra. Egyszer már összegyültünk így. együtt, de azóta sok minden törtét… Úgyhogy, a negyedik évfordulót választottuk az újrakezdéshez – nézett a két nőre, akik még mindig egymásra mosolyodtak. – Frances, Katie.
Frances nyelt egyet. Hangja rekedt volt az érzelmektől.
– Én, Frances, megígérem neked, Katie, hogy szeretni foglak, tisztelni és boldoggá tenni, amíg a halál el nem választ.
Tapsvihar csapott fel a tömegből. Amikor elhalkultak, a könnyeivel küzdő lány is megszólalt.
– Én, Katie, megígérem neked, Frances, hogy szeretni foglak, tisztelni és boldoggá tenni, amíg a halál el nem választ.
Richard alig bírta visszatartani a könnyeit.
– Nos – szólalt meg végül. – Ez egy új kezdet, amikor két…
– Három – szólalt meg Katie és Frances egyszerre.
Richard felnevetett.
– Három lélek, Katie, Frances és a kis William, újrakezdi közös életét. Ennek alkalmából pedig Francine-nel egy kis ajándékkal készültünk az ifjú párnak – nézett a feleségére, aki lassan odalépett hozzájuk ás levélformájú dobozzal a kezében. Richard elvette tőle és gyengéden szájon csókolta.
Frances és Katie érdeklődve figyelték, ahogy kiemel a dobozból egy arany láncot, amin egy szív formájú medál függött, aztán felmutatta.
– Ebbe a medálba Frances nevét vésték – közölte. – A fogadalomváltás a szívek váltását is jelenti.
Frances a felesége szemébe nézett.
– Neked adom a szívem, Katie – vette át a láncot és a lány nyakába akasztotta.
Richard elégedetten mosolygott és egy ugyanolyan láncot emelt ki a dobozból.
– És persze van itt egy medál Katie nevével is – adta át az ékszert a lánynak.
Katie belenézett a szikrázó szürke szempárba.
– És én neked adom a szívem, Frances – akasztotta a nő nyakába a láncot, majd karjait felesége vállán nyugtatta, ajkait pedig az övéire tapasztotta.
Tapsorkán szállt a magasba a ház körül. Végül elléptek egymástól és mosolyogva néztek végig a tömegen. Felhangzott a zene és az ifjú pár táncra perdült. Tekintetük egymásba fonódott. Frances megcsókolta a feleségét, Katie pedig szétnyitotta ajkait a nő nyelve előtt.

***

Gyorsan teltek az órák. Már hajnali három volt, amikor Frances és Katie úgy döntött, visszavonulnak. A parti jó hangulatban telt, sokat táncoltak, beszélgettek és nevettek. Frances viszont már nem tudott úrrá lenni a vágyain. Felsietett Katie-vel a lépcsőn és a régi szobája felé vezette. Amikor beértek, bezárta maga mögött az ajtót és karjaiba vonta a feleségét, hogy szenvedélyesen megcsókolja.
– Katie? – szólalt meg és lenézett a lány nyakában függő medállra.
A lány mosolyogva nézett fel rá.
– Mi az?
Frances szendén mosolygott.
– Go-gondoltál már még egy gyerekre? – ölelte magához szorosabban a feleségét.
Katie felnevetett és megcsókolta őt.
– Hát persze. Állandóan… Talán egy kislány, ezúttal?
Frances boldogan felnevetett és szenvedélyesen megcsókolta a feleségét.
– Ez annyira hihetetlen!
– De micsoda? – nézett rá Katie zavartan.
– Hogy a karjaimban tarthatlak. És hogy ez már örökké fog tartani.
Katie elmosolyodott és ismét megcsókolta a nőt.
– Pontosan tudom, hogy érzel – suttogta és szorosan Frances-hez bújt.

Vége