Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Dr. Stephen P. St.John: Sok gondolatom volt, de végül...
2024-03-28 20:01
Marthy: Mmm! Lányként os imádós történ...
2024-03-28 16:03
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:47
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:46
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Sínek mentén V - A vég elviselhetetlen édessége

15

Az időutazás - és főleg az események láncolatába történő durva beavatkozás - elképesztő és rém kockázatos dolog, és meglepő eredményekkel járhat. Hogy a világ mégsem írja percenként felül magát, annak egyetlen oka a karma önszabályozó képességében rejlik. Egy pillangó szárnyának rezdülése is elhozhatja ugyan a világ végét, de ez éppen olyan elméleti lehetőség, mint vasalódeszkán körbeszörfözni egy fekete lyukat. Csakhogy, amikor a sors fonata felfeslik, keletkeznek azért olyan fekélyek, amelyek eléktelenítik az úgynevezett normalitás testét. Ilyenek fekélyek például a csiperkének mutatkozó galócák, muffinízű vakondok vagy bizonyos mutánsok, nem beszélve az olyan kategórián kívül eső agymenésekről, mint teszem azt Negroguy. A karmának azonban rendszerint megvan a maga gyógyszere ezen tünetek ellen, s nem is létezhetnek sokáig.

Sándor visszatért 2009-be, de attól még, hogy negyedszázaddal korábban sikerült homokossá tenni egy fiatal vasutast, nem lett a világ sem édenkert, sem kiégett atomtemető. Ugyanolyan szar és szürke maradt minden, rohanó seggű emberekkel és felháborítóan magas szennyezőanyag-kibocsátással. Sándor ezen még nem lepődött volna meg, de azon igen, hogy ugyanabba a vasúti kocsi tért vissza (igaz, nem a klotyóba, hanem bepréselve az egyik ülés feletti csomagtartóba). Legfőképpen azonban az döbbentette meg, hogy a többiek is ott voltak: a Kamillával pettingelő Krisz, és Marika is.
Csontváry Marika, a pizzaképű förmedvény.
Aki azonban nem volt többé förmedvény.
Gyönyörű nő lett belőle.
Amikor a többiek észrevették, Sándor csak ennyit tudott kinyögni:
- Visszajöttem - Azzal lemászott a csomagtartóról, amely szűk volt, és szörnyen kényelmetlen.

Krisz kihúzta a kezét Kamilla bugyijából, mint aki most döbben rá, hogy nincsenek egyedül. A lány vörös arccal nézett Sándorra, majd Marikára. A szemében üresség és értetlenség ült, a fiújáéban úgyszintén. Sándor rájött, hogy kettejük számára ők idegenek többé. Sosem találkoztak egymással, és nem értik, mit keresnek itt. Egymást azonban ismerik: s már ez is felér egy kisebb csodával.
A legelképesztőbb azonban az, hogy ő viszont Marikát ismeri, és Marika is őt. A nő szeme barnán csillog, és feszül valami közöttük. Valami nagy, valami végletes. Valami szép.
Ránézett Marika kezére. Egy gyűrű volt az ujján.
Kényszerítette magát, hogy lenézzen a sajátjára. Azon is ott volt a gyűrű.
Egyforma gyűrűk voltak.
- Jónapot - motyogta Krisz.
- Csókolom - dadogta Kamilla, és megigazította a szoknyáját. Felállt, karon fogta a barátját, és lesütött szemekkel a kivonszolta a vagonból.
- Viszlát - köszönt vissza Krisz, és legközelebb Sándor a vagon ablaka alatt látta viszont, amint a magasra nőtt gyomok között szinte futva eltűnik a lánnyal.
A kocsi állt, nem mozgott: rozsdás, ócska roncs volt, amelyet körbenőtt az erdő, és belepett a por. A 1313-as itt elérte útja végét.
Sándor Marikára nézett, akinek arca makulátlan volt, alakja sudár, és szeme akár Bara Margité.
- Szia - mondta a nő gyengéd hangon, és odalépett hozzá.
- Szia - Sándor megfogta a kezét, ajkához emelte, és megcsókolta. Aztán összeölelkeztek, és a férfi simogatni kezdte a nő haját. Mindketten remegtek kissé, és érezték, keresztülmentek valamin, amit még maguknak sem tudtak pontosan megfogalmazni. Egyelőre legalábbis.
Marika felnézett rá.
- Ideje indulnunk. Rebeka egyedül van otthon.
Rebeka? Sándor agyában egy pillanatra üresség támadt, aztán már tudta. A lánya. Igen, van egy lánya, úgy tízéves lehet, de az arcát még nem tudta felidézni. Úgy gondolta, némi időbe telik, mire az új sorsvonala felülírja a régit. Ha nem bolondul bele, talán még jól is kijöhet a dologból.
Gyengéden megcsókolta az asszonyt, és csak annyit súgott a fülébe:
- Menjünk.

