Táborban

Mivel egyéb kategóriába tettem, már most elmondom: történetem romantikus.
Néptáncolok és épp egy úton voltunk külföldön. A barátnőmnek és nekem ugyanaz a fiú tetszett, de nekem tényleg csak etszett ő viszont már nagyon régóta szerelmes volt belé. De a táborban én kezdtem beleszerelmesedni Bencébe. Nem volt egy túl helyes fiú, de mivel én sem vagyok egy szépség a belső értékekre figyeltem és egy nagyon aranyos jófej srác volt az eredmény. De nem akartam megbántani Mónit, mert míg én már túl voltam pár fiún, ő sosem tetszett senkinek, nem is volt még fiúja. Ez a bevezető, de most jön a konfliktus!
Természetesen a táncosoknak tartottak egy kis bulit ismerkedésre táncolásra. Az ismerkedés nem nagyon ment, hisz mind más nyelvüek voltunk, de valahogy elgagyogtunk angolul és végülis közös lett a buli.De akkor egyszercsak valaki egy lassú számot kért. Leültem. Pár másodpercig felhevülten néztem a táncolókat, majd egyre inkább elkeseredtem, hogy nekem miért nincs párom. Könnyek szöktek a szemembe mert előző szerelmemmel nagyon fájdalmas volt a szakítás. Kimentem.
Egy folyóra nézett ez a rész és felültem a tájjal szemben a korlátra. Hallottam, hogy valaki odajön mögém de úgy tettem mintha nem venném észre. -Biztos a Móni az már megint.- gondoltam. De nem.
-Miért jöttél ki? - kérdezte Bence.-Elég hüsi van, nem kéne megfáznod. Szívemet a torkomban éreztem ahogy megfordultam. -Te sírtál?- De miért?
-Hiányzik-válaszoltam.
-Mi?
-Egy kéz a tenyeremből, egy csók a számról egy fiú mellőlem.
(Ezt egy internetes oldalon olvastam és nagyon tetszett. Már mióta ki akartam próbálni.)
-Én itt állok melletted és megfogom a kezed ha szeretnéd.
Tenyere fórrón érintette hideg kezemet és engem is elöntött valami különös. Ránéztem és éreztem hogy vibrál a levegő, ahogy zöldes szemeivel rámnézett.
Lemásztam a korlátról és egész közel álltam hozzá:
-Csókot iss kapok?
-Ha szeretnéd...
Apró szájrapuszi volt de épp elég a katasztrófához.
-Öhhh.......
A kijáratra néztem és ott állt az én barátnőm, Móni. Meglepetten, mahd kétségbeesve nézett minket, ahogy kéz a kézben álltunk.
-Móni..
Elfutoot fellökve az épp kilépő Dórit.
-Mi van?-kérdezte.
Elfutottam mellette a Mónival közös szobánk felé.AZ ajtó zárva.
-Móni! Engedj be!
-Hagyj békén!-hallatszik elfulló hangon.
-Nem tehetek róla! Egyszer csak odajött...beszéljük meg!
A válasz halk, elfojtott zokogás. A lépcsőn megjelent Bence és Dóri.
-Mi a baja?
Dórival egymásra tekintettünk.Vajon a Móni elmondaná neki?
Végül kimondtam:
-Nem csak nekem tetszel...
-Ohh....
Meglepett arc a felelet.
-Ilyen jó pasi vagyok?
Rendes körülmények között nevetek rajta de így csak egy halvány mosolyra futja.
Azon az estén 8 óra tájban kinyílt az ajtó és kilépett Móni kisírt szemekkel.Elmet mellettem, rám se nézett.Mikor aztán visszament rámnézett.
Tekintete vádló volt és én tudtam a bűnöm.
-Elvetted azt is akinél talán lett volna esélyem!
Azóta nem beszélt velem.