Segítség

Egyszerüen nézek ki a fejemből és gondolkodom,hogy most irjak e vagy ne, foglalkoznak e velem vagy nem???Tudom ezermillió levél érkezik és lehet hogy az én problémám \\\\\\\"semmiség\\\\\\\" de valahol úgy érzem nincs tovább és lépnem kell mert nekem ez már gond számomra!
Gondolom ha már valaki az öngyilkoságon gondolkodik akkor az már nem!?
El is kezdeném: 5 hónappal ezelött megismerkedtem a barátommal,taliztunk,beszékgettünk jó fejnek tartottam és helyesnek is úgy fogtam fel, hogy bármi is lesz bárhogy alakul próbálom pozitivan felfogni a dolgokat! /2évig szingli voltam sok rosszat kaptam de ujjult erövel álltam hozzá :)/
Nekem nagyon tetszett Robi, de éreztem valami fura dolgot esetleg visszahuzodást-félést ami felém irányul azt hittem hogy beképzelem magamba mert félek én is vagy az elején van ilyen érzés!! de nem............
Teltek-multak a hetek eldöntöttük , hogy megprobáljunk komolyabban a dolgokat!
Persze jó érzés volt Boldog voltam ismerkedtünk stb.. és egy idövel ÉN elsőként kimondtam hogy SZERETLEK mivel ezt éreztem erre ö is ezt mondta ÉN IS TÉGED!!!! Próbáltam elfogadni hibáival eggyütt vagyis most is ezt teszem, hiszen mindenkinek van hibája nekem is!! De úgy érzem betelt a pohár nem birom tovább nem érzem a kölcsönös szerelmet,törödést!
Pedig Szeretem és rájöttem ö egy tipikus családcentrikus férfi akire mindig is vágytam és ezt el is mondtam neki DE NEM kellett volna föleg 5 honap után de Én ilyen vagyok ami a szivemen az a számon! 40 km re lakunk egymástol és felhoztam neki, hogy ez hosszu távon nem lesz igy jo utazgatás,stb.. heti 1-2 szer találkozás valamit jo lenne csinálni mert hiányzol!
Neki erre az volt a vicces reakciója ha van 20 milliód akkor akkor összeköltözhetünk!
Persze bocsánatot kért és nem is firtatuk tovább minek?????
Elvileg viccelt de én elég érettnek tartom magam hogy én nem szoktam ebböl viccet csinálni, mindegy!!
Szeretnék már ténleg valaki mellett megállapodni ez nem azt jelenti hogy nekünk pár hónap ismeretség utan összekell házasodni hanem ez az érzés kavargot bennem ilyet még nem éreztem.
Valahogy a párom nem igy gondolja vagy nem tudom? vagy nem akar engem?? vagy nem tudok mire gondolni. Nem lehet kiigazodni rajta.
Mindenki azt mondja róla hogy ő a hüség mintaképe és milyen jó ember szerencsés lehetek de miért van ez hogy én ezt nem érzem mert nekem mást mutat?? Ez komoly!
Elfelejt sok mindent tudom sokat melozik 2 munkahelye van 25 éves!
Nem tilt meg semmit, nem kérdezi ki keresett, vagy ki irt smst minden felett elsiklik ez is furcsa számomra.
Aztán jön a volt barátnö aki elég mutatos csaj szöszi+piercinges+tetkos+szolis+30 éves anyuka akiröl eleinte ugy beszélt hogy gyülölettel utanna meg tök jó kedvü volt ha meglátta az utcan és köszönt neki a csajszi huuuuu.. egyik percbe ezt mondja a másikba meg mást! szóval ellentetje.
Ha próbálok vele leülni beszélgetni akkor,nem, hümmög hogy mi van már megint, fogja a fejét mert hogy én tul KOMBINÁLOM A dolgokat lehet de Nem véletlenül!
Múltkor egy kicsit jókedvüen tudtunk beszélgetni álltalános dolgokról viccelödtünk és megkérdeztem töle: Szivem a 10-es skálán mennyire szeretsz?? erre ö 9-en DE örüljek neki hogy nem 2-est mondott!! hoppááá!! Szeretlek de nem ugy igazán!! na ez ugy rátette az I-re a pontot! Most erre mit mondjon egy szerelmes nő? Másnap azt mondta nem emlékszik rá amit mondott meg beképzelem magamnak nem ugy gondolta!! ERRE VARJÁL GOMBOt!!!
Ezek után próbálok ugy felkellni és lefeküdni hogy nem mutatom ki nagyon az érzelmeket ami nagyon nehéz és tart ameddig tart! heti 1-2 alkalom az elég neki ha talizunk ugye... hát jóó
Szexuális életünkkel is kezd gond lenni már 2 szer megemlittem neki hogy probálj meg egy picit errre-arra odafigyelni legalább a szexbe ne legyen gondunk! hát ez sem sikerült eddig!
Esküszöm próbálom elfogadni a helyzetet de nem igazán megy!! tegnap állok a szobámba és elgondolkodtam hogy milyen lenne a ha kiugornék a hetedikröl minek élnem ha nem ért meg az az ember akit Szeretek, édesanyámmal jo a kapcsolatom de már ö is feladta nem tud mit mondani ö szerinte velem van a baj mert Én nem tudok elfogadni senkit, lehet!!!
Minden este sirok és ez ténleg igy van nem tudom mit csináljak, nem szeretnék ismét orvoshoz menni!
Nem akartam soha nagy dolgokat csak olyat aki elfogad,szeret és ÖSZINTE!
Nem vagyok kiabálos ,hisztis picsa aki minden percről beszámolot kér csak néha elgondolkodok ezek utan öszinte velem, biztos ott van ahol van?? ilyenkor gondolkodom miért nincs bizalom és sirok egy sort és lefekszem magamba tartom és megy tovább az élet! mert mást nem tudok csinálni!
Ha szeretne akkor nem lenne ilyen velem, olyan mintha két éne lenne egyszer tök jó vele és mondja is hogy jól érzi magat máskor meg mintha csak haverok lennék! MI TÖRTÉNIK??

ha valaki tudna tanácsot adni megköszönném!
szemi23@citromail.hu