Star Trek: U.S.S. Adrias4 - A küldetés 1. rész VI. fejezet

A csillaghajó ott állt a mélyűrben. Már az önteleportálás is álcázás alatt ment. Az energiaörvény megszűnése után, a következő küldetésen járt az eszük: a Jem’hadar-t csak jegyzetek alapján tudtak meg róla, egyedül csak két tiszt tud róla valamelyest. Most ők, mindketten a gyengélkedőn vannak, az egyik ott hever félkómás állapotban, a másik pedig azon fáradozik, hogy minél gyorsabban sugárfertőtleníste. Nagy készülődés volt az első tiszt körül: csak ő volt az egy, akinek még orvosi kezelést igényel. Mégis a következő küldetés nagyban rajta múlhat. A gépházban jelenleg azon fáradoznak, hogy az időugrás, és a többi időrendszer mihamarabb készen legyen. A hídon pedig meglepő információkat is előástak a Föderációs adatbázisból, hogy minél felkészültebbek legyenek, az idáig teljesen ismeretlen hatalomról. Egy órán belül az első tiszt ébredezni kezdett:
- K6GNS9P jelzésű, öt köbcenti nanoszondákat adjon a jobb fel karjában. – A főorvosuk hangját hallotta, miközben fel és alá járkáltak körülötte az orvosi tisztek. – Fél köbcenti Ameszkrotont, ide, a nyakába! Ne ijedjenek meg, lehet, hogy fel fog ébredni! – Nyugtatatta a doktor, a többi tisztjeit. Beadása után hirtelen felrándult, csak a csípőjétől fenti része, és az eddig homályos képek, kitisztultak, mint azok a hangok, amiket torzítva hallott.

- S, sss, ssikeerüllt, aa, az örvényt aktiválni? – Kicsit suttogva kérdezte, mert még nem volt teljesen épp állapotban.
- Igen, Blanka, sikerült, megcsináltad! – Nyugtatta a doktor. Az első tiszt mély lélegzetet vett, visszafeküdt, és ismét megszólalt:
- És a csillaghajó, túlélték a többiek?
- Igen, hála neked! Egy hajszálon múlott, de sikerült elmenni onnan!
- És akkor velem, milyen rossz a helyzetem?
- Sajnos nem annyira jó, mi mindent megpróbálunk, de hiába! Egy nap, de lehet, hogy még addig sem tudom fenntartani az állapotodat! Ekkora sugárzást csak a legfelsőbb Föderációs orvosi kamara tud téged kigyógyítani! Addig el kell, hogy altassalak!
- Nem engedem! Rám nagy szükség van! Tudom jól, hogy nagyban segíthet a személyes tapasztalataim! Ha nem megyek a hídra, akkor lehet, hogy nincs hová visszamenni!

- Tudom jól, de nem nagyon engedhetlek! Nem, mint az orvosod mondom, hanem, mint a barátnőd is! Mikor ebbe az időbe kerültünk, a hajón egy nagy tűzvihar vonult végig. Valahogy sikerült túlélnem! Az a látvány, ami ezután fogadott, maga volt a pokol! Halottak minden fele, halálos sérülések, az egyik még fekve mocorgott egy kicsit, és oda mentem. Mint orvos, a műszeremmel elkezdtem mérni. Miközben csak az utolsó szavakat tudta mondani: „A Föderációért mindent!” Mikor már beszélni sem tudott, a hátam mögé mutatott: oda néztem, és egy Jem’hadar katonát, láttam! Alig bírt mozdulni, de mégis a maradék erejével és szembe szállt velem. Egy mozdulattal kihúztam az adagolócsövét, és összerogyott! Mikor az orvosi karra jelentkeztem, tudtam, hogy előbb – utóbb eljön az idő, amikor az orrom előtt halnak meg emberek! Arra már nem, hogy az első küldetésem alatt, és, hogy ennyien! Nem tudom, hogy miért, de erőt vettem magamon, és nekiláttam a javításoknak. Nem a csatát, hanem az, azutáni perceket átélni, sokkal nehezebb! Több órába beletelt, hogy elhiggyem: te is elvesztél! Pár perccel rá jöttél te, és bekísérted a többieket, akik most a hajó jelenlegi legénysége! Bocs, hogy ezt mondom, de nem engedem meg neked, hogy te is én előttem végezd!

