Star Trek: U.S.S. Adrias4 - A küldetés 1.rész II. fejezet

Már a transzporter – szoba is szokatlan volt, de kilépve onnan, olyant láttak, amit még el sem tudták képzelni! Találva egy számítógéppanelt, érintésre megszólalt egy hang:
- Ez itt a USS ADRIAS 4 nevű tér – idő űrhajó! Van felhatalmazása az űrhajót használni? – Kérdezte az űrhajó –
- Igen! – Felelte a kapitány. - Kren Brus kapitány, hajófoglalási kód: K 76 szekció, hat – öt – hat – alfa- delta – nyolc – kilenc – négy.
- Parancskód elutasítva! Nem létező, vagy már halott személy nem adhat ki utasításokat, és nem kaphat semmilyen mértékű információt a csillaghajóról, a küldetéséről, és a legénységről! További próbálkozások elkerülése végett elindítom az ön megsemmisítő programot, tíz percről kezdve.
- Számítógép, gyorsíts fel a visszaszámlálást, kezd négy percről! – Szólt közbe egy női hang.
- Igenis első tiszt, felgyorsítom a visszaszámlálást! – Fogadta el a gép a parancsot.
- Erre nincs semmilyen szükség! – a női hang irányába fejét fordítva mondta félhangosan Brus.
- Dehogy is nem! – Szólt vitatkozó hangnemben az első tiszt. – Maguk biztos az elcseréltek, a Gamma kwandrásból! Tönkretették már egyszer az űrhajót, de ez önöknek semmit sem jelentet, ezért megpróbálják elfoglalni az űrhajót, de én ezt már nem engedem!
- Kapjon már a fejére, első tiszt! – Miközben idegesen mondta a kapitány, már teljesen a nő felé fordult. – Tudja maga, hogy hányat írunk? Tisztában van a jelenlegi csillagidővel?
- Ahogyan látom, maguk aztán ám annyira tudják, hogy még volt idejük, a jelenlegi flottaruhát is hűen utánozni!
- Ha azoknak hisz bennünket, akkor már cselekedhettünk volna, és most miért nem?
- Ez is csak egy álca lehet!
- Na igen, de a főgépészünknek ellátás kell! – Közben Krabhar’s bal karját mutatta az első tiszt fele.

Egy szellőzőnyílás nyílt ki, de onnan semmit sem lehetett látni, körbenéztek, de semmi. Nagy volt a feszültség a levegőben. Pár pillanatra rá egy nő bukkant fel a semmiből. Egy áram csapkodott végig a testén, nem tudni, hogy mi volt. Jobban megnézve egy fiatal, bajori nő volt, nagyon furcsa ruhában, és a kommunikátora, ami a bal mellkasán volt, az is másképpen nézett ki, de nem sokáig tudták végigszemezni.
- Visszaszámlálás: tizenöt másodperc, és folytatom – Szolt közbe a gép. Az első tiszt nagy sóhaj után megszólalt:
- Rendben, számítógép: állítsd le a visszaszámlálást, első tiszti kód: nulla – egy hat – nyolc, bioelleőzéssel! – a konzolból egy sugár csapott ki, az első tisztre.
- Ellenőrzés kész, kód elfogadva, visszaszámlálás leállítva! – Válaszolta a gép
- Számítógép, állítsd be a gyorsjáratot a legközelebbi gyengélkedőre! – A konzolról a többiekre nézett és elindult a folyosón egy irányba. - Maguk pedig jöjjenek utánam!

