Rózsaablak 3

- Miért nem tudtam én erről a kápolnáról?
- Mi sem tudtunk Főnök. Meg aztán ki gondolta, hogy egy temetőben… Nem félt az őrtől?
- Láthatod! Azt tudjátok már hol jött be?
- Hátul, a kerítésen van egy lyuk. A lány lépteit is onnan lehet követni.
- Teljesen megszédíti a lányokat. Oda ért már a két ember a lakásához?
- Igen. De, ha tényleg olyan ravasz, akkor soha többé nem megy haza.
- Ettől félek én is. Lehalászták már a táskát?
- Még nem. Hosszabb létrát kell szereznünk.
Moretti átment a templomba, mert nem akarta látni, ahogy elviszik a lányt. Úgy érezte, hogy a lelkén szárad a halála. Előbb kellett volna odamennie a lakáshoz. Végre behozták a létrát, és levették a táskát. A hármas szám ott állt benne a szokásos nyomtatott formában. Tudta, érezte, hogy Apát nyomát elveszítette.

A pályaudvari megőrző kis szekrénykéjében elfordult a kulcs. Apát kivette gyorsan a szekrényéből a már régóta ott lapuló laptopot, meg egy kisebb táskát. Belenézett. Két köteg pénz volt benne. Benyúlt a szekrény mélyére, és még egy ugyan olyan köteg pénzt vett elő, aztán a szekrénybe rakta a nejlonzacskót a köpenyével, és a műpénisszel. Bezárta az ajtót, majd nyugodt léptekkel elindult a kijárat felé.
Kint taxit fogott, és a belvárosba vitette magát. Bement az első elegáns üzletbe, és egy köteg pénzt elköltve, tetőtől talpig felöltözött. Megkérte az üzlet vezetőjét, hogy a ruhákat az Interkontinentál szállóba vigyék át, George Schultz névre, aztán beült egy vendéglőbe, és megebédelt. A desszert előtt bement a mosdóba, és a második pénzköteg mellől útlevelet, és egyéb iratokat, hitelkártyát halászott elő, melyek mind George Schultz névre szóltak.

Az ebédért már a hitelkártyával fizetett. Aztán átsétált a szállodába. Már várták. Apát kitöltötte a megfelelő papírokat, és magabiztos léptekkel felment a szobájába. Mellette a boy fiú lépdelt a becsomagolt ruháival. Fent mindent alaposan ellenőrzött, aztán jókora borravalót nyomott a fiú kezébe. Ahogy az távozott, körülnézett a lakosztály nappalijában, és a laptopot az ablak mellett álló kis asztalkára helyezte, majd bedugta a konnektorba és bekapcsolta. A készüléket a szállodai Internetes kábelhez rögzítette, majd beállította a szoba paramétereihez, amit megtalált a szobai leltár papíron, ami mint mindenhol, ott függött bekeretezve a nappali falán. Aztán belépett a Rózsaablakba. Tíz lány képét rakta maga elé. Sorban nézte meg az adataikat. Kettő kiesett, mert nem közölte a címét. Három, mert már nem volt szűz. Maradt öt. Nézte, nézte őket, aztán egy tizenhat éves, hosszú szőke hajú lányt választott. Belépett a topikjába és a privát fórumba begépelte:
- Szia Flower, itt Apát. Ott vagy? – elküldte az üzenetet, és várt.

- Ellenőriztétek már a fegyverboltokat? A tőrei a lakásban maradtak. Még kettő van. Kétszer akar még gyilkolni, de a következőnél elkapjuk.
- Nem vásároltak hasonló szerszámokat az utóbbi napokban.
- A szállodákkal hogy álltok?
- A saját nevén nem jelentkezett be sehova. Most ellenőrizzük a Dan nevű vendégeket. Burns néven két vendég bejelentője szólt. Az egyik egy amerikai üzletkötő volt, a másik pedig egy dublini fickó.
- Igen, a civilek, még ha meg is változtatják a nevüket, általában csak a vezetéknevüket szokták lecserélni. De, persze nincs kizárva, hogy Dan Burns barátunk teljes névcserét alkalmazott. Persze az is lehet, hogy most csövezik, hiszen semmit nem vitt magával. Az összes hitelkártyája, pénze a lakásában maradt.
- Főnök – szólt bele az okfejtésbe Elvis Morgan – szerintem volt neki valami bázisa, ahova pénzt, meg új személyit rejtett. Szerintem nem csövezik, nem az a fajta. Túl kényelmes, vagy mi.
- Igazad van. Tisztaság mániásnak láttam én is. Az öltözéke makulátlanul tiszta volt, a kezét pedig kétszer is megmosta, amíg itt volt.

