Patrícia 2.rész

2

Patricia délutános volt a kórház intenzív baleseti részlegén és mint mindig a betegek pont ilyenkor szoktak súlyosan megsérülni és bekerülni hozzá. A bent lévő betegei is nyűgösek voltak és már kezdett ő is egyre feszültebb lenni, mikor kapta a telefont az ambulanciáról, hogy egy súlyos karambolos pasast indítottak föl hozzá.
- Hogy ez is pont ilyenkor nem figyel vezetés közben- mérgelődött, de már készítette is ki a szükséges rutin dolgokat a beteg fogadásához. Érezte, hogy a harisnyáján elkezdett futni egy szem fölfelé és ekkor már törni - zúzni szeretett volna. Amint kinyílt a liftajtó elmúlt minden haragja. A délutánja rohanással telt. Rohantak a beteg élete után, akinek koponya és tüdő sérülése volt és az egyik keze, mindkét lába több helyen is eltört a testét szinte mindenhol üvegszilánkok vágták össze és ahol nem volt vágás ott horzsolások és égési sebek voltak. Lélegeztetni kellett és úgy tűnt nem is akar élni. A súlyos sérülteken lehet látni, érezni a küzdelmet, de ez a férfi nem küzdött.

Pat szólt a többi betegnek, hogy csak akkor nyaggassák, ha nagyon fontos. A régi betegek akik már túl voltak egy csatán amit az életükért vívtak megértették és elcsendesedtek. Mindenki aggódva figyelte a lány harcát. Aztán ez így ment hetekig. A többi beteg gyógyult ez az egy változatlanul súlyos állapotban volt. A legnagyobb győzelem az volt mikor végre le tudták venni a lélegeztető készülékről, de a beteg bár magánál volt nem szólalt meg , csak nézett maga elé látszólag közömbösen.

Egyik éjjel, amikor Pat másik műszakban volt az ügyeletesek arra figyeltek föl, hogy a férfi álmában sír és azt mondja- Pat- a nővérek nevettek, mert azt gondolták, hogy az ő kolléganőjük miatt sír a férfi. Másnap meg is kérdezték tőle, hogy milyen fájdalmakat okozhatott a betegének, hogy az még álmában is a nevét sírja.
Amikor Pat éjszakás volt és már nagyon elege volt, mert már három ujját elvágta az ampullákkal és mindent kiejtett a kezéből leült a férfi ágyának szélére, akit csak heteskének hívott, mert a hetes ágyon feküdt. A férfi arcán szenvedést látott. Álmában is nyugtalan volt és mikor megszólalt- Pat - a lány elérzékenyült. Tudta, érezte, hogy ez a Pat nem ő és nagyon haragudott arra a nőre aki ennyi szenvedést okoz a férfinak. Olyan fájdalmasan mondta ki ez a férfi a nevet, hogy megsajnálta és simogatni kezdte az arcát és a homlokát. A férfi egészséges kezével megfogta a lány kezét és szorította. Pat egy idő után szerette volna visszahúzni, de a férfi nem engedte. Mikor már kezdett kínos lenni a dolog a lány odahajolt a füléhez és belesúgta.

- Mark Kedvesem engedd el a kezem- a trükk sikerült, mert a szorítás enyhült és a lány ki tudta húzni a kezeit a szorításból. A következő napokban a heteske állapota fokozatosan javult. A láza megszűnt és a röntgenek szerint a csontok is gyógyulóban voltak, de mégis volt valami baj, mert a beteg nem beszélt. Eszméleténél volt, mindent értett látszólag, de csak nézett maga elé közömbösen és hallgatott. Átkerült a rehabilitációs részlegbe. Pszichiáter szakorvost hívtak hozzá aki amikor leírta a szakvéleményét az napokig beszédtéma volt a személyzet között. A leukémiás öngyilkos lány és a bánatában öngyilkos férfi története mindenkit megérintett.

Pat elment szabadságra és nem csinált mást csak olvasott, lustálkodott otthon. Amikor telefonon berendelték a főnökéhez akkor is éppen ágyban volt még. Gyorsan kapkodva készült és kíváncsi volt mi lehet az a különmunka, amit neki akarnak fölajánlani.
A főorvos szobájában feszengve ült le és hallgatta a férfi magyarázatát.
- Az egyik betegünket haza szeretnénk küldeni, akit ön is ismer és állandó személyzet kellene mellé, mert a pszichés állapota nem engedi meg, hogy magára maradjon. A kolléganői önt ajánlották erre a feladatra-
Utálnak- gondolta a lány- Biztos valami rigolyás vén banya mellé akarnak elsózni bosszúból.
- Főorvos úr én most szabadságon vagyok. - próbált kitérni.
- Ez nem probléma. A betegünk a tengerpatri házába kíván menni ahol maga is kikapcsolódhat és még külön szép fizetést is kap. -
- Mennyit is?- próbálta a lány megérteni miért is lesz ez neki jó.
- Teljes ellátás, bentlakással és az itteni fizetése duplája. - mondta a főnöke.
- Vállalom- vágta rá és várta a sokkot, hogy megtudja milyen is lesz a betege akit el kell látnia.