Leszálltak a kocsiról, és elsétáltak a rozsdás kitérővágány mentén, amin a 1313-as romladozott elhagyatva. Hamarosan kiértek a szúrós bokrok és szederindák közül, és ekkor Sándor meglátta az állomás épületét. Ledermedt, és erőt vett rajta a rettegés.
Szinte látta a fekete, alaktalan borzadályt, amint suhan felé a síneken, és Antilee-t, amint kegyetlen, merev arcával megkéri őket, szálljanak csak vissza a vonatra, amely azonnal indul...
Aztán a pillanat elmúlt, és Sándor látta, ez az állomás nem teljesen az az állomás.
Omladozó falakat látott. Beszakadt tetőt. A homlokzaton túl üres szobákat, melyek már csak a denevéreknek adnak szállást. Az M44-es, amelyen az ormányorrú rémséget látták, most oldalára dőlve pihent a gazban.
Itt már senki nem kezel jegyet, gondolta Sándor. Nem harsog a hangosbemondó fantomhangja, nincsenek újságárusok, s a peronon nem várja senki szerelmesét. Ide már nem érkezik senki, és nem is fut ki innét. A sínek itt örökre véget értek.
És ami a legfontosabb, itt már őrült állomásfőnökök, mutáns vasutasok és egyéb gusztustalan lények sincsenek.
Átsétáltak a romos állomáson, s rátértek arra a keskeny csapásra, amit a Szüzek Ösvényének neveznek. Sándor közben összeszedte a bátorságát, és megkérdezte az asszonytól:
- Régen hallottam, a bátyádról. Mi van vele?
Arra számított, Marika majd megáll, úgy néz rá, mint egy idiótára, és valami ilyesmit mondd:
Jó vicc Sanyi. Öt éve halt meg. Ott voltunk a temetésen, mit szórakozol?
Ehelyett Marika csak ennyit felelt:
- Fogalmam sincs, gondolom valamelyik kurvájánál, vagy a csöviszállón. Azt se bánom, ha az életben nem látom többé.
- Miért utálod őt ennyire?
- Hát, világéletében egy paraszt volt. Ráadásul régen, amikor tizenéves voltam, részegen majdnem rám borított egy serpenyőnyi forró zsírt.
Sándor hallgatott egy másodpercig, majd megkérdezte:
- Majdnem?
- Igen. Az utolsó pillanatban sikerült elhajolnom előle. Az a szemét meg azt mondja utána: - Jaj, mit aggódsz, nem lett volna tőle rusnyább a képed, mint amilyen ronda már amúgy is.
- Hát ez tényleg szemétség.
- Igen. Még azt sem zárnám ki, hogy nem szándékosan csinálta. Ha így volt, nem teljesült a vágya, hogy az égési osztályon kössek ki. Igaz, nem sok híja volt, hogy tönkretegye az életemet. Furcsa, milyen apró dolgok befolyásolják néha a sorsunkat, ugye?
- Igen - felelte Sándor elgondolkodva. - Igen, nagyon furcsa.
Sétáltak az erdőben, közben leszállt az alkonyat. A szürkületben feltünedeztek az első szentjánosbogarak, ciripeltek a tücskök. Az erdő sóhajtozva árasztotta a nyár édes illatát.
Marika, akiről Sándor már tudta, hogy tizenkét éve boldog felesége, vidáman csicsergett egész úton, és a férfi tudta, hogy hamarosan hazaérnek.
Haza.
Azt még nem tudta, milyen ez az otthon, mint ahogyan azt sem, hogy milyen világ várja azon túl. Nagy változások aligha vannak, de őt a kicsik iránt is furdalta a kíváncsiság. Állnak-e még vajon a WTC tornyai? Mennyit kérnek a benzinért? És vajon ebben a jelenben is egy idegroggyant, konfabulációval küszködő seggfej az ország miniszterelnöke?