Moretti elgondolkodott, aztán felemelte a telefont.
- Központ? Kérem kapcsolja a Közlekedésieket – közben kezével intett Morgannak, hogy még maradjon.
- Hello, itt Moretti – szólt bele a telefonba. – Szia Steward, add nekem légyszi McCormack-kot. Sürgős – a telefonban hallotta, amint a másik odakiált a kollegájának:
- McCormack, gyere, Moretti keres – aztán nyugtatólag a telefonba szólt – Jön már – majd halk sustorgás, és Moretti meghallotta a vén skót dörmögő hangját.
- Na, mi az ábra? Mire jöttél rá?
- Kéne pár ember a csomagmegőrzőkhöz.
- Hová?
- Hát mindenhová. Pályaudvarok, reptér.
- Jesszus! Még mit találsz ki?
- Megoldható?
- Nagyjából. Majd értesítelek mire jutottam.
Moretti letette a kagylót és Morganhoz fordult.
- Öt embert állíts rá arra, hogy kérdezze körbe az összes szállodát, hogy valaki nem viselkedett-e furcsán.
- Igen, megyek – mondta Morgan, és nem szólt a főnökének, hogy ő már egy órája ráállított tíz embert a feladatra.


Apát: Nagyon tetszik a fényképed.
Flower: Ez a legjobb ruhám.
Apát: Pedig ha jól tudom, nem éltek rossz körülmények között.
Flower: A húgom, beteg. Rengeteg pénzt elvisz a gyógykezelése.
Apát: Mi a baja?
Flower: Idegrendszeri. Egyre jobban leépül.
Apát arca felderült, tudta, ezzel meg lehet fogni a lányt.
Apát: Talán én tudok rajta segíteni. Van egy új gyógyszer, ami most tesztelnek, én tudok szerezni.
Flower: De jó lenne! Mikorra tudsz szerezni?
A férfi kinyitott egy újabb weblapot. Egy időjárási lap volt. Az aljára ment, ahol a hold járása volt feltüntetve. Kiválasztotta a legközelebbi teliholdas napot.
Apát: Két hét múlva, pénteken. El tudsz jönni érte?
Flower: Várj egy kicsit.
Flower belelapozott a határidő naplójába.
Flower: Anyuék akkor szanatóriumban lesznek a húgommal. Én nem tudok menni, mert hétfőn vizsgám lesz. Kicsit lemaradtam a tanulással, mert a húgommal kellett terápiára járni.
Apát: Na, ennek vége lesz.


- Meg van Főnök! Az Interkontinentálba vette be magát!
- Ott van még?
- A kulcs a táblán.
Moretti kapta a kabátját, és rohantak a garázsba. A sofőr már ott cigarettázott. Bepattantak a kocsiba, Moretti kirakta a tetőre a szirénát. Robogtak az utcákon keresztül. Moretti közben intézkedett a rádión keresztül.
- Kérek legalább tíz rendőrt az Interkontinentál szállóhoz. A hátsó kijáratokhoz is!…Mi, igen, a konyhához is. Az egérlyukakhoz is!… Nem, az emeletre ne menjenek. Ravasz az ürge, és megléphet… Vigyázz már, neki mész az újságosnak!… Öt percen belül, ha csak ez az őrült meg nem nyuvaszt addig.
Végül aztán lefékeztek a főbejárat előtt. Moretti berobogott a halba, intett a két civil munkatársának, és felrobogtak a lépcsőn.


Apát a reggeli újságért akart lemenni, amikor feltűnt neki, hogy a személyzet nem takarít ezen az emeleten. Az elmúlt pár napban mindig akkor kezdték el takarítani az emeletet, amikor elindult az újságért. Mire visszaért, már az ő lakosztályában is készen voltak, így nem zavarták egymást. Apát az emeleti ablakhoz lépett, és azonnal kiszúrta a posztot. Átment a lift mögötti ablakhoz, ott is állt egy rendőr. Tudta, hogy lebukott, de nem esett pánikba. Bement a szobájába, és elővette a nemrég vásárolt bőröndöt a gardróbból. Kinyitotta. A bőröndbe gondosan be volt csomagolva egy újabb rend ruha. Kihúzogatta a laptop zsinórjait, és azt is a bőröndbe rakta, becsukta, majd távozott a szobából.
A tetőre ment, és határozott léptekkel az egyik, a liftszerelők által használt kamrába bújt. Hamarosan meghallotta a szirénát:
- Na kezdődik a tánc – mondta, és az ajtó kilincse alá feszített egy emelőt.