- Tudom, hogy mit jelent ez neked, de én is ott voltam, és én is a csodának köszönhetem az életem! Ha én mégsem megyek a hídra, akkor nincsen hova visszamenni! A Föderáció sorsa rajtunk múlik! Kettőnkön kívül nem tud senki sem a Domíniumról! Amúgy is a két csillaghajóról Föderációs bejegyzés nem készült! Ezért is a hídon kell, hogy legyek, mert én is felesküdtem a Bolygók Egyesült Föderációjának, és az egész Galaxis sorsa is ezen áll, vagy bukik! Kérlek téged, hogy engedj a hídra!
- Rendben van! Úgy látom, hogy a jelenlegi kapitányunk eszméje téged is megfertőzött, ami ellen nincs védőoltás! Csak téged akarlak megmenteni! Amúgy is, a kapitányunk nem annyira tiszta, mint látszik! Hidd el nekem, hallottam már titkosabbnál, titkosabb szervezetekről is, de ő mindent felül múl! Elengedlek téged, de hidd el nekem, változni nehéz, és sokuk nem is tud! Túlságosan benne vannak, ahhoz, hogy meggyőzködd őket! – Aggodalmaskodott a doktor, de beadott egy szert, amitől felkelt az ágyról, az első tiszt. A gyorsjárat felé tartott, ami a hídra van irányítva, és előtte még megállt egy kis időre.

- Köszönöm, - és a doktor fele nézett – de én is tudom valamelyest, hogy kik vesznek körül! Én kötöttem megállapodást a kapitánnyal, ezért jól tudom, hogy mibe vágtam a fejszémet! Ők is annak szentelik az életüket, mint mi! A küldetésünk sikere csak ezen múlhat! A többiek múltján, majd még vissza fogunk térni, mert nálam az a lényeg, hogy legyen hova! – Mondta, és ismét a gyorsjáratra nézett, amin egy lépéssel átment rajta. A hídra lépve arra lett figyelmes, hogy a doktor, a kapitánnyal folytat beszélgetést:
- Kapitány, jelentem, hogy az első tiszt, már elindult a hídra! Sajnos nem tudtam minden sugárszennyet kitisztítani belőle, ezért a legelső rosszullét jelére azonnal sztázís alá kell helyezni! A beadott sugárdlokkolló szer hatása védelmet nyújt a többiek számára! – Mondta a főorvosuk.
- Köszönöm, doktor! Értettem a parancsát, és ne aggodalmaskodjon: a legelső elhibázott mozdulatára is leküldöm önhöz! Kapcsolat vége! – Intés nélkül a gép tudta, hogy megszakítsa a kommunikációt, a gépház, és a híd között.

Az első tiszt közelebb lépett a kapitányhoz, és elkezdte a személyes beszámolóját. Kitért mindenre, hogy milyen csillaghajókat látott eljönni onnan, feloldotta a kódot, amit az érzékelő naplók bejegyzései voltak róla. Amilyen kárt szenvedett az Adrias4, nem volt csoda, hogy azok valamilyen mértékben megsérültek. A helyreállításuk után, csak a külsejükön kívül, semmit sem tudtak meg róla. A kapitány megállapította, hogy milyen fontossági sorrendben kell haladni:
- Első az lesz, hogy minél gyorsabban a fegyvert hatástalanítjuk! Nem tudni, de valahogy át kell törni a védőpontjaikat, ami a fegyvernél összpontosul! Onnan el kell vonni a nagy részét, majd a biztonságos távozást is előre meg kell szervezni! A tudatlanság nagy hátrány, ezért a megvalósításokhoz kémet, álcázott mérő szondákat küldünk ki! Mindkettőhöz ember kell: az ügynöki feladathoz is, és a mérőeszközök beüzemeléséhez is! – Intett a számítógépnek, ami a fő gépházat kapcsolta. – Krabhar’s, mondd, hogyan álltok?
- Sajnos nem nagyon sikerül beüzemelni az időugró-rendszert, mert folyton, folyvást hibákat idéz elő! Jó lenne, ha valaki segítene, aki kicsit is ért hozzá! A teljes csapattal is, beleszámítva a hídon szolgálókat is, talán napokba, vagy hetekbe is beletelik, és az időpajzst is be kéne üzemelni, ami nélkül, ha sikertelenül járunk, akkor tényleg nincsen visszaút!

