KLÓNOK ÉS LELKEK
2029. A ház elbújó,hátsó udvari borostyánnal benőtt sarkában volt a pincebejáró. Botond lement a szépen kialakitott pincéjébe. A gördülő poharasszekrényt arrébb tolta. Alig látszott a téglafalban a lejáró. Egy téglát megnyomott, erre a kis ajtó behúzódott, majd oldalra elcsúszott. Belépett. Nagyon régi alacsony teglaboltozatú, ezeréves” járatban ment előre úgy tiz métert. Na itt volt a sarokban a szintén álcázott vastag akácfaajtó. Ez rejtette
a kis kazamatáját,amit a háza alapozásakor talált. Bement, beült a testhez simuló, puha, félig fekvő helyzetet adó székébe. Körben műszerek, elektromos kütyük, fejmonitorok.
Fejére tette a furcsa alakú szerkezetet és a viva szemüveget. Botond most is indult a jövőbe. 2330-ba. Messzire, egy új világba...
Megérkezett. Egyik alkalommal sem tudta mennyi idő alatt, csak felfoghatatlan cirkulálást érzett. Megint 2330, - gondolta. Kijött a tágas múltutazó kis kamrából. Szinte azonnal indult a klónok kisérteties barlangjába. Itt nevelkedtek átlátszó kék folyadekban, az emberi testek, tudat nélkül. Az android őrök, és a villogó fotocellás beléptető biztonsági elemek akadály nelkül beengedték. Iván es Hakan mindent elintézett. Egy cél lebegett előtte. Egy ragyogó embert küldeni a földi múltből ide, a hipertéren át. Ezen ember személyiségi, tudati adatai jönni fognak… , ezeket kell majd betöltetni a kivalasztott új testébe, a szuperklőnba...
Botond mint megannyiszor, ismét kijött a 2029 béli kazamatájából, és a dolgozó szobájába ment. Csinálta a filmjeit, digizett, konvertálta az adatokat...
Csippant a mobilja. Videoüzenete érkezett, amitől nagyon zaklatott lett. - Úristen, George Greasy állapota nem javul, romlik. Ő irta. A régi barátja beteg, de elméje szuper- brilliáns. Betegsége 2029 ben még nem gyógyitható. De Botond új világában, 2330 - ban,... már igen !!
Megdöbbentő eseménysor következett. Ő, a 21.sz. eleji időugró, mit tehet? Megint ugrik. Cirkulációt érzett, azaz álomközeli állapotot és időugrott. Nagyon élethű utazás, álom ez? De lehet hogy tényleg ugrott az időben. Szinte élte a távoli jövő világát ilyenkor. A 2330. év volt a tuti célja, ott mindent megfigyelt.Ragyogó volt a Béta bolygó. Figyelte a fejlődést, élte a jövőt. Mindenekelőtt a szenzácioós földi “agyexport* Bétára érkezésén , technológiáján merengett. Mindent tudni akart róla. A Bétán klónok ezrei várták,(még feltöltött tudat nélkül) a hogy földi személyiségeket töltsenek agyukba... Ez egy áttelepülési módszer volt akkoriban... Hagy szülessen igy újjá itt jóbarátja, a nagy szivű informatikus mérnöl, George!
A Földön utazónk,Botond, élte a 69 éves korát, mindennapjait, javarészt krónikásként, és doku videoklippek készitőjeként... Emlékezetes volt hát az az este amikor váratlanul csippant a telefon. Több betegség ma még ismeretlen, nincs még rá ma, biztos gyógymód. .
A lehangoló csevegés után nem tudott elaludni. Kazamatába le.. fejpánt, csatlakozók fel... és.. Ismét a Béta bolygón találta magát, ahol rohamtempóban repült megint a klónok barlangjába. Zsebében maradt a foldi telója. Mosolygott, na ez ide nem kell, de nem baj jó kis társam ez most. A jegyzetei benne voltak.
A tudósok, orvosok és Bendegúz segitett neki "ucce" megérteni, jegyzetelni, hogyan kell az agyi infókat, az éntudatot lementeni a kocka tárhelyre, (I”cube),és a kazamatában kinyitni, hogy a Bétáról szabadon, a hiperteléren át a Kolumbusz 1 fogadó állomás venni tudja...
Nagyon bizarr, tragikus, szomorú dolog járt Botond eszében. Mert nincs más megoldás. . Őt,... át kell repiteni a téren, az időn... Ott ujjá kell születnie, mert már ott az orvostudomány képes lesz a kínos betegségét gyógyitani.... Máskülönben meg… az új klónteste, amúgy is makkegészséges lesz,.. ezt kell csinálnia...!!!
A Béta bolygón nagy esély volt erre, ám ha visszaért a jelenébe, 2029-ba, akkor remegő gyomorral gondolt arra..., hogyan mondja ezt el, a kedves George Greasy barátjának ...? Talán... viccesen... Igen igy fogja !!
