Szakítás mesterfokon

2 évvel ezelőtt ismertem meg Ilonát. Nagyon elbűvölő lány volt és kedves. Nem olyan, mint a többi, hiszen ő megérdemelte, hogy szeresse valaki. Valamiért nagyon visszahúzódó volt, de ez tetszett nekem. Ugyanis az ilyen stílusú lányokat kedvelem. Én is szégyenlős vagyok, ezért néhány napig csak néztem, de adva volt az alkalom. Mivel egy osztályba jártunk, az egyik tesiórán a tanár elvitt minket az uszodába. Nem volt nálam fürdőruha, mert elfelejtettem elrakni, de neki se volt. A tanár azt akarta, hogy sétáljunk az uszoda körül 1 óra hosszát. Odamentem hozzá és megkérdeztem, hogy sétáljunk e együtt. Igent mondott és aznap elég szépen megismertem. Nem lakott közel, szerette a lovakat, már-már egyenesen rajongott is értük. Volt neki 2 darab, amiről sokat beszélt nekem. Elvoltunk azon a délutánon. Szerettem volna hazakísérni, de akkor mondta, hogy ő messze lakik és kollégiumban van. Elbúcsúztunk és én boldogan mentem haza. Nem mondtam otthon el semmit csak boldog voltam. Akit aznap megismertem életem szerelme volt. Másnap, ahogy az iskolában voltam egyből odajött hozzám és a tegnapi délutánjáról beszélt.  Örültem, hogy én voltam az első, akit kedvelt. Nagyon jó barátok lettünk. Az osztálytársak viccelődtek is velünk, hogy miért nem járunk már. Nem szerettem, amikor ilyeneket mondanak, mert Icu akkor mindig elment, mert utálta az ilyen embereket, meg hát elég félénk volt. Teltek a napok, hetek, hónapok és szerettem volna megkérdezni, hogy járnánk, e? Vártam azt a pillanatot, amikor azt láttam rajta, hogy tetszek neki. Várnom kellett nagyon sokat, egy jó 8 hónapot, minden napot együtt töltöttünk, de 8 hónap múlva, megkérdeztem tőle. Ő egy határozott nemmel törte össze az álmaimat. Bosszankodtam magamban emiatt, de az ő döntése, én voltam a hülye. Attól a naptól megszakadtak a dolgok. Én balra mentem, akkor ő jobbra. De kb. 4 nap múlva odajött hozzám és bocsánatot kért, hogy megbántott. Én mondtam, hogy semmi baj. Szerinte én csak barát lehetek neki. Ebbe bele is egyeztem, mert én csak a közelében akarok lenni, élvezni minden pillanatát. De hát a sors egyszer felnézett rám. Az egyik barátom elkezdett vele beszélgetni, és elég sokat lógtak együtt. Nekem nem nagyon tetszett, hogy csak így eldobott Icu. Mellesleg az egyik nagyon jó barátommal. Én is úgy álltam hozzá. De Icu egy nap mondta, hogy mi a bajom, de én nem feleltem semmit. Így kezdődött az, hogy velem kezdett el foglalkozni. Biztos tudta, hogy féltékeny vagyok. Aznap megkérdeztem ismét a járás lehetőségét és csodák csodájára igent mondott. Nagyon boldog voltam, de láttam valamit, amit nem akartam. A barátom félrenézett és egy könnycsepp csordult ki a szeméből. Már ekkor tudtam, hogy kedveli. Icuval majdnem egy évig jártunk, nagyon jó volt a kapcsolatunk, törődtünk egymással és végre életet lehelt belém. De megtörtént, amire nem vártam. A barátom mindig ott legyeskedett körülötte. Egyre többet voltak együtt, mint régebben. Nagyon elkezdtem gyanakodni mindenre. A lécet az verte le, hogy beszélgetni is szinte csak vele beszélget. Kiálltam magamért. Megmondtam nekik, hogy most engem vernek át vagy rosszul látom. Természetesen a rosszul látomot választották. Beletörődtem, de nem bírtam megállni. Icut vontam kérdőre szemtől szemben. Azt mondta, hogy nem tekint a szerelmének soha többé és nem is akar senki barátnője lenni. Tehát szakított velem. Nagyon elbúsultam, főleg azon, hogy a barátom tölti ki a z összes idejét. Persze ő tiltakozott, hogy nem akar járni vele. Dehogynem. Eltelt egy hónap és elkezdtek járni. A barátommal összevesztem. Én nem vagyok haragtartó típus, ezért egy idő után megbocsátottam nekik, de a mai napig nem értem, hogy miért dobott csak úgy el, pedig én megtettem érte mindent. És felvillant az agyamban. Az új fiúja idősebb mint én. Akármerre nézek, már ez a divat a lányoknál. Az idősebb pasi. El akarom Icut felejteni, de amikor egymással csókolóznak, belül iszonyat fájdalmat érzek. Nagyon iszonyú fájdalmat.