Star Wars - A Köztársaság fénykora I.rész

A Star Wars rajongóknak íme egy kis ráadás. Bár rögtön az elején bocsánatot kell kérnem azért hogy néhol rosszul festek le egy fajt, vagy egy már létezőnek új nevet adok. Nem ismerem annyira a történetet de remélem hogy ettől élvezhető lesz a sztorim.
Ez a történet még a Köztársaság fénykorában évszázadokkal a Nabooi blokád, a Szeparatista szervezkedés és a klónháború előtt. Ekkor a Jedik még vidáman élték világukat és nem is sejtették, hogy az ősi próféciát beteljesítő személy viszi romlásba a rendet és a Köztársaságot. Hatalmas jedik éltek ebben az időben. Nagyjából ekkor kezdte „pályafutását” Yoda is aki később a Jedi Tanács nagymestere lett és a Birodalomban kilencszáz évesen halt meg. Ekkortájt még kószáltak a Galaxisban sithek és még itt-ott divatban volt a tőrvívás melynek tökéletes eszköze a hajlított markolatú lézerkard amilyet Dooku gróf is használt. A Jedi Templom még eredeti fényében ragyogott és a Galaxisban élő összes gyermek álma az volt hogy egyszer padawan ként bejusson ide.

Réges régen, egy messzi messzi galaxisban...

Az éj sötét volt. Már amennyire sötét lehet egy éj Coruscant betondzsungelében. Az égig érő épületek között egy köpenyes alak rohant át. Egy fiatal asszony volt. Huszonöt-huszonhat galaktikus éves lehetett. Néha bebújt egy épület árnyékába és hallgatózott. Léptek zaját hallotta maga mögött és amikor ezek elcsendesedtek tovább rohant. Hamarosan feltűntek szeme előtt a Jedi templom holdfényben úszó tornyai. Beugrott egy sikátorba és ismét hallgatózott, de nem hallott semmit. Lassan előbújt és a fal mellett osonva egy ajtót keresett. Hirtelen keze egy kiálló keretben akadt meg. Egy apró ajtó volt a falban, valószínűleg egy vészkijárat vagy bejárat azoknak a mestereknek, akik nem kedvelik a feltűnést és nem szeretnek a hatalmas főkapun közlekedni. A nő széttárta köpenyét és egy bebugyolált testet fektetett az ajtó elé. Még egyszer végigsimította a pongyolát, de hirtelen léptek ütötték meg a fülét. Felpattant és elkezdett rohanni, ám a sarkon két hatalmas lénybe botlott.

Első pillantásra emberszerűek voltak. Ám bőrük falfehér, szemük környéke lilás volt és hatalmas tollas bundát viseltek. Kopasz fejükön árnyjátékot játszott a holdfény. Umbaraiak voltak. A nő hátrálni kezdett, ám egy másik alaknak ütközött.
- Hol van? - kérdezte a férfi mögüle.
- Sosem találják meg! - mondta a nő gúnyosan.
A férfi kilépett az árnyékból. Tökéletes emberi teste eltörpült a két méternél is magasabb umbaraiak mellett.
- Hol van?! - kérdezte már kissé felhúzva magát.
- Sosem árulnám el magának. - felelte a nő megvetően.
A férfi erőteljesen pofonvágta amitől a nő kiterült a földön. Amikor elkezdett feltápászkodni a férfi elfordult és elindult a sikátor kijárata felé.
- Öljétek meg! - mondta nyugodtan.
- De főnök. - szólalt meg az egyik umbarai. - Még szükségünk lehet rá.
- Azt mondtam öljétek meg! - ordította a férfi dühtől vöröslő arccal.