Mindent átgondolt, betette az autójába a fejpántot, az eszközöket, és indult délre. A 21-es uton 30 km-nyit vezetett, amikor megállt Georga háza előtt. Bement. Rossz érzés volt igy látni ót, de... "vidáman" tért a lényegre.
-- "Eldobod az agyad öreg, amit mondok. Szó szerint eldobod, elküldöd - elküldjük- a teljes személyiségi adataidat, egyéniségedet, tudatodat. A terrafejpánt másolja a fejedből még azt is, ami a tudatalattidban van. Teljesen lemásolunk.... Az egódat, emlékeidet, a szokásaidat, heppjeidet is !! "
Nem volt a beszélgetés egyszerű, sőt kínosan hosszadalmas , aggódó, vivódó, dilemmázó. . De megcsinálták. A hatalmas tárhelyű ( I”cube) adatkocka hazafelé már a kocsiban volt, vitte Botond a kazamatába....
Bendegúz bemérte a jelet,az i”cube) , onnan a távoli jövőből, és a távoli csillagrendszerből. Időn és hipertéren át, sebesen meginditotta az adatátszivást a földről… Ők már tudták !
A Béta mellett keringő “Kolumbusz1” vette a hatalmas I”datot,. Ez már nem volt nagy dolog a 24. században. Amugy is, olykor százával jöttek óránként az egók, agyexport I”datok, éntudatok. Igaz, inkabb a 23. század elejéről.
Botondnak bevillant hogy a múlkori utazásakor elvitte a telóját is. Mosolygott ezen a - később fontossá váló- szétszórtságán...
Bendegúz ugyan igérte, hogy ő bitosan letölti a George adatait, de… Botond mégis úgy gondolta, viszi magával a kockát !
Érezte a kazamata cirkulálását, feltette a fejére a bonyolult terrapántot, bekapcsolta villogó komputereit, cél jövőidőt, és várt. A kockát szorosan a szivéhez szoritotta , még akkor is amikor megérkezett a Bétára. Az ottani néven "múltutazónak" hivott terem (gép), kellemesen búgott amikor feleszmélt. Tudta hogy a jövőben van .megint.
Bendegúz és Iván már ismertek őt jól, Töbször jött át hozzájuk téren és időn át. . Botond a Bétán, egy két napot töltött maximum. Ilyenkor Bendegúz fürtszetű gömblakásában aludt, ha tudott, az izgalomtól. Bendegúz kereste őt a telekommunkátoron.
-- Hiányosan jöttek át az adatok a Kolumbusz 1 - be.
--Akkor most nagy a baj? Mit tehetünk ?
--Ez jelezhet sérült adathegyet is, .. igy nem jó.
Nagyon sajnálom Botond, mindent megtettünk.
--Elhoztam magammal… az adatkockát az segíthet?!
--Hozd ide azonnal azt meg kell vizsgálnunk....
Botond remegő gyomorral, és repgömbbel suhant a KOLUMBUSZ-1 leszálló kompjához. Innen vitték fel a Kolumbusz-1 űrváros adatfogadójába a kockát. Az adatkockát két űrruhás nő vette át, miután igazolták illetekességüket. Furcsa tekintetekkel néztek
a nekik ősrégi adathordozóra. Biztonságos, ütésálló táskába helyezték és indultak beszállni .Egy lelket vittek. A komp felemelkedett,
Botond és Richárd beültek a repgömbbe és lassan repültek Bétaváros felett. Botond most figyelte meg igazán a Béta bolygó városát, környékét , felülről !
A gömbházak sokasága, az építkezések, a lila sárga fák szépsége, na meg a tarajos óceán, elvarázsolta a 21. századi férfit. A Betaxium torony tetejére szálltak le.Ez a csoda 400 m-en magaslott Bétapolis felett. Az anyaga betaxium az "önépülő" táguló anyag. A Béta fantasztikus anyaga. Kicsit beszélgettek, bamulták a tájat, amúgy is várta Botond az eredmenyeket, a hireket, a fontos küldemenyéről.
--Ez a betaxium torony mintha hablabdalákból állna... függőleges gyöngyfüzér.
--Jól latod hatalmas labdák, gömbök egymásra rakva. Az illesztésnél, az alsóbb gömb kicsit beengedi magába a fölötte levőt. Belesüpped. belefekszik. Nincs kötés közöttük….
--Kívül 120 fokonkent konzol nélkül fut három
átlátszó hengerburok. Lift.
--Nincsenek rögzitve mint ahogy egymáshoz sem, a gömbemeletek. Mágneses erőter tartja össze. Ez is a betaxium iszonyatosan nagy képessege, Bétavilág egyik unikuma…
-- Hol járnak be a gömbökbe? És mi van nagy szél esetén? Nem fog ez ledőlni ...?
-- A repgömbök rácuppannak az emeletre, de középen is fut egy biztonsagi csatorna lift kapszulaval. Ennyi….)))
-- Omláskor dőléskor (ilyen nem lehet,) véd a hatalmas mágneses ősszetartó erő, de a gömbök egyesével is “leszállnak” ha muszály…
*
Továbbrepültek liláskék óceaánpart felé. Az óceanparton a vékony tűsziklához kapcsolódó fürtházakat mutatta meg Richárd Botondnak.