A főorvos elkísérte a pszichiáternőhöz aki a betegeiket kezelte és ott is hagyta. Pat csodálkozva ült le és hallgatta végig a fiatal nő beszámolóját és utasításait a betegével kapcsolatban, aki az általa annyira kedvelt heteske volt. A nő elmondta, hogy a beteggel itt a kórházban már úgysem tudnak mit csinálni. A gipszet leszedték a kezéről és a lábáról is és a sérülései amik a testén voltak szinte mind meggyógyultak vagy gyógyulóban voltak, de nem akar járni és beszélni, enni is unszolásra. Arra számítanak, hogy az otthoni ismerős környezet majd talán kibillenti ebből a katatóniából. Patnak vigyáznia kell rá nehogy öngyilkos legyen és mindent le kell jegyeznie a hangulatváltásairól.

A pszichiáternő végül még megkérdezte, hogy tud- e főzni és ő rávágta, hogy igen. Kiderült, hogy ketten lesznek a férfival a tengerparti házban és neki kell főznie. Ekkor már nem merte elárulni, hogy az ő főzési tudománya a tojásrántottánál megállt.
A pszichiáternő elmondta még, hogy hetente egyszer meglátogatja őket. A terv az volt, hogy másnap délben indulnak. A lány hazament és egész este csomagolt. Másnap reggel bevásárolt és szinte csak gyorsan elkészíthető készételeket vett és egy szakácskönyvet. Elmondták neki, hogy a közeli üzletből telefonon élelmiszert tud rendelni, amit házhoz szállítanak, hogy neki ne kelljen otthagyni a betegét. Kíváncsi volt, hogy a férfi mit fog majd szólni ahhoz, hogy ő lesz az ápolója, de csalódnia kellett, mert azt nem érdekelte, hogy ki van vele.
Eddig Pat még nem volt egyedül egy beteggel, mindig ott volt neki a kórházi háttér, az orvosok akik kiadták neki az utasításokat. Szorongott amiatt is, hogy talán csődöt fog mondani a főzési tudományával.

A kórházba érve fölszólt, hogy megérkezett és pár perc múlva a beteghordó fiú egy tolókocsiban tolta felé a heteskét. Pat alig hitt a szemének, mert a férfi arcán lévő sebek begyógyultak és most egy jóképű fiatal férfi ült előtte aki közömbösen nézett maga elé. Pat amikor a férfira nézett az jutott eszébe, hogy a kolléganői lehet, hogy nem utálják, hanem szeretik őt, ha beajánlották erre a munkára.
Megpróbált bemutatkozni a férfinak, de az rá sem nézett és a kezét sem nyújtotta.

- Ha szólsz neki mindent megcsinál amit kérsz tőle- adta a tanácsot a beteghordó fiú és besegítette a heteskét a kocsiba a lány mellé a tolószéket a csomagtartóba rakta összecsukva. Pat indított és a térképet, amin be volt jelölve a ház a férfi ölébe rakta. Minden gond nélkül megtalálta a nyaralót és mikor kinyitotta az ajtót és belépett teljesen elámult.
- Ez csodálatos- sóhajtott föl és kiállt a teraszra ahonnan messzire el lehetett látni a parton. - Ilyen szép helyen még soha nem nyaraltam. -
Kipakolta a rengeteg élelmiszert és aztán szorongva lépett oda a férfihoz is.
- Idetolom a kocsit és magának is segítenie kell. - a férfi csak nézett maga elé.
- Ne féljen itt vagyok és segítek- unszolta és próbálta kiemelni a kocsiból. A férfi átült a tolókocsiba és közben a házat nézte. Pat szinte megrémült a férfi fájdalmat tükröző arcát nézve. Tudta, hogy ezt is föl kell jegyeznie, hogy a ház látványa mennyire megrázta a férfit.
Pat egész délután pakolt. Úgy rendezte be az életüket, hogy ne kelljen az emeletre menni a férfinak. A földszinti hálószobát rendezte be neki, amiből nyílt egy fürdőszoba is. Markot mindig vitte mindenhová magával a házban. Úgy döntött, hogy ő a nappaliban fog aludni.
Attól nem félt, hogy unatkozni fog, mert a nappali egyik sarkában dolgozórész volt berendezve számítógéppel és teljes falat betöltő könyvespolcok tele könyvekkel. Estére a férfi már nem heteske volt, hanem Mark. A lány nem bírta tovább a csendet és elkezdett beszélni a férfihoz.
- Úgysem figyel- gondolta. Vacsorára hideget tálalt, amiből a férfi szinte semmit sem evett aztán ő elkezdett csokoládés kekszeket nassolni, mint minden este és egy- egy darabot a férfi szájába is nyomott.
- Ez nem fog ártani, sőt szerintem jót is fog tenni. Nekem biztosan jót tesz, tudja, ha nem ehetek este csokoládét, akkor rosszul végződött a napom és még aludni sem tudok. - amikor látta, hogy a férfi megette a kekszet, amit a szájába tett egy újabbat adott neki.
- Ez mogyorós is , ez a kedvencem- mondta és beszélt, beszélt, választ nem várva.
A férfi maga elé nézett és hagyta, hogy olvadjon a szájában a csokoládé.
Tíz óra után segített a férfinak átöltözni pizsamába és besegítette az ágyába. Amikor már az ágyban feküdt, betakargatta, mint egy gyereket és megnyugtatta, hogy az ajtó nyitva lesz és ő itt lesz a szomszédban.
- Ha valamire szüksége van, csak szóljon - mondta aztán elnevette magát- Bocs. Holnap majd szerzünk egy csengőt, hogy tudjon jelezni. , ha szüksége van rám. - Még igazított egyet a takarón és végigsimította a férfi homlokát, aztán kiment és lefeküdt a kanapéra aludni.