A másik umbarai elővett egy sugárvetőt és lőtt. A nő felordított ahogy a lövedék felhasította a hátát és kijött a mellei alatt. A lény ismét lőtt és most egyenesen átlyukasztotta áldozata agyát. A nő holtan esett össze. A templom egyik tornyában fény gyulladt ki. A lövések, az ordítás és a nő sikoltásának zaja felébresztette a mestereket. A két umbarai felkapta a hullát és eltűntek a coruscanti éjszakában. Az ajtó hirtelen kinyílt. Egy alacsony, köpcös férfi állt a nyílásban, kezében zölden izzó lézerkarddal. Körbenézett ám mivel nem látott semmit deaktiválta a kardját és megfordult hogy bemenjen. Ekkor gyereksírást hallott. Megpördült és észrevette a küszöbön fekvő kisgyereket. Felvette, majd ismét körülnézett hátha mégiscsak van valaki a közelben. Ám senkit sem látott. Ahogy fölvette a gyerek elhallgatott, mintha tudná hogy jó kezekben van. A jedi visszament a templomba és becsukta maga mögött az ajtót. A folyosó fényárban úszott. Három jedi várta a visszatérő mestert és nagy meglepettséggel fogatták hogy egy gyerekkel tér vissza.
- Honnan van ez a gyerek? - kérdezte az egyik jedi.
- Kinn feküdt a küszöbön. - felelte a mester lágy hangon.
- Az elhagyott gyerekek nem tartoznak ránk. - mondta egy másik. - Azt mondom vigyük a rendőrségre.

Erre a gyerek szeméből egy könnycsepp gördült ki. Kinyújtotta a kezét és hirtelen egy váza leeset az egyik szekrényről. Mind a négyen odanéztek.
- Ezt meg hogy csinálta? - csodálkozott az előző mester.
A köpcös jedi lehunyta a szemét és kezét végighúzta a gyerek fölött.
- Erővel. - felelte ki szünet után. - Ez a gyerek kapcsolatban van az Erővel.
- Akkor mégiscsak ránk tartozik. - mondta a harmadik jedi aki egész idáig hallgatott.
- Várjunk csak! - szólalt meg a gyerek megtalálója és benyúlt a pongyola alá.
- Mit találtál Gone mester? - kérdezte az a jedi aki a rendőrségre akarta vinni a picit.
- Egy nyakláncot, és egy bilétát. - felelte Gone mester.
Előhúzta a bilétát ami leginkább egy dögcédulára hasonlított és leolvasta róla a bele vésett nevet.
- Haydn Kenobi.

Húsz évvel később.

Az ifjú jedi lecsapott a kardjával. Bár szeme csukva volt és nem látott semmit, mégis érezte, ahogy a droid előtte ketté válik. Haydn Kenobi jobban tudott vívni, ha közben csukva volt a szeme. Így erősebben érezte a körülötte áramló Erőt és jobban oda tudott figyelni a célravezetőbb hangokra, szagokra. Megpördült és bevitt egy vágást, ám most elhibázta. Egy hatalmas vas ököl hasba vágta és érezte, ahogy teste a levegőbe emelkedik és nekicsapódik valaminek. Most felnyitotta a szemét. Egy őserdőben volt. Körülötte droidok milliói és pár ezer jedi harcolt. Előtte egy hatalmas tovább fejlesztett harci droid állt kiélesített puskával. Kinyúlt az Erőért és ellökte a droidot Felpattant és az Erővel keresni kezdte a kardját. A fegyver alig tíz másodperc múlva a kezében termett. Két kézzel jól megszorította és aktiválta. A zöld penge sikító hanggal vágta a levegőt. Éppen időben kapcsolt ahhoz hogy kivédje a droid lövését. Felugrott és egy dupla szaltó után átdöfte ellenfele fém testét. Lábával rögtön ellökte magát és alig hogy a penge elhagyta a testét a droid szétrobbant. Egy sor bukfenc után éppen hogy csak megállt, már védte is a következő lövést. Felugrott és hátrarúgott. Fellökött egy rohamdroidot és az egyensúly megőrzésére előrenyújtott kezében lévő lézerkarddal pedig egy másiknak szúrta át a fejét. Haydn remekül küzdött. Olyan jól, hogy azt még egy mester is megirigyelhette volna. Hirtelen kiáltást hallott.
- Haydn! - ordította valaki a nevét.