–Na itt laktunk legelöször a Bétán, Mindenki
szerette. Mint egy szőlőfürt. Kicsi gömbök,
lakások,hiperultra felszereléssel.
–Mar láttam ezeket, de nagyon tetszik. A kék ócean is bűvöl, de fura, olyan sejtelmes. Más mint a földön…. mintha élne…
Gyorsan elszaladt négy órányi idő.Botond még mindig nem kapott megnyugtató hírt a George kockáról. Ám neki vissza kellett menni a 21.. szazadba !! Újra a múltutazó kamra, a kábulat, a búgás es villódzás, és újra a kazamatában találta magát. Kiment a felszinre, megcsodálta a lejáratra omló borostyánfüggönyét, és megsimogatta az elé szaladó vidám, szürke csíkos Tigró cicáját…
Párja volt az egyetlen akivel a földön alaposan megbeszélte az időugrásait. Élte a 2029. év
földi világát, aggódott az egyre kétségbeejtőbb világ-eseményeken.. .
Egy évig nem ment a titkos kazamatába, nem utazhatott a jövőbe….
Pedig a Bétán már 2330 - at irtak. “ Már több hónapja kiválaszthatták a George külsejére legjobban hasonlitó klónt, talán már biztosan belétöltötték George személyiségét, egóját, tulajdonságait,, emlékeit,.. szóval a lelkét !! Eltelt az 1 év… , már az új George, biztosan teljesen feleszmélt, elkezdte új életét, de a régi élete is az ő életenek fontos, szeretett emlékei maradtak.“ Botond ezeket gondolta !
De tutira nem tudta, mi ujság most ott a Bétán.
Gyakran eszébe jutott egy komoly beszélgetés anno, a Klónok barlangjában…
***
“” - - Ha az újjászületett ember, éli boldog egészséges életét a jövőbéli bolygón, mit észlel a régi énje dolgaiból, a múltbéli földön ?? Vagy forditva…, a földi énje mit érez, az ujjászületett távoli jövős életéből… ??
— Álomként éli meg, látja, kicsit zavarosan, a másik énje történéseit. Amíg tudja… Ha ilyen képek egyszer elindulnak nála, ha bevillam neki…, akkor valami már elkezdődőtt odaát…!! - - “”
***
Megvolt az oka többszörösen is hogy sokáig nem ment az utópisztikus földalatti, talán több száz, vagy ezeréves kazamatájába. De amíg várt erre, nagyon sokat gondolt George-ra, és arra, a scifibe illő eseményekre, amit a Bétán megélt. Álom, mátrix, vagy valóság ? Tényleg meglesz George sorsszerű fiatalítása ?.. . Mindenesetre precizen megjavította gépeit, az ősi beszakadt alagútját, és a saját gondja, problemája is alakult. Döntott Botond. Újra, idő és térugrást hajt végre, Három nap múlva …
… Kicsit több, mint három nap múlva.
Botond a “múltutazóból” kilépve, nem sokat beszélt a BÉSPA Galaxiskutató hivatal ismert embereivel. Igazolta magát, és kilépett a kertes negyedben, Bétapolisz utcáira. Gyalog ment a gyönyörű, lila lombos sportcentrum felé. A tónál hallott valamit, és nagyon megszeppent. Ottaniak beszélték hogy az elmúlt hónapokban százvalahány klón vesztette életét valami vírus miatt. Na, kétszázzal vert 69 éves szive. Minden rossz megfordult a fejében, mikor is ijedten búsan, leült a sportpályák melletti kényelmes relax fotelek egyikébe… Egyszer csak nagy ricsaj, nevetgélés hallatszott a pályák felől. Mi ez? Odament. Több kis pálya volt egymás mellett, többen voltak nézők, és minden pályán szépen tollaslabdáztak. A tőle 2. tollaspályán, fürge, nagyon atlétikus, kb. 30-as, vidám üde fickók tollasoztak.
Valami furcsa érzés töltötte el.. .
A kék sortruhás fickó nagyon ismerősnek tűnt… Teljesen közel ment, és két perc ámulat után rászólt a “fiatal” férfira.
– George Greasy, te vagy az ?? - vert a szive.
Az odanézett, mosolygott, és fürkeszőn, de boldogan odament hozzá. George volt az… .
Boldog tekintete mindent elárult.
– Botond te vagy az?? - üvöltötte es eldobta a tollasütőt. Átugrott a korláton, és ölelték egymást hosszasan. Könnyeik záporoztak…..
******
A jövő,.. az időspirálban itt van mellettünk…
Múltunkhoz, csak ki kell hajolnunk a térhajtóműves csillaghajónkból… ,
Jelenünk, más életeknek a jövője.. .
Mert ugye biztosan tudhatjuk, az idő és a tér végtelenjében, az életsikok végtelen számban, nem egyszerre létezhetnek…
(Irta : “mihálylaci2025”)