Másnap Pat az ebéd miatti izgalomban, mindent leejtett a kezéből.
- Még szerencse, hogy ilyen nyugodt betegem van - mondta a férfinak amikor a dzsemes kenyér esett ki a kezéből a szőnyegre. - nem mindig vagyok ám ilyen, csak ma ilyen napom van. - mentegetőzött. , bár úgy látta, hogy a férfinak mindegy ő milyen.
- Reggeli után elmegyünk sétálni a tengerpartra - folytatta a monológját - aztán megfőzöm az ebédet. Már ki is néztem a szakácskönyvből valami finomat. Ezt a tejet meg kell inni- adta a poharat a férfi kezébe- a tejben rengeteg fontos anyag van, például kalcium, na és még sok minden… - Mark lassú kortyokban itta a tejet és amikor a kiürült poharat elvette megtörölte a férfi száját és azt mondta - Jó fiú- aztán rögtön megbánta- Elnézést- helyesbített- megmondták, hogy maga nem hülye, tehát úgy kell kezelnem mint egy normális embert. Tudja mit?Én már unom ezt a magázódást, tegeződjünk. Szólíts Patnak. Nem muszáj azt mondanod, hogy Pat nővér. Na és ha már ezt megbeszéltük, akkor ugye azt is megengeded, hogy bikinit vegyek föl a sétához és ne kelljen állandóan a nővérruhát hordanom. Amikor az idegbanya jön akkor majd egyenruhában leszek, de amikor ketten vagyunk elnézed nekem, ha lengébben öltözöm?- mivel a férfi nem ellenkezett elégedetten tette hozzá- Remélem nem fogsz elárulni. - már ment is átöltözni . Elfordította a férfit az ablak felé és gyorsan kapkodta magára a pici bikinijét és a haját próbálta föltűzni.

Megfordította a férfit és megpördült előtt e- Na milyen? Nagyon drága volt, de szerintem megérte. Igaz ahhoz, hogy a színe érvényesüljön még le kell barnulnom, ami itt menni is fog. Délután napozunk jó? - ránézett Markra, aki egykedvűen nézett maga elé.
- Remélem, nem zavar, hogy ennyit beszélek. Azt nem mondták, hogy nem szabad beszélni csak azt, hogy természetesen viselkedjek. Én akkor vagyok természetes, ha beszélhetek.
Elindultak a partra. Mikor leértek a lány nem tudott ellenállni a víznek, ami szinte hívogatta.
- Muszáj megmártóznom. Sajnálom, hogy te nem jöhetsz. Itt várj meg - fékezte be a kocsit és rohant be a vízbe, ami hideg volt. Állt a bokáig érő vízben és fröcskölte magát miközben sikongatott, aztán odarohant a férfihoz és a kezét az arcához nyomta.
- Nézd milyen hideg a víz- a férfi összerezzent és a lányra nézett.
- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni- lepődött meg a lány, amikor a férfi a szemébe nézett aztán elmúlt a pillanat és újra egykedvűen nézett maga elé.
- Lehet, hogy örülnöm kellene, ha reagálsz valamire, de most megijesztettél, amikor rám néztél- Pat szája be sem állt. Visszamentek a házba és a lány észrevette, hogy a férfi megizzadt a tűző napon. - Meleged van. Sajnálom, hogy erre nem gondoltam. Legközelebb te is fürdőnadrágot veszel föl- szögezte le és már vetkőztette is a férfit- Most lezuhanyozunk-
Amikor a férfi meztelen volt átsegítette a zuhanyzóba állított műanyag székre és elkezdte spriccelni.
- Nagyon sovány vagy, de te legalább le vagy barnulva- nézegette a lány - megmosom a hajad is- mondta és már öntötte is a sampont a férfi hajára. - Csukd be a szemed- szólt rá szigorúan, amikor látta, hogy a férfi nyitott szemmel tűri, hogy a samponos víz a szemébe csorogjon. Mikor készen volt szárazra törölte és csak egy fürdőnadrágot adott rá meg egy pólót. Ő is csak egy pólót vett föl a bikinire és már ment is a konyhába. Az ebéd nagyon gyorsan elkészült és ő nagyon büszke volt arra, hogy megcsinálta élete első ebédjét.