Ám ezeknél a kérdéseknél is jobban foglalkoztatta őt az, vajon mit csinálhat most a lánya. Vajon házi feladatát elkészítve, megvacsorázva, megfürödve lepihent-e már keskeny lányágyában? Elszenderedett-e már a nyitott ablakán beáradó mézédes illatokra, tücsökciripelésre?
Ha mindezen túl van, ott jár-e az álmok mezején, ahol Thomas, a gőzmozdony robog levitézlett dízelszörnyek helyett? Ha olyan utakat ró, ahol udvarias kalauzok segítik, hogy el ne tévedjen a veszélyes világban, ahelyett, hogy rémségek üldöznék, minden rendben van.
S ha feleségével eljutnak a hálószobáig, még nagyobb rendben lesz minden.
A nyúlőr - aki ebben az életben irodalomtanár - kiért a falucska egyik utcájára a feleségével, és elindult otthona felé. Az erdő hajladozó árnyai összeborultak mögöttük a Szüzek Ösvénye fölött.
Hasonló történetek
3798
Hirtelen ágrecsegést hallottak. Felkapták íjaikat, hogy rögtön lőni tudjanak a medvére. De a bokrokból három ló tűnt elő. Az egyiken Nabaha, a másikon Jeny ült a harmadikat meg kötőféken vezették. A két lány teljesen ki volt pirulva. Ruhájuk rendezetlen volt...
3084
A rózsaszín felleg viszont elkerülhetetlen, és manapság egyre több embert talál meg. Ez a rózsaszín felleg persze csak egy tünete a kóros szomorúságnak, vagy inkább kezdete. De ha ennek érzéseit sikerül leküzdeni, a kóros szomorúság már elkerülhető.
Legyőzni azonban nehéz, de vannak rá módszer...
Hozzászólások
További hozzászólások »
No0oB ·
S ha feleségével eljutnak a hálószobáig, még nagyobb rendben lesz minden.

Ez valami... áhhh. Szóval igen, fasza. Stílus, sarkigazság, elegancia. Félig leszoptalak, de bő nyállal.

Toni Klokocow ·
Hát nem sikerült elolvasnom. Nem akarlak bántani krumpli, de biza senkit nem lehet "homokossá tenni" jó lenne, ha tudomásul vennéd. Téged sem lehet például okossá tenni, csak elfogult csőlátó maradsz.
No0oB ·
Ha senkit sem lehet homokossá tenni, akkor azzal gyakorlatilag azt mondtad, hogy a buziság egy genetikailag determinált, azon belül is változtathatatlan jelenség.

De a vicc az, hogy ezt megint valami buzi bölcsész urbanlegend, egy 13. kerületi kávézóból vetted. Ugyanis ismerünk olyat, hogy imprinting. Örökölt reflex, stb. Tehát a magatartásunkat a genetika nem csak úgy befolyásolja, hogy valamilyennek születtünk -aztán úgy is maradunk, hanem bizonyos szituációkban bizonyos magatartást fogunk tanusítani. Próbáld ki otthon, hogy étkezés közben csak a kaját nézed, és nem nézel fel. Csak erősen összpontosítva, gyakorlással lehet arról leszokni, amit az állatvilágból örököltünk: evés közbe mindig szétnézni.
Ennyit a termtud oldaláról: a buziság kialakulásában nem hallottam még perdöntő bizonyítékot, ami az igazadat támasztaná alá.

Társtud. szempontból szintén hülyeségeket beszélsz, mert hallottál már olyanról, hogy pl. thébai légió?
Thébai, ahol ugye kötelező volt buzinak lenni. Ha nem biológiai jelenség a buziság, akkor igenis azzá lehet tenni embereket.

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A tortenetek csapata új társkereső oldalt indított. Ismerkedés meleg férfiaknak: WWW.BOYSXX.SITE Ismerkedés heteroszexuálisoknak: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: