Star Trek: U.S.S. Adrias4 - A küldetés 1.rész III. fejezet

A hídra kilépve is egy vadonatúj teremmel találkoztak: a kialakításuk lényegében is megváltozott! A közepén egy vadonatúj holokivetitő, ami a terem szerint variálható, a terem falainál is holkivetitők, a munkaállomások is a központja felé irányul, két szélén a parancsnoki állomások, szembe vele pedig a kormányos. A munka állomások pedig úgy variálhatók, ahogy csak akarják, és mind a két sor mögött egy gyorsjárat helyezkedik el, ha kell, a közeléből akár vésztranszportálás is elindítható.
A rendszereknek csak egy része volt elérhető, mert a Domínium úgy tönkretette, hogy véletlenül se legyen elindítható! Mindenfele halott flottatisztek, és Jem’hadar katonák, amiktől szinte mozdulni nem tudtak. Amerre csak lehet, kábelrengeteg, levegőn villámként átcsapkodó elektromos áramok, de azok is egyhamar megszűntek.
Az újonnan felvett legénységnek a gyors és precíz helyzetfelismerő képességeik ellenére az első tisztnek is mindenkinek segített megértetni a dolgokat, ami nem is csoda, mert ötszáz évvel később kibocsátott tér – idő csillaghajóról van szó!

A híd után a főgépház – terembe ment az első tiszt, ott is segített a tiszteknek.
A főgépház is teljesen másképpen nézett ki: a központi munkaállomásán egy holokivetitőt raktak, ami a központi mag körül négy helyezkedik el. Vadonatúj rendszerek, más megvilágítás, 4 méter magas, összesen hat – négy, cserélhető, könnyen leválasztható a magrendszer. A szervizjáratok is könnyebben megközelíthetők, van, amikor 15 fokban is eldőlnek, akár még változtathatnak a felépítésén is!
Itt is hullákkal volt tele a terem, nem egyszer a járatokban is belebotladoztak. Szőrnyű volt látni, hogy hányan vesztették életüket, mindkét oldalról is! Nehezítették, az amúgy is nem könnyű munkákat! A tetemektől egy mobil-transzporterrel szabadultak meg, a flottatiszteknek meg is adták, a nekik kijáró tisztelgést.
Meg kell hagyni, hogy alig két óra elteltével a rendszerek negyedét sikerült beüzemelni, de nem egyszer csődöt mondtak. Egy kiváló tiszt, a főgépész, akiről még nem tudni, hogy él-e, vagy már a halál állapotában van-e? Ott van, az egyik orvosi részlegben, ahol, ott is küszködnek az áramellátásról, az orvosi rendszerek felélesztésével.

Valahogy sikerült elérniük az áramfejlesztő bekapcsolását. Három óra alatt a gépház, a hajtóművek nélkül már majdnem teljesen működik. Négy és fél óra elteltével az egyik gyengélkedő részlegen megszólalt a gép:
- Doktor, jelentem, hogy a főgépész már meggyógyult, vegyem ki a sztázísból? – kérdezte a gép.
- Csak nyugodtan! – válaszolta a doktor.
- Igenis főorvos, de jelentem, hogy a bal alkarját nem tudtam stimulálni! Függetlenül, ettől felébreszthetem?
- Igen, kérem, hogy ébreszd fel a beteget!
Erre a szóra egy holografikus ágyra fektette a gép. A szemei nagyon nehézkesen nyíltak ki, és levegőt is nehézkesen kezdte venni. Szólni is csak pár perc alatt tudott:
- Hool, ... hol vagyok? – Kérdezte oly nehezen.
- Semmi ok az aggodalomra, a USS Adrias4 tér – idő csillaghajón van jelenleg. – Válaszolta a főorvos.
- Már kezdek rá emlékezni, de ez a hely, ... és maga, hol vagyok a hajón belül?
- Az egyik orvosi részlegen, az első tiszt hozta magával!
- És a többiek?
- Csak könnyű sérüléseik vannak, jelenleg a hajó legénységének tagjai.

