Star Trek: U.S.S. Adrias4 - A küldetés 1.rész IV. fejezet

Brus kapitány egy kicsit tanácskozott magában: most kettőn áll a vásár! Hiába sikerült a hajót megjavítani, de mégis, csak az első tiszt ismeri a legjobban a rendszert. Idáig, ha romulán, klingon, vagy Borg hajóról is volt szó, azt simán elvezette, oda, ahova csak kelletett. Azonban mégis a szövetségesben bízik. Tudta, hogy most nem csak rajta múlik az egész, de azt is, hogy gyorsan kell meghoznia a döntését, ahonnan nincs visszaút! Eszeveszetten gyorsan jöttek a hajók, már hat alig hat percre voltak tőlük, mikor megszólalt a kapitány:
- Most öné az irányítás, első tiszt! Ne kérdezze, hogy miért, de én teljes mértékben bízok önben!
- Köszönöm, kapitány! – Bólintott rá Brus-ra, és a terem közepe fele nézett. – Adrias4: engedd ki a Borg hajóraj köré a szubtér-zavaró mezőt! – Utasította a számítógépet.
- Igenis első tiszt, a zavarómező létrehozását azonnal megkezdem! – Válaszolta vissza a hajó.

A csillaghajóból hirtelen, egy kékes, lilás, ibolyás köd lépett ki, amiben furcsa kinézetű villámok csapkodtak ki. Pillanatok alatt elérte a hajórajt, és úgy körbe vonta, mint a Földet, az ózonréteg. Sikerült megállítani őket, és az energia-ellátásukat is lecsökkenteni. A Borg egyből önregenerációba kezdett, és hívta a csillaghajót:
- Itt a Borg, minden ellenállás hasztalan, ha nem adják meg magukat, akkor mindenkit asszimilálunk!
- Itt Kren Brus kapitány, az Adrias4 tér – idő csillaghajóról: harc nélkül nem adom fel! Ja és nincsenek olyan helyzetben, hogy fenyegetőzzenek! Állapodjunk meg valamiben: visszamennek a saját területükre, és talán békén hagyjuk magukat!
- A kísérlete elfogadhatatlan: ön csak egy hajóval van, de mi egy egész flottával! Semmi esélye sincs ellenünk! Még a Föderáció egésze sem tudott tenni az egyik kockánkkal szemben! Adás vége!

Mikor befejezték a szóbeszédet, akkor hirtelen több millió kocka jelent meg. Furcsán nézték az adatokat, de mindannyiuk a transztérből bukkant elő. Most a Borg sem kockáztatott: mintha ezzel a végkifejletet akarná megírni. Mindannyiuk elcsodálkozott rajta, és megoldásokat keresett. Most azonban az első tisztnek jutott eszébe valami:
- Ranglétra szerinti huszonnégy főt kérek a tárgyalóterembe! – Mondta úgy, hogy mindenki hallja. A gyorsjáratba tartott, a hídról öten mentek utána. A többi helyről pedig a maradék tizenkilenc fő. Most ismét az első tiszt kezdte a beszédet:
- Van egy lehetőség, de ezt idáig még nem próbálta senki sem: maga hajó, a kompokkal együtt százötven egységgé tud válni. Önteleportáció segítségével egyszerre több kocka közt tudunk lenni. Energia-örvénylést kell keltenünk. Nagy sugárfertőzést kaphatunk, ha a hajókról irányítanánk, ezért álcázott, modulált szondákat kell majd elhelyezni.
- De a Borg minden hívást blokkol, és könnyen ellenünk is irányíthatja a szondáinkat. Erre is fel van készülve? – Tette kérdését a kapitány.
- Igen kapitány! – és Krabhar’s-ra nézett – Főgépész, tudunk időeltéréssel jelet küldeni? – Kérdezte tőle.
- Igen, első tiszt, alig pár perce lettem készen vele! Az időrendszert, az önteleportálás után kezdtem hozzá! – Válaszolta a főgépész.

- Köszönöm főgépész! – Bólintott rá az első tiszt, és a többekre nézett. – Akkor mindegyik szonda az időrésen keresztül kapja meg az indító kódot. Az után csak öt percünk van, hogy minél gyorsabban elhatjuk a területet. Szerencsénkre öt fényéven belül nincs semmi, és azon túl, még érezni sem fogják az egészet! Most minden csak az időzítésen múlik! – Egy, nagy sóhajtozás után. - Hallották a parancsot! Magam mellé két, önként jelentkező tisztet kérek!
- Én veled megyek! – Szólalt meg a főorvosuk.
- Tudtam, hogy rád számíthatok, de most külön kell, hogy csináljuk! – Mondta vissza a doktornak. – Akkor kezdjék meg a különválást! Én a hídon leszek, ezért minden tudnivalót a szondákról, azonnal küldjenek el nekem! – A mondani valója után a gyorsjáraton át elhagyta a társalgót. A többiek is követték őt.