Leültette a férfit enni, de ő még visszament a konyhába összepakolni. Arra lett figyelmes, hogy a férfi köhög. Beszaladt és adott neki egy pohár vizet, majd ő is nekiállt enni. Mark újra elkezdte enni az ételt és újra köhögni kezdett. Aztán amikor ő is bekapta az első falatot akkor olyan erős köhögés jött rá, hogy megértette mi is volt a férfi köhögésének az oka. Az étel olyan erős volt, hogy égette a száját. Rohant a konyhába inni, majd szomorúan jött vissza.
- Lehet, hogy egy kicsit sok borsot tettem bele - jegyezte meg, és mikor meglátta, hogy a férfi tovább eszik rákiáltott- Hagyd abba, hiszen ehetetlen!Ne haragudj, ez az ebéd nem sikerült. - kivitte a tányérokat és az elrontott ételt a vécébe öntötte.
- Tudod mit fogunk enni? Fagylaltot - derült föl az arca és már hozta is a mélyhűtőből és adagolta ki két pohárba. A jéghideg édesség jót tett égő szájának és torkának. Közben eldöntötte, hogy legközelebb csak készételt csinál, amit meg kell melegíteni, majd a férfihoz fordult. - Holnap te vigyázol a borsra. Csak annyit adsz, ami szükséges.

Másnap az ebédkészítésnél meg is valósította. A férfi kezében volt a borsőrlő és csak egy csipetnyit tettek az ételbe, de sajnos aznap a sóval volt a probléma. A hét vége felé az egész fűszerezés a férfira volt bízva, aki mozdulatlan arccal de szorgalmasan tette, amit a lány parancsolt. A közös főzések eredménye már viszonylag ehető étel volt hétvégére. Délutánonként kimentek napozni de csak rövid időre, mert a lánynak nagyon érzékeny bőre volt, aztán közösen zuhanyoztak. Pat délután mindig olvasott és ilyenkor írta le a beszámolót is, amit a pszichiáternőnek adott át. Ő a doktornőt csak „idegbanyának” nevezte, mert zavarta, hogy a nő lekezelően viselkedik vele.

Esténként zenét hallgattak. A lány rengeteg cd- t talált az emeleti szobában. Az élelmiszer utánpótlásukat egy fiatal férfi hozta másnaponta a közeli vegyesboltból, aki hevesen udvarolt a lánynak, miután megtudta, hogy alkalmazott a háznál. Pat csak nevetett rajta, de az jólesett neki, hogy végre valaki reagál arra amit mond. A szállítót Tomasnak hívták és az egyik nap moziba is elhívta a lányt, aki közölte, hogy nem hagyhatja magára a betegét, de amikor az autósmozi programját meglátta amit a férfi otthagyott , akkor úgy érezte el kell mennie, mert egyik legkedvesebb filmjét játszották. Délután közölte Markkal, hogy moziba mennek.

Beültette a férfit a kocsiba maga mellé és az autósmozihoz hajtottak. A film olyan jó volt, amilyennek a lány emlékezett rá és a végén ugyanúgy sírt, mint amikor először látta. A film szerelemről szólt és a végén nem teljesült be, mert a szerelmesek szétváltak. Hazafelé elmesélte Marknak élete nagy csalódását, amit a kórházuk egyik fiatal sebészével élt át. Mikor lefeküdtek és úgy gondolta a férfi, már alszik, ő még sírdogált kicsit. Mark hallotta a lány szipogását és szerette volna megvigasztalni, de képtelen volt mozdulni.
Pat észrevette magán, hogy időnként úgy kezeli a férfit, mint egy gyereket, úgy beszél hozzá, becézgeti, megdicséri, puszit nyom az orrára a homlokára, aztán mindig elszégyelli magát, hisz eszébe jut, hogy ő nem gyerek csak egy kelkisérült férfi.

