Regényem

„Gondtalan gyerekkor”

Történetünk a banditák táborában kezdődik. Itt élt egy kis fiú a neve Max. Nem ment rosszul a sora...mindig kapott enni és volt tető a feje fölött. A banditák vezére Twinablade volt... ő nevelte Max-ott...Még régen csecsemő korában vitték magukkal egy portyáról...Egy nap azonban a banditák magukkal vitték az egyik útjukra. Kelet felé indultak, és egy nagykapuhoz értek. Megbeszélték ki merre megy...és Max-Nak is adtak egy kardot...
- Maradj mellettem - mondta Twinablade.
És akkor berontottak, ahogy a földet kapáló emberek meglátták őket kiabálni kezdtek és futni.
-Banditák! Banditák!-kiáltották. És futottak a faluba, a banditák pedig utánuk…
Az egyik bandita felhúzta íját és lőtt halálos sebet ejtve így a menekülő emberen
Majd mentek tovább... mikor beértek a faluba nagy fejetlenség lett úrrá mindenkin. Twinablade mellet volt Max. Max még nem látott soha halott embert... alig 13 éves fejjel, de nem rettentette meg..
-Szabad rablás!- kiáltotta valaki a hátuk mögül...és megindultak...
-Maradj melletem...-mondta Max-Nak Twinablade
és sebes léptekkel haladtak egy ház felé. Egy szép takaros házba rontottak be...
szép tiszta volt a szoba ahova beviharzottak...az egyik szekrényből nagy zokogás hallatszott...Twinablade oda ment és kinyitotta...egy asszony volt bent és a gyermekét tartotta a kezében.
-Kegyelem…kegyelem...-rimánkodott az asszony…de Twinablade nem törődött vele...mélyen beleszúrta kardját és egy nagy nyögés után meghalt...az asszony.
Miután átkutatták a házat… és minden értéket egy nagy zsákba tettek ...a szemben lévő házat vették célba...annak ajtaja be volt törve,az asztalon egy halott férfi feküdt.
-Nézd meg! Megelőztek...-mondta kissé mérgelődő hangon Twinablade.
És elindultak a főtér felé. A főtéren volt a kocsma ..a fegyver kovács és a kereskedő, oda baktattak a kereskedő boltjához majd Twinablade így szólt Max hoz..
-Ezt te fogod kifosztani.
És berúgta az ajtót… a pult mögött egy halálra rémült ember volt. Twinablade kicsit megtaszította Max-ott. Max megmarkolta kardját és közelebb ment…
szíve hevesen vert.
-Gyerünk!-kiáltott rá Twinablade.
Max lesújtott....és eltalálta az ember nyakát. Ezután Twinablade elégedett arccal a pulthoz fordult.
- Azta mindenit!- ámuldozott Twinablade.
És sietve belepakolta zsákjába pulton heverő értékes dolgokat…még 2 óráig tartott a fosztogatás aztán összegyűltek a falu kapujánál...mindenki meg volt csak egy ember hiányzott:Max...
- Valahol elkeveredhetett…- mondta Twinablade..
- Hagyad! Mindjárt itt van az őrség, itt kell hagynunk... –mondta az egyik bandita.
És azzal elviharzott Twinablade bandája...
Max még mindig a boltban állt...és nézte az embert, akit ő ölt meg…
Elszorult a szíve és eldobta kardját… majd elszaladt. Legszívesebben kifutott volna a világból....de pont szembe jöttek vele az őrök...
- Hé fiú!...hova futsz ilyen sebesen?-kérdezi az egyik őr...Max annyira megszeppent hogy nem tudott válaszolni...
- Jól van fiú most már nem lesz semmi baj....elmentek a banditák...- mondta nyugodt hangon az őr...
Elmentek,tehát itt hagytak… villant át Max agyán....
- Na gyere csak fiam. Az én nevem Néró- mondta barátságos hangon az őr.
És felrakta Néró a szekérre amin ide jött és ketten megindultak a város felé.
Zavart volt és folyton az ember járt a fejében ,akit megölt...
- Ki volt az apád?-kérdezi Néró..
- Hát.. –hebegi Max.