- Értem, és a kapitány?
- A mi kapitányunk a hídon van jelenleg!
- Oda akarok menni! – Közben, próbált felállni az ágyról.
- Még nem engedhetem el! Így nem dolgozhat! Kötelező pihenőt írok fel magának! – Parancsolta a doktor, miközben próbálta visszafektetni.
- Én mégis a hajó kapitányával szeretnék beszélni! – Nagy erőt vett magán, és felállt.
- Sajnálom, de a hídon nagy gőzerőkkel folynak a munkák, a kapitány most senkit sem fogadhat! – Tájékoztatta a doktor.
- Akkor rám van szüksége a kapitányunknak! Azonnal vigyen oda! – Akadékoskodott.
- Rendben van, - fogadta el a beteg parancsát – de én kísérem oda! Számítógép, nyisd meg a gyorsjáratot a hídra! – Fejcsóválással parancsolta a gépnek.
- Igenis doktor, már mehetnek oda. – Válaszolta a gép.

A hídra kiérve nagy nyüzsgést láttak. Mindenki el volt foglalva a saját munkájával. Mégis, mikor megjelentek, nagy döbbenettel néztek rá, pontosabban a régi ruhában ott álló főgépészükre.
- A kapitányt keressük. – Érdeklőd te a főorvosuk.
- Azonnal ott vagyok! – Mondta a kapitány nagy meglepetéssel, mert ő is látta a halál torkából visszatért főgépész, de nem nagyon hitt a szemének. Mégis, amikor legutoljára látta, nem hitte el, hogy túl fogja élni. Kitárta a kér karját, és megölelte. Tíz éves koruk óta testvérként nőttek fel, szinte elválaszthatatlanok voltak egymástól, és amikor a szüleiket elvesztették, azóta a Föderáció lett az apjuk, akiknek soha nem mondtak ellen.
- Jelentem, hogy a beteg önt akarta látni, nem tudtam leállítani! – Jelentette a főorvos.
- Köszönöm, doktor nyugodtan visszamehet az orvosi részlegébe, a beteggel már én törődök! – Parancsolta a főorvosnak, aki egy szó nélkül elment. – Mindjárt jövök, van egy kis elbeszélni valóm, az egyik tiszttel! – Mondta híd legénységének. – Számítógép: gyorsjárat az egyik tárgyalóterembe! – Utasította a gépet. – Te pedig velem jössz! – Ütött rá a főgépészük jobb vállára.

A gyorsjáratból kilépve, ugyanott találták magukat, ahova az első tiszt vitte el a kapitányt. A Borg hajórajt már több órája nem lehetett látni, helyettük a Föderáció elesett hajóira lettek figyelmesek.
- Kapitány, a főgépészi posztra jelentkezem, alkalmasnak találom magamat! – Buzgóan mondta Krabhar’s.
- Tudod, hogy nem engedhetem meg ezt a döntésedet! Még mink is csak egy részét ismerjük a hajónak! A nagy részén már készen vagyunk, de legfőképpen a fegyverrendszert, és a hajtóműveket kell felélesztenünk! Csak a vak szerencsében bízhatunk, hogy elinduljon a hajó! – Adta jelentésül a kapitány
- Értettem, de azért is! Tudod jól, hogy nagy segítségre lehetek a saját rangomban! Csak bízz bennem! Nem kérek többet, de akár két kezem nélkül is el tudom végezni a munkámat! – Kitartóan mondta a főgépész.
- Te miattad ezt is megteszem! Számítógép, újítsd meg a főgépész ruháját, kommunikátorát, és állítsd szolgálatba! – Parancsolta a gépnek, aki szó nélkül kicserélte, és a gyorsjáratot a főgépház terembe irányította.
- Köszönöm kapitány! Akkor a főgépházban leszek! – Mondta boldogan a főgépész.
- Sok szerencsét, főgépész! – Adta jókívánságát a kapitány.