Moretti a szállodaigazgató rosszallása mellett egy hatalmas rúgással betaszította az ajtót. Öten rontottak be a szobába, de nem volt bent senki. A szekrények tele, a kád még nedves, mintha nem régen zuhanyoztak volna benne.
- Itt kell még lennie valahol. Nézzetek szét a halban – adta ki az utasítást Moretti, aztán a szekrényhez lépett.
- Most azért közelebb jutottam hozzád – suttogta, és kihúzta a fehérneműs fiókot. Elkezdte lelapozni a kínos rendben sorakozó gatyákat, de mind vadonat új volt. Sokon még az árcédula is rajta díszelgett. Moretti dühösen vágta be a fiókot.
- Uram – szólt ki a fürdőszobából egy nyomozó – ezt találtam. Moretti arcán széles mosoly terült el. A kollega egy gatyát tartott a kezében. Rajta sárga elváltozás.
- Laborba – mondta Moretti, azzal az ajtón belépő nyomozóra nézett.
- A földszinten nincs.
- Akkor átfésüljük a szállodát – szólalt meg Moretti, mire az igazgató összeomlott.
- Mi mindig együttműködtünk a rendőrséggel, de nem zaklathatják a vendégeinket! – Moretti szó nélkül a kezébe nyomta a halott lányokról készült fényképeket. Az igazgató megnézet hármat, vagy négyet, és elsápadt.
- Tegyenek belátásuk szerint – suttogta, majd reszkető lábakkal elsietett.

Sötétedett, mire a kutatócsoport a tetőre ért. Mindenhova bekopogtak, elnézést kértek, de egy őrült gyilkost keresnek, és körül kell nézniük, nem bújt-e el valahová. Sehol nem ütköztek akadályba. Egy-két vendég ugyan zsörtölődött, de megengedték, hogy a nyomozók bekukkantsanak a fürdőbe, meg a gardróbba. Ahol nem voltak otthon, oda két szállodai dolgozó kíséretében mentek be. A raktárhelyiségeket, szerszámos kamrácskákat is átvizsgálták, de nem találtak senki. Végül feljutottak a tetőre. Négy nagyobb kamra volt itt, és hat kicsi. A nagyokban törött székek, és ágybetétek voltak. Már négy kicsibe is bekukkantottak. Ezek általában üresek voltak, csak a sarokban volt pár láda, vagy szerszám. Badham közrendőr épp az ötödik ilyen kis fülke felé tartott, amikor Mike Robbins oda kiáltott neki:
- John, gyere, ezt nem bírom kinyitni – Badham odasietett, és ő is megpróbálta a vállával benyomni az ajtót, de nem ment.
- Kéne szólni a szállodaigazgatónak, hogy adja ide a kulcsot.
- Jó – mondta Robbins, és elsietett.
A kamrában, hátát az ajtónak vetve Apát, már szinte rosszul volt a bezártságtól, a magatehetetlenségtől. Félt. Legszívesebben megölte volna Badhamot, de tudta, hogy sehová sem menekülhet. Aztán meghallotta Robbins hangját.
- Gyere pajtás, végeztünk. Annak a kalyibának évek óta nincs meg a kulcsa.
Aztán a léptek zaja után, végre csend lett a tetőn. Apát kijött a rejtekhelyéről, odament a legközelebbi kamrához, és megrángatta az ajtaját. Nem lehetett kinyitni.
- Összekeverték – nevette el magát. Aztán a tetőt körülfutó korláthoz lépett és lenézett az utcára. A rendőrség elvonulóban volt. Átment az épület másik oldalára, és örömmel vette tudomásul, hogy most van személyzetváltás. Beszállt a legközelebbi liftbe, és elvegyült a tömegben. Senki nem vette észre a fáradt emberek közül, hogy kivel is lépnek az utcára.