Az ifjú jedi megismerte régi barátja Yoda hangját. Bár az apró termetű zöld figura remek harcos volt és könnyen tanult rengetegszer került bajba heves természete miatt. Most is amikor Haydn rátalált egy hatalmas tank üldözte tele droidokkal. Kenobi ellökte magát a szikláról amin állt és a tank tetejére érkezett. Jelzett Yodának, aki feldobta neki a lézerkardját. A két zölden izzó pengével átvágta a páncélozott jármű tetejét és beugrott. Rögtön agyontaposott három droidot, de azonnal védenie is kellett. Egyik kardjával támadott, másikkal védett. Pár pillanat alatt végiggondolta, hogy a tank típusára jellemzően merre kell mennie, hogy a vezérlő terembe jusson. Hirtelen meglódult és mint egy vadászó gepárd rohant keresztül a folyosón. Védte a lövéseket és sorban ütötte le a droidokat. Az egyik kanyar után megpillantotta a vezérlőterem ajtaját. Felugrott és berúgta. A pultoknál álló lények mind odanéztek. Sokan fegyvert ragadtak és rátámadtak a jedire. Sokféle a Coruscant alsóbb szintjeiről származó faj egyedei voltak itt. Ezek jól elboldogultak a technikai eszközökkel mivel a nagyváros mélyén nagy szükségük volt arra, hogy tudják hogy például hol kell elvágni egy vízvezetéket, hogy bőven jöjjön belőle a víz, de ne zúduljon több száz pascalos nyomással a víz a nyakukba. Kenobi ismét fegyvertűzben találta magát. Az ajtóban állva védett, majd támadott és sorban leszedett egy csapat babdirrait. Majd visszavonult és kicsit később megint támadott. Hamarosan elfogytak a támadók. Odaugrott a fő vezérlő panelhez és lefejezte a pilóta droidot.

Félrelökte a működésképtelen testet, beugrott a székbe és ledöfte a mellette ülő két navigátort. Eltette a fegyvereit és kinézett az ablakon. Yoda eszeveszettül rohant a tank előtt. Apró lábait hihetetlenül gyorsan kapkodta. Haydn végiggondolta mindazt amit erről a tanktípusról tanult és hirtelen megrántott egy kapcsolót. A tank megállt. Ám a száz km/h-s sebességről való hirtelen lelassulás okozta lökés kirepítette a fiút az ablakon. Kenobi ismét előkapta a két kardot és amint a földre érkezett odadobta Yodának az egyiket. A két jedi harcállásba helyezkedett ám ahogy körülnéztek csak több ezernyi droidot láttak. Jedit egyet sem. Néhol egy-két hulla hevert a földön, de egyébként csak droidokat láttak. Hirtelen a körvonalak szétmosódtak Haydn szeme előtt és minden eltűnt.

Egy üres teremben találta magát, melynek fém falain a lézerkardok perzselő nyomai látszódtak. A terem másik végében még három jedi növendék állt külön-külön, de se több jedi se droidok nem voltak sehol.
A Jedi Templom gyakorlótermében voltak. A szimuláció olyan valóságos volt, hogy Haydn már el is felejtette hogy mindez csak egy holografikusan elévetített világ.
- Kenobi! - ordított fel valaki mögötte.
Haydn megfordult és mesterét Kit Swannt látta maga előtt.
- Mi a baj mester? - kérdezte a fiú ingerült mesterét miközben kardját visszacsúsztatta az övébe.
- Tudod te azt jól padawan. - mondta a mester még mindig dühös hangon. - A társaiddal kellett volna maradnod. Yodának ott voltak az ő társai akik megvédjék. Egy igazi csatában ilyen vakmerő és meggondolatlan lépésekkel a végzetbe taszíthatod az egész rendet.
- De a csatát biztos elveszted így. - tette hozzá már nyugodtabban.
- Bocsánat mester. - sajnálkozott Kenobi beismerve hibáját. - Többet nem fordul elő...
- Hát ajánlom is. - vágott a szavába Kit. - Gyere! Küldetésünk van.
És ezzel kisétált a teremből. Haydn csöndesen követte.