Mindannyiuknak sikerült két tisztet maguk mellé fogadniuk. A csillaghajó egyhamar eltűnt a semmiben: pontosan álcázódott, de úgy hogy, még az anyagon is képes volt átmenni. A Borg űrhajórajon zökkenőmentesen jutottak át. A központban szétszóródtak, és az előre megbeszéltek szerint helyezték el a módosított szondákat. Minden kocka körül vagy úgy több száz forgott. Negyedóra elteltével, visszamentek a kezdőpozíciójukra, és ott egyesült a csillaghajó. Mindenki elfoglalta a helyét az Adrias4-en. A Borg valamit sejtett, hogy a hajó előttük, negyedórára eltűnt, és hívta őket:
- Itt a Borg, amit is terveznek, most azonnal hagyják abba! Ha kell, akkor megismétlem: semmi esélyük sincs ellenünk! Csak idő kérdése és romba döntjük a reményeiket! Ha könnyíteni akarnak magukon, akkor engedjék le a pajzsukat, és biztosítják a szabad utat számunkra! Elkerülhető még a fölösleges háború!
- Itt az Adrias4 kapitánya beszél: ez a jószág akár az egész galaxis ellen is bevethető! Most épp önök vannak hátrányba: több száz álcázott szondánk kering a kockáik körül, ami egy energiaörvényt kelt! Ahova mennek, oda mennek ők is! Én nem kockáztatok most semmit sem: az Adrias4 előbb hagyja itt az egész területet, még hogy nem reagálnának rá!
- Ez mind üres fenyegetőzés: ha úgy akarja, akkor legyen harc! És most mi sem kegyelmezünk! – fejezete be a párbeszédet a Borg. Közben az Adrias4 köré gyűlt a kockaraj. A csillaghajón is észrevették a változásokat.

- Kapitány! – Kezdte aggodalmasan a taktikai tiszt. – A Borg körbevett minket! Élesítik a fegyvereiket: tüzelnek ránk! Most mit tegyünk, kapitány? – Adta fel a kérdést.
- Híd a gépháznak: bírja-e, a pajzsrendszerünk a fegyvereik ellen a védekezést? – Kérdezte Brus, Krabhar’s-tól.
- Sajnos nem sokáig, de pár fotontorpedót ki küldhetek rájuk, és valami újdonságot is találtam: páncélzatvetőnek hívják, de pár perc kell még, hogy beüzemelnem! – Válaszolta vissza.
- Köszönöm Krabhar’s, - és a taktikai tisztre nézett – addig tüzeljünk rájuk, ameddig nem tudunk kikeveredni a központból! – A tisztről, Blankára nézett. – Első tiszt, mikor tudunk önteleportálásba kezdeni? – Tette fel neki a kérdést.
- Kétkockányimár nem jelenthet akadályt, de innen a központból sajnos nem tudunk! A kompoknak azonban működik a pajzshálójuk, és a fegyvereik is fel vannak töltve! – Jelentette az első tiszt.
- Rendben, de behozhatjuk-e a páncélzat alatt?
- Sajnos nem, de a bevontatás közben a pajzsgenerátorukat ki lehet helyezni! Azonban a sajnos könnyű célpont lehet a számukra, mert a kivetítőket köré kell elhelyezni, és szabadon kell hagyni!
- Úgy látszik, hogy mégis kell kockáztatnunk! Mégis, pont ezt akartam kikerülni! Rendben, első tiszt, taktikai tiszt, és a főgépész mind velem jönnek! Adrias4: a hajó köré kérek négy kompot, de azonnal, és műűűűkööödjööönn ... aaa ... paaajzsuuunnk! – Heves rázkódások közepette mondta a kapitány, pont, amikor a pajzsuk felmondta a szolgálatot. Szerencsére a kompoké teljesen működik. Négy különböző helyen bukkantak fel a hajótest körül. A támadások ellen egy kis időre védelmet nyújtanak, de a többi rendszer is károsodott valamilyen mértékben.
- Jelentést kérek a károkról! – Aggodalmaskodott a kapitány.
- Több rendszerünk szenvedett károkat, köztük a páncélzatvető is! – Jelentette a főgépészük.