- Mit mondasz? – nézett meredt szemmel Moretti Elvis Morganra.
- A gatyán hüvely váladék van – mutatta a laborosok eredményét Morgan.
- Akkor ezért volt olyan furcsa nekem Dan Burnst. Nő. Megverve férfihormonokkal.
- Akkor ezért nem maga erőszakolta meg a lányokat.
- Hát persze, nem volt neki mivel. Elvis, azt az intézetet meglátogattuk már ahova sokat járt? Mi is volt a neve? – Moretti kotorászni kezdett az iratok között.
- Egészséges Nemi Élet Tanácsadó. Két embert kiküldtünk akkor. Burnst csak pár oktatáson járt ott, meg könyveket vásárolt, és beszélgetett egy dr. Linda Bassett nevű orvossal.
- Köszi, hívd fel nekem légy oly kedves a doktornőt, és beszélj meg vele agy mai találkozót!

Apát aznap éjjel egy motelban szállt meg. A szállodából kijövet fogott egy taxit, és kiment a reptérre. Tudta, hogy az autókölcsönzőnél nem fogják keresni. Bérelt egy kocsit, és a város széli motelok közül kiválaszotta a leginkább népszerűt. Alig kapott szobát, de remélte, hogy a forgalom miatt nem jegyzik meg az arcát.
A szobába érve, ledobta a bőröndjét az ágyra, kinyitotta, és kivette belőle a laptopot. Bedugta az első konnektorba, aztán körülnézett a szobában. Kábel nem volt, így hát benyúlt az ingek alá a bőröndbe, és elő vette a telefonos modemet. A mobilján keresztül kapcsolódott. Már késésben volt. Egyből Flower topikjába ment:
Apát: Bocsáss meg a késésért. Dolgom volt.
Flower: Semmi baj. A gyógyszer megszerzése folyamatban van?
Apát: Persze. Már beszéltem az egyik barátommal, aki a gyógyszergyártó cégnél dolgozik. Azt mondta, hogy el tud pár üveggel csenni. Pont egy kúrányit.
Flower: De jó! Kár, hogy nem tudod odaadni, mielőtt a szanatóriumba mennek vele.
Apát: Jót tesz neki a vitamin kúra. Előkészíti a gyógyszer szedésére.
Flower: Akkor jó. A másik dolog amiről beszéltél, azt is megejthetjük?
Apát: Hát persze kicsim. Alig várom. Szeretlek.
Flower: Jaj, én is szeretlek. Láttad a tévében? Valami sorozatgyilkost keresnek? A fényképét is bemutatták.
Apát: Nem. Nem láttam. Mit csinált?
Flower: Lányokat gyilkol templomok mellett.
Apát: Borzalmas. Most mennem kell. Szia.
Apát elvörösödött a méregtől. Odament, és bekapcsolta a tévét. A híradó ment éppen. A végén ismét megmutatták a fényképét. Ismét benyúl a bőrönd mélyére, és elővett egy női ruhát.
- Hát akkor átvedlünk nővé.