- Rendben, főgépész, akkor küldöm is az első tisztet, aki a kíséretemmel jön, mert az orvos megbízott abban, hogy figyeljem meg az egészségi állapotát! Amúgy is, érdekesnek találom az egészet, talán valamivel többet is megtudok erről a csillaghajóról!
- Értettem, akkor többen jönnek! – Intett a főgépész, hogy a számítógép ezt a kommunikációs csatornát bontja, a híd felől. Ott azonban a kapitány, az első tiszt, és a másod tiszt a főgépház felé irányított gyorsjárat felé irányultak, miközben Brus, félúton a taktikai tisztre nézett:
- Camand’ros: tiéd a híd! – Mondta, és a gyorsjáraton áttávozott, a két tiszttel. Odaát, már a főgépész, a helyettessel együtt várták, a járat túloldalán. A panelhez kísérte őket, és elkezdett mutogatni, hogy idáig mi bütykölt rajta. Az első tiszt gyorsan átgondolta az egészet, és elkezdett magyarázkodni:
- Rendben, akkor itt vagyunk jelenleg, – Miközben behozta a jelenlegi tér – idő koordinátát. – és ez itt a rögzített tér – idő koordináta. – Egy parancssorral behozta az adatot, és mindkettőre mutatott. – Az időugró-rendszer beüzemeléséhez fel kell oldani a zárókat, amit direkt a legénység tagjaként végeztünk! Nem szükséges az összest, kábelátvezetésekkel a nagy részét meglehet oldani! – A panelről, a szervizjáratnak bejáratára nézett. – Egy tisztnek velem kell, hogy jönnie! – Mondta, miközben a szervizjárat fele közeledett. A többiek nézték, és a kapitány vele ment.

- Én veled megyek! – mondta Brus, a bejárat fele haladva. Pár méterrel beljebb egy elágazásnál, kettévált a szervizjárat. Itt megálltak, és az első tiszt valamilyen vezetéket kért a géptől:
- Adrias4: egy darab, AKH46BRG9D típusú, 10 méter hosszú kábelt kérek, összehajtva elém! – Szó nélkül oda teleportálta, az elágazás elé a hajó számítógépe. A kapitányra nézett, miközben az egyik végét megfogta. – Fogja meg a másik végét, amikor a vezeték már nem enged tovább, akkor egy, zöld színű csatlakozófelületbe dugja bele, amikor szólok! A kábel közepén lévő csatlakozót, ide az elágazás elé dugja be, mikor már a bal oldali járatban vagyok! A többit csak bízza rám! – Miután elmondta a kapitány feladatát, szó nélkül úgy történt, ahogy az első tiszt mondta. Pár perccel rá megtalálták a csatlakozófelületet, majd Planisz megszólalt. – Most! – Adta a parancsot, és egy másodperc alatt a számítógépnek is adott egy feladatsort. – Adrias4: teleportálás, Z6 kód! – Egy pillanat alatt már ismét a főgépházban találták magukat. Az első tiszt, a legközelebbi vezérlőpanelhez sietett, és megnyomott pár gombot rajta. A számítógép megszólalt:

- Időugrásra felkészülni! A koordináták a következők: 1942, május hetedike, 10 óra, 54 perc! Visszaszámlálást megkezdem: három, kettő, egy, indulás! – Mondta a számítógép, miközben a hajó hirtelen a múltban találta magát. A koordináták rendben voltak: megérkeztek az eredeti helyükre. Akik a hídról jöttek, azok visszamentek oda, a gyorsjáraton át. A kapitány megszólalt:
- Nem a 2. világháború egyik éve?
- De igen, kapitány! Ez az egyik legsebezhetőbb időpontja a Földnek – álaszolta az első tiszt.
- Camand’ros: helyzetjelentést! – Utasította a kapitány.
- A megadott helyen vagyunk, a megadott időben, de a két csillaghajót még nem találom sehol! – Jelentette a taktikai tiszt.
- Lehet, hogy elkéstünk?
- Nem, kapitány, a Föld még épp állapotban van! – A kijelzőn azonban valami furcsára lettek figyelmesek. – Az érzékelőink tér – időtorzulást vettek észre: a két Jem’hadar hajó most jelent meg! – Mondta, miközben csodálkoztak a két csillaghajón.

Kívülről nem volt nagy eltérés a rögzített adatokon, de, hogy mégis mit rejtenek, azt még mindig nem tudni! Egyszer már sikerült hatástalanítaniuk az Adrias4-et, lehet, hogy még egyszer sikerül nekik? A Borg csapáson már túl vannak, de a Jem’hadar veszély lesz a vesztük? Még nem tudni, de azt igen, hogy a küldetést még nem fejezték be!

Folytatása következik...