Star Trek: U.S.S. Adrias4 - A küldetés 1.rész V. fejezet

A parancs kiadásakor pár fényévnyire teleportáltak, pont a tervezett Borg szétszóródási helyére. Öt perc alatt sikerült az álcázó-berendezést aktiválni, szerencsére időre, mert további Föderációs hadihajók közelednek arra. Most egy kicsit kevesebben mennek oda, hogy ők is megakadályozzák a Borg terjedését. Meglepődve tapasztalták, hogy nincsenek ott. Tovább mentek, és egy kicsivel arrébb találtak rá. Csodálkoztak az adatokon: több millió Borg kocka, és majdnem a negyede megsemmisülve! Balszerencséjükre a Borg őket követi, mert nem tudják, hogy hova jutott az Adrias4! Azt is felvette, hogy ott lett vége – és pont ezt fogadták el. Minden összeköttetés figyelt a csillaghajó, miközben a rendszereit javítják.

Pár perc alatt elindult az Adrias4 is, követve a kockarajt, majd a végfokozaton lévő Föderációs csatahajókat. Egy graviton-hullámzást keltett a Borg hajóraj elé. A szövetséges flotta is érezte a hatását, hogy ők is több fényévnyire kerültek el onnan. Csakúgy perdültek meg az óra irányában ellentétesen, hasonlóan, mint Q a Delta Kwandrásba jutatta az Enterprise csillaghajót, de nem olyan távolságba, még a Föderáció határán belül. Mindkét fél nem tudta, hogy mi is volt ez, ezért visszamentek arra a helyre. Pár perc alatt, maximális fokozaton jutottak oda, és egy hajót láttak kilépni álcából: a Csillagflotta nem, de a Borg már tudja, hogy mi is ez a csillaghajó! Furcsa alakzata volt, a felépítése sem volt ismert, de a kommunikációs jeléből már rájöttek, hogy Föderációs csillaghajó. Maga Brus kapitány adta le a jelzést, egy ismert csatornán:
- Itt Kren Brus, a TX 11461 sorozatszámú USS Adria4 tér – idő csillaghajó kapitánya! Nem kell megérteni a helyzetet: csak azt kérem, hogy menjenek el minél távolabb, és mindent felejtsenek el, amit itt láttak! Két üzenet csomagot kapnak: az egyiket továbbítsák a családtagjainkhoz, további ismerőseinknek! A másikat 2824, június, 20.-áig fél tizenkettőig zárolják, egy órával az Adrias4 indulása előtt! Maradjon meg ez meg semleges időszaknak! –

Brus intése után a Csillagflotta távozott. Most a Borgnak intézett hívást:
- Itt Kren Brus kapitány, az Adrias4 tér – idő csillaghajóról! Tudom, hogy fogják a hívást, ezért ha kell, akkor bevetjük a fegyvert! – Ismét intett a kapitány, de nem csak a hívás zárolásáról, hanem azért is, mert, hogy az álcát fel kell önteni!
A Borg reakciójára nagyon meglepődtek, mert egyenesen, maximális szubtéri fokozaton halad a szétszóródási pontjához. Mintha idáig sem szenvedett volna vereséget, figyelmen kívül hagyva a kapitány beszédét, úgy mentek, magabiztosan. Az Adrias4 legénysége furcsállta a lépését, de az önteleportáció segítségével hamarabb odajutottak. Most még egyszer a szubtérzavaró-mezővel állították le. A kapitány tudta, hogy a most van a lehetőség előttük! Szólt is a taktikai tisztnek:
- Most, vagy soha! Az energiaörvényt azonnal be kell vetni!
- Igenis kapitány, aktiválom is! – Felelte, miképp pár gombot megnyomott, de valami aggasztót is talált! – Kapitány, az egyik szondánk jele akadozik, Borg típusú jelet fogok onnan: mintha asszimilálni kezdték volna!
- Első tiszt! Mondja: még így is lehet folytatni az örvényt? – Kérdezte Brus, Blankát.
- Lehet, de a Borg-ot ismerve, nem! Mi ne, de ők már meg tudják akadályozni, vagy ellenünk fordítani! Ha átprogramozzák, hogy a kisülés ide is eljusson, akkor még mi felrobbanhatunk! – Mondta aggasztóan Blanka.