Nagy sóhajtozás után a főgépész elhagyta a tárgyalótermet. A főgépházba kitérve nagy meglepetéssel fogadták.
- Itt Krabhar’s Andzs’omas főgépész, szolgálatra készen!
E kijelentésre mindenki meglepődött. Nem hitték el, hogy munkába tud állni, de hogy még így, hogy a bal alkarja nincs meg! Nagy nehezen hitték el, de pár perc múlva lassan elkezdték folytatni a munkákat, a régi – új főgépészükkel.
A kapitány pár percet még várt, hogy jól átgondolja az egészet: kb. tizenhat órája, hogy Pheriss admirális fogadta az üzenettel, ami egyenesen a halál torkába vezetett. Az ütközetben, mikor elérték a központi hajót, a tervük sikeriért, képesek voltak akár még meg is halni, tudván tudva, hogy csak plusz egy órát szerezzenek a Föderációnak. Mikor elsütötték, akkor jött az új hajó! Itt is az elején kételkedő első tiszt, majd az orvos, de végül sikerült megegyezni. Végül, a munka közepette, a halálból visszatért főgépész, aki egy kézzel is sokra viszi. Mi jöhet még? Az biztos, hogy a Borggal sikerül felvenni a versenyt, és az úgy mondott Domíniummal is? Az is elképzelhető, hogy az egész Föderációnak vége lesz, vagy sikerül megnyerni a csatát, és akkor hogyan tovább? Ezek, és sok minden más járt a kapitány fejében, miközben hat oldalról a világűrt látta. Egy nagy sóhajjal utasította a gépet, hogy a gyorsjáratot a hídra irányítsa.

Öt és fél óra alatt sikerült az impulzus hajtóműveket beindítani, miközben a fézerágyúkat is beüzemelték. A keresőszondákat elindították a hajóroncsokhoz, de nagyon kevesen tudták túlélni az ütközetet. Több mint fele szorult azonnali kezelésre, akiknek jelentős részük kómában van.
Szerencsére a továbbfejlődött orvostudománynak, és a remek tiszteknek, a hatodik óra előtt a kapitány beszédet tart az egyik raktérben, az utólag felszedett legénységnek. Itt felvilágosította, hogy megállapodásra jutottak, és a végén kicseréltette a nanoszondákkal az egyenruhájukat, és a kompjelvényüket. A hatodik óra előtt már el is kezdték a szolgálatukat.
Így már, kb. az ötszázra duzzadt legénység már sokkal kevesebb idő alatt tudta elvégezni a munkálatokat. Majdnem hat és fél óra alatt megszólalt a főgépész:
- Híd, itt a gépház, jelentem, hogy már a rendszerek többségével készen vagyunk! Egy kis simítás, és a Borg ellen már teljesen bevethető! Attól függetlenül már el lehet indítani a csillaghajót! Ahogy tudom, csak az időmag, és az időugrást, részt tevő rendszer felélesztése van még hátra, de oda már elküldtem csapatokat! – Jelentette a főgépész.
- Köszönöm főgépész, még jelentkezünk! – Nagyon meglepetten mondta a kapitány, azután a gép lezárta a kommunikációt a híd és a gépház között. Most az első tisztre nézett. – Első tiszt!

Alig negyven percre van a Borg a szétszóródási ponttól, van tippje, hogy hogyan jutónk el oda, még időben? – Aggodalmasan kérdezte a kapitány.
- Igenis kapitány, van egy ötletem, hogy hogyan juthatunk el oda, pillanatok alatt! – A kapitányról a híd közepe fele nézett. – Számítógép, határozd meg, hogy hol vannak, az alig hét órája mellettünk elhaladt Borg csillaghajók! – Adta utasításul a gépnek az első tiszt.
- Helyzetük meghatározva! – Válaszolta a gép.
- Rendben, akkor most transzportáld oda az egész hajót, tíz perccel a hajóraj elé!
- Értettem első tiszt, önteleportációt megkezdem az adott pontra!

Erre a parancsra pillanatok alatt ott voltak a Borg hajóraj előtt.
- Főgépész, kérem az érzékelők holoképét kivetíteni a hídra! – Utasította az első tiszt.
- Azonnal megoldom első tiszt! – Válaszolta a főgépész.
Mikor látták a kivetítőn a Borg hajórajt, szédületesen száguldtak végig a szubtéren át. Rengeteg kocka és gömb, a leggyorsabb hipertéri fokozaton mentek egyenesen, a szétszóródási pontjukhoz. A hídon mindenki döbbenten nézte a kivetítőt. Pár perc múlva a kapitány megszólalt, de úgy, hogy mindenki hallja a beszédét:
- Itt a kapitány beszél! Alig tíz perc és a Borg már elér minket! Most aztán bebizonyíthatjuk, hogy melyikünk az erősebb! Vagy mi, vagy ők buknak el! A csata most folytatódik! Remélem, hogy soha sem érik el a szétszóródási pontot!
- Igenis kapitány, de remélem, hogy ebből az ütközetből mi térünk ki élve! – Mondta bíztatóan a főgépész. Most mindenki a Borg hajórajt várta, de most talán több eséllyel?!