- Hát? - sürgeti Néró Max-ot…
- Engem elhagytak… - mondta Max…
Néró látta hogy Max nem akar erről beszélni úgyhogy másra terelte a szót.
- Hát akkor velem fogsz jönni...nálam ellakhatsz úgy is egyedül élek...
Javasolta Néró...mivel Maxnak nem volt otthona ezért nem ellenkezett
Az út hátralevő részében nem beszéltek… a szekér csendesen döcögött az úton…egyszer csak egy nagy híd tűnt fel elöltük. Azon is szépen át haladtak.
A híd túloldalán két hatalmas kapu volt, recsegve kinyíltak. A szekér csendesen haladt be a roppant kapun. Ahogy haladtak be egy őr köszönt Nérónak. Erre ő leszállt és beszélt valamit társával…Mikor vissza tért Maxot levette a szekérről és egy félre eső ház felé vették az irányt.
- Na megjöttünk. – És benyitott a házba.
Beléptek az ajtón,szép takaros szobába nyílt. Az asztalon egy karéj kenyér hevert...a polcokon könyvek sorakoztak. Maxot megcsapta valami fura szag és elfintorodott az arca. Néró ezt észre vette...
- No mi van?Mi nem tetszik fiam?- és közben körbe kémlelt...
- Áh értem már …biztos nem vagy hozzá szokva a főzött ruha szagához.
- mondta megértően Néró...
És a tűzhelyen elhelyezkedő nagy fazék felé nézett,majd megindult egy ajtó fele és kinyitotta.
- Itt fogsz aludni … jut is eszembe, hogy hívnak fiú?
- Max …Max a nevem...- mondta nyugodt hangon Max...
- Rendben van Max adok némi pénzt…menj vegyél magadnak ételt. - mondta Néró és az asztalra tett öt aranypénzt.
- Nekem van még némi elintézni valóm. – és azzal kilépett az ajtón.
Max csak nézte a fényes érméket …sokszor látott ilyent, de nem igazán tudta mire jó. Csak azt tudta hogy nem marad itt tovább a förtelmes szag miatt, zsebre tett az asztalról az érméket és kilépett az utcára. Odakint csodás napsütéses idő volt. Néhány percig állt aztán elindult. Az utcán sétálgatott,
nagy figyelmetlenségében össze ütközött egy arra bóklászó gyerekkel.
- Na mi van?Miért nem nézel a lábad elé?- ripakodott rá a lány akinek neki ment.
- Talán meg némultál? - kérdezte barátságtalanul...
Max nem értette mit akar és csak nézett rá, elbűvölte szépsége, fekete haja volt és gyönyörű zöld szeme, fehér bőrén látszott hogy, nem dolgozott túl sokat a napon meg amúgy sem.
- Honnan keveredtél ide? – kérdezte.
- Én most jöttem…Egy megtámadott faluból. – mondta Max
- Értem. - mondta a lány… És úgy tűnt hogy vár valamire… de Maxot ez nem érdekelte és éppen indulni akart mikor a lány megszólalt…
- Igazán elnézést kérhetnél azért amiért majdnem fel löktél.
Max hallgatott egy darabig aztán elnézést kért…
- Semmi baj - mondta a lány mosolyogva…
- Hogy hívnak? - kérdezi Max.
- A nevem Ajna. És téged hogy hívnak?
- Az én nevem Max.
Mind a ketten néznek egymásra de végül Max így szól:
- Nos Ajna örülök hogy megismertelek – és azzal el lépdelt onnan.
Ajna viszont Max után szaladt…
- Nem mehetnék veled?- kérdezi lelkesen.
- Gyere ha szeretnél…- mondta Max.
- És hova mész most?- kérdezi Ajna.
- Valami ételt venni. – mondta Max.
- Én tudok egy jó helyet… - mondta Ajna és elkezdett szaladni végig az utcán.
és azzal elindultak a bolt felé. Max pedig futott utána. Ajna befordult az egyik sarkon. Max utána de nem figyelt arra hogy társa megállt és neki szaladt. Ajna már csak nevetett a dolgon. Max pedig felsegítette.
- Menyi pénzed van?- kérdezi Ajna.