Markkal is nagyon jól kijött. Rengeteget beszélt a férfi viszont nagyon jó hallgatóság volt.
Pat minden nap szigorúan megmasszírozta a férfi lábait és aztán egy órán át próbálták a járást. Mark engedelmes volt, de a lábai remegtek a megerőltetéstől. Amikor együtt zuhanyoztak előbb mindig a férfit mosta meg aztán ő is megmosta magát és arra lett figyelmes, hogy a férfinak erekciója van. Elvörösödött és attól kezdve a férfi kocsiját mindig elfordította, amikor ő zuhanyozott. - Na ezt nem fogom följegyezni, ha megengeded - mondta de még mindig zavarban volt. - még azt mondanák, hogy provokáltalak. - suttogta. Ezek után mindig vigyázott, mert érezte, hogy Mark teste reagál az ő érintéseire. Másnap már csak az öltözésnél segített a férfinak. Egész nap beszélt a férfihoz, elmondta neki az egész életét részletesen, hogy mit szeret, kit szeretett, mikor kapta az első csókot, miért lett ápolónő.

Amikor a pszichiáternő jött akkor a lány mindig előírásosan a nővérruhájában fogadta és még a fityulát is föltette. Péntekenként jött mindig ebéd után. Először mindig elolvasta a lány följegyzéseit aztán a nappaliban leült a férfival szemben és beszélt hozzá. A lányt ilyenkor elküldte és ő kiment a partra és sétált egy nagyot. Amikor a doktornő végzett, a teraszról intett neki és ő akkor visszament.

Az egyik csütörtöki nap estéjén megint zenét hallgattak és Pat beindította Beethoven Holdfény szonátáját, aminek nagyon megörült mikor megtalálta. Kényelmesen elhelyezkedett a kanapén és már előre élvezte a zenét, mert az egyik kedvence volt. A lány mivel olvasott nem látta meg rögtön Mark arcának változását. Aztán meghallotta a sírást. Rémülten nézett a férfira, akinek a szeméből ömlöttek a könnyek és az arcán olyan fájdalom tükröződött amilyet a lány még nem látott. A férfi a könnyeket nem törölte le, mozdulatlanul ült és sírt. Pat rögtön kikapcsolta a lejátszót és odaült a férfi mellé, zsebkendőt vett elő a szemét, arcát törölgette, simogatta, vigasztalta, magához szorította.
- Bocsáss meg, nem tudtam, hogy ilyen fájdalmat okoz ez a zene. Szegénykém, mennyire fájhat. Hogyan tudnék segíteni neked?- végigsimította a férfi arcát bekötözött ujjaival, mert mióta a fűszerezést megoldotta, állandóan megvágta az ujját. - Az lesz a legjobb, ha most lefektetlek - már vitte is a hálószobába a férfit és odakészítette neki a pizsamáját, majd besegítette az ágyba. Mark közben szüntelenül sírt, de most már hangtalanul folytak a könnyei.

A lány ott ült egész éjjel a férfi ágyán és a könnyeit törölgette. Már világosodott mikor végre megnyugodott és elaludt.
Pat már nem akart lefeküdni, mert attól félt , hogy akkor nagyon bealudna ezért kiment a partra sétálni egyet, majd mikor fölfrissült a tengeri levegőtől, elkészítette a reggelit, aztán az ebédet majd takarított és közben sűrűn benézett a férfihoz, aki sokáig aludt. A pszichiáternő pontosan érkezett és mikor megtudta mi történt, a lányt rögtön elküldte, és ő bement a férfihoz a nappaliba.

Pat bikinit vett föl és kiment a partra napozni. Most nem érdekelte, hogy mit fog szólni az idegbanya, ha nem nővérruhában látja. Fáradt volt és álmos. Hasra feküdt és az átvirrasztott éjszakának köszönhetően szinte rögtön elaludt. Órák múlva arra ébredt, hogy valaki rázza a vállát. Az idegbanya idegesen és élesen szólt rá.
- Remélem, ez nem mindennapos, hogy magára hagyja a beteget és kifekszik napozni?-
- Bocsásson meg, csak az átvirrasztott éjszaka miatt volt, hogy elaludtam- védekezett a lány.
- Öltözzön föl- szólt rá szigorúan- A betegünk ugyanolyan, mint volt, pedig ma tovább is maradtam- az órájára nézett - sietnem kell. Jövő héten jövök, addig próbáljon meg nem nagy kárt okozni. - beült a kocsijába és elhajtott.