- Tudja jól, felügyelő úr, hogy köt az orvosi titoktartásom – mosolygott dr. Linda Bassett Morettire.
- Tudom – mondta a felügyelő, aztán elhatározta, hogy az asszonynál is beveti azt a módszert, amit a szállodaigazgatónál is alkalmazott. - Legyen szíves, nézze meg ezeket a fotókat, és utána önre bízom, hogy mennyit árul el a betegéről.
A fiatalasszony végignézte a fotókat. Egyre többször rázta meg gondterhelten gyönyörű kontyba fésült frizuráját. Szemüvege, bepárásodott. Mikor végzett, visszaadta a képeket a felügyelőnek, ivott egy korty vizet, aztán rekedt hangon megszólalt:
- Igen, Dan Burnst képes lehet ilyesmire. Furcsa betegségben szenved. Kettős nemisége van. Hozzám azért fordult, hogy adjak neki arra igazolást, hogy férfivé operáltassa magát.
- Ennek a betegségnek az a lényege, hogy mind két nem jegyei fellelhetők az egyénben. Dan Burnstnél a női nem dominál, bár csökevényes pénisze is van. A család mégis férfiként kezelte mindig. Ha a hozzánk forduló beteg lelkiállapota elég érett, engedélyezni szoktuk a domináns nemiség felé való műtéti beavatkozást, de ez Dan Burnst esetében lehetetlenség volt. Nem operálhattuk férfivá. Labilis idegzetű, rossz irányba nevelt emberke lett belőle. A női mivoltát teljesen elfojtotta magában. Engem majdnem megfojtott, mire kitiltották innen.
- Ön szerint merre bujkálhat?
- Szállodákban, és motelekben.
- Tehát, nem csövezhet?
- Nem. Az az egyéniség, aki ha megszokott egy életformát, nehezen adja fel. Viszont átöltözhetett nőnek. Azon kívül kell neki a következő áldozathoz a számítógépe.
- Honnan tudja? – csodálkozott el Moretti.
- A tízes számú kép hátulján volt egy honlap címe, a Rózsaablaké.
- Ismeri?
- Igen, még ő adta meg annak idején a címet, de egy ideje nem találom. Megszűnt az elérhetőség.
- Szerintem, csak elköltöztette, de, azóta sem találjuk, pedig három szakemberünk is dolgozik rajta.
A doktornő bekapcsolta a számítógépét az asztalon.
- Az ő fejével kell gondolkodni. Az előző lap a net.mail szolgáltatónál futott rózsaablak néven. Nézzük meg, hogy más szervernél van-e ilyen nevű lap?
Hamar végigfuttatták, de nem volt.
- Akkor nézzük meg rozetta néven – mondta a doktornő, és a harmadik szolgáltatónál volt is egy ilyen nevű lap. Rákattintottak, és a képernyőn megjelent a jól ismert nyitólap.
Moretti elnézést kért, és telefonált a mobilján.
- Hugó, hogy álltok a Rózsaablak új helyének megtalálásával?…Nem adják meg a szolgáltatónál a megfelelő információkat?…Akkor gépeljétek be ezt a keresőbe: rozetta.com! - azzal mérgesen zsebre vágta a mobilt.

Apát már nagyon fáradt volt. Nem aludt két éjszakánál többet egy helyen. A motelban, ahol a szállodai ügy után aludt, majdnem lebukott. Reggel belebújt a női ruhába, hogy irtózott tőle, kifestette magát, a haját nőiesebbre fésülte, aztán fogta a bőröndjét, és ki akart slisszolni a hátsó kijárat felé. Pont szembe találkozott a tulajjal. De, az nem törődött vele. Biccentettek egymásnak, aztán mindenki ment a maga útján. Apát nem tudhatta, hogy a férfi hozzá siet. Nem rég látta a reggeli híradóban a fényképét, és azért ment hozzá, hogy feltartsa, amíg a rendőrség oda nem ér. Mikor a tulajnak beugrott, hogy a vele szembe jövő nő miért volt ismerős, már késő volt. Apát már a kocsijában volt, és a belváros felé tartott.
Az első fodrászszalonnál megállt, és vásárolt két parókát. Egy vöröset, és egy szőkét. Bement egy étterembe, és megebédelt, aztán fizetett, majd bement a mosdóba, és felvette a vörös parókát.
A központi pályaudvarra hajtott, és mosolyogva kinyitotta a szekrényét, ahol a pénzét is tartotta. Ismét a szekrény mélyére nyúlt és egy irattárcát vett elő. A női okiratai voltak benne. A férfi holmiait tartalmazó bőröndöt betette a megőrzőbe, és elsétált a mit sem sejtő rendőrposzt mellett.
Aztán azok a híradók. Dührohamot kapott, ha csak meglátta Moretti képét. Már azt is tudták, hogy nőnek öltözött, de mivel ilyen képe nem volt, a fantomkép eléggé rosszra sikeredett. Ezzel együtt biztonság kedvéért állandóan változtatta a helyét. Három napja lement a tengerpartra, és ott egy kis üzletben vásárolt magának egy állszakállt, és bajuszt. Nem volt bozontos, csak olyan finom kis vöröses. Esténként pedig a motelszobákból internetezett, főleg Flowerrel.