Max először nem tudja miről beszél , aztán eszébe jutott az öt érme amit Nérótól kapott. Gyorsan előkotorta a zsebéből. És oda nyújtotta Ajnának.
- Ez nagyon sok pénz- mondta Ajna.
Max erre nem tudott mit mondani. Ajna benyitott a boltba.
- Jó napot!Miben segíthetek?- köszönt őket a boltos…
- Ennivalót szeretnénk venni, akarom mondani szeretne Max – mondja Ajna és Maxra néz.
- Miféle ennivalót szeretnétek?- kérdezi a boltos.
- Hát valamiféle kenyeret és húst…- mondta felbátorodva Max.
A boltos kiszolgálta őket… még csokoládét is vettek a pénzből. A városon keresztülfolyt egy folyó… A két gyerek leült a folyó partjára és ott falatoztak, és beszélgettek. Mikor befejezték az evést elhatározták hogy békát fognak. Kis öblöt építettek nekik és abba vitték az elfogott békákat. Már kezdett besötétedni ezért Max jobbnak látta „haza” menni , mert sötétben nem talál haza.
Elköszöntek egymástól és mindketten haza mentek. Max az ajtón belépve Nérót az asztalnál ülve találta.
- No csak kis barátom hát megjöttél?-kérdezi vidáman Néró...
- Igen… vettem ételt. – mondta Max.
Néró erre nem válaszolt semmit, de arc kifejezéséből látszott hogy örül neki.
- Na későre jár menjünk aludni ,holnap korán kell kelnünk...- javasolta Néró.
Max erre bólintott és elvonult a kis szobájába. Az éjszakát Max kissé nyugtalanul töltötte az új ágyban. Mikor megvirradt Néró felébresztette és kihívta a konyhába.
- Max...ide figyelj tudod ,sok a dolgom...és keveset lehetek itthon...ezért arra kérlek hogy vágd össze nekem a kint összerakott fát.
Max bólintott majd bekapott egyet az asztalon heverő szalonnadarabok egyikéből. Miután Néró elment Max kiment az utcára hogy találkozhasson Ajnával. De nem járt sikerrel ezért inkább úgy döntött hogy haza megy és megcsinálja azt amit mondott neki Néró. Estére végzett , aztán rögtön elment aludni, mert nagyon fáradt volt.
Így ment ez két éven keresztül ...Néró megmondta reggel hogy mit csináljon ő pedig megcsinálta. Ajnával is sokat találkozott és minél többet találkozott annál jobban elmélyült a barátságuk.
Ám egy napon Néró nem jött haza. Max nem értette mi történt, eddig Néró mindig haza tért nyolc órára. Így hát úgy határoz hogy elmegy és megkeresi. Elbaktatott a helyőrség épületéhez ,és kopogott az ajtón. Egy magas szakállas ember nyitott ajtót, oldalán nehéz kard lógott. Páncélinge csilingelt ahogy vette a levegőt.
- Hát te kit keresel?- kérdezi a magas szakállas fazon.
- Hát... - kezdi tétován Max..
- Hát kit keresel? – sürgeti az őr.
- Nérót keresem ,mert ma nem jött haza. – mondja Max.
Az őr leszegi szemét és így szól:
- Néró meghalt.
Max nem akart hinni a fülének. Nem hitte el hogy meghalt az aki őt két éven át nevelte, táplálta. Földbegyökerezett lábbal ált az ajtó előtt.
- Talán ismerted? – kérdezi megértő hangon az ajtóban álló ember.
- Igen jó barátom volt…
- Elviszed a felszerelését? – kérdezi az őr.
- Igen.
A magas fazon erre eltűnt az ajtó mögött majd nagy csörömpöléssel jelent meg ismét az ajtóban. A kezében volt Néró kardja ,vértje ,és sapkája. Ezeket a tárgyakat átnyújtott Maxnak.
- Hogy halt meg Néró?
- Ki hívtak minket egy banditatámadáshoz… Tölgy völgybe, és ott tetten értük Twinablade bandáját. Néró rárontott Twinabladre de ő kivédte a támadást és leszúrta Nérót.
Max erre nem szólt semmit csak megindult haza felé… Későre járt már az idő,


Ez a saját történetem. Ha tetszik akkor vann még folytatás.