Mindannyiuk mélyen elgondolkozott, hogy hogyan lehet meghiúsítani a Borg tervét. Hozzá a szondákat nagyon kell ismerniük, és az ellenségükről is sokkal több adat kell! Az első tiszt fejéből alig egy perc alatt jutott valami az eszébe:
- Kapitány, van egy ötletem, de nem biztos, hogy bejön! – Mondta, miközben Brus-ra nézett. – Hozzá oda kell menni a szondához!
- Rendben, első tiszt! Mondja el, és én ki megyek oda! – Mondta a kapitány.
- Sajnálom, de időnk nincs! Nekem, és valamelyikölyüknek velem kell jönnie!
- Rendben, küldöm a főgépészünket!
- Nem akarom megsérteni, de az állapota miatt, alkalmatlan, ezért a helyettese is megfelelő!
- Ahogy akarja, első tiszt! Si’kca’r-t küldöm önnel, de ne hibázzanak!
- Majd meglátjuk, kapitány! – Mondta, miközben felvillant a szeme.
- Si’kca’r: menjen az első tiszttel! Működjenek együtt! Ha lehetetlennek is tűnik a parancsa, akkor is teljesítse!
- Igenis, kapitány! – Válaszolta a főgépész-helyettese.
- Adrias4: Küldd ki velem Si’kca’r-t, ahhoz a szondához, amelyiknél Borg azonosítót vettél észre! – Utasította az első tiszt, a számítógépet.

Planisz parancsára egy pillanat alatt a szonda mellett lettek. Ott voltak több ezer Borg kocka közt, és a többinél is, amiknél már folyamatban van az energiaörvény-kiváltó kisülések, és egyre többnél jelentkezik. Az űrbeni megjelenésükkor már egy sokkal ellenállóbb felszerelésben voltak, a szkafander része a fejnél teljesen átlátszó anyagból készült, a kesztyű pedig olyan volt, amin át majdnem tisztán lehetett érezni, amit megfogott. Az első tiszt leemelt egy panelt a szondáról, ami pár méterrel arrébb elkezdett lebegni. Benne több ezer Borg nanoszondát láttak, amit, a kezelő felületet majdnem tejesen elfedett. Csak egy kis kéken villódzó fényt lehetett az egészből látni. Az első tiszt megnyomta, és a többi nanoszonda eltűnt a kezelőfelületről. A főgépész-helyettes, aki az első tiszt mellett két kézzel fogva a szondát tartotta magát, úgy lebegett, mintha onnan heves szél fújna, ami majdnem le is tépi. Az első tiszt lenyitotta, és intett a mellette lévőnek, hogy ő is vele, beljebb menjen.

Most csak a lábuk lógott ki, az is a térdtől lefele való része. Beljebb, fent, és lent, kábelrengetegek csomókba, egymás mellé rendezve, és két oldalt, szellőző lyukakkal teli fémlap borított. Az első tiszt kis körbenézés után megszólalt:
- Planisz, az Adrias4-nek: egy darab, 3, és fél méter hosszú, KHDNG45A típusú vezetéket kérek az egyik végénél, a bal kezembe fogva! – Utasította a hajó számítógépet.
- Igenis, első tiszt! Azonnal küldőm! – Válaszolta vissza.
- Si’kca’r: amit most én fogok, azt fogja meg, jó erősen, és, ha jelzek, akkor csatlakoztassa a jobb kezénél lévő, piros felületbe! – Utasította a főgépész-helyettest. – Én még egy kicsit beljebb megyek, és onnan szólók, ha mehet! Remélem, értetted!
- Igenis, hölgyem, minden szavát értettem! – Válaszolta vissza Si’kca’r.
- Rendben, akkor beljebb kúszok! – Mondta az első tiszt. Pár méternyire előrébb haladva, ugyanúgy nézett ki az egész, de félméterenként, két oldalról pár centis csatlakozófelületek szakították meg a lyukakkal teli fémlapot. A magával vitt kábelnek már a végénél fogva szólt ismét a hajó számítógépének: – Adrias4: egy darab, három és fél centi hosszú, AK46C típusú vágóeszközt kérek a jobb kezembe! – A számítógép válaszát nem hallva, de ott megjelent a kívánt eszköz. Az egyik vezetékcsomó burkolatán kis vágással felmetszette. Itt már megint Borg nanoszondák millióit találta. Egy gyors mozdulattal, az egyik kábel csatlakozását, a másikkal, megszakította, és ami a bal kezében volt, azt rakta helyéül. Közben, a jobb kezében lévő eszközzel biztosította a kényelemesebb hozzáférést. Fejét, két kezét pillanatra utánra felrántva, az eszközét elrakva, ismét megszólalt, a főgépész-helyettesnek. – Most, azonnal dugja oda, és utána egyből másszon ki, a szonda falát fogva, úgy, amikor, mielőtt beljebb jött volna! – Adta parancsát, amit Si’kca’r, szó nélkül teljesítette. – Rendben, akkor most én mászok ki! – Mondta, miközben, nanoszondák sokasága haladtak feléje, a vezetéken. Kijutva, a vezérlőpanelt visszafordította az eredeti helyére. Pár gombot megnyomása után, egy hang hirtelen megszólalt:

- Jelentem, hogy a háttérsugárzás már nagyon kezd megnőni! Három perc múlva túllépi a megengedett mennyiséget, és két perccel rá, már menthetetlen állapottá válik! – A számítógép volt az, jelentett az aktuális helyzetről.
- Rendben! – Válaszolta az első tiszt. – Adrias4: küldj egy RHKN67G típusú erőtér-sugárzót, a jobb kezembe kérem! – Utasította is a gépet.
- Igenis, első tiszt, de jelentem, hogy csak alig 15 percet bír ki! – A számítógép beszéde közben az első tiszt kezében megjelent a kívánt sugárzó. Azután Planisz egy kicsit állított rajta.
- Si’kca’r: nyomja meg a túloldalán lévő, villogó gombot, és háromra a kezelőpanel felé rakjuk! – Most is teljesítette, amit neki mondott, és vele együtt ráhelyezték, a kívánt helyre.
Azután körülöttük minden kékesen villogott: az erőtér elkezdett működni! Amire nem számítottak, azzal szembesültek: az egyik Borg kockából lövések érték. Az első tiszt gyorsan reagált. – Adrias4: gyorsísd fel a szondák kisütési folyamatát, egy perces időeltolódással! – Utasította ismét a hajó számítógépét.

- Igenis, első tiszt, de akkor tíz percre lerövidül az erőtér sugárzása! – Válaszolta a gép.
- Rendben! – És a főgépész-helyettesre nézett. - Si’kca’r: amire a kisujjammal mutatok, azokat nyomja meg!
- Igen, első tiszt! – Adta tudomását a dologról. Közben percek teltek el, miközben a feladatukat végezték. Majdnem 8 perccel rá még egy hang megszóltat:
- Itt Brus kapitány! Hallották a gépet: nincs sok idejük! Ha kell, akkor kiteleportálom magukat onnan! – Mondta a kapitányuk.
- Szükségtelen, kapitány! – Bíztatta az első tiszt. – Előbb távozunk, minthogy elérni a közeli szondát is a kisülés! – Így, magabiztosan folytatták a feladatukat. Az erőtér, a találatokat jól bírva, de a sugárzást már kevésbé, úgy kapcsolt ki. A nagy háttérsugárzás miatt a hőmérséklet is emelkedett, és ezért éreztek nagy melegséget. A Borg még folytatta arra a lövöldözéseket, az egyik energia-sugara oly közel érte őket, hogy az első tiszt ismét lépett. – Adrias4: vésztranszportáld Si’kca’r-t! – Mondta, de ő még ott maradt, és most két kezűleg végezte a dolgát, valamilyen pózban, hogy a lábai tartsák meg. Ahogyan csak tudott, úgy sietett az átprogramozásban. Egyszer csak nagyon elgyengült, és végül megnyomta az egyik gombot, miközben a legközelebbi szonda is kisült feléje. Aztán, már félkómás állapotba jutott, és eltranszportálták onnan.

Egy pillanatra rá a szonda helyett az egyik Borg kocka sült ki, ezzel is megnövelte az energiaörvény hatását. A többiben azért nem tett kárt, egyelőre, mert azt a kockát hamar lecsatlakoztatta a Borg.
Az örvény folyamatát az Adrias4 kapitánya nem várta ki, mert tudta, hogy az álcázója mellet sem lehet vele nagyobb biztonságban, mint az oda kiküldött Borg űrhajóraj. Pontosan ezért akar mindenben biztosra menni:
- Adrias4: az első tiszt, már a gyengélkedőn van? – Kérdezte a hajó számítógépét.
- Igen, kapitány, Planisz, már a hajón van! – Válaszolta vissza a gép.
- Akkor önteleportálás, de minél távolabb innen!
- Igenis kapitány, az önteleportálást megkezdem! – Miközben mondta, már fényévekkel távolabb jártak, sajnos azt még egyelőre ők sem tudták, hogy hova kerültek. Az álcázóberendezést nem érte semmilyen kár, ezért az arra járó csillaghajók sem tudták, hogy ott vannak.
Az energiaörvényt végül sikerült teljesen aktiválni. Egy hatalmas nagy, minden színben, és árnyalatban mutató forgógömb alakú lett az egész térség, ami idáig Borg kockák sokaságából rajzott. Mindannyiuk el akartak menj, minél gyorsabban. Csak egy kocka jutott ki onnan, a többit mind elnyelte az örvény, ahogy egy fekete lyuk, de az egész pár pillanatig tartott, és az egész összeroskadt. Ami sikeresen kijutott, változó sebességen a szubtérben ingázott, össze – vissza, végül arra a pontra jutott, ahol, alig egy hónappal rá az Enterprise-D csillaghajó talál rá.