Pat hirtelen fázni kezdett, bement a házba ahol a férfit a nappaliban találta még mindig pizsamában, kócosan.
- Éhes vagy?- kérdezte – Képzeld, délben egyedül főztem és ehető - újságolta a lány és már készítette is oda az ételt, és amíg melegedett ő megfésülte Mark haját.
- Most olyan szép lettél, hogy rögtön beléd fogok szeretni- mosolygott rá Pat, majd érezte, hogy ez megint olyan anyásan hangzik és bocsánatot kért érte. Aztán hirtelen azt érezte, hogy émelyeg a gyomra, szédül a hideg rázza. Tálalt a férfinak és ő rohant a fürdőszobába és kiadta magából az ebédet.
- Bocs, de most azt hiszem, nem tudok enni. - aztán még párszor ki kellett rohannia a hányinger miatt és közben mindig bocsánatot kért a férfitól, aki most sem reagált semmire.
- Elaludtam a napon és azt hiszem, napszúrást kaptam- szabadkozott. - Ma azt hiszem, korán lefekszem. – mondta, és már vitte is zuhanyozni. Markra tiszta pizsamát adott majd ő is elment zuhanyozni. Mikor a víz a hátára csorgott a fájdalomtól fölkiáltott. Mark egy pillanat alatt az ajtóban termett. Remegő lábakkal állt ott és aggódva nézte a lányt. A lány most nem tudott a csodával foglalkozni, hogy a férfi fölállt önállóan és járt, sírva kérte.
- Nézd a hátam. Fáj, nagyon fáj! Azt hiszem, nem csak napszúrást kaptam, hanem le is égtem- aztán szédülni kezdett és érezte, hogy elsötétül előtte a világ. Mikor magához tért a férfi ágyán feküdt és az egy vizes törölközővel törölgette az arcát. Mark az ágy szélén ült mellette és aggódva nézett rá. Mikor meglátta, hogy a lány kinyitja a szemét a lázmérőt a szájába dugta. Amikor az jelzett, a lány szeme elé tartotta aki alig látott a láztól, de a 39. 5- öt le tudta olvasni. A lány továbbra is émelygést érzett és a háta nagyon fájt.
- Tudom, hogy én vagyok a hibás, tudom, hogy hülye voltam, hogy elaludtam a napon, de most kérlek, segíts. - Mark imbolygó léptekkel ment a fürdőszobába, és egy kenőcsös tégellyel jött vissza. Pat hasra feküdt és nem érdekelte mit ken rá a férfi csak enyhítse a fájdalmát. Amikor Mark hozzáért a kivörösödött bőréhez följajdult. Mark megállt.

- Ne törődj velem, csak kenjed- sziszegett a lány. A férfi megpróbálta finoman kenni az érzékeny bőrt. Mikor készen volt lázcsillapító tablettát hozott és egy pohárban vizet és nem engedte fölkelni a lányt aki át akart menni a nappaliba aludni. Pat még mindig meztelenül hason feküdt a férfi ágyán, aki aztán betakarta egy lepedővel és megsimogatta a fejét. Pat hálásan köszönte meg és könnyes szemmel nézett a férfira.
- Nagyon rosszul érzem magam - a férfi megnézte a lázát újra és mivel semmit sem csökkent rémülten szólalt meg.
- Hívok orvost. - a hangja halk volt és rekedt. - Hívok orvost - mondta mégegyszer és odalépett a telefonhoz.
- Ne- nem kell!- ellenkezett Pat. - Ha segítesz le tudjuk vinni a lázamat. Hozz egy vizes lepedőt és innivalót. Ilyenkor sok folyadékot kell inni, legyél velem szigorú és itassál, majd a lepedőt vizezd be és csavarj vele körül bármennyire is ordítok. - A férfi narancslevet hozott be egy kancsóval, kitöltötte egy pohárba és segített inni a lánynak, aztán jött a vizes lepedővel és a lány köré csavarta, aki sikongatva viselte a fájdalmat és a hideget. Reszketett, amikor a hideg odaért a forró, égő hátához. A férfi átölelte úgy csitítgatta. A negyedik lepedőcsere után és a harmadik pohár narancslé után újra megmérte a lázát, ami már csak 38 fok volt. Adott neki még egy csillapító tablettát, újra bekente a hátát és észrevette, hogy a lány közben elaludt. Odabújt mellé az ágyba és nézte, amíg aztán el nem aludt.

Reggel Mark ébredt föl előbb és rögtön a lány homlokát nézte. Megkönnyebbülten sóhajtott mikor érezte, hogy már nem annyira lázas. Töltött egy pohár narancslevet és megsimogatta a lány arcát, hogy az fölébredjen. Nézte a lány arcát, amivel nem tudott betelni. Mindent tudott a róla, aki az elmúlt két hónapban mindent elmondott magáról. Tudta milyen kislány volt, ki mellett ült az iskolában, hogy kibe volt legelőször szerelmes és kibe volt legutoljára, ki adta neki az első csókot. Szerette a kétbalkezességét, hogy ugyanazon a ponton naponta ötször is megbotlik, hogy mindig megvágja az ujját a konyhában, hogy rémesen főz, a kezéből minden kiesik, a csirkecomb, amit eszik megfejthetetlen módon pördül egyet, és kirepül a kezéből és Mark tányérján landol. Szerette ezt a Patriciát és nem érzett lelkiismeret furdalást, amiért már nem csak a meghalt kedvesére gondol. A lány nyöszörgött álmában és ő odabújt hozzá, vigasztalta, becézgette a füléhez hajolva csókokat lehelt rá. Eszébe jutottak az esti zuhanyozások a lánnyal és rögtön izgalomba jött. Magához szorította a lányt, aki ettől fölszisszent. Rögtön elengedte és zavartan bocsánatot kért. Pat kinyitotta a szemét és csodálkozva nézett a férfira. Nem akarta elhinni, hogy az előző este átélt dolgok tényleg megtörténtek és nem egy álom részei voltak.