Mentek a többiek is utána, alig egy percen belül, egy, a fogdában alkalmazott erőtérkivetitőre hasonlót láttak. A közepén egy különleges zöld szín terült el, és az első tiszt rezzenés mentesen ment át rajta, egy villanás alatt felszívódott benne. A többiek is mentek utána, mikor pillanatok alatt a gyengélkedőn találták magukat.
- Számítógép, gyors ellenőrzést az emberen! – A parancsra, egy lézerszerűség ment át a főgépész testén.
- Sztázískamraaz ember körül, gyógyítási folyamat megkezdve. – Adta válaszul a gép, közben nanorobotokat juttatott a testébe.
- Azért nem ártana egy – két dolgot megbeszélni, erről is, arról is! – Szólt közbe Brus, de az első tiszt reakciója előtt egy csörömpölő hangra lettek figyelmesek.
Egy másik nő bukkant elő, ismét a semmiből, majdnem úgy, mint az első tiszt, de a két kezében egy fézerszerüséget szorongatott.
- Egyetértek önökkel, tényleg nem ártana megbeszélni egyet, és mást! – Mondta támadóállásból, hasonló ruhában, mint az első tiszt.
- Nyugalom, doktor, nincs semmi baj, megnéztem őket, nem elcseréltek! – Mondta nyugtatóan az első tiszt.
- Na persze, azt hiszi, hogy engemet manipulálni tudnak! Akkor nagyon tévednek, mert

Közben a doktor meglátta, hogy a vértócsa nem szívódik fel a padlózatról, mint az elcseréltektől szokásos.
- Látja doktor, én is erről beszélek, nem vagyunk elcseréltek, és tudtommal vért még ennyire nem sikerült vért szintetizálni, ahogy a padlón van!
- Számítógép elemezd a padlón lévő vérmintát, kék kód! – Egy kis szkepticizmussal mondta, de a gép hangján még az is szertefoszlott.
- Elemzés kész: emberi vér, hix felépítésű, kizárható, hogy az egyik szüleje földönkívűli, másik fajból származzon! – Adta válaszul a gép. – Szeretne még többet megtudni róla?
- Köszönöm, ennyi bőven elég lesz! – Mondta magabiztosan a doktor.
- Akkor remélem, hogy ön is megnyugodott, doktor! – Szólt a kapitány.
- Rendben van, - Közben eldobta a fegyvereit a kezéből a doktor, és a két karjával átölelte az első tisztet. – rég nem láttalak, azt hittem, hogy odavesztél, amikor a többiekkel végeztek a Jem’hadar, és tönkretették az egész hajót!
- Én is ezt hittem, Amanda, hogy te sem élted túl a mészárlást, amit elkövettek ellenünk, de sikerült egy időugrást végrehajtanom, amit ők nem éltek át! – Mesélte az első tiszt.
- Elnézést, hogy így közbeszakítom a baráti beszélgetést, de szeretnénk tisztázni egy – két dolgot! – Szólt közbe a kapitány.
- Rendben, számítógép, állítsd át a gyorsjáratokat, a tárgyalóterembe! – Adta utasításul az első tiszt, miközben a doktort elengedte magától. – A legmagasabb rangú tiszt jöjjön velünk, a többi pedig maradjon itt, parancsra várva!

- Akkor én megyek, a többiekért is én vállalom a felelősséget! – Mondta Brus, és a gyorsjárat felé vették az irányt, de még előtte a főgépész felé nézett. – Nyugodj meg Krabhar’s, megígérem, hogy véget vetek a Borg-nak, bármi történjen is, megesküszöm, ha kell, a saját életemet is feláldozom! A családunkat már megölték, de én sohasem fogom hagyni, hogy te is az ők sorsukra juss! – E szavakat gondolta.

Átkelésük után, egy, közepes nagyságú szobában találták magukat, a falak, a padló, és a plafon, mind úgy néztek ki, mintha a világűrben lennének, de nem! Egy speciális bevonattal át lehetett látni az egész hajón, és ezek nem hologramok voltak! Így nézett ki az a tárgyalószoba, amibe bementek, és még lehetett látni a Borg hajórajt.
- Számítógép: rakj ide egy karsz típusú asztalt, és két széket! – Az első tiszt parancsára egy, két méter átmérőjű kerek asztal, és két tárgyalószék jelent meg, amiben helyet foglaltak.
- Akkor én kezdem a bemutatót, Kren Brus kapitány, a Földről, és parancsom, felhatalmazásom van róla, hogy akármilyen hajót igénybe vegyek, a cél eléréséért! – Kezdte a kapitány.
- Az én tiszteletbeli nevem: Planisz Blanka, a Bajorról. Én vagyok a USS Adrias4, a tér – idő csillaghajó jelenlegi kapitánya, de csak első tiszti rangom van! Ez a hajó a Bolygók Egyesült Föderációjának, a Téridő részlegének hajója, és semmi múltbéli változtatáson nem kíván részt venni! Ennek az ellenkezőjének küldték el, hogy megakadályozza a Domínium múltbéli törekvéseit, a Föld elpusztítása ellen! A maga csapata segít megjavítani az csillaghajót, és mit sem tudván kirakjuk a legközelibb lakott bolygón, űrállomáson! – Adta tudomásul az első tiszt.