Még az energiaörvényt sem tudták aktiválni, mert az is működésképtelen lett. Ott álltak a központban, a körülöttük lévő kompokból eredendő pajzsháló is alig egy órán át tartható fenn, mert a heves találatok alatt az is merül. Gyorsan kell végig vinniük az egészet, mert a vesztük is lehet, ha ott maradnak. A kapitány, és a mellé hívott három tiszt a kompokból próbálnak valamit kitalálni. Brus közben hívta őket:
- Kapitány a többi három kompnak: javaslatokat kérek.
- Vákuumot kelthetünk a hajó körül, és csak meg kell lökni, egy kis hullámzással. Nekünk csak az Arias4 mellet kell haladnunk, és a legjobban kell fenntartanunk a pajzshálót. – Válaszolta az első tiszt.
- Köszönöm, Blanka! – Adta tudomását a kapitány. – Mindannyian hallottuk, a vákuum teret mi ketten, elől keltjük, a hátsó kettő, pedig a graviton-löketet adják a hajónak! – Utasította a kapitány a többieket.

Az Adrias4-et sikerült elindítani, anélkül, hogy maga a hajó tett volna valamit is. A négy komp is vele ment, közben rést ütve a Borg hajórajban. Majdnem fénysebességig gyorsultak fel, de a kockaraj is próbálja követni a mozgásukat, hogy a központban tartsák a hajót. A kompok tűz ereje, mintha végtelen lenne: előttük minden csillaghajót eltüntettek, de mögöttük sem nagyon hagynak valamit is. Szerencsére az álcázott szondáknak nem tudtak ártani, mert ennyit is kibírnak. Fél óra elteltével majdnem kétmillió kockát semmisítettek meg.
A Borg rájött arra, hogy ha a nagy részét eléjük irányítja, egy idő múlván a rés bezárul. Látva, hogy a kockák többsége előttük tart, az első tiszttel egyetemben kiküldtek gravitációs hullámzást, és ezzel fél fényévnyi távolságra mögéjük küldték. Sajnos a fegyverrendszereik már működésképtelenek, mert onnan küldték át az összes energiát, és a létfenntartás is akadozóban van. Majdnem egy óra elteltével Si’kca’r, a főgépész-helyettesük jelentkezett:
- Adrias4 a kompoknak: jelentem, hogy a páncélzatvető energiaellátása rendben van. Küldhetik ki a pajzsgenerátort a hajó köré!
- Köszönöm, Si’kca’r! – Örömmel mondta a kapitány. – A kompokat elhagyni, és a pajzskivetítőket az előre megbeszélt helyekre teleportálni! – Utasította a többieket.

A pajzsgenerátorok ott sugároztak az Adrias4 körül. Mind a négy tiszt, az eredeti helyükre került vissza. A kompokat is bevontatta a hajó. A kapitány a hídról adta az utasításokat:
- Főgépész, akkor rakd ki a páncélzatot!
- Sajnos nem tudom megcsinálni! – Aggodalmaskodott Krabhar’s.
- És miért nem?
- A pajzsháló túl közel van a hajótesthez, ezért zavarja a páncélzatvetőt!
- Akkor lökjük minél távolabb tőlünk!
- Rendben! Adrias4: módosított vonósugárral, pár méterrel helyezd távolabb a pajzsgenerátorokat! – Utasította a gépet.
- Rendben, főgépész, de a teljesítményük közben csökkenhet! – Válaszolta vissza a gép.
- Úgy hallom, akkor, egy kicsit rázkódós lesz az utunk! – Fejezte ki részvételét a kapitány.

Közben az előttük maradt kockák közeledve lőtték a pajzskivetítőket. Az utolsó generátort akkor lőtték ki, amikor felhúzták a páncélzatot. Egy kis rázkódás érte a hajót, de sikerült áttörni az előttük lévő kockákon. Pár perc alatt mégis kikapcsolt a páncélzata: sajnos az érte találat. Pajzs és páncélzat nélkül maradva, majdnem kijutva a Borg űráradatból, ami a nagy része gyorsan mögéjük kerül.
- Első tiszt: innen nem lehet teleportálni? – Végső kilátásban kérdezte a kapitány.
- Két kockányit mondtam, de innen a legrövidebb az a négy kocka! – Aggodalmaskodott az első tiszt.
- Rendben! – és az első tisztről, a híd közepe fele nézett – Adrias4: önteleportálás, minél távolabb innen, de egy búvóhelyre! – Utasította a gépet.