Érezte, hogy a feje nagyon fáj, a háta is lüktet ég a fájdalomtól, a gyomra émelyeg.
- Hogy érzed magad - hallotta Mark hangját, és a férfi kisimította a hajat a szeméből.
- Tényleg beszél? Azt hittem álmodtam- a lány alig kapott levegőt a csodálkozástól. - Rosszul vagyok, émelyeg a gyomrom, fáj a fejem és a hátam- panaszkodott és a férfi szemétől nem tudott elszakadni.
- Megiszod ezt a narancslevet, aztán lezuhanyozunk, és megint bekenem a hátad. - tervezte el a férfi.
- Én úgy szégyellem magam- fúrta a fejét a párnába a lány. A férfi a haját simogatta.
- Ne viccelj, kicsim nem változott semmi csak most már én is beszélek. Te csodálatosan viselkedtél, a leégésedet leszámítva… ja és a szörnyű elsózott és elborsozott ebédeket leszámítva… és…
- Ennyi elég, hogy szörnyen érezzem magam. - állította le a lány és az ujját a szájára tette, amit a férfi megcsókolt.
- Én ezt nem értem- kezdte és fölemelte a fejét.
- Ezt nem érteni kell, hanem érezni- hajolt oda és megcsókolta a piruló lányt. Pat fölszisszent amikor a férfi a hátához ért. A férfi rögtön elengedte és bocsánatot kért.
- Én most lázas vagyok és álmodom, lázálmaim vannak. nem szabad hangosan beszélni, nehogy fölébredjek. Jaj annyira jó betegnek lenni- suttogta a lány. Mark nevetett és a karjaiban vitte a lányt zuhanyozni. Pat amikor a férfi fölállította szédülni kezdett és olyan sápadt lett, hogy Mark ijedten ölelte át.
- Csak kicsit szédülök- súgta és beletelt pár percbe amíg összeszedte magát.
- Most nem fordulok el - jelentette ki a férfi és levette róla a lepedőt majd elkezdte rá engedni a langyos vizet. Ő is kibújt a pizsamájából és a víz alá állt. Hosszú és szenvedélyes játékba kezdtek, egymást mosták, csókolták és a végén egymástól megrészegülten, szinte mámorosan egyesültek. Végül gyöngéden simogatta a lány bőrét a tusolózselével majd lesmosta és becsavarta egy száraz fürdőlepedőbe.

Estére e lány émelygése és szédülése is csökkent és csak a fájó háta zavarta meg a hancúrozásukat. Csodálatos szerelmes napokat éltek át együtt. Nem tudtak betelni egymás testével. Szeretkeztek a tengerparti homokban, a vízben, a házban, az ágyban. Pat boldog volt és Markot is annak látta, bár a férfi nem beszélt neki a hallgatásáról, a balesetéről és a szerelméről.
Sokat nevettek mikor Mark elkezdte mesélni, hogy eddig soha nem szokott ebéd helyett fagyit enni, hogy este nem szokott csokit és csokis kekszet eszegetni és a lány ezt mind megszeretette vele. Csütörtökön este aztán Pat azon gondolkodott, hogy az elmúlt hetet hogyan mondja el a pszichiáternőnek. Most gondolta csak át, hogy mennyi minden történt egy hét alatt.
Mark látta, hogy bántja valami.
- Mi a baj Kedves?
- Holnap jön a doktornő - kezdte.
- Az idegbanya?- nevette el magát a férfi.
- Lehet, hogy ő majd nem tartja a kettőnk kapcsolatát olyan természetesnek - kezdte a lány, de a férfi elhallgatatta.

Aznap éjjel úgy ölelték egymást, mint még soha. Pat másnap olyan ideges volt, hogy enni sem tudott. Mikor meghallották a doktornő kocsiját mindketten a másik keze után nyúltak. Pat félelme nem volt alaptalan. A doktornő mikor közölte vele, hogy a férfi beszél és járni is elkezdett és szerelmesek egymásba lekezelően beszélt vele és rögtön el is bocsátotta az állásából. Szerinte kihasználta a betege érzelmi kiszolgáltatottságát. Aztán megvetően még annyit mondott:
- Ha tényleg szereti, akkor most eltűnik az életéből. Kimegyek vele a partra beszélgetni és addig maga el tud tűnni. Jelentkezzen majd a főnökénél holnap, én addig tájékoztatom őt. -
Pat sírva nézett utánuk. Válogatás nélkül dobálta be a ruháit a táskájába. A városba vezető utat alig látta a könnyeitől. Másnap képtelen volt bemenni a főorvoshoz. Bezárkózott a lakásába és csak sírt. Pár nap után aztán úgy döntött, hogy le kell zárnia életének ezt a szakaszát és elindult másik lakást keresni.

A doktornő hosszan beszélgetett a férfival. Elmondta neki azt is, hogy a lány iránti érzései csak illúziók, mert az összezártságból adódnak. Ez a Stockholm szindróma egy bizonyos fajtája. Azt csak úgy tudja kideríteni, hogy az érzései valósak- e ha most egy ideig nem találkoznak. Mark nagyon szenvedett a lány hiányától, de megígérte, hogy pár hetet nélküle fog eltölteni, bár tudta, hogy az érzései nem fognak változni. Mikor visszamentek a házba a lány már nem volt sehol, de minden tárgy rá emlékeztette ezért úgy döntött ő is visszamegy a városi lakásába.

Mark még elég nehézkesen járt, de már elkezdte elmaradt ügyeit intézni és próbálta elterelni a gondolatait szerelméről. Két hét elteltével aztán bement a kórházba és a lányt kereste. Nagyon hiányzott neki Patrícia. A kolléganői elmondták, hogy nem tudnak semmit a lányról, mert az nem ment vissza dolgozni. Ekkor Mark kétségbeesetten rontott be a főorvoshoz, aki leültette és próbálta megnyugtatni, majd bocsánatot kért, amiért pont azt a nőt küldte el vele. A férfi látta, hogy fölösleges magyaráznia, mert a doktor úgysem érti, mit érez ő. Amikor arról beszélt, hogy a lány régi kapcsolatát is alig tudták megfékezni, amit az egyik sebész kollégával folytatott Mark nem bírta tovább és fölpattant. A főorvos ekkor áttért arra, hogy megköszönheti nekik, hogy megszabadították ettől a nőtől, aki a vagyonos betegre pályázott. Mark agyát ekkor már elöntötte a vér és behúzott egyet a férfinak, majd dühösen és sajgó ököllel távozott.

Sajnos a nővérek nem tudták megmondani, hogy hol lakik a lány, de aztán az egyik beteghordó egy cetlit adott át neki a lány évekkel azelőtti címével.
Mark a megadott címre ment rögtön, ahol a házmester elmondta neki, hogy a lány elköltözött. A férfi arcán nagyon látszott az elkeseredés, mert az ápolatlan kövér férfi megszánta és elmondta, hogy a lány egy idősek otthonába ment dolgozni , úgy tudja. Taxit hívott és hazavitette magát, ahol aztán sorban hívta az összes idősek otthonát és a lány után érdeklődött. Rengeteg helyet fölhívott sikertelenül és már kezdett elkeseredni mikor végre az egyik otthonban a központos nem utasította el rögtön. Közölte vele, hogy a lány éppen nincs bent. Mást nem tudott meg csak azt, hogy Pat éjszakára megy dolgozni. Elkérték a számát amit ő megadott és kérte adják oda a lánynak.
Este amikor a lány bement odaadták neki a cetlit a férfi számával, hogy keresték. Pat zsebre gyűrte a cetlit és ment végezni a dolgát. Reggel hazament és akkor jutott eszébe a szám amikor már otthon volt. nem tudta ki hívhatta, de gondolta, hogy nem lehet fontos.
Lefeküdt aludni a mozgalmas éjszaka után és pár óra múlva csengetésre ébredt. Kinyitotta az ajtót és a szerelmét látta maga előtt. Alig hitt a szemének. Már nem is reménykedett abban, hogy még viszontlátja a férfit. Mark állt előtte és nézte a lányt akinek karikák voltak a szeme alatt az elmúlt hetek megpróbáltatásaitól.
- Eltelt már annyi idő, hogy meg tudjam itélni, szeretlek- mondta egy szuszra a lánynak. Pat csak állt ott és már megint azt hitte, hogy álmodik. Nem mert mozdulni és megszólalni sem, nehogy eltűnjön ez a csodálatos látomás a szeme elől.
- Patricia- szólt rá komolyan a férfi.
A lány fölemelte a kezét és megérintette a férfi arcát.
- Igazi vagy?- kérdezte és ekkor mind a ketten elkezdtek nevetni. Már nem törődtek senkivel, hisz itt voltak egymásnak és nem akartak elválni többé.