Most már elemükben voltak az informatikusok. Sorban törték fel a Rózsaablakosok jelszavait, egyre beljebb jutva a magán topikokban is. Elcsodálkoztak, hogy milyen bűvkörbe is tartja ezeket a fiatalokat ez az őrült. A lányok közül szinte kivétel nélkül szerelmesek voltak belé, a fiúk pedig istenként tekintettek rá. Az egész lap felépítése nagyon bonyolult volt. Órákig lehetett rajta nézelődni, olvasgatni. A privát szobák elérése roppant bonyolult volt. A három halott szobáját is nagy nehezen találták meg, és több védett fórum is nyílt belőle.
Moretti éppen a harmadik áldozattal való beszélgetéseket olvasta.
- Őrület – mondta – teljesen megszédítette ezt a szegény kislányt. Vajon most ki lehet a következő?
- Egyet már találtunk, most talán a felnyitott szobákból vele a legaktívabb.
- Mi a neve?
- Vágyakozás.
- Be tudsz menni az adatlapjára?
- Pillanat…Az adatlap törölve.
- Okos, nagyon okos. Tudja jól, hogy feltörjük előbb-utóbb a rendszerét. Még egy áldozatnak kell lennie. Akinél nincs adatlap, az a másik.
- Ezzel a Vágyakozással mikről beszélget?
- Egyenlőre még semmi különös. Főleg szexuális felvilágosítást tart neki. Valószínűleg ő a jövő havi áldozat. A másik három lánynál ilyenkor már fokozta a tempót, szervezte a találkozót.
- Keressétek szorgalmasan a holnapi lányt! – mondta Moretti, aztán felment a közlekedésiekhez megszervezni a másnapi posztokat.

Apát a kocsija anyósülésére dobta a kellékeket. Kínlódott, hogy az állszakállt a kicsiny tükör segítségével rendesen feltegye. Végül is elégedett volt a végeredménnyel. Kiszállt a kocsiból, és most már ismét férfi mivoltában indult el az állomás felé. Fekete nadrágot és inget viselt. Végig ment a megőrzőig, majd odalépett az általa bérelt szekrénykéhez. Mielőtt a kulcsot beleillesztette volna, örömmel látta, hogy egy másik rendőr áll a megfigyelő ponton. Gyorsan kinyitotta a szekrényt, kivette a kámzsát tartalmazó nejlonzacskót, becsukta az ajtót, és távozott.
A rendőr felírta. 40 év körüli középtestalkatú, vörös szakállas férfi 16 óra 13 perc.

- Meg van, Főnök! – kiáltott be az iroda ajtaján Morgan. Moretti rohant a külső szobába. Az informatikus monitorán ez a szöveg volt látható:
Apát: Akkor el tudsz jönni?
Flower: Persze. Már alig várom.
Apát: Viszem a gyógyszert is.
Flower: Ugye vigyázni fogsz rám?
Apát: Okoztam én már neked csalódást? Ugye mindig nagy boldogságot szült az, amit tanácsoltam neked.
Flower: Ó, nagyon is. Hol találkozunk, és mikor?
Apát: Megírtam neked e-mailban. Olvasd el, és azonnal semmisítsd meg. Nos viszlát este.
Flower: Viszlát!
- Azonnal lépj be a postaládájába!
Az informatikus, mint az őrült csinálta végig a lépéseket, ami Flower e-maijaihoz vezettek. Végre bent volt. Levél egy sem.
- Nézd a kukát! – azonnal beléptek, de mire a kuka tartalma letöltődött, már semmi sem volt benne.

Apát lezárta a laptop tetejét, vette a zakóját és kiment fizetni.
- Nem marad itt éjszakára?
- Nem, reggelre már Liverpoolban kell lennem. Szeretek éjszaka utazni.
- Akkor pedig jó utazást! - adta vissza a hitelkártyát a tulaj. Apát pedig beszállt az ötödik bérelt kocsijába és meg sem állt a Londontól fél mérföldre álló kis kápolnáig. Egyből meglátta a posztot. Szélesen elmosolyodva indult el felé.
- Állj! Ki az?
- Benson felügyelő.
- Ki? Magáról még nem hallottam.
- Új vagyok. Azért jöttem, hogy megnézzem, nincs-e valamire szükségük?
- Csak én vagyok, magam – Apát magában ujjongott. Könnyebb dolga lesz, mint gondolta.
- Hol a társa?
- Megbetegedett. Mellhártyagyulladás.
- Az komoly. De, azért beszólhatott volna – lépett a gyanútlan járőr mellé.
- Mi próbáltuk, de a diszpécser, aki felvette a telefont, azt mondta, hogy egy ember is elég erre. Apát áldotta a hülye diszpécsert, elővette a tőrt, amit még az előző héten vett ugyan csak a tengerparti kisváros zsibvásárán, és hátulról a rendőr szívébe mártotta. Mikor a testes férfi a földre rogyott, megfogta a két hóna alatt, és nagy nehezen a rózsaablak alá vonszolta, majd pontosan az ablak alá fektette.