- Valamit, valamiért! Mi segítünk ezt a csillaghajót megjavítani, de a Borg ellen mindenképpen bevetjük! Én nem fogom hagyni, hogy a Föderációt veszélyeztesse, mert az én küldetésem erről szól! Amúgy is, maguk kevesen vannak, hogy győzelmet arassanak az úgy mondott elcseréltek ellen! Amúgy, puszta kíváncsiságból, mire emlékszik ebből az időből?
- Csak annyit tudunk, hogy egy lezuhant Borg hajót talált meg, kb.: egy hónap múlva az Enterprise-D csillaghajó, de sosem tudták meg, hogy hogyan került oda! – Éppen folytatni akarta az első tiszt, mikor közbevágott a kapitány.
- Azért kíváncsi lennék, hogy hogyan került oda a Borg hajó! Hát nem érti első tiszt? Valahogy meg tudjuk akadályozni a Borg terjedését a Föderáción belül, és azon túl! Nézze csak: a hajóraj valahogy elindult, maximális impulzus-meghajtással, egy óra múlva pedig teret és tudnak váltani, aztán elérik a céljukat. Szétszóródnak, és mindent az uralmuk alá vonnak! Ez a mi küldetésünk: ön, a doktor, a hajó, és az én csapatom, csak most az egyszer! Együtt sikerülni fog, hogy hogyan tovább, az most másodlagos! Benne van? – Közben nyújtotta az asztal felett a jobb kezét az első tiszt felé.

- Ezért beidézhetnek a hadbíróság elé, de hát legyen, rendben van, majd lesz még időnk törődni a jövővel! – Nagy sóhaj után felállt, és kezet fogott vele. Utána a kapitánynak támadt egy ötlete.
Akkor elkezdhetjük a rangokat ismertetni, én vállalom a kapitányi rangot, ön biztosan teljes mértékben el tudja vállalni az első tiszti feladatokat! A többit a gyengélkedőn ismertetjük meg!
- Meggyőzött, kapitány! Számítógép, vissza a gyengélkedőre! – Utasította az első tiszt! – Tüntesd el az asztal és a székeket!
- Vettem első tiszt! – Válaszolta a gép.
A gyorsjáraton át visszatértek a gyengélkedőre. Mindenki köréjük állt, kivéve a sztázísban lévő főgépészt, és kíváncsian várták a fejleményeket. Ketten körbenéztek, és az első tiszt elkezdett beszélni:
- Közös megegyezéssel, én, mint az első tiszt, a jelenlegi kapitánnyal megállapodásra jutottunk: megjavítjuk a hajót, száműzzük valahogy a Borg-ot, és szembenézzünk a Domíniummal, akik a Földet akarják elpusztítani! Remélem, hogy eredményre jutunk, mert ha nem, akkor örökre búcsút mondhatunk a Föderáció egészének! Én belementem! – Most a doktorra vetette szemét – Doktor, mondd, kik jöhetnek a csatába?
- Összesen száztizenhat főt számlálok, köztük egy van életveszélyben, és a többi csak könnyebb sérüléseik vannak, akár most is munkába állhatnak! – Adta válaszul a doktor.

- Köszönöm doktor, számítógép, cseréld le a legénységen az egyenruhát, és a kommunikátort is, de a rangjelzések megmaradjanak! – Az első tiszt szavára mindenkin kicserélődött az egyenruha, érintések nélkül, nanorobotok másodperceken keresztül megváltoztatták. – Számítógép, gyorsjáratot a hajóhídra, majdan a főgépházba, és aztán az egyes elosztódási rendszer alapján! – Utasította az első tiszt, és a legénységre nézett – Velem jöjjenek a hídra, a többiek oda, ahol szükség van rá!
Még nem nagyon tudják, de a csillaghajó visszafoglalása csak most